CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2023-as költségvetés egy fontos költségvetés, sok szempontból fontosabb, mint az elmúlt 12 év bármelyik költségvetése. Abban ugyanis talán nincs vita kormány és ellenzék között, hogy most egy súlyos válság közepén kell elfogadni az ország következő évét leginkább meghatározó törvényt. Ráadásul, a mi meglátásunk szerint egy olyan válságról beszélünk  merthogy válságos időket élünk , amely nem egy apró kilengés, nem egy hiba a rendszeren belül, hanem ami után már semmi nem lesz olyan, mint amilyen volt.

Egy új időszak kezdetén állunk, és ennek a költségvetésnek azt kellene bizonyítania, hogy a kormány felismerte mindazt, és felkészítette az országot arra, ami vár ránk. Sajnos, az előttünk lévő tervezet alapján kijelenthetjük, hogy ez nincs így, nagyon nincs így. A kormány egyetlen célja, hogy tagadja a változást, azt akarja elhitetni saját magával és a választókkal, hogy a világ legkésőbb jövőre olyan lesz, mint amilyen volt. Nemcsak egyes termékek árát próbálja befagyasztani, hanem tulajdonképpen mindent.

Ez a költségvetés azt bizonyítja, hogy a kormány a jövő helyett a múltba tekint, márpedig minden ilyen nagy átrendeződésnek azok az országok lesznek a nyertesei, akik gyorsabban felismerik, hogy milyen lesz az új világ. A magyar kormánynak a saját tökéletességébe vetett hite azonban túl erős ahhoz, hogy olyan apróságokkal foglalkozzon, mint a világ változásai.

Az ellenzéki lét minket kellő szerénységre nevelt. Mi mégis tennénk egy kísérletet, hogy megértsük, milyen változások zajlanak a világban, és mik a Magyarország előtt álló legnagyobb kihívások, mert mi, szemben a kormánnyal, a problémákra szeretnénk megoldást találni, és nem a plakátokra írt megoldásokhoz keresünk kétségbeesetten problémákat. (Halász János: Jaj, de jó!)

Márpedig, ha a problémák felől közelítünk, akkor mi három olyan nagy problémát tudunk azonosítani, amire a jövő évi költségvetésnek választ kell adnia. Az első az igazságosság kérdése. Ma ugyanis egy válság határozza meg a mindennapjainkat, és sajnálatos módon jó eséllyel ez még egy ideig velünk marad. Ezt a válságot elsősorban nem a kormány okozta, bár az elszabaduló inflációhoz a választási pénzszórással nyilván hozzátette a saját részét.

De ha az okokért csak részben is felelős a kormány, a válasz már teljes egészében az ő felelőssége. Az ő felelőssége, mert egy válság mindig többletterhet jelent egy társadalomnak, az pedig a kormány hatásköre, hogy ki viselje a többletterheket. Nincs az kőbe vésve, hogy oroszlánként kell küzdeni azért, hogy Magyarország még egy ilyen válság közepén is a külföldi nagyvállalatok adóparadicsoma maradjon, miközben szó nélkül nézzük végig, hogy a közalkalmazottak egyhavi bérét elviszi az infláció. Ennek nem kellene így lennie, ez a kormány döntéseinek a következménye. Ez a költségvetés igazságtalanul osztja el a terheket, de ezen könnyen lehet változtatni, egyszerűen egy másik költségvetést kellene elfogadni.

Bár az általunk most tárgyalt dokumentum inkább számokat tartalmaz, de valójában a számok mögött egy nagyon világos társadalmi és gazdasági vízió húzódik meg. Márpedig, ha elfogadjuk az Orbán Viktor által adott használati utasítást a Fidesz politikájához, és nem azt nézzük, amit mondanak, hanem azt nézzük, amit tesznek, akkor teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi kormánypárt a neoliberális gazdaságpolitika elkötelezett híve, és ebben a hitükben egy cseppet sem rázta meg őket a mostani válság.

A Fidesz 12 éve azon dolgozik, hogy a külföldi nagyvállalatok a lehető legjobban érezzék magukat hazánkban, a közteherviselésben szinte nem is kell részt venniük, mert azt a minimális társasági adót, amit befizetnek, egy egészen kis túlzással vissza is kapják adókedvezmények formájában.

A munkavállalók jogait viszont tudatosan szinte az utolsó szalmaszálig kiirtotta a magyar kormány az elmúlt 12 évben, így minden adott a kizsákmányoláshoz. Azonban a legnagyobb probléma, hogy a munkavállalók kizsákmányolása terén nincs az a külföldi multi, amely akár csak a közelébe tudna érni a magyar kormánynak. Ma Magyarországon egyértelműen a kormány a legrosszabb munkáltató, és ezt a kétes diadalt még magabiztosabban aratta le a mostani válság körülményei között.

A legutóbbi kampányban a Fidesz felvillantotta annak a délibábját, hogy bármilyen szinten is felelősséget érez a saját munkavállalóiért, de a választások után gyorsan kiderült, hogy ez csak egy trükk volt, mert egy rendes neoliberális kormányhoz méltóan valójában minden, állami bérekre költött forintot felesleges pénzkidobásnak tartanak. Nem véletlen, hogy már be is jelentették, hogy miközben háborút folytatnak a multinacionális vállalatok adóelkerülését megakadályozó globális minimumadóval szemben, addig több tízezer embert készülnek kirúgni a közszférából. Valójában ez egy rettenetes kormány, amelyik persze próbálja teljesen elfoglalni és uralma alá vonni az állam minden egyes részét, és állampártként viselkedni, de mégis az az őszinte meggyőződése, hogy az állam egy rendkívül rossz dolog, ami minél kisebb, annál jobb.

Ez egy igazságtalan költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, nem is lehetne más, hiszen a neoliberalizmus nem hisz abban, hogy az állam igazságot tud tenni, minden ilyet a piacra bíz. Mi erről nagyon mást gondolunk. A mi meggyőződésünk az, hogy az államnak nem az a dolga, hogy felerősítse a társadalmi különbségeket, hanem az, hogy megpróbálja eltüntetni őket. Szerintünk nem helyes, hogy akár a rezsicsökkentésből, akár a benzinárstopból nominális szinten sokkal nagyobb arányban részesül a medencét fűtő, terepjárót megtankoló felső tízezer, mint az, aki igazán rászorul.

Szerintünk az államnak pozitív példát kell mutatnia a munkaerőpiacon, nem kizsákmányolásból kell tanórákat adnia a multi cégeknek. Szerintünk az állami alkalmazottakat sokkal jobban meg kell fizetni, mert csak akkor tud majd az állam jobb szolgáltatást nyújtani, hogyha meg van fizetve az ott dolgozó.

(13.30)

Mi nem gondoljuk, hogy az a helyes út, hogy az állam célja, hogy adóparadicsommá alakítsa Magyarországot, és közben teljesen leépítse az államot, mert majd jön egy ország kicsit keletebbre, amelyik majd bevállalja, hogy még kevesebb pénzt ad a pedagógusnak, még kevésbé foglalkozik a gondoskodási válsággal, még rosszabb egészségügyi rendszert működtet, de 8 százalékra leviszi a társasági adót, és még több adókedvezményt ad a multiknak. És akkor ezek a cégek úgy tűnnek egyszer csak el, mintha nem is lettek volna, mi pedig itt maradunk kisemmizve, hiszen az adóversenyben szétvert oktatás miatt nem lesz versenyképes tudásunk, a széteső egészségügy miatt nem lesz jó egészségügyi állapotunk, és amúgy sem tudunk majd részt venni a munkaerőpiacon, hiszen mindenki otthon ápolja majd beteg vagy idős hozzátartozóját az adóversenybe beleőrülő kormány helyett.

Egy válságot mindig azok az országok élnek túl a legkönnyebben, ahol a legnehezebb helyzetben lévők sem kerülnek az utcára, ahol nem dőlnek be a hitelek, ahol persze, ha kell, mindenki meghúzza a nadrágszíjat, de senki nem veszíti el a nadrágját. Ehhez pedig az szükséges, hogy a válság költségeit egyenlően terítsük szét.

A mi módosító javaslataink pontosan ezt fogják célozni, egy igazságosabb válságkezelést. Egy olyan válságkezelést, ahol a tőke nem előzi meg az embert, ahol a nagyvállalatok profitja egy pillanatig sem fontosabb, mint a közalkalmazottak megélhetése, egy olyan országot, ahol nem egyértelmű az, hogy valaki társadalmilag minél hasznosabb munkát végez, annál kevesebbet keres, ahol nem a legtehetősebbeknek nyújtja a legtöbb támogatást a kormány, hanem azoknak, akik a leginkább rászorulnak.

Tisztelt Ház! Ennek keretében mi arra fogunk javaslatot tenni, hogy a közalkalmazottak bére jövőre automatikusan növekedjen legalább az infláció mértékével, mi ugyanis teljesen elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a közszférában gyakori a 200 ezer forint alatti fizetés, nem tartjuk normálisnak, hogy egy kezdő pedagógus feleannyit keres, mint egy áruházi árufeltöltő. Higgyék el, nem az utóbbival van bajunk, nagyon örülünk, hogy a piaci bérek elindultak felfelé, de teljességgel abnormálisnak tartjuk, hogy ezt semmilyen szinten nem követik az állami bérek.

Azt pedig már sértés kategóriájába soroljuk, hogy miközben a közalkalmazotti státusz egyet jelent a rossz fizetéssel, a kormány még egy ilyen válsághelyzetben is teljesen magára hagyja a saját alkalmazottait. Az alacsonyabb fizetést nagyobb biztonsággal akár lehetne kompenzálni, legalább azt kimondva, hogy a válságoknak az állami alkalmazottak kevésbé vannak kiszolgáltatva, mint a piacon. De Magyarországon ez nincs így. A magyar kormány semmit nem tett, és a büdzsé alapján semmit sem fog tenni annak érdekében, hogy az állami dolgozók meg legyenek fizetve. Gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy a dolgozók egyhavi bérét vitte el az infláció. Korábban még volt szó 13. havi fizetésről, de most a jelen pillanatban ott tartunk, hogy 12 havi munkáért jár 11 havi értékű bér.

Mi azt fogjuk javasolni, hogy jövőre minden közalkalmazott bérét emeljük meg legalább az infláció mértékével, sőt ne csak jövőre, hanem mondjuk ki, hogy a nyugdíjakhoz hasonlóan a közalkalmazotti bérek is mindig megőrzik a reálértéküket. Mondjuk ki, hogy az állam törődik és figyel a saját alkalmazottaira, és nem csupán lehetőséget lát egy ilyen válságban, hogy újabb néhány tízezer embert kirúgjon, pár másik tízezer pedig lehetőség szerint váltson szakmát.

Ráadásul ez a költségvetés szempontjából is egy felelős javaslat. Ugyanis bármikor megugrik az infláció, akkor automatikusan nő a kormány pénzügyi mozgástere, hiszen például a pedagógusok, a szociális dolgozók vagy a köztisztviselők sokkal több áfát fizetnek be. Az infláció a kormányt gazdagabbá, az embereket meg szegényebbé teszi. A kormánynak bőven lenne pénze, hogy a saját alkalmazottait megvédje, és ezt pont önök ismerik el a költségvetésben, amikor csak az áfabevételek szintjén 1600 milliárd forintos többletbevétellel számolnak. Ráadásul az inflációt rendszerint és most is szándékosan alultervezik minden évben, hogy az úgynevezett mozgásterük növekedjen. Csak a politikai akarat hiányzik ahhoz, hogy az állam ezt az extraprofitot visszaadja azoknak, akiket megkárosított az infláció.

Az inflációt kompenzáló béremelés természetesen csupán a kezdet. A közszféra bérhelyzetét rendezni kell, és ez nem egy olyan feladat, amit el kell vagy el lehet halasztani a válság miatt. Egyrészt halogatjuk már legalább 12 éve. Másrészt ez pont az a lépés, amit egy ilyen válságban még inkább meg kell tenni, mert ne feledjük, minél igazságosabban működik egy társadalom, annál könnyebben él túl egy ilyen válságot, és minél jobban megfizetjük a közalkalmazottjainkat, annál jobban fog működni az állam, annál jobb lesz az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás, végső soron annál jobban fog működni az ország. Márpedig ennél jobb befektetést nehéz elképzelni.

Mi azt fogjuk javasolni, hogy jövőre mintegy 600 milliárd forintból rendezzük a közszféra béreit, vessünk véget a teljesen indokolatlan bérkülönbségeknek, vessünk véget a 200 ezer forint alatti fizetéseknek. Tisztességesen meg kell fizeni a pedagógusokat, a szociális dolgozókat, az egészségügyi dolgozókat, a közszolgákat, mert ők működtetik ezt az országot.

De aki át mond, az mondjon bét is, ezért beszéljünk őszintén a fedezetről is! Mi hiszünk a szolidaritásban, hiszünk az igazságos társadalomban, ezért hiszünk a progresszív adórendszerben. Mi azt gondoljuk, hogy aki többet keres, az arányaiban is többet kell vállaljon a közteher viseléséből. A Fidesz a progresszív osztogatásban hisz, azaz, aki többet keres, az többet is kap az államtól. Ha végre elindulunk egy olyan irányba, ami a nagyobb keresetűektől egy arányosan nagyobb hozzájárulást követel, talán eljutunk oda, hogy 12 év után először nem nőni fognak a különbségek, hanem csökkenni. És igen, mi azt gondoljuk, hogy különösen nagy vagyonok esetében szükség van vagyonadóra. Mi értjük, hogy a Fidesz ennek az ellenkezőjében hisz, és az állam pénzéből szeretne minél nagyobb magánvagyonokat csinálni, de mi inkább a hatalmas magánvagyonok birtokosait kérnénk meg arra, hogy vállaljanak nagyobb részt a közösből.

Ahogy nagyobb hozzájárulásra fogjuk kérni a legnagyobb cégeket is, mert ahogy mondtuk, a profit soha nem előzheti meg az embert. És nemcsak néhány önkényesen kiválogatott céget, hanem mindenkit. Mi nagyobb hozzájárulásra kérnénk az autógyárakat, a nemzetinek nevezett nagytőke gomba módjára növekvő vállalkozásait, röviden: megszüntetnénk Magyarország adóparadicsom jellegét.

Visszavezetnénk és 25 százalékban határoznánk meg a társasági adó felső kulcsát, ezáltal sok száz milliárd forinttal növelve az állam bevételeit. A nagyobb nyereség nagyobb adót kell hogy jelentsen, és ezt az alapelvet érvényesíteni kell. Az nem fordulhat elő, tisztelt államtitkár úr, hogy az Audi több száz milliárd forint nyereség után 1 százalék alatti nyereségadót fizet. Az nem fordulhat elő, tisztelt államtitkár úr, hogy a Richter a közel 200 milliárd forintos nyeresége után 0,03 százaléknyi nyereségadót fizet. Tehát 140 milliárd forintos nyereség után még egy budapesti lakás árát sem fizeti be nyereségadóban a költségvetésbe. Mint ahogy az sem fordulhat elő többet, hogy a MOL-nak az adózás előtti nyeresége alacsonyabb, mint adózás után volt. Tehát az adófizetés  és ezt idézőjelbe kell érteni  után nagyobb a nyeresége, mint adófizetés előtt.

A Fidesz el akarja rejteni a gondoskodási válság problémakörét, mi szembe akarunk nézni vele, és hozzálátni a megoldáshoz, mert a mi álláspontunk szerint ezt nem lehet annyival lerendezni, hogy az idős beteg hozzátartozók ellátása a család feladata. Mert természetesen a családnak van ebben felelőssége, de ezek az emberek azért fizettek adót egész életükben, hogy az állam gondoskodjon róluk, ha önmaguk erre képtelenek lesznek, és ez az állam, mint valami rossz csaló, most nem tartja a szavát, ez pedig egy idő után a munkaerőpiacra is hatással lesz, hiszen nem lesz, aki dolgozzon, ha mindenki otthon a családi kötelességének eleget téve rokonokat ápol odahaza.

A gondoskodási válság sok év alatt alakult ki, ezért nem lehet egyik napról a másikra megoldani sem. Mi azonban azt várjuk, hogy már 2023-ban tegyünk egy lépést a jó irányba, ezért mi úgy módosítanánk a jövő évi büdzsét, hogy egyrészt, ahogy azt már korábban mondtam, legyen pénz a szociális dolgozók bérrendezésére, a közszféra általános bérrendezésének keretében, másrészt emelni kell az otthonápolási díjat.

(13.40)

Ha már az emberek az állam feladatát végzik, akkor legalább az állam ismerje el ezt a munkát. Ez nagyjából 40 milliárd forintba kerül, amire mi  már csak szimbolikus okokból is  a közmédia 109 milliárd forintos támogatásából és a kormányzati propagandától vennénk el a pénzt. Közmédiára szükség van, de biztos nem ilyenre, és biztos nem ennyiből. A gondoskodási válságban pedig cselekvésre van szükség, kérem tisztelettel, nem propagandára.

Az infláció és az azzal kéz a kézben járó szociális válság valójában csak okozat. A kiváltó ok a Fidesz gazdaságpolitikája mellett az energiaválság. A Fidesz válaszát már ismerjük. A Fidesz válasza a hatósági ár, amivel a legnagyobb gond, hogy nem maradhat az örökkévalóságig. Itt nem egy átmeneti kilengésről van szó. Az olcsó energia időszakának vége. A következő időszak nyertesei nem azok lesznek, ahol portyázók és fürkészek ráteszik a kezüket néhány akciós földgázkészletre. Ezzel az ügyeskedéssel legfeljebb elodázni lehet a probléma megoldását, azaz nagy magabiztossággal lehet lemaradni a versenyben.

A jövő nyertesei azok lesznek, akik a lehető legnagyobb mértékben tudják fenntartható módon saját maguk előállítani a szükséges energiát, a megtermelt energiát pedig a lehető legnagyobb hatékonysággal használják fel. Márpedig ebben a tekintetben Magyarország a sereghajtók között van az egész Európai Unióban, ami persze nem csoda, hiszen az elmúlt évtizedben konkrétan rossz irányban mentünk, egyre nagyobb sebességgel, legalább egyre nagyobb magabiztossággal. Orosz gázzal fűtjük az utcát, miközben mi vagyunk szinte a legjobban rászorulva az energiaexportra. Megtermelhetnénk nagy részét magunk is, de mi drágán vesszük, majd aztán kidobjuk az ablakon. Az elmúlt 12 év alapján ez a kormány energiastratégiája.

Egy évtized mulasztását már nem lehet jóvátenni, de még mindig van rá lehetőség, hogy a múlt hibái ne legyenek a jövő bűnei. Nem várjuk el, hogy mondják ki hangosan, hogy tévedtünk, hogy nem láttuk a fától az erdőt. Nem várunk beismerést, csak azt, hogy végre cselekedjenek, és mivel a tagadásból nehéz hirtelen átlépni a zöldmegoldások terepére, ezért konkrét javaslatokkal is készültünk, a zöldátállás már a jövő évi költségvetésben megkezdődhetne, ha lenne hozzá akarat.

Mi elsőként évi 300 milliárd forintból indítanánk épületszigetelési programot, ennek ugyanis csak előnye van. Először is, csökkenti az energiaszükségletet, hiszen egyszerűen kevesebb orosz földgázt vagy amerikai palagázt kell vásárolni, másrészt ez maga a valódi rezsicsökkentés, hiszen jelentősen csökkenti a háztartások kiadásait. Mi ezt a pénzt ráadásul szociális alapon osztanánk el, az elmúlt 12 évvel szemben nem a leggazdagabbak, hanem a legszegényebbek kapnának belőle először.

Az épületszigetelési program ráadásul munkahelyeket teremt, miközben jelentősen csökkenti a levegőszennyezettséget. Erre csak az mond nemet, akinek tényleg üzleti érdeke fűződik a fosszilis energiák felhasználásához. Sajnálatos, hogy a magyar kormány és gazdasági hátországa pont ebbe a kategóriába tartozik. A mi álláspontunk szerint több értelme van épületszigetelésre költeni, mint arra, hogy a budai villák medencéit is csökkentett árú rezsivel lehessen felfűteni. Mi a rezsicsökkentést az átlagnál nagyobb fogyasztásnál nem tartanánk fent. Az így megspórolt összeget pedig tartós rezsicsökkentésre, azaz épületszigetelésre költenénk.

Ha kevesebb energiát használunk fel, az már előrelépés, de ennél is jobb, ha annak a kevésnek minél nagyobb arányát termeljük meg itthon. Ezért a mi meglátásunk szerint nem tiltani és adóztatni kellene a megújuló energiák telepítését, hanem támogatni. Ezt mi nem látjuk megvalósulni a jövő évi költségvetésben, pedig az alultervezett infláció miatt magasabb áfabevételekkel, illetve a Paks II.-beruházásra szánt 150 milliárd forinttal évi 300 milliárd forintot lehetne költeni erre a projektre. A Paks II.-es projekt megbukott. Ez az atomerőmű nem fog soha megépülni, de ennek kétségbeesett tagadására kicsit sok évi néhány száz milliárdot elkölteni.

Az olcsó üzemanyag időszaka lejárt, és ezt a Fidesz is csak átmenetileg tudja elfedni. Mi nem akarjuk elvenni az emberektől a mobilitást, inkább eszközöket akarunk adni a kezükbe, hogy egyrészt fenntartható és hatékony módon valósítsák meg, el kell fogadni, hogy a jövő nem az autóé, hanem a tömegközlekedésé. Arra kell használni a válságot, hogy ezt az átállást felgyorsítsuk, és minél több embert ültessünk át autóból a vonatra, a buszra, a metróra, minél nagyobb arányban sikerül ez, annál jobban felkészítettük Magyarországot az átállásra.

Azt javasoljuk, hogy az energiaválságra való tekintettel jövőre egész évben legyen elérhető az egységes, országosan is elérhető 5 ezer forintos, minden tömegközlekedési eszközre érvényes klímabérlet. Ezzel egy olcsó, fenntartható és mindenki számára elérhető alternatívát tudunk adni mindenki számára. Az egésznek a költségét pedig bőven fedezi, ha ide csoportosítjuk át a nem környezetbarát légi közlekedésre kivetett adót. Ha jövőre kevesebbet költünk a fideszes holdudvarnak kiszervezett autópályákra, illetve  ahogy ezt már korábban mondtam  megemeljük a társasági adó felső kulcsát, és több adót szedünk be például a hazánkat egyre inkább kitöltő multiktól, akkor megvan rá a forrás.

A szociális válság és az energiaválság mellett a harmadik nagy válság, amivel szembe kell néznünk, az élelmiszerválság. Olyan világ jön, ahol minél inkább önellátó egy ország, annál nagyobb biztonságban van, és hiába vagyunk mezőgazdasági ország, ma mégiscsak az a helyzet, hogy a magyar családok egy jelentős részének az egészséges, minőségi és magyar élelmiszer egyszerűen megfizethetetlen, leginkább azért, mert az erre fordított állami támogatások nagy része különböző agrárbárók zsebében landol.

Első lépésben az államnak egy ilyen élelmiszer-válság közepén kevesebbet kell keresnie az alapvető élelmiszereken. Az nem járja, hogy az államot a megugró áfabevételek miatt felveti a pénz, miközben százezrek számára vált elérhetetlen luxustermékké a paradicsom meg a paprika. Ezért csökkenteni kell az alapvető élelmiszerek áfáját, véget kell vetni az állami földek elpazarlásának, míg a jövő évi költségvetésben 300 milliárd forinttal számol a kormány ezen a soron. Végre el kell jutni oda, hogy az agrárbárókat adóztatjuk, a kis- és helyi gazdálkodókat pedig valóban támogatjuk. Az önök által benyújtott költségvetés sajnos ennek pont az ellenkezőjét teszi.

Végül, de nem utolsósorban a Fidesz szemében a zöldfelület is csupán pénzszerzési lehetőség. Az erdő, a tó, a természet csak díszlet egy újabb hotelhez vagy turisztikai beruházáshoz, amiből aztán a gazdasági hátország tömheti a zsebeit. Önök keresni akarnak a zöldterületeken, mi inkább költenénk rá. A mi meglátásunk szerint jövőre mintegy 150 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a zöldterületi moratóriumhoz szükséges kisajátításokat végrehajtsuk, hogy újra közösségi tulajdonba vegyük legfontosabb természeti értékeinket, például nagyobb tavaink parti sávjait. Önök erre egy forintot se szánnak, hiszen pont azért számolták fel az elmúlt években a környezetvédelmi intézményrendszert, hogy nagyobb feltűnés nélkül alakíthassák a természeti értéket profittá.

Ahogy az elején fogalmaztam, fontos költségvetés lehetne a jövő évi büdzsé, hiszen egyszerre kellene választ adni az inflációs válság nyomában járó szociális válságra, az energiaválságra és a klímaválságra. Embert próbáló feladat, de szomorúan jelenthetjük be, hogy a jövő évi költségvetési javaslat ismeretében ezt nem sikerül megugrani, sőt még részsikereket sem látunk. Ez a változatlanság költségvetése, amelynek egyetlen célja, hogy mintegy állandó kiállításként megőrizze a múltat Magyarországon.

A Fidesz egyszerűen kizárja a saját álvalóságából az előttünk álló kihívásokat, a változatlanságot kínálja, miközben a sikerességhez pont hogy gyorsan kellene reagálni a kialakult új helyzetre. Ez a költségvetés igazságtalan, mert a válság jelentette többletterhet leginkább az átlag alatt élő keresőkre terhelik, míg a nagyvállalatok és az ország leggazdagabbjai alig-alig vesznek részt a közteherviselésben. Ez a költségvetés még csak kísérletet sem tesz arra, hogy megoldja a gondoskodási válságot. Ez a költségvetés a végső bizonyítéka annak, hogy ha van zöldpolitika, akkor annak az ellenkezője a jelenlegi kormány politikája, hiszen még a fosszilisenergia-válság közepén sem költ zöldátállásra.

Összességében: ez a költségvetés nem megoldani akarja Magyarország problémáit, hanem megpróbálja eltakarni, elfedni azokat. A mi álláspontunk szerint egy olyan büdzsére lett volna szükség, amely igazságosabbá, önellátóbbá és fenntarthatóbbá teszi hazánkat. A kormány által benyújtott javaslat erre alkalmatlan. Mi azonban megpróbáljuk bebizonyítani, hogy a javaslat tárgyalása során igenis a jelenlegi körülmények között is lehetett volna olyan büdzsét készíteni, amely egyszerre képes a három fenti feladat megoldására. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP és a DK soraiból.)

(13.50)