BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy először Mellár Tamás képviselő úr, professzor úr szavaira reagáljak! Kénytelen vagyok megismételni magamat, de olyan állítások hangzottak el, amelyek miatt úgy éreztem, hogy ismét el kell hangozzon néhány állítás, amiről a mai napon már szó volt.

Az első dolog az, hogy ez a költségvetésitörvény-javaslat vajon tartalmaze megszorítást vagy sem. Itt nemcsak játék a szavakkal, amikor azt mondjuk, hogy a polgári kormányzat nem alkalmaz megszorítást, hanem gazdaságpolitikai különbségtételt teszünk azon intézkedések között, amelyek egy más, 2010 előtti gazdaságpolitikához tartoznak, amelyek az akkori válaszok voltak a nehézségekre, és a 2010 után követett gazdaságpolitikai válaszok, amelyek pedig egy teljesen más filozófia szerint jelennek meg az önök előtt lévő költségvetésitörvény-javaslatban.

Miért mondom ezt, hogy nem csak játék a szavakkal? Megszorításnak azokat a lépéseket hívjuk, amikor a kormányzat a belső kereslet visszafogására ösztönzi a szereplőket, például azzal, hogy nyugdíjakat, béreket von el, és ezáltal ez a belső megszorítás jövedelemcsökkenéssel jár, és a gazdasági teljesítmény visszaesésével járhat. De a professzor úr pontosan tudja, hogy 2010 előtt ez volt a helyzet.

Én nem akarok mindig a múltra mutatni (Dr. Mellár Tamás közbeszól.), de, professzor úr, pontosan tudjuk, hogy a 2008-09-es válságban ezek az intézkedések, amelyek megszorítással jellemezhetők, súlyosbították a válságot. Nem véletlen, hogy akkor a magyar gazdaság visszaesése nagyobb volt, mint az európai uniós átlag. Azt is tudjuk, hogy ilyen eszközökkel a kormányzat nem élt, például a Covid okozta válság idején a magyar gazdaság teljesítménye meghaladta az európai uniós átlagot.

Amit önök megszorításnak hívnak, arra mi azt mondjuk, hogy egy olyan igazságos teherviselést tartalmaz a törvényjavaslat, amely olyan szektorokat von be a korábbiakhoz képest nagyobb mértékben a kiadások finanszírozásába, amely szektorokban többletbevétel keletkezett, és meggyőződésünk, hogy ezen többletbevételeknek a költségvetésbe való becsatornázása nem fog kereslet-visszaesést eredményezni. Miért? Azért, mert szektorokról beszélünk. A bankszektor és az energetikai szektor olyan szektorok, ahol kimutathatóan többletjövedelem, többletadóalap keletkezik. Ennek a többletadóalapnak egy részét kell hogy befizessék a központi költségvetésbe 2022-ben és ’23-ban.

Honnan származik még többletbevétel? Nem megszorításokból, hanem abból, hogy a foglalkoztatottak száma most egymillióval magasabb, mint 2010-ben, és abból, hogy a jövedelmek messze az infláció fölött növekedtek az elmúlt években is, és számításaink, az eddigi tényszámok alapján ez így lesz az idei évben és reményeink szerint 2023-ban is. Ha pedig a lakosság jövedelme növekszik, akkor többet tud fogyasztani, többet tud beruházni is, és ebből a költségvetésnek többletbevétele keletkezik. Tehát ezért, ismétlem, a „megszorítás” szóval nem tudok egyetérteni.

Ami a költségvetés benyújtásának az időpontjára vonatkozik, hogyha a képviselő úr úgy fogalmaz, hogy egy háborús környezetben a korábbiakhoz képest nagyobb a bizonytalanság, akkor azzal egyetértek. De akkor beszéljünk erről, hogy minden költségvetést bizonytalanság övez!

Azért itt két dolgot engedjen meg, képviselő úr! Pont a magyar tapasztalat mutatja azt az elmúlt 20-30 évből, hogy egy költségvetésnek a tarthatóságát elsődlegesen nem az határozta meg, hogy az Országgyűlés mikor döntött róla. Megint kérem a képviselő urat, hogy nézze meg a 2010 előtti kormányzatnak a költségvetési dokumentumait, az abban szereplő terveket, majd utána mi történt a valóságban. Tehát láttunk olyan költségvetéseket, amelyekről december végén szavazott az Országgyűlés, és aztán a végrehajtás valami totálisan más volt. Tehát az első dolog, amit rögzíteni szeretnék, az, hogy önmagában a törvényjavaslat elfogadásának az időpontja nem határozza meg azt, hogy az a költségvetés megalapozott vagy sem.

A másik dolog, amit mondani szeretnék, az, hogy igen, egyetértek a professzor úrral abban, hogy a korábbi elfogadásnak van bizonytalansági faktora  nyilván fél évvel később fél évvel több információ állhat rendelkezésünkre a gazdaságpolitikai prognózisok összeállításakor. De a korai költségvetésnek van előnye is. Nemcsak a kormánypárti, de az ellenzéki képviselők is elfogadják azt, hogy igazodási pontot jelent egy változó világban a vállalkozások számára az, hogyha tudják, hogy milyen adórendszerrel kell hogy szembesüljünk, és a kockázatokat pedig tartalékokkal ki lehet küszöbölni. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban is 170 milliárd forint, az ideihez képest 25 milliárd forinttal nagyobb összeg szerepel az előre nem látható kiadások finanszírozására.

A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy nem tudjuk, hogy milyen tényadatok voltak. Tudjuk, hogy milyen 2021-es tényadatok vannak akár gazdasági növekedés, akár hiány, akár államadósság tekintetében, az Eurostat honlapján is megtekinthetők ezek, hogy ne hazai információs forrást említsek.

Ami a költségvetés átláthatóságát illeti, a képviselő úr úgy fogalmazott, hogy Fekete-Afrika szintjén vagyunk. Én mindenkitől kérem, hogy mutassa meg azt az objektív dokumentumot, amely ezt az átláthatatlanságot mutatja. (Dr. Mellár Tamás: Open Budget Survey!) Open Budget Survey, köszönöm szépen. Képviselő Úr! Tudjae, hogy ki állítja össze, és mondjuk, az Európai Unió hány tagállama vesz részt ebben? (Dr. Mellár Tamás: Tudom!)

Akkor a képviselő úr pontosan tudja  azt mondta, hogy tudja , hogy az Európai Unió országainak egy jelentős része ebben nem szerepel, és a képviselő úr akkor valószínűleg tudja, hogy országonként egy szervezet ad adatot az adott országnak a költségvetési számairól, az ő szubjektuma erősen meghatározza, hogy milyen véleményt formál erről a költségvetésről.

Ma már említettem egy példát, a magyarországi szervezet azt mondja, hogy Magyarországon nincsen féléves jelentés a költségvetés állapotáról  havi jelentés van. Tehát sokkal részletesebben, sokkal gyakrabban adunk számot arról, hogy a központi költségvetés hogyan néz ki, mint egyébként a minta a féléves jelentés volt. Ha úgy tetszik, egy évben nem egy ilyen féléves jelentést adunk, hanem havonta adunk, 12 darab jelentést.

Ez a szervezet azt mondja, hogy Magyarországon nincsen olyan könnyen átlátható, grafikus megjelenítése a költségvetési terveknek, amely a polgárok számára bemutatja, hogy a kiadásokat, bevételeket milyen fő célokra költjük el.

(16.50)

Pont az ő javaslatukra készült egy polgárok költségvetése, ami évek óta a tisztelt Országgyűlés elé kerül, grafikus módon, diagramokon mutatjuk be, hogy az állami kiadások, bevételek hogyan néznek ki. Ez valamiért az ő ízlésük szerint nem megfelelő. És miért nem megfelelő? Azért, mert kérem professzor urat, képviselő urat, nézze meg a Magyarországról adatot szolgáltató szervezet honlapját, egyértelműen ki fog derülni, hogy kiktől kap megbízást, milyen hozzáállású, milyen értékrendű ez a szervezet. Meggyőződésem, hogy ha egy más szervezetet kérnének meg arra, hogy értékelje a magyarországi számokat, akkor valami teljesen más eredményt, teljesen más adatsort adnának ki.

(Folytatás 14/2-ben!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2022. június 22. szerda 14/2. szám

Országgyűlési Napló

A jóléti kiadások alacsonyabbak, mint kellenének. Nem akarom elismételni, de messze az infláció fölötti kiadásnövelést látunk akár az egészségügyben, akár az oktatási területen. Én nem azt mondom, hogy ne lenne helye még pluszforrásoknak, csak tényszerűen azt szeretném rögzíteni, hogy az említett területeken a kiadások nőnek. És tényszerűen azt szeretném rögzíteni, hogy a jóléti kiadásokon belül a munkanélküliséggel kapcsolatos ellátások, igen, jelentősen csökkentek.

Ha összehasonlítjuk a 2010 előtti számokat, akkor pontosan tudjuk, hogy ez döntően annak köszönhető, hogy a munkanélküliségi ráta most jóval alacsonyabb, mint bő egy évtizeddel ezelőtt volt, ha pontosan tudjuk, hogy hál’ istennek, talán a munkaerőpiacon nagyobb probléma a képzett munkaerő rendelkezésre állása, mint a munkanélküliség, és hál’ istennek, az ehhez kapcsolódó kiadások csökkennek.

Én nem örülök annak, amikor egy ország jóléti kiadása azért növekszik, mert növekszik a munkanélküliség. Hát, láttunk erre számos példát, tehát én azt kérem, hogy amikor egy-egy átfogó kiadásról beszélünk  például jóléti kiadásokról , akkor nézzük meg részletesen, hogy azok a kiadások hogyan alakulnak.

Képviselő úr a jóléti kiadásoknál azt mondta, ehhez kapcsolódóan mondta, hogy az inflációt alulbecsüljük, alulbecsüli a kormány. A jövő évi 5,2 százalékos prognózis a jegybank prognózisával egyezik meg, majd ehhez kapcsolódóan a képviselő úr úgy mondta, hogy ha az infláció magasabb lesz, akkor annak az árát a szegények fizetik meg. Majd ezt követően úgy fogalmazott a képviselő úr, hogy a változó világban nem változtat a kormányzat semmit, tehát csak az átevickélés  ezt a szót használta, hogyha jól írtam föl  a kormányzat célja. És az átevickélés egyik módjának vagy módjaként említette a két alapot, azt a két alapot, ami a jövő évi költségvetési törvényben szerepel: a Rezsivédelmi Alap és a Honvédelmi Alap.

Miért mondom ezt így? Mert, képviselő úr, ha az infláció növekedése miatt aggódik, és attól aggódik, hogy a szegények fizetik ezt majd meg, a nagyobb inflációt, akkor ön kifejezetten támogathatja a Rezsivédelmi Alapot, ön kifejezetten támogathatja azt, hogy a kormány célja, hogy a rezsiárak fixen maradjanak, alacsonyan maradjanak, európai uniós szinten a legalacsonyabbak maradjanak.

Ha tehát ön, ismétlem, a szegények pozíciója miatt aggódik, akkor ezt az elemét a költségvetésitörvény-javaslatnak határozottan kell hogy támogassa. És ön azt is tudja, hogy a háztartások fogyasztásán belül például a nyugdíjasoknak vagy a szegényebb rétegeknek a fogyasztási kosarában a rezsijellegű kiadások nagyobb súlyt képviselnek, mint az átlagé. (Dr. Mellár Tamás közbeszól.)

És, képviselő úr, engedje meg, hogy arra is fölhívjam a figyelmét, hogy amikor ön leszakadásról beszél, nagy lemaradás költségvetéséről beszél, és arról beszél, hogy az alacsonyabb jövedelmű rétegek jövedelme hogyan alakul, akkor felhívjam a figyelmét arra, hogy az elmúlt években, 2013-tól a nettó bérek változása messze meghaladta az infláció alakulását. És arra is fölhívom a figyelmét, hogy az átlagbérek változását pedig meghaladta az alacsonyabb keresetű rétegek jövedelemnövekedése.

Hogy csak emlékeztessek arra: az idei évben 20 százalékos minimálbér- és garantáltbérminimum-emelés volt. És pontosan emlékszik képviselő úr arra, hogy a 2016-os háromoldalú, ha úgy tetszik, történelmi megállapodás keretében a kormány a munkavállalók és a munkaadók megállapodása keretében évekig az alacsony jövedelműek keresete nagyobb mértékben növekedett, mint az átlagbérek. Ebben a szellemben készült a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat is. A foglalkoztatási szintet és a bérek emelkedését meg szeretnénk védeni.

És végül, a nagy eladósodás költségvetése.  Képviselő úr, Eurostat-számokat hadd említsek, és tényszerű hadd legyek! Ha kicsit hosszabb időtávra nézünk, akkor elmondhatjuk, hogy 2002 és 2010 között minden egyes évben a GDP-arányos magyar adósságráta növekedett. 2011-től 2019-ig minden egyes évben ez az adósságráta csökkent.

A Covidra válaszul: én pontosan emlékszem a képviselő úr akkori hozzászólására, amikor azt ösztönözte, hogy az állam anticiklikus módon járjon el, növelje a hiányt, növelje az adósságot. Igen, a magyar költségvetés volt abban a helyzetben, és volt az a bizalom a befektetők részéről, amelynek keretében adócsökkentésekkel, pluszkiadásokkal tudtunk reagálni a Covid-válság miatti kereslet-visszaesésre. Ezzel tudtuk megőrizni a munkahelyek számát magas szinten, és 2020-ban is növekedtek a nettó jövedelmek.

Ennek a következménye természetesen az adósságráta megugrása volt. Arra mindenkit emlékeztetnék, hogy a magyar adósságráta pont az Európai Unió átlagos adósságráta-növekedésével egyező módon emelkedett, majd 2021-ben már ez az adósságráta csökkent. Reményeink szerint ez ’22-ben is fennmarad és ’23-ban is, tehát amikor a képviselő úr arról beszél, hogy fontos az adósságráta csökkentése, akkor, azt gondolom, hogy egyetértünk, ebben a szellemben készült a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat, és ezt a politikát szerintem érdemes követnünk, nemcsak azért, mert az Alaptörvény ezt kötelezővé teszi számunkra, hanem azért is, mert jelenleg drágább minden országban az adósság finanszírozása, mint volt az néhány hónappal ezelőtt.

És végül engedjék meg, hogy csak nagyon röviden reagáljak Hiller István képviselő úr felszólalására! Ha szabad, hadd köszönjem meg azt a higgadt stílust, ahogy miniszter úr hozzászólt a költségvetéshez. Hadd köszönjem meg, hogy olyan véleményt is mondott, amely szerint oktatási területen jelentős források állnak rendelkezésre. Igaz ez a közoktatásra, igaz ez a felsőoktatásra is. A felsőoktatásnál, megjegyzem, hogy kétszer 15 százalékos béremelés 2021-ben és ’22-ben mind a modellváltó, mind az állami fenntartásban maradó intézmények munkavállalóinál megvalósult. Kétségtelen tény, hogy a modellváltásról döntött intézmények részére biztosított pluszforrás még lehetőséget adott arra is, hogy az említett, kétszer 15 százalékos, mindenkire vonatkozó béremelésen felül az intézményekben többletbér kerüljön biztosításra.

A lényeg tehát: köszönöm azt, hogy ön is elismeri, hogy érdemi források állnak rendelkezésre mind a közoktatás, mind a felsőoktatás területén. Abban egyetértek a képviselő úrral, miniszter úrral, hogy a számok a keretet adják arra, hogy egy-egy területen előrébb lépjünk, és én sohasem vitatkoztam azzal, hogy a költségvetési források rendelkezésre állása egy elem ahhoz, hogy a szolgáltatási színvonal növekedjen.

Ez természetesen igaz nemcsak a közoktatás, felsőoktatás, hanem az egészségügy területére is. Ezen dolgozunk, és abban bízom, hogy mondjuk, a szolgáltatási szint bővülése, ha már az egészségügyet említettem, lehetővé válik azzal, hogy a jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban a háború ellenére, a viszontagságok ellenére az orvosok bére növekedni fog.

Utoljára pedig, ha bért említek, akkor képviselő úr azt említette, hogy kérdéses, vajon miért pont a pedagógusbéreket kívánja a kormányzat uniós forrásból finanszírozni. Ugye, egyrészről az a filozófiánk, hogy közpénzek vannak, Magyarországnak jutó európai uniós források vannak, és egyéb, ha úgy tetszik, hazai bevétellel bíró közpénzkiadások vannak. De ez mind olyan közpénz, amely Magyarországot illeti meg, legyen szó akár olyan európai uniós forrásokról, amelyekről már korábban a Tanács és az Európai Parlament döntött, akár más forrásokról.

Hogyha az Európai Bizottság kifejezetten nyitott arra, hogy pedagógusbéreket finanszírozzon, akkor miért ne tegyük ezt meg? Természetesen azt követően, hogy az erre rendelkezésre álló európai uniós forrás kifut, utána a kormány azt vállalja, az a szándékunk, ennek a kormánynak az volt a szándéka, hogy a béreket megőrizze, akármilyen probléma történik. Tehát a kormányzati szándék hosszú távon az, hogy a bérek színvonalát megtartsuk. Ismétlem: megszorításokban, bérek csökkentésében a jövőben sem gondolkodunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)