DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Bár láttam már egypár költségvetést, azt kistelepülési polgármesterként tettem, viszont a jelenlegi költségvetés-tervezettől annyiban tért el, hogy ha rajtam múlna, akkor itt jelentős forrásátcsoportosítások lennének, és egy ennél sokkal megnyirbáltabb költségvetést láthatnánk.

Nem az önök által sablonosnak tartott, ellenzéki stílus alá kategorizált beszéddel készültem a központi költségvetés témáját illetően, hanem olyannal, amely főként a vidéki végeken élő emberek mindennapi problémáit hivatott önök előtt bemutatni, és mindezt hitelesen, hiszen én is egy vagyok közülük. Sajnos, teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy ez a költségvetés jobbára nem a magyar emberek meghatározó részére lett szabva.

A rendszerváltásnak hazudott módszerváltás után mindenki jobbat várt, de rájöttek, hogy csak az irány változott, a szerelvény maradt a régi. Sőt, sokan nosztalgiával gondolnak vissza a nyolcvanas évek életszínvonalára, arra az időszakra, amikor még Magyarország nem jobban teljesített, hanem jobban élt. Azzal engem végképp nem lehet vádolni, hogy a szocialista érát siratnám vissza, csupán azt siratom, hogy az elmúlt több mint három évtizedben Magyarország hátra ment, nem előre, a kormánypropagandával szemben az emberek megelégedését és életszínvonalát tekintve.

Most pedig egy újabb fordulóponthoz érkezett a világ és így hazánk is, hiszen láthatjuk, hogy az új kihívásokra új válaszokat kell adnunk, hogy a gondterhes időket vészterhes idők váltják fel. Ilyen időben, amikor krízis krízis hátán, a ragályok korában, a spekulánsok által kieszközölt újabb világválság előterében, amikor Magyarország közvetlen szomszédságában háború dúl, akkor a magyar állam, a magyar kormány és az Országgyűlés feladata, hogy a magyar emberek biztonságát és jólétét szavatolni tudja. Várni lehet, de nem érdemes, sem az Unióra, sem másra. A megoldást csak magunktól várhatjuk.

Ez a helyzet rá kell hogy ébresszen mindannyiunkat, hogy milyen sebezhetők, milyen kiszolgáltatottak vagyunk. Az első lépés az kell hogy legyen, hogy ezt a számunkra eddig is egyértelmű függőségi viszonyt megszüntessük, hogy kiemelten fontos szerepet kapjon a nemzetgazdaságunk megerősítése, hogy a magyar gazdaságot saját lábra állítsuk, a magyar agráriumot önállóvá, önfenntartóvá tegyük, hogy ne szoruljunk mezőgazdasági termékek behozatalára se nyersanyag, se feldolgozott áru formájában, hogy az energiaszektort is úgy alakítsuk át, hogy az a lehető legnagyobb mértékben fedezze és biztosítsa a hazai felhasználók teljes ellátását.

Tagadhatatlan, hogy próbálkozások voltak, de ezek helyett mára valós megoldásokra van szükség. Az alapvető élelmiszerek megtermelése, a mezőgazdaság, a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztése, a feldolgozóipar újraindítása, a hazai munkaerő biztos foglalkoztatása, a nemzeti ellátólánc függetlenítése, az önfenntartás az, ami a jó irány számunkra. Arra kell törekednünk, hogy a források a magyar embereket segítsék a külföldi multik helyett, hogy a meghozott intézkedések következtében az adófizetőknél minél több pénz maradjon. Azokról az emberekről van ugyanis szó, akik hazánk sorsát mindennap a vállukon viselik, akikről kell hogy szóljon ez a költségvetés is.

Annak ellenére, hogy rekordmagas inflációval állunk szemben, a kormány rengeteg felesleges vagy csökkenthető kiadást halmozott fel ebben a költségvetésben. Olyan bődületesen nagy számokat látunk helyenként, mint például a KSH esetében, ahol a rendszer jó működését alátámasztó adatok születnek, és ennek megvan a kézzelfogható haszna is, hiszen éves szinten a személyi juttatásokra 13 milliárd forint van előirányozva.

A Magyar Tudományos Akadémiánál szintén személyi juttatásokra 8 milliárd forint jut, és ugyanebből kell megoldaniuk a dologi kiadásaikat is. Ebből kell szűkösködniük, miközben nyíltan magyarellenes román sovinisztáknak sem átalkodnak hálálkodni. Amíg valahol számolatlanul ömlik a pénz, addig az egész ország főállású anyáinak a mindenkori öregségi nyugdíj összege jut, ami szégyenletesen 28 500 forint napjainkban is, és ez összesen is csak 5,6 milliárd forint, a legszebb és a legfontosabb nemzetépítő hivatásért cserébe.

(14.10)

Oltóanyaggyárra 18 milliárd forint jutott a költségvetésben, amikor elméletileg már kilábaltunk a járványból, a járványkezelésre pedig még mindig sikerült 7 milliárd forintot félretenni, amelyből bőven lehetett volna finanszírozni az egyébként alulfinanszírozott egészségügyet is, de rendkívüli kormányzati intézkedések keretén belül 170 milliárd forint lett elköltve, amely jórészt a veszélyhelyzettel hozható összefüggésbe.

(Gelencsér Attila elfoglalja a jegyzői széket.)

Vagy akár említhetném a rendvédelmet, de sajnos ők nem bizonyultak létfontosságúnak a magyar állam szemében, ahogy a tanárok sem. Továbbá nem mehetünk el szótlanul a multik kiemelt támogatása és a tech cégek gazdagodása mellett sem. Korábbi javaslatunk, amelyet önök sajnos csak részben vettek át, s mi járványszolidaritási adónak neveztünk el és hoztunk a köztudatba, melynek elsődleges célja az volt, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása érdekében a multikat, a járvány ideje alatt szokatlanul nagy bevételre szert tett cégeket, cégcsoportokat adóztassuk meg, mindezt törvénybe foglaltan, s biztosítva azt, hogy a megadóztatottak az adófizetőkre saját terheiket ne róhassák át, hanem fizessék meg ezt abból az extraprofitból, amire szert tettek az elmúlt időszakban a koronavírus vámszedőiként.

Ilyen időkben támogatja a kormány például az Audit  előbb is hallhattuk  8,5 milliárd forinttal, akik köztudottan külföldre viszik a pénzt, és csak 2020-ig 1800 milliárd forintot lapátoltak ki az országból, ami több mint a háromszorosa az itthon egy év alatt a rendre és közbiztonságra szánt összegnek, amely a tavalyihoz képest is sajnos jelentősen csökkent.

Hasonszőrű cég az SK Battery, amely 138 milliárd forint gigatámogatást nyert el, vagy a Samsung, amely 33 milliárdos állami pénzt élvez, ahelyett, hogy a magyar vállalkozásokra fordította volna a kormány ezeket az irdatlan összegeket, vagy az önkormányzatokra összpontosított volna, akik nemhogy tartalékkal nem rendelkeznek, ahogy azt önök állítják, de egyenesen a csőd és a működésképtelenség szélén billegnek, köszönhetően az elmúlt évek őket ért kivéreztetéseinek, forráselvonásainak.

Csak hogy a legkisebb mértékű támogatást elnyerő, előbb is említett Audit említsem példaként, a 8,5 milliárd forintból 500 új munkahely létrehozását támogatta az állam, amely munkavállalónként 17 millió forintot jelent, ami a jelenlegi hazai átlagkeresettel számolva csaknem 34 havi átlagfizetésnek felel meg, ami közel három év fizetése és bértömege.

Mondanám, hogy nem kételkedünk a befektetés hasznosságában, de ebből a 8,5 milliárd forintból legalább ugyanennyi, ha nem több magyar munkahelyet is létre lehetett volna hozni magyar kézben lévő cégek számára, ezek pedig szavatolják, hogy a befektetésünk nem külföldi tőkeként fogja végezni.

Minden egyes külföldre vitt forint, amelynek kivitelét közvetve támogatja a magyar kormány is, veszélyezteti a magyar gazdaságot, a magyar gazdaság válságállóságát, és mélyíti a lehetőségét annak, hogy Magyarország elmerüljön a recesszió mocsarában. Nemcsak látnunk kell az előttünk álló válsághelyzetet, de hathatós intézkedéseket is kell tennünk annak érdekében, hogy hatékony prevenciót tudjunk végrehajtani egy olyan világgazdasági helyzet közepén, mint amilyet ma is tapasztalhatunk magunk körül.

Az olcsó élelmiszer megtermelésével megerősíthetjük nemzeti valutánk értékét, a magyar emberek számára garantálhatjuk a jó minőségű, olcsó hazai termékeket, biztosíthatjuk a saját munkahelyeket, visszaszoríthatjuk az inflációt, és a vidéken megtermelt magyar élelmiszerek a boltok polcain pedig nem európai, magas árakon jelennének meg, hiszen mi is képesek vagyunk megtermelni és feldolgozni azokat, amelyre a nemzetgazdaság alapjait fel lehetne húzni, és nem függenénk az euró újabb elszabadulása után tapasztalható árrobbanásoktól.

Ezen intézkedések képeznék az alapját annak, hogy a magyar adófizetőknél, mint ahogy említettem is, több pénz maradhasson, ezáltal a válság ideje alatt az életszínvonaluk pedig ne csökkenjen. A feladat előttünk, önök előtt áll. Kérem önöket, hogy ne politikailag, hanem szakmailag döntsenek a költségvetésünk elfogadásáról, hogy az minden szempontnak megfeleljen, ami hazánk, a magyar emberek érdekeit tartja szem előtt. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)