BENCZE JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Amikor képviselő lettem, eldöntöttem, hogy a magyar vidéki valóságot hozom be a parlamentbe. A költségvetéshez szigorúan kapcsolódóan  mert most arról van szó , önök is látják, önök is ugyanúgy járják a vidéket  én ezt nagyon remélem, mindegyik padsorból , azt látjuk, hogy Magyarország települései egyre kevésbé virágosak, egyre kevésbé szépek, és megjelent egy olyan fura megoldás a településeken, hogy bizonyos gazos területeket kineveznek méhlegelőnek.

Méhészként mondom, ez nem megoldás. Én ilyenkor rákérdezek a polgármesterekre, járom a megyémet, járom az országot, és mindenhonnét egy véleményt kaptam vissza: nincs ember település-karbantartásra, nincs ember, aki elvégezze a munkát, és így nem lesznek szépek a települések, egyre több probléma van. A településvezetők arra kértek, hogy javasoljam, hogy legyen a költségvetésben egy olyan sor vagy akár egy melléksor, alsor, hogy „település-karbantartás”. Ugyanis anno, amikor Magyarországon tényszerűen nagy volt a munkanélküliség, megszületett egy olyan ötlet, hogy ezt a munkát végezzék el a közmunkaprogramba bevontak segítségével.

Ez nagyon régen történt, azóta halad az idő, idősödnek az emberek, és a polgármesterek, jegyzők elmondása szerint és a saját tapasztalatom szerint is elfogytak az emberek a közmunkaprogramból. Egyrészük nyugdíjba vonult, átvészelte ezt az utolsó időszakot, amíg eljutott a nyugdíjkorhatárig. Ez egy olyan korosztály volt, a jelenlegi 70 év körüliek, akiknek volt munkabírásuk, volt élettapasztalatuk és szakmai tudásuk. El tudtak végezni profi módon egy kaszálást, egy metszést, egy ároktisztítást, és ahogy haladt az idő, egyre jobban problémás emberek kerülnek be a közmunkaprogramba. Nem szabad az ő kezüket sem elengedni.

(8.50)

De megjelentek a drogproblémákkal küzdők, az alkoholproblémákkal küzdők, és akinek nincs szaktudása semennyi. Felnőtt egy olyan generáció, aki nem ismeri a kapát, nem ismeri a kaszát, úgy-ahogy megoldják. Ráadásul csökkent a létszám is. Van olyan település Magyarországon a környezetemben, ahol egyetlen közmunkás van, velük kellene megoldani az önkormányzat szűkös forrásaiból, hangsúlyozom, a település-karbantartást, ami élhetővé és biztonságossá tesz egy települést.

A másik, ami probléma, közmunkásokkal is beszélgetek, ajánlom önöknek, és ajánlom mindenkinek, amit közmunkásbérnek nevezünk, az a minimális összeg, ami pár tízezer forint, én úgy érzem, hogy ezért tisztességes munkát nem lehet elvárni. Ezért született az a javaslat, hogy kerüljön egy olyan sor a költségvetésünkbe, hogy település-karbantartás. Felmértük a polgármesterek között, le is fogom tenni a javaslatot az asztalra, hogy számszerűen megszülessen ez. Én arra kérem önöket, hogy támogassák, hogy a magyar települések karbantartottak, biztonságosak és szépek legyenek.

És ahogy ígértem, a valósággal jövök. Én ígéretet tettem a méhésztársaimnak, hogy a méhészet gondjait, problémáit, javaslatait elhozom a falak közé és előterjesztem a tisztelt képviselőknek. Képletesen szólva, behozom a méheket a parlamentbe, de ahogy látom itt az izgalmas vitákat, néha fizikailag sem ártana behozni őket, lehet, hogy egy kicsit meggyorsítanák a dolgokat. De a méhészet nem vicc, és a méhek sem vicc tárgyai, és a tréfát félretéve, komolyra fordítva a szót, nagyon sokat hallják önök is, hogy gond van a megporzókkal. Több okból van gond a megporzókkal. Egyszer az erősen túlvegyszerezett mezőgazdaság, de a statisztikák kimutatják, szakemberek, és ez pártfüggetlen teljesen, a megporzó rovarvilág, főleg a vadon élők nagy része eltűnt, töredékére csökkent, 10-20 százalékra esett, és jelenleg a megporzást méhésztársaim látják el a méheik segítségével, és itt is jelentkeznek az első gondok.

A méhésztársadalomban több probléma merült fel, ezt is az élet hozta. Azok a nagy tudású kollégák, akik szívvel-lélekkel, szeretetből csinálják, és nem mellesleg azért, hogy anyagi haszonra tegyenek szert, kiöregedtek. A méhésztársadalom nagyon sok olyan kollégával dolgozik, akik 70 pluszosak. Ők adnák át fiataloknak ezt a tudást, de egy olyan tényező szólt közbe, amiről hallunk évek óta, de valahogy nem vettük komolyan, ez az éghajlatváltozás. Az éghajlatváltozás okozta hektikus időjárás, a tavaszi fagyok, az aszály, ami jelenleg is tombol az Alföldön, például Békés megyében már láthatóan tönkretette a napraforgóméz-termést, ezáltal a méhésznek nem érdemes napraforgóra vándorolnia, tehát nem fogja elvégezni a megporzási munkát. Nincs olyan bolond ember, aki a saját költségére teherautószámra méhkaptárakat hordjon egy aszályos, kiszikkadt területre, hogy szinte jótékonysági munkát végezve megoldja ezt a problémát, és a magyar mezőgazdaság számára másodlagosan hasznot hajtson.

Én arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ha beérkezik a javaslat, gondolkodjanak el nagyon a támogatásán, ugyanis a megporzási munkát meg kellene becsülni anyagilag is, sőt nem meg kellene, meg kell, ugyanis ha nem lesz hajtóerő a méhésztársadalomban, szakmaszeretetből ezt a mennyiségű méhcsaládot, ami ma Magyarországon a komplett virágzó kultúrák megporzását ellátja, senki nem fogja tartani. A fiataloknak nem lesz érdeke, és nem lesz utánpótlás, ezt tapasztalatból mondom. Úgyhogy arra kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot is, mert enélkül a magyar mezőgazdaság még katasztrofálisabb helyzetbe fog kerülni.

Végül, de nem utolsósorban van egy olyan probléma Magyarországon, ami nagyon sok települést érint, nagyon sok megyét. Én nagyon örülök, hogy a kétharmados kormánypárti többségben olyan javaslat született, hogy foglalkozzanak a megyékkel, megszületett a „vármegye” elnevezés, és azt tudom mondani, hogy ez nagyon sok megyét szó szerint váratlanul érintett. Tehát vannak más ilyen váratlan események, amelyek megyéket érintenek, szintén visszautalnék a rendkívüli időjárási helyzetre, bármikor történhet katasztrófahelyzet, elmos egy települési vízelvezetőt a víz, egy házat, egy partfalat, egy utat. Ez Tolna megyében nemrég meg is történt a dombóvári térségben. Láttam képviselőtársamat, hogy kiment, megnézte a helyszínt, de per pillanat ennél akár egy megyei képviselő, akár egy megyei közgyűlési tag, egy országgyűlési képviselő sokkal többet tenni nem tud. Elindul egy folyamat, vis maior esemény, mindenki tudja, hogyan működik, elindulnak a hivatal malmai szép lassan őrölni, a probléma fönnáll, végigfut a folyamat, megszületik a döntés, és kijavítják az adott hibát.

Én arra fogok javaslatot tenni a költségvetésben, és ezt a megyei képviselői tapasztalataim mondatják velem, hogy hozzunk létre, hozzanak létre  nem tudom, hogy hogyan mondjam pontosan  a megyék, vármegyék számára egy vis maior alapot. Tehát a „vármegye” név mellé töltsük fel a megye kincsesládáját, hiszen a megyei közgyűlések elnökei, képviselői nagyon pontosan ismerik a saját megyéjüket. Ez egy politikafüggetlen javaslat. Mindenki tudja, hogy a megyei közgyűlések kormánypárti többségűek. Ezzel mindenkinek jót tennének, ugyanis egy megye nagyon gyorsan tud reagálni, egy megyei közgyűlési elnök, aki a megyében él, egy alelnök, egy képviselő, aki jól ismeri a helyszínt, egy gyors közgyűlés összehívásával villámgyors döntést tud hozni a vis maior felhasználásáról.

Hetek, hónapok helyett órák vagy napok alatt meg tudnánk oldani egy ilyen költségkerettel a felmerülő apróbb problémákat, ami mind a megyékben élőknek, mind a településeken élőknek hatalmas segítség lenne. Úgyhogy arra kérném a tisztelt képviselőtársakat, hogy amennyiben lehetséges, és úgy látják, támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.