KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha jól számolom, a 33. költségvetési vitán veszek részt a parlamentben, ez ilyen jubiláló alkalom. A 33 szép szám, és többször elmondtam már, de ezt szeretném rögzíteni, csak azért, hogy világos legyen a kiindulópont, hogy a költségvetés, de egyébként a matematika logikája szerint is nem létezik olyan szám, aminél ne lehetne nagyobbat mondani. Tehát minden számnál van nagyobb szám, ez egy nagyobb fontos alapigazság a költségvetésben is, de a matematika világában is.

A másik kiindulási pont, nagyon fontos axióma, hogy a több, az több, mint a kevesebb. Még a népi bölcsesség is azt mondja, hogy néha a kevesebb több, nem azt mondja, hogy néha a több kevesebb. De ezt azért fontos kijelenteni, mert itt sorjáznak a költségvetésben az eposzi jelzők. Én is tudnék történeti áttekintésben szép ívet húzni: „Vérpatak fog folyni vidéken.”  mondta Torgyán József valamelyik költségvetési vitában, odáig, hogy az önkormányzatok kirablása, kifosztása, a rendszer tönkretétele, kivonulás, összeomlás, tehát ezeket lehet mind mondani, de hogy költségvetési értelemben semmit nem jelentenek, az egészen biztos. Ez hangulatkeltés, semmi más. Amikor ilyeneket hallok, ezért én ezekkel, ha megengedik, nem nagyon vitáznék, mert ennek semmi ér-telme nincsen.

Inkább azt szeretném mondani, hogy a költségvetés az ország talán egyik legfontosabb, minden évben sorra kerülő törvénye. A másik a zárszámadás, azt egyébként még kevesebb érdeklődés övezi, mint a költségvetési törvény tárgyalását, ami azért furcsa, mert azt a családi gazdálkodásból is tudjuk, hogy oké, hogy beterveztük, hogy mire mennyit fogunk költeni, de az nem baj, ha a végén megnézzük, hogy ez hogy teljesült, maradte pénz, nem maradt pénz. De most sem övezi nagy érdeklődés a költségvetési törvény vitáját, ami azért elgondolkodtató, ha úgy értelmezzük a képviselők munkáját, hogy valamilyen módon részt vesznek a vitában.

Egy másik általános megjegyzésem az, hogy én alapvetően kétfajta költségvetést láttam itt az elmúlt hosszú időszakban, és magam is költségvetési gazdálkodást folytattam polgármesterként 16 évig, tehát valami rálátásom van. A két fő típusa a költségvetéseknek: az egyik olyan, amikor azt lehet mondani, hogy nem különösebb szellemi teljesítménnyel, valamilyen szorzóval felszorozzuk az előző évi költségvetést, és akkor azt mondjuk, hogy itt az új. Lehet ilyet csinálni egyébként akkor, amikor nagyjából prosperál a rendszer, növekszik a gazdaság, különböző okok miatt nem akarunk költségkonfliktust vállalni, olyan a helyzet, hogy adott esetben jobban járunk ezzel, mert különböző bizonytalanságok vannak a rendszerben, és akkor meglátjuk, hogyan kell rá reagálni. Tehát ez önmagában nem feltétlenül baj, létezik ilyen költségvetés, de kétségtelen, hogy sokkal jobbak azok a költségvetések, amelyek valamilyen világos irányt jelölnek ki, tehát van preferenciájuk, mutatnak valamerre.

Gondoljunk csak bele! A család életében van olyan, amikor úgy általában hónapról hónapra nem változtatunk semmin, mert jól megy a dolog, vagy nincs lehetőségünk rá, és akkor szokásosan gazdálkodunk. De aztán egyszer csak eljön a pillanat, és azt mondjuk februárban, hogy jó, akkor megyünk nyáron nyaralni, tehát akkor minden hónapban erre meg arra félreteszünk pénzt, és akkor eldöntjük, hogy mit fogunk csinálni. És ez fontos, tehát a célkijelölés minden költségvetésnél fontos.

Ezt azért bocsátottam előre, mert nagyon fontos, ennek a költségvetésnek teljesen világos iránya van, ezt nem lehet tőle elvitatni: a családtámogatási rendszer fenntartása és erősítése, a nyugdíjasok és a nyugdíjasoknak kifizetett előirányzatok szinten tartása, értékvédelme, rezsivédelem, a honvédelmi költségvetés növelése. Tehát itt van világos irány. Nem mondom, hogy ezzel nem lehet vitatkozni, biztosan lehet, meg előrebocsátom, hogy miután minden számnál van nagyobb szám, az nem különösebben nagy szellemi erőfeszítés, ha azt mondjuk, hogy itt van a költségvetésben  teljesen mindegy, melyik terület , szociális kiadás, útépítés 15 365 milliárd forint, márpedig ennél 50 milliárd forinttal több kell – oké. Tehát ez az az eset, amikor egy költségvetési vitához, ha álmából felkeltenek egy képviselőt, akkor is hozzá tud szólni, mert ránéz egy számra, azt mondja, 2003-ban a Honvédelmi Alap előirányzata 842 milliárd forint, szerintem meg legyen 900, tehát már teljesítettem a házi feladatot. Tehát azokkal nagyon nehéz mit kezdeni, amikor azt mondják a költségvetés kapcsán, hacsak nincs valami speciális ok vagy valami tényleg olyan dolog, ami rendkívül fontos, hogy itt kiszemezgetek előirányzatokat, és akkor azt mondom, hogy ennél több kell.

Az fontosabb szerintem, hogy ha a költségvetésről beszélünk, akkor az alapfoknál kezdjük. Tehát vitassuk meg azt, hogy azok a fő célkitűzések, amelyeket megfogalmaz a költségvetés, ebben a helyzetben, az adott feltételek mellett  amit a gazdaság, az államháztartás, a folyó költségvetés jelent  jóke vagy sem, mást kelle csinálni, valami más irányt mutatni. Én azt állítom, hogy ezek a kijelölt célok jók, és feltétlenül támogatandók. Tehát: a családtámogatási rendszer fenntartása és erősítése, a nyugdíjasok számára kifizetendő összeg szinten tartása és az inflációval való korrigálása, tehát reálértéken a szinten tartás, ha van rá lehetőség  ezt mindig a gazdasági növekedés fényében tudjuk megítélni az év második felében , akkor annak a növelése, a munkahelyek védelme és a jövedelmek védelme, a rezsivédelem és a honvédelmi költségvetés növelése.

Azt gondolom, mindegyik helyes, és mindegyik mellett nagyon jól lehet érvelni, én most kizárólag a honvédelmi költségvetésről szeretnék beszélni a továbbiakban, lévén, hogy a Honvédelmi bizottság elnökeként szeretném némiképpen alátámasztani, bár talán  ma a háború itt dúl a szomszédunkban  ez akár evidencia is lehetne. De nem feltétlenül az, tehát érdemes végiggondolni, hogy miért, mi is teszi szükségessé, hogy ilyen léptékben fejlesszük a haza védelmi képességét. Hiszen egyébként mondhatná valaki, hogy 2014-ben a walesi NATO-csúcson Magyarország Kormánya azt a vállalást tette, hogy 2024-ben a honvédelmi kiadások érjék el a GDP 2 százalékát. Ráadásul tudjuk, hogy ez növekvő nominális összeget jelent, hiszen a GDP az utóbbi időben rendkívül jelentősen nőtt, és egy nagyon alacsony szintről indultunk el, tehát a növekedés még látványosabb, mert a walesi csúcs idején nem értük el az 1,1 százalékot GDP-arányosan.

Azt szokták mondani, hogy régi bűnnek hosszú az árnyéka. 2004-ben, a Medgyessy-, Gyurcsány-kormányok alatt  volt egy ilyen kontinuitás  beterjesztett törvényjavaslatot elfogadta a parlament, amely megszüntette a kötelező sorkatonaságot.

(11.50)

Most tekintsünk el attól, hogy egy 135 éves intézményt szüntettünk meg, de nagyon fontos volt, hogy ezt a döntést annak a tükrében hozta a parlament, hogy mellette volt egy világos haderőfejlesztési elképzelés, ami arról szólt, hogy egy kis létszámú, ám szerződéses katonákból álló honvédségre van szüksége az országnak, és ezt kiegészítendő egy igen jelentős önkéntes kiegészítő tartalékos állományra, és vannak országok, amelyek jó példát mutatnak arra, hogy egyébként így kitűnően működhet az ország védelme. Svájcban több száz éve nem volt semmilyen háború, ezzel együtt egyébként Svájcban ez a szisztéma van. Van egy viszonylag kis létszámú, szerződéses állományú hadseregük, és egyébként Svájcban minden fiatalnak kötelező a katonai kiképzésen részt venni oly mértékben, hogy egyébként, akik részt vesznek a kiképzésen, az egyenruhát, sőt a hadi felszerelést is otthon tartják, és egyébként bármikor mozgósíthatók, mert kiképzett és a tudásukat szinten tartó képzési rendszert valósítanak meg. De így működik ez Finnországban, Svédországban, és nem lehetne azt mondani, hogy a finnek vagy a svédek védelmi képessége súlyosan sérül.

Tehát volt egy rendszer, magyarul egy elképzelés, amire a parlament akkor igent mondott. Igen ám, csakhogy mi történt? A sorkatonaságot megszüntettük, ezzel együtt egyébként teljesen világos volt, hogy a Magyar Honvédségnek az a felszerelése és annak a struktúrája abban a pillanatban elavulttá vált, mert nem kell annyi laktanya, nem kell ennyi felszerelés, tehát nyilvánvalóan fejleszteni kell vagy módosítani kell a honvédségnek a felszerelését, a fegyverzetét. De ez a módosítás úgy sikerült  ha valaki megnézi, sokáig azt hittem, hogy ez csak egy ilyen szófordulat, de a helyzet az, hogy a statisztikák és a tények alátámasztják azt az állítást , hogy a 2004-es honvédelmi fejlesztési program nagyobb mértékben sújtotta Magyarország védelmi képességeit, mint a trianoni békediktátum. Tehát nagyobb leszerelési programot jelentett a valóságban.

Megszűnt a tüzérségi képességünk. A tüzérségi képesség. Lényegében leszereltük a tüzérséget. Eladtuk inkurrencia címén az Akácia és a Gvozgyika önjáró ágyúkat, tarackokat. Megjegyzem, most ezeket az eszközöket egyébként tizenvalahány évvel később az ukrán-orosz háborúban látjuk a híradóban, hogy bőven használják. Nem mondom, hogy a legkorszerűbbek, mert nyilván NATO-szabvány, eltérő, tehát a Gvozgyikában nem lehet használni a most rendszeresített NATO-lőszereket, de voltak. Eladtuk (Nacsa Lőrinc: Ők!), leszereltük, szétvágtuk  mármint úgy értem, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok  a páncélozott szállító harci járműveink közül a korszerűnek számító BMP-ket, nyilván a PSA-kat már jóval korábban sem lehetett használni, tehát értelmetlen erről beszélni. Megmaradt az a BTR-állomány, amit eredeti formájában sem nyílt harctéri feladatok ellátására terveztek, hanem városostromra és városi, utcai harcokra, tömegoszlatásra, terroristák elleni küzdelemre. Páncélozott deszantszállító harci jármű volt a BTR, tehát nem az, amire mi használjuk, hogy nyílt harctéren harcoljanak, erre alkalmatlanok. Egyébként ráadásul jelentős mértékben avultak, ez megmaradt.

Lényegében elvesztettük a merevszárnyasrepülő-állományunkat, csak jóval később fejlesztettük a Gripen révén, a helikopter-állományunkat, az összes harckocsit eladtuk, leszereltük. Iraknak egyébként, amit ott szét is lőttek az iraki háborúban, tehát abból már nincs egy darab sem  a T-72-es állományokat , nem maradt egy századnyi mutatóba Tatán.

Ja, és hát a kézifegyver-állományunk végképpen elavult. Utoljára Rambo lövöldözött RPG-7-esekkel, már az is inkább a vicckategória volt, ahogy azt úgy bemutatták, de most zárójel bezárva. És hát, sok mindennek mondható az AK-47-es vagy az AMD-65-ös, de korszerűnek semmiképpen sem. Arról nem beszélve, hogy már akkor szét voltak lőve ezek a fegyverek, mikor én voltam katona. Ugye, minden fegyvernek van egy határideje, hogy meddig lehet vele lőni, mert utána olyan mértékben változik a terheléstől a cső kalibere, hogy nem lehet pontos lövéseket leadni, mert egyáltalán örülök, ha az irányt eltalálom vele, de ezek megmaradtak nekünk.

Mi lett a valóságban? 2004-ben itt hallgattuk, én is Juhász Ferenc honvédelmi minisztert még visszaemlékezvén a katonai időmre, itt hallgattam a szép mondatokat, hogy majd az önkéntesek sokasága, akik kiképzettek, elkötelezettek, akiket majd nem kell benn tartani a laktanyában, de szükség esetén hozzájuk tudunk fordulni a haza védelmében. 2010-re 17 darab, 17 darab kiképzett, önkéntes állományunk volt. 17! 17! Ezzel mondhatjuk azt, hogy akkor, amikor a Fidesz-kormány átvette a kormányzást  megjegyzem, egy gazdasági válság kellős közepén és egy összeomló költségvetés és gazdaság közepette , azt kell mondanunk, hogy az a haderőfejlesztési program és koncepció, amit akkor megvalósított a szocialista-szabad demokrata kormányzat, az valóban leszerelte a hadsereget, és nem maradt semmi. Az égegyadta világon semmi. Sem a szerződéses állomány felszerelése nem ütött meg semmilyen mértéket; akkor viccelődtünk azzal, hogy egy Magyar Honvédség kontra Fradi-Újpest egyesített B-közép utcai harcból én inkább a Fradi B-közép-Újpest B-közép egyesített csapatra fogadnék, mert olyan állapotban voltunk. Felszerelések nélkül, használható eszközök nélkül. És miután a katonák ezt tudják, tehát szembenéznek a valósággal, mert ők ott vannak, tudják, hogy az M zárolt BTR-ből, az egyikből kiszereljük az alkatrészt, és beszereljük a másikba, tehát a 300-as állományból ha 200 darab működőképes volt, akkor sokat mondok. Ilyen körülmények közepette a katonák motiváltsága is  mondjuk úgy, hogy  mérsékelt.

Na, most ’14-ben nem volt még háború  Krím már volt, de háború nem , ’14-ben a NATO-csúcson Magyarország vállalta a 2 százalék teljesítését. Itt még annyit hadd mondjak, hogy akkor 1,1 százalékról indultunk GDP-arányosan, megjegyzem, egy akkor évek óta csökkenő GDP mellett. Azonban emlékezzünk vissza az emlékezetes mondatokra, meg fordítsuk le, hogy azok mit jelentenek! „Trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni.” Akik ott voltak, még emlékezhetnek: „Trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni”  mondta az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc , mentette meg a költségvetést attól, hogy egyébként be kelljen vallani azt, ami nyilvánvaló, hogy a költségvetés okán csődben van az ország. Ez a honvédelmi költségvetés kapcsán azt jelentette, hogy egy jó és ügyes manőverrel  az ügyest itt idézőjelbe teszem  a honvédelmi kiadások közé számolták el a nyugdíjas katonák nyugdíjfolyósítását is. Most nem kell mondjam egyébként, hogy oké, ez költségvetési előirányzat szinten növeli a honvédelmi összegeket, de ez a trükkök százainak egyike, hogy papíron megvan, de nem kell mondjam, hogy a honvédelmi képességek szempontjából a nyugdíjas katonák nyugdíjfolyósításának a mikéntje nem oszt, nem szoroz semmit sem az égegyadta világon.

Innen indultunk, és most ott tartunk, hogy háború van, ordító a szüksége annak, hogy a magyar kormány erősítse a haza védelmi képességeit. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem volt légből kapott az a walesi nyilatkozat, amikor arról beszéltünk, hogy elérjük a 2 százalékot GDP-arányosan a honvédelmi kiadások tekintetében. A költségvetés létrehozta ezt a Honvédelmi Alapot, amihez itt megint lehetne tenni egy szakmai megjegyzést, hogy, ugye, Naszvadi György munkássága óta tudjuk, hogy ezek az alapok mindig gyanúsak, mert alapot csak akkor hozunk létre  két dolog , ha trükközni akarunk, vagy akkor, ha alá akarjuk támasztani a költségvetésben a teljesen világosan felvállalt költségvetési célt és irányt. Ennek egyébként a felhasználását számon is lehet kérni, ez most klasszikusan ilyen. Tehát emlékszünk rá, számtalan olyan költségvetési vitában vettem részt, főleg a Gyurcsány-kormány idején, amikor az alapok teljesen szétszedték a költségvetést.

(12.00)

Mindig az volt a trükk  ráadásul ez költségvetési szempontból teljesen értelmezhetetlen, ha államtitkár úr még emlékszik rá , hogy felülről nyitott alap, ami azt a benyomást kelti, hogy na, abból lehet végtelen számú pénzt költeni, mert az felülről nyitva van  na, mindegy, zárójel bezárva , itt szó sincs erről, mutatja is. Kicsit meg is lennék lepve, meg azt talán még élesen bírálnám is, hogyha itt most azt mondanánk, hogy ez egy felülről nyitott alap, mert az költségvetési szempontból nehezen értelmezhető, viszont kétségtelen, hogy azzal, hogy meghatároztuk azt a 2023-as Honvédelmi Alapból szándékolt fejlesztést, ami 842 milliárd forintot jelent, ezzel egyébként teljesítjük  legalábbis a költségvetés tervezett növekedése és az inflációs adatok mellett  a 2 százalékos honvédelmi kiadási arányt, ami szerintem nagyon jó, ilyen helyzetben aztán végképp! Már ’14-ben is jó lett volna, arról nem is beszélve, hogy utólag ki lehet azt jelenteni, hogy a magyar Országgyűlést az akkori kormány átverte. Leszereltük a hadsereget, csak nem valósították meg azt, amit mellé tettek.

Most itt a fordítottja történik: azt valósítjuk meg, amit elfogadtunk, hogy növeljük a katonai képességeinket. Kiemelt cél egyébként, természetesen a HM fejezetében le van bontva az, hogy ezt mire akarjuk költeni a haderőfejlesztésen belül. Kiemelt cél a katonák védőfelszerelésének a fejlesztése, ezek az egyéni felszereléseket jelentik. Teljesen nyilvánvaló, hogy kiemelt cél a tüzérségi képesség, a páncélos-, a páncéltörő- és a csapatszállító képességek erősítése, a forgószárnyas képességünk erősítése, és természetesen fent kell tartani a merevszárnyas, tehát a repülők kapcsán megfogalmazható képességet.

De ehhez tartozik még valami, ami mellett hajlamosak vagyunk elsikkadni, ami pedig hiba, nevezetesen, hogyha egy ország kizárólag úgy fejleszti a haderejét, most itt a technikai színteret nem említem, mert ez általános igazság, hogy egyébként önmaga semmifajta értelmezhető honvédelmi-ipari képességgel nem rendelkezik, az rendkívül féloldalas, mert ugye, az a helyzet, hogy ha bármi konfliktus van, és a logisztikában nehézségek vannak, akkor aztán mit lehet csinálni. Itt is rendkívül szomorú a helyzet, mert korábban, a 2010-es évek végére eljutottunk oda, hogy Magyarországon egyetlenegy értelmezhető fegyvert gyártottak, a Keserű Művek négylövetű forgótáras gumilövedékes 14-es önvédelmi pisztolyt. Nem mondom, betörő ellen nem rossz, de ezt hadiiparnak azért semmiképp sem tudnám minősíteni, túl azon, hogy a Keserű Műveknek ez a fegyvere egyébként rendkívüli népszerűségnek örvend és teljesen jó, kóbor kutyák ellen végképp. De ha a kóbor kutyáknál többen jönnek valahogy szembe, akkor baj van.

A helyzet az  ez tényleg már stand-upba illő, de önmagában egyébként rendkívül tragikus , hogy valamikor a magyar iparnak voltak hadi szempontból kommunikációs képességei, gyártottunk páncélozott szállító harci járművet, tüzérségi eszközöket, és azzal néztünk szembe, hogy ez mind nincs, semmi nincs. Ahhoz képest egyébként talán még annál is gyorsabban fejlődünk ezen a területen, mint amire bárki számított volna, tehát álmomban sem gondoltam volna, hogy a magyar hadiipar  mármint idézőjelbe téve, nem a hadiipart, hanem fogalmazzunk úgy, hogy a Magyarországon települt és részben magyar, részben egyébként német tulajdonban lévő hadiipart  innen pályázik a szlovák páncélozott szállító harcijármű-tenderre, és meg is jelentek egyébként a szlovák újságok, hogy Magyarország fogja felszerelni a szlovák hadsereget  hatalmas kérdőjel. Nyilván ott is vannak mindenfajta történelmi rezisztenciák, tehát ez érdekesen hangzik. Erre se gondoltunk volna, hogy majd mi szereljük fel a szlovák hadsereget, de egyébként ez meg amúgy teljesen normális, mert a magyar kormány ’14 óta szorgalmazza a V4-es országok katonai és hadiipari együttműködését, ami egyébként működik is.

És hozzáteszem, hogy a hadiiparnak még megvan az az előnye, hogy na, aztán az végképp magas technológiai szintet képvisel, magas innovációs szintet képvisel, egyébként versenyképes, és itt van piaca is a hadiiparnak, tehát itt lehet exportálni is különböző felszereléseket. Meg egyébként is, nem tudják sokan, de egészen meglepő, hogy miket köszönhetünk a hadiiparnak, például a margarint. A margarin egy háborús kényszerhelyettesítési termék. A napóleoni háborúban a francia hadsereg zsoldját részben vajban kellett kifizetni; vaj nem volt, és Napóleon adta utasításba a francia hadimérnököknek, hogy csináljanak valamit, és akkor ez lett a margarin. De mondhatom, hogy német hadiipari fejlesztés a Fanta egyébként, amit senki nem tud. Ezt csak érdekességként mondom, tehát itt azért a hadiiparból átszivárgó polgári innovációk, ipari termékek skálája nagyon széles. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy éljen a hadiipar, mert azt gondolom, hogyha a haza védelme fontos, biztos, hogy fontos, ha az emberek fizikai biztonsága fontos, biztos, hogy fontos, akkor a hadiipar is kell, és akkor az is fontos, és akkor már csináljuk ezt úgy, hogy az értelmes legyen.

És egyébként most nemcsak a Rheinmetall Lynx-gyártása az, ami itt felvetődik, de egy sor olyan hadiipari együttműködés, amikről persze lehet mindenféléket írni meg bírálni, hogy minek nekünk AERO Vodochody, meg minek nekünk osztrák tüzérségi eszközöket, főleg aknavetőket gyártó cég  de hát, ez a hadiipar! A hadiipar nemcsak abból áll, hogy mi varrjuk a katonáinknak a védőfelszerelést meg a ruházatot, hanem a hadiipar abból áll, hogy a CZ-vel együttműködést kötünk, és a kézifegyvereket most már teljeskörűen mi állítjuk elő, a lőszerekkel együtt, sőt exportképességünk is van, meg egy csomó olyan katonai hadiipari együttműködésünk, a velünk tartósan szövetségben lévő országokkal, ami teljesen értelmes, és erősíti az ország biztonságát. Hogyha ezt lehet egyébként a 842 milliárdból finanszírozni, akkor önmagában fontos  és ez egy nagyon fontos ügy  vagy önmagán túlmutató ennek az összegnek a felhasználása, mert teljesen nyilvánvaló, hogy ha itt nem vagyunk teljesen ügyetlenek, akkor ez egyébként ez egy olyan pótlólagos keresletet is jelent a magyar gazdaságban, aminek megvan a magyar gazdasági növekedésben a maga hozadéka.

Úgyhogy összességében én azt szeretném mondani, kedves képviselőtársak, hogy ha mást nem, a honvédelem fejlesztését, erősítését a mostani helyzetben mindenképpen tegyük meg, fejlesszük, erősítsük, valósítsuk meg. Ezért, tudom, hogy nem szokás a költségvetést támogatni, és nem is lehet számonkérni, az ellenzék általában nem szokta megszavazni a költségvetést, de legalább bizonyos fejezeteiben értsünk egyet; legalább abban, hogy a honvédelem fontos, legalább abban, hogy a honvédelem hadsereg nélkül nem képzelhető el; és legalább abban, hogy a hadsereg léte hazai hadiipar nélkül szintén elképzelhetetlen. Ez már egy olyan nemzeti minimum, amiből már ki lehet alkudni bármit, és akkor már lehet a részletekről vitatkozni, de az kétségtelen, hogy a honvédelmi kiadások és a Honvédelmi Alap léte a költségvetésben ezzel a céllal, ezzel a feladatrendszerrel, én úgy látom, hogy feltétel nélkül támogatható.

És itt egy picit hadd szóljak arról, hogy ez a mindennapi életben hogy jelenik meg. Debrecen képviselőjeként hadd mondjam, hogy Debrecen ma az egyik legnagyobb katonavárosa az országnak, ott van a legnagyobb létszámú helyőrség, és egyébként a honvédelmi kiadások érezhetően megjelennek a város költségvetésében is, teljesen nyilvánvalóan. Tehát azt kell mondjam, hogy ennek a tovagyűrűző, úgynevezett multiplikációs hatásáról nem szól a költségvetés, de az értelmezhető, tehát ne feledkezzünk el róla, hogy akkor amikor a honvédség épít egy vasúti átjárót, azt egyébként mások is használják. Vasúti átjárót azért építenek, hogy a lánctalpas eszközök ne tegyék tönkre a síneket. Apróság, oké, de 25 millió forintot kellett volna a városnak annak a vasúti átjárónak a fejlesztésére fordítani, ami hadiúton van, és egyébként ott járnak a vonatok is. Apróság, de egy csomó ilyen apróság van ebben.

A honvédelmi fejezetben van egy csomó dolog, mindenfajta honvédelmi sportfeladat, amiket egyébként szintén használnak a polgárok is. Tehát a honvédség által használt sportlétesítményeket, amelyek a katonák kiképzésére szolgálnak, egyébként megnyitottuk a környéken lakó debreceniek számára is. Hát, miért ne lehetne futni azon a rekortánon a szomszéd utcában lakóknak is, amin a katonák egyébként gyakorolnak?

(12.10)

Tehát ezek olyan apróságok, amelyeket érdemes hozzászámolni a költségvetés tovagyűrűző hatásaihoz, amikor erről beszélünk.

Úgyhogy, tisztelt elnök úr, kedves képviselőtársaim, jó szívvel támogatom ezt a javaslatot és ajánlom szíves figyelmükbe, hogy esetleg a honvédelmi minimumokban értsünk egyet, és arról beszéljünk, hogy vajon a részletekben igazunk vane, vagy a bizottsági ülésen már a végrehajtást jól tudjuk ellenőrizni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)