RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich des Gesetzentwurfs Nr. T/152. über den ungarischen Haushalt für Jahr 2023 im Zusammenhang mit dem Nationalitätenbedarf übergreifende Teilen erörtere.
Wie es schon gewöhnt ist, wenn es gesagt werden kann, fange ich wieder meinen Diskussionsbeitrag mit einem Zitat von Johann Wolfgang von Goethe an. Er hat gesagt: „Toleranz sollte eigentlich nur eine vorübergehende Gesinnung sein: sie muss zur Anerkennung führen. Dulden heißt beleidigen.”
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2023. évi központi költségvetésről szóló T/152. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban.
Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz ha lehet azt mondani, most már hagyományosan Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdtem, mely magyarul így hangzik: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.” Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot adott, mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.
Ezért engedjék meg, hogy a 2023. évi központi költségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat az elmúlt nyolc évre, az elmúlt két ciklusra történő visszatekintéssel kezdjem! Teszem mindezt azért is, mert az új Országgyűlésben vannak olyan frakciók és sokan képviselők, akik a korábbi ciklusokban nem vettek részt a parlament munkájában, ezért fontosnak tartom, hogy kapjanak egy átfogó tájékoztatást a Magyarországon őshonos 13 nemzetiségről. Tehát tekintsünk vissza, hogy az első nemzetiségi parlamenti ciklus elején, azaz a 2014. évben milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek, az előző nyolc évben miben és hogyan tudtunk előrelépni, hol tartunk, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk. Mindezek kellő mértékű áttekintése és ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2023. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni.
(Földi Lászlót a jegyzői székben dr. Aradszki András váltja fel.)
Több mint nyolc évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már bő húsz évvel korábban kellett volna megtörténnie itt, a magyar parlamentben, így több évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk. Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni. Csak példaként és emlékeztetésül:
1. A nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására rendelkezésre álló úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig, tehát 12 éven keresztül nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára nyújtottak csak fedezetet.
2. Az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló évi 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni. Egy nemzetiségi gyerekre vetítve az akkori pályázati keret napi két gombóc fagylaltra volt elegendő.
3. A települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan 222 ezer forint/év volt; ez havi nettó 14 500 forintnak felelt meg.
4. Az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi és adminisztrációs költségek a támogatások emelése nélkül.
Összefoglalóan azt kell mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása az akkori tényleges helyzetnek.
Ugyanakkor a 2013. évtől már voltak reménykeltő, nagyon pozitív változások. Egyrészt a 2013. év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen emelkedett és normatívvá vált a támogatás. Másrészt a helyi nemzetiségi önkormányzatok intézményátvételi és -alapítási lehetőségének ismételt biztosításával megnyíltak a jogszabályi lehetőségek a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia kiépítéséhez.
A 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket, új időszakot nyitott meg számunkra. A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb mint 4 milliárd forint és már másfél évtized óta változatlan támogatási keretet 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal tudtuk megemelni.
Az elmúlt nyolc évben, annak ellenére, hogy a 2021. évben a pandémia okozta válsághelyzetben nem került sor támogatásemelésre, a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni.
1. A nemzetiségi civil szervezetek működési és kulturális támogatási pályázati keretét, melyek egyaránt 110-110 millió forint voltak, 500, illetve 700 millió forintra, azaz mintegy öt és félszeresére tudtuk emelni.
2. A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra meglévő 2014-es 30 milliós keretet 400 millió forintra, azaz több mint 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük, és még ez a 13-szorosára emelt keret is az objektív, reális igényeknek csak egy részére, még mindig csak mintegy 30-40 százalékára ad fedezetet.
3. A helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a négyszeresére, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét a két és félszeresére emeltük.
4. Az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását 2015-ben, 2017-ben, 2019-ben és 2022-ben tudtuk érdemben megemelni; ezzel a működés legégetőbb finanszírozási problémái kezelhetők lettek.
(14.00)
5. Több egyedi döntésű nemzetiségi kiegészítő támogatási keretet tudtunk életre hívni és biztosítani olyan területeken, mint például: a nemzetiségi színházak támogatása, a nemzetiségi köznevelési intézmények fenntartását és tulajdonjogát is átvevő, helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények kiegészítő működési és felújítási támogatása vagy az országos nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, valamint pályázatiönrész-keretének a megnyitása.
(Z. Kárpát Dánielt a jegyzői székben Bakos Bernadett váltja fel.)
6. Végül, de nem utolsósorban, amit a nemzetiségi jövőnk szempontjából kiemelten fontosnak tartunk, a nemzetiségipedagógus-program eredményei. Örömmel számolhatok be róla, hogy a 2016 őszén kidolgozott nemzetiségipedagógus-program első pontjaként a nemzetiségi pedagógusok jobb megbecsülése érdekében a nemzetiségipedagógus-pótlékot 2018. január 1-jével 10-ről 15 százalékra, 2019. január 1-jével 15-ről 30 százalékra, végül 2020. január 1-jével 30-ról 40 százalékra növeltük. Így két év alatt, háromszori módosítással a négyszeresére emeltük azon nemzetiségi pedagógusok nemzetiségi pótlékát, akik a lekötött idejük legalább 50 százalékában nemzetiségi nyelven oktatnak, nevelnek. Egyidejűleg 2020. január 1-jével bevezettünk két alacsonyabb mértékű mármint a háromszori emelés után már alacsonyabb mértékű , 25 százalékos, illetve 10 százalékos pótlékkategóriát azok részére, akik korábban nem részesültek nemzetiségi pótlékban. Így ma már minden nemzetiségi pedagógus részesül nemzetiségi pótlékban, ráadásul differenciáltan, a nemzetiségi nyelven történő oktatással-neveléssel töltött munkájával arányosan.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nemzetiségi pótlékot fenntartótól függetlenül minden nemzetiség minden nemzetiségi pedagógusa megkapja, és a fenntartóknak a nemzetiségipótlék-emelés bérfedezetét nem más keret terhére kellett úgymond kigazdálkodni, hanem minden évben megkapták költségvetési többletként, és meg fogják kapni a jövőben is. A nemzetiségipótlék-emelés így mintegy 4 ezer nemzetiségi pedagógus részére 2021-től már közel 3,5 milliárd forint többletjövedelmet biztosított és fog biztosítani a további években is.
A nemzetiségipedagógus-program második nagyon fontos pontjaként, a nemzetiségi pedagógusok számának növelése érdekében beindítottuk a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjat. 2018. szeptember 1-jétől még csak az első éves nemzetiségióvodapedagógus-hallgatók közül 87 fővel kötöttünk szerződést, 2019. szeptember 1-jétől már az óvodapedagógus I-III.-, a tanító-, tanár-, szaktanár-hallgatók első évfolyamából 317 fővel, 2020. szeptember 1-jétől már mindenkire kiterjesztve 417 fiatallal, végül a most zárult tanévben már közel 500 nemzetiségipedagógus-hallgató ösztöndíjasunk volt. S örömmel mondom, hogy idén szeptember elsejével Baján beindul első alkalommal a német nemzetiségigyermek- és -csecsemőgondozó-képzés is. Ráadásul a hét érintett nemzetiség részére az ösztöndíjak teljes lebonyolítását, elszámolását a Magyarországi Német Pedagógiai és Módszertani Központ végzi, így ezzel nem terheljük az állami apparátust.
Harmadik pontként, mindezzel párhuzamosan komoly erőfeszítéseket tettünk, teszünk a képző egyetemek, főiskolák felé annak érdekében, hogy ne csak a nemzetiségi pedagógusok számát tudjuk növelni, hanem a nemzetiségipedagógus-képzés minőségét, elsősorban a nemzetiségi nyelvi kompetenciák jelentős fejlesztését is. Ennek a munkának még nagyon az elején járunk, erről pénteken fogok majd részletesebben beszélni.
Már a 2017. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is és azóta is minden évben ezen a ponton a hozzászólásomat azzal folytattam, hogy mindezen rendkívül örömteli, régóta várt pozitív változások után, azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor minden, kétségtelenül továbbra is meglévő gondot, feszültséget félretéve, fenntartás nélkül köszönetet kell mondjunk, és ezt teszem most is. A Magyarországon élő 13 őshonos nemzetiség nevében ismételten megköszönöm elsősorban természetesen a kormánynak, hiszen minden döntés az övék volt, de az egész magyar parlamentnek, minden egyes korábbi és mai parlamenti képviselőnek az elmúlt nyolc évben nyújtott nemzetiségi támogatást, mellyel a 2014. évi kevesebb mint 4 milliárd forint támogatás a 2022. évre közel 24 milliárdra, azaz a hatszorosára emelkedett.
Külön is köszönöm, hogy a magyarországi őshonos nemzetiségek ügyeit, előterjesztéseit egyfajta íratlan házszabályként kivették a frakciók a napi parlamenti politikai csatározásokból, és az elmúlt nyolc évben minden, a Magyarországi nemzetiségek bizottsága által benyújtott előterjesztést lényegében egyhangúlag fogadott el a parlament. Hálásan köszönjük, és Isten tartsa meg ezt a jó szokásukat!
Ugyanakkor ezen eredményeket, támogatásemeléseket a konkrét számokon túl, a magyarországi nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni és értékelni. Egyrészt, aki az elmúlt évek nagyon pozitív nemzetiségitámogatás-változásain pusztán a számokat és a százalékokat nézi, s csak ezeket ismeri, látja, az teljes joggal vetheti fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek az elmúlt években kiemelt támogatásemelést kaptak a költségvetés általános növekedéséhez képest, és ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk van, ezt én is csak megerősíteni tudom.
Másrészt viszont, aki átfogóan látja, történelmi mélységében is ismeri a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek helyzetét, a teljes folyamatot, a számok mögött lévő tartalmat, hogy milyen mélyről indultunk, hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő átadása vagy ma már sokkal inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak, mennyire az utolsó órában vagyunk, milyen durva asszimiláció zajlott hét-nyolc évtizeden át, az azt is tudja, hogy az elmúlt nyolc év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, elindítsuk azokat a hosszú távú programokat, amelyek reményeink szerint a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek túlélését, nemzetiségi létünk fennmaradását biztosíthatják.
Hét-nyolc évtized súlyos mulasztásait, bűneit, annak következményeit nem lehet hét-nyolc év mégoly szép eredményeivel sem jóvátenni, helyre tenni, ehhez több évtized kell. Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, kölcsönös megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a 2019-es, a 2020-as, a 2022-es és a mostani, a 2023-as központi költségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi igények egyeztetési folyamatának is.
A nemzetiségi támogatások értelmezése, időbeni összehasonlíthatósága érdekében fontos megemlítenem, hogy míg a 2014-2019-es években a XX., Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet tartalmazta a 13 őshonos nemzetiség támogatását, a 2020. évi központi költségvetési törvényben a romatámogatások átkerültek a XIV., Belügyminisztérium fejezetbe, a többi 12 nemzetiség pedig azóta a XI., Miniszterelnökség fejezetben szerepel. Ezért bár természetesen továbbra is mind a 13 nemzetiség a Magyarországi nemzetiségek bizottságához tartozik, de mégis külön kell beszélni a romákról, mivel máshol találjuk a költségvetésben az adataikat.
A 2021-2022-es központi költségvetési törvényben még az is bonyolította az áttekinthetőséget, hogy a 12 nemzetiség támogatásának egy jelentős része átkerült a XLVII. fejezet, Gazdaságvédelmi Alap 2.1.7., „Nemzetiségi intézmények támogatása beruházásra, felújításra, pályázati önrész” címrendbe, amely viszont a T/152. számú, a Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatban már ki-, illetve visszavezetésre került.
Közvetlenül a 2023. évi központi költségvetésről szóló T/152. számú törvényjavaslatról, az ezzel kapcsolatos nemzetiségi módosítási igényekről azonban majd a holnapi felszólalásomban fogok részletesebben beszélni. Addig is köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypárti oldalon.)
(14.10)