DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden év legfontosabb törvényjavaslata és minden év legfontosabb vitája az, amelyik a következő évi költségvetésről szól, és ez az a pillanat vagy ez az a folyamat, amikor elválik a politikai propaganda, s elválik a politikai beszéd a valóságtól. Azt megszokhattuk már az elmúlt sok-sok ciklus alatt az önök esetében, hogy meg kell fogadni azt az intelmet, amit önöktől vagy miniszterelnök úrtól kaptunk, hogy nem azt kell figyelni, amit mondanak, hanem azt, hogy mit tesznek, és hogy mit tesznek, illetve mire készülnek, az pedig nyilván a számokból olvasható ki. És nyilván nekünk feladatunk megnézni, hogy mi az, amit tesznek, mi az, amit nem tesznek, és hogy mi lesz a következménye annak, ha azt a költségvetést hajtják végre, amit beterjesztenek, s nekünk az a meggyőződésünk, hogy ennek igen súlyos következményei lesznek, ha ez így fog történni, ha olyan módon fog történni, ahogy az kiolvasható a költségvetés tervezetéből.

Nagyon általános bevezetőként meg kell állapítanunk, hogy egy különleges helyzetben, válságok sújtotta időszakban nyújtották be ezt a költségvetést. Több funkciónak kéne megfelelnie a jelenlegi költségvetésnek vagy a költségvetési tervezetnek: egyrészt a jelenlegi válságot, az inflációt, a gazdasági válságot, a szociális válságot, az energiaválságot, a klímaválságot is kezelnie kellene a költségvetésnek, és szembe kellene néznie a kormánynak azzal a helyzettel, hogy egyszerűen nem mehetünk tovább a válságok, a háborús helyzet után sem úgy, ahogy az eddig megszokott volt. Nagyon egyszerűen, általánosan summázva kimondhatjuk azt, hogy ennek a kívánalomnak szinte semmilyen módon nem felelt meg a kormányzat, és nem felel meg ez a költségvetési tervezet. Tehát mondhatjuk, hogy a valóságot szinte kizárta a kormányzati kommunikáció, és kizárta ez a költségvetési terv is. És még arra is föl kell hívnunk a figyelmet, hogy ez a költségvetés mérhetetlenül igazságtalan, hiszen a válság jelentette többletterheket jellemzően a legnehezebb helyzetben lévő családokra, a legkevesebbet kereső emberekre helyezi, s nem pedig a nagyvállalatokra, és nem felelnek meg annak az elvárásnak, hogy a leggazdagabbak viseljék a legnagyobb mértékben ezeket a megnövekedett terheket.

A véleményünk nyilván azzal kapcsolatban vagy azzal összefüggésben is nagyon erőteljes, hogy ez a költségvetés semmilyen módon nem felel meg a környezetvédelmi, a zöldcéloknak, nem felel meg ezeknek a kihívásoknak, de egyébként ez kiolvasható volt már a miniszterjelölti meghallgatásokból is, hogy eddig sem felelt meg ez a kormány a fenntarthatóság szempontjainak, de ebben a helyzetben jól látható, hogy még önmagához képest is, mondhatjuk, hogy évtizedes visszalépésre készülnek. Tehát ez a költségvetés gyakorlatilag nem megoldani kívánja vagy nem fogja megoldani a Magyarországot érintő problémákat, hanem elmélyíti azokat, és bizonyos szempontból egyébként el is kívánják fedni, nagyon-nagyon rövid távú politikai, pillanatnyi politikai érdekeknek megfelelően tervezik ezt megvalósítani.

Itt igen hosszú volt már eddig is a mai napon a költségvetési vita. Én figyeltem egyébként államtitkár úr reakcióit, megnyilvánulásait, és nagyon hevesen reagál mindig államtitkár úr arra, amikor az ellenzék a megszorításokról beszél, amikor az ellenzék arról a valóságról beszél, hogy ez a költségvetés bizony brutális megszorító költségvetés, és a kormány elképesztő mértékű és beláthatatlan következményekkel járó megszorító csomagjának az újabb állomását vagy az újabb részét láthatjuk ebben a költségvetésben, és úgy általában is a kormány eddig látható vagy követhető tervei alapján.

Nem értem, hogy azon túl, hogy most nyilván van egy kommunikációs politikai megfelelési kényszer államtitkár úr részéről is, hogy tagadja, tagadja mindenki, hogy itt megszorításokról van szó, de én azt gondolom, hogy ha tényszerűen, ha a számokat nézzük, akkor ezt még államtitkár úr sem tagadhatja el. Annál inkább is egyébként elvárjuk államtitkár úrtól azt, hogy őszintén beszéljen erről, hiszen itt az elmúlt években azért megszokhattuk, hogy államtitkár úr kevésbé a politikai kommunikáció, sokkal inkább a szakmaiság és a szakpolitika oldaláról közelítette meg a költségvetési vitákat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor, amikor brutális mértékben megvonják az önkormányzati forrásokat, olyan helyzetben, amikor éppen az önkormányzatok a koronavírus-járvány és a kialakuló világválság nyomán rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, többletfeladatok jelentkeztek, a másik oldalról csökkentek a forrásaik, és akkor, amikor a háborús helyzet, az orosz agresszió nyomán kialakult háborús helyzet gazdasági hatásai is az önkormányzatokon csapódnak le, akkor, amikor az éghajlatváltozás hatásai ellen közvetlenül az önkormányzatoknak kell a lehető legnagyobb mértékben védelmezni a magyar embereket, akkor hogyan lehet értelmezni az önkormányzati elvonásokat másként, mint hogy közvetlenül az embereken érvényesített megszorítások?

Tehát pontosan tudja azt államtitkár úr is, tudja a kormány minden tagja és minden kormánypárti képviselő, hogy a legfontosabb közszolgáltatások biztosításáért az önkormányzatok felelősek, és amikor megvonják azokat a forrásokat, amelyek ezekhez szükségesek, amikor olyan helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, hogy már a legfontosabb feladatokat sem tudják önerőből maradéktalanul ellátni, akkor egyértelmű, hogy az ott élő, a városokban, községekben, kerületekben élő embereknek egyre többet kell majd fizetni, hogy ezeket a közszolgáltatásokat megkapják, vagy adott esetben az adott kifizetés mellett egyre kevesebb szolgáltatást fognak kapni. Ez egy olyan megszorítás, amelyet önök politikai okokból nem közvetlenül az emberek felé érvényesítenek, hanem az önkormányzaton keresztül sanyargatják vele a magyar embereket. Ezt önök nem tagadhatják el.

De hasonlóképpen látható, hogy az önök rendkívül elhibázott politikai döntései nyomán veszélybe kerültek a magyar embereknek meg járó uniós források. Én azt gondolom, hogy önök hoztak döntéseket, a döntéseiknek a súlyával, következményeivel pontosan tisztában voltak, de ha nem is lettek volna vele tisztában, mi itt az elmúlt években erre felhívtuk a figyelmet. Most jól láthatóan ezen elhibázott, hibás és a magyar nemzeti érdekekkel ellentétes döntések miatt még európai uniós forrásokat is elveszíthetünk, hát, ez is egy brutális megszorító politika, tisztelt államtitkár úr.

Azt szintén nem tudom másként, mint megszorításként értelmezni, hogy jól láthatóan egyre többet akar magára költeni a kormányzat, egyre többet akar magára költeni a politika, a másik oldalról pedig nemhogy a válság által kialakított gazdasági helyzetet, nemhogy az inflációt tekintik, de még a normál körülmények között elvárható béremeléseket sem adják meg  jellemzően a közszférában , és ez már bizonyos ágazatokban az összeomlás felé vezet minket. Ez is egy megszorító politika, tisztelt államtitkár úr, amikor a politika magára költ, amikor miniszteri, államtitkári fizetésemelések vannak, szimbolikus ugyan, de amikor a miniszterelnök fizetését megduplázzák, és a legalapvetőbb és legszükségesebb béremeléseket sem érvényesítik a közszférában, és egyébként a bérekkel kapcsolatban amilyen döntések megszülettek, azok még jelképesnek sem tekinthetők nagyon-nagyon sok ágazatban.

Tehát ezzel kell szembenézni, tisztelt államtitkár úr, és azzal, hogy vannak olyan alapvető rendszerproblémák Magyarországon, amelyeknek a megoldására önök egyszerűen vagy nem állnak készen, nem képesek rá, vagy úgy gondolják, hogy nem kell vele foglalkozni, mert talán még néhány évig elfedhető ezeknek a hatása. Márpedig ez nem így van, és ezzel kapcsolatban jó néhány konkrét példát szeretnék a jelenlegi, a mostani felszólalásomban említeni, tisztelt államtitkár úr.

A múlt évben is, az azt megelőző évben is meg az előtt is mindig felhívtam a figyelmet az egyik legsúlyosabb rendszerproblémára, ami a víziközmű-ágazatot érinti. Tisztelt államtitkár úr, ön az elmúlt években, az elmúlt költségvetési viták során nem tudta cáfolni, és ahogy én láttam, nem is kívánta cáfolni, hogy ez egy rendkívül fontos és problémákkal sújtott terület, de a megoldás továbbra sincs bent a költségvetésben. Tehát továbbra is az a helyzet, hogy a legfontosabb közszolgáltatás, tehát az egészséges ivóvízzel való ellátás biztosítása, illetve a szennyvízelvezetés, a szennyvíz összegyűjtése, a szennyvíz elvezetése és a szennyvíz tisztításával kapcsolatos ágazat, a víziközmű-ágazat az összeomlás szélére került, és önök nemhogy ezen a helyzeten javítottak volna az elmúlt időszakban, hanem egyre inkább mélyül ez a probléma.

Mondhatjuk, hogy ezzel gyakorlatilag felélik a jövőt, hiszen elszennyeződnek a vízbázisok, egyre több helyen van vízminőségi probléma, egyre nagyobb vízrendszerek mennek tönkre, és ha ezt a problémát kezelni akarjuk a jövőben, az hatványozottan egyre több pénzbe fog kerülni, tisztelt államtitkár úr, és ha megnézzük a jelenlegi költségvetés tervezetét, akkor szinte mondhatjuk, hogy nyomokban sem tartalmaz erre a rendkívül fontos és egyébként még a miniszterelnök által is elismerten fontos problémára megoldást.

S akkor beszéljünk arról, hogy mi lesz ennek a következménye, tisztelt államtitkár úr, ha önök ezzel a politikával mennek tovább. Az lesz a következménye csak ebben a szektorban, hogy össze fog omlani az ivóvízellátás Magyarországon. Én azt gondolom, hogy minden ember, bármelyik városban él vagy kisebb településen, tapasztalhatja, hogy egyre több helyen van csőtörés, egyre több helyen van probléma a vízminőséggel, egyre több helyen akadozik esetleg a vízellátás, egyre nagyobb egyébként az aránya az elfolyt ivóvíznek, és mondhatjuk, hogy exponenciálisan növekszik a problémák halmaza.

(15.10)

Ennek a politikának, ennek a költségvetésnek a következménye az lesz, államtitkár úr, hogy tönkre fognak menni a vízbázisok, és ez helyrehozhatatlan károkat fog okozni a magyar embereknek, a magyar nemzetnek és Magyarországnak. A kiadások a jövőben, hogy mire végre lesz egy olyan kormány, amely elkezd ezzel a problémával szembenézni, beláthatatlan mértékben növekedni fognak, tisztelt államtitkár úr. Én azért mondom ilyen részletesen ezt a problémát, mert azt gondolom, hogy ez nem pártpolitikai kérdés, ez egy viszonylag egzakt módon megfogható és számok nyelvén leírható probléma. Azt is látjuk, hogy mennyi pénzt szánnak a probléma megoldására. Várom államtitkár úr szakmai jellegű, nem politikai, szakmai jellegű válaszát, hogy hogyan kívánják ezt kezelni.

Ugye, látható, hogy a költségvetés tervezetében van az állami tulajdonú víziközművagyonon végzett értéknövelő beruházások megtérítésére egy 3 milliárd forintos terv. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha megnézzük a különböző önkormányzati szövetségek vagy szakmai szervezetek becsléseit, akkor látható, hogy középtávon  most itt a 15 éves távlatban gondolkodom, ami gördülő fejlesztési terveknek a határideje vagy ezeknek a tervezési ideje  1500 és 3000 milliárd forint közé teszik a jelenleg tervezhető forrásokon felül hiányzó összeget. Tehát ennyi hiányzik, nem ennyire lesz szükség, ennyi hiányzik, hogy a karbantartás és pótlási munkákat el lehessen végezni.

Körülbelül másfél-két éve kérdeztem miniszterelnök urat, aki elismerte ezt a problémát, és arról kezdett beszélni, hogy majd a következő időszakból, illetve az újjáépítési forrásokból, az európai uniós keretekből valóban ezermilliárdos nagyságrendet csoportosítanak erre. Hát, hol a megoldás, tisztelt államtitkár úr? Én csak egy példát mondok, ugye, már nem aktuális kérdés a vadászati kiállítás, de önök hússzor több pénzt költöttek el az elmúlt „nagy sikerű” vadászati kiállításra, mint egy teljes év alatt az állami víziközműszektorban erre a karbantartási és fejlesztési munkára. És akkor hol vannak még, államtitkár úr, az önkormányzati, dominánsan önkormányzati tulajdonban lévő regionális vízműcégek? Hol van ezeknek a támogatása? Mintha ezek nem léteznének.

Tehát látható, hogy 65 ezer kilométernyi csőhálózat várja az azonnali felújítást, az önök által betervezett források mentén körülbelül 220 év alatt lehetne mindezzel a munkával végezni, de nyilván mondanom sem kell, hogy ez alatt sokszorosan a jelenleg még működő rendszerek is tönkre fognak menni. Az önök kormányzása alatt, tehát 2011-12 óta duplájára nőtt a meghibásodások száma a víziközműszektorban, mára körülbelül 25 százalék a hálózati veszteség, tehát körülbelül a 25 százaléka a megtermelt ivóvíznek egyszerűen elfolyik a rossz csővezetékek miatt, és 20 százalék alatt van, tisztelt államtitkár úr, a megfelelő minősítésű csővezetékek száma. Ehhez képest, önök is pontosan tudják, hogy éves szinten 100 milliárdos nagyságrendre lenne szükség, önök egyébként, még államtitkár asszony is a válaszában, ilyen 1,5 milliárd és 3 milliárd közötti összeggel számolnak. És akkor láthatunk különböző egyéb más, néhány tíz milliárdos összegű forrásokat még, miközben tudjuk, hogy 200 milliárd többletre lenne szükség, hogy egyáltalán az ágazat a felszínen tudjon maradni.

Ennek megfelelően mi természetesen módosító javaslatokat nyújtottunk be, megismételtük azt a javaslatot, most nyilván itt a költségvetés oldaláról, hogy el kell törölni azonnal a víziközmű-ágazatokat sújtó közműadót. Itt nem lehet a számokkal ide-oda zsonglőrködni, egyszerűen el kell törölni ezt az adót. Ez egy nagyon-nagyon kicsi segítség lenne, de nagyon-nagyon fontos segítség lenne az ágazatnak, és éves szinten bizony százmilliárdos nagyságrendű többletforrásra van szükség. Egyébként a regionális vízművek támogatására, a karbantartási és pótlási munkákra módosító javaslatként egy újabb 50 milliárdos tételt fogunk javasolni, illetve már be is nyújtottuk a módosító javaslatunkat.

De én nagyon kíváncsi lennék majd államtitkár úr szakmai válaszára. Tehát hogyha még odáig nem jut el a kormány egy ilyen helyzetben, hogy a legfontosabb közszolgáltatást biztosítsa, mert ez olvasható ki a költségvetésből, akkor hogy lehet erről a költségvetésről pozitívan beszélni, ahogy ezt egyébként ön is megtette?

Még egy konkrét példát szeretnék mondani, tisztelt államtitkár úr, ez pedig a vidéki, a vidék számára rendkívül fontos alsóbbrendű úthálózatnak a helyzete. Én évek óta mindig felhánytorgatom, hogy az önök kormánya magát vidékbarátnak hívja, holott egyszerűen nevetséges összeget fordítanak itt a „Magyar falu” programon keresztül az alsóbbrendű utak fejlesztésére. És összességében is egyébként az állami fenntartású közúthálózat botrányosan rossz állapotban van, szerintem ezt is minden ember tapasztalhatja, aki jár az országban, de ezt mutatják egyébként a számok is. Tehát konkrétan 17 ezer kilométernyi magyar állami közút van a rossz és a nem megfelelő kategóriában. Ezek nem a mi statisztikáink, ezek az önök által vezetett szervezetek hivatalos statisztikái. És az a helyzet, hogy nem feldolgozzák ezt a problémát, nyilván 2010-ben valóban nehéz volt az örökség, de önök nem feldolgozzák ezt a problémát, nem ledolgozzák, hanem évről évre növekszik a rossz állapotú utak aránya azért, mert egyszerűen nem fordítanak erre kellő figyelmet. Ha megnézzük a költségvetés számait, ezt most sem láthatjuk.

Nyilván erre is nyújtunk be módosító javaslatot, az alsóbbrendű utak fejlesztésére többletforrásokat javaslunk, és nyilván itt is megfogalmazzuk azokat a forrásokat, hogy melyek azok, amelyeket mi úgy gondolunk, hogy elvehetők annak érdekében, hogy a leszakadó vidéki térségeknek megfelelő minőségű közúthálózata legyen.

Itt egyébként, tisztelt államtitkár úr, a gyakorlati életből rengeteg példát tudnék mondani, amikor már a buszközlekedés szinte lehetetlenné válik; tehát amikor nemcsak hogy tönkremegy egy mellékút, egy bekötőút, de bizony adott esetben ott a helyben illetékes állami Volán-társaságnak a helyben illetékes munkatársai már jelzik az önkormányzatok felé, hogy ha nem tesznek valamit az adott utak felújítása érdekében, akkor nem fogják tudni teljesíteni a buszközlekedés szolgáltatását sem.

A mai vita során felmerült az illegális hulladéklerakók kérdése, talán Juhász Hajnalka képviselő asszony beszélt erről. Ez rendkívül fontos küzdelem, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a kormány ezen a téren sem ért el értelmezhető eredményeket, illetve mondhatjuk, hogy, ugyan körülbelül két és fél évvel ezelőtt tett egy világos vállalást a miniszterelnök úr, ehhez képest a probléma egyre hatalmasabb lett, annak ellenére, hogy költöttek rá forrásokat.

Itt is felhívom arra a figyelmet, amit egyébként már a miniszterjelölti meghallgatásokon is az elmúlt ciklusban nagyon sokszor megtettem, hogy alapvető változásra van szükség a jogszabályok terén, hogy például a külföldi műanyag szemét ne áramolhasson be ilyen mennyiségben az országba, ahogy a rossz jogszabályok miatt ez jelenleg megtörténik, és ilyen módon lehet egyáltalán megkezdeni egy küzdelmet az illegális hulladéklerakók felszámolásáért. Én néhány ilyen hevenyészett ígéretet kaptam egyébként a miniszterjelöltektől, hogy ezzel kapcsolatban majd elfogadják a mi módosító javaslatainkat, jogszabály-módosító javaslatainkat, bizakodó vagyok, reméljük, hogy ez így fog történni. Ennek ellenére mi úgy gondoljuk, hogy többletmunkára, többletforrásra van szükség, és erre is módosító javaslatokat terjesztünk be, hogy az illegális hulladéklerakók felszámolására az önkormányzatok kapjanak többletforrásokat.

És akkor itt felmerült bizony az önkormányzatok helyzete. Ugye, Mellár képviselő úr konkrétan, közös városunk, Pécs helyzetéről beszélt, de én azt gondolom, hogy itt messze-messze országos jelentőségű problémákról van szó. Ugye, már utaltam rá én is, hogy az éghajlatváltozással, a környezetszennyezésből fakadó jelenségekkel szembeni vagy ezek hatásaival szembeni küzdelem frontvonalában az önkormányzatok vannak. De ha önök elvonják a forrásokat az önkormányzatoktól, ugye, önök megszorításokkal sújtják az önkormányzatokat, akkor ezt a munkát nem fogják tudni elvégezni az önkormányzatok.

Most már megalakult a Klímabarát Települések Szövetsége, ez több mint 60 önkormányzatot foglal magába, és egyre több településen  mert, ugye, normál esetben minden településen  van már olyan elfogadott dokumentum, olyan stratégiai dokumentum, amely a klímaváltozás hatásai elleni akciókat, terveket és fontos lépéseket körvonalazza, ugyanakkor ezek végrehajtására nincs forrás. Természetesen erre is nyújtunk be módosító javaslatot, hogy adja meg a központi kormányzat az állami forrásokból az önkormányzatoknak azokat a szükséges összegeket, amik e fontos küzdelemhez nélkülözhetetlenek.

Nagyon-nagyon fontos kérdés a közösségi közlekedés helyzete, ennek mind a társadalmi, mind a gazdasági, mind a környezeti vonatkozása, és mi azt tapasztaljuk, hogy ahogy kezdődik egy új parlamenti ciklus, van egy új kormányzati ciklus, van egy új, jellemzően lelkes kormányzati felelőse az ügynek, ugye, most is van egy Vitézy Dávid személyében, aki egyébként az általa megfogalmazott általános irányok tekintetében nem mond rosszat. Tehát nyilván a szakma is nagyjából azt követeli, hogy legyen végre országosan egy egységes, jól megszervezett közlekedési rendszer.

Ugyanakkor, ha megnézzük a költségvetés számait, és megnézzük a kormánynak a különböző terveit, szakpolitikai döntéseit, akkor láthatjuk, hogy megint csak odáig jutott el a kormány, hogy van egy fiatal államtitkár, a közlekedéspolitikáért felelős államtitkár, aki mond jó dolgokat, másik oldalról önök megint nem azt teszik, amiről beszélnek, mert egyszerűen nem látjuk azokat a forrásokat a költségvetésben, amik megint csak a nagyon nehéz helyzetben lévő és a rendkívül fontos közszolgáltatást biztosító szektor működését alátámasztanák.

Gondolok itt arra például, hogy elképesztő munkaerőhiány van a közösségi közlekedésben, egyszerűen azért, mert a gyalázatos bérek és munkakörülmények miatt elmennek az emberek, és ezzel kapcsolatban nem látjuk az intézkedéseket, hogy ezt milyen módon lehetne megoldani, hogy tisztességgel megbecsüljék mind a bérek tekintetében, mind egyébként a munkakörülmények tekintetében a gépjárművezetőket. Hasonlóképpen, a korábbi lelkesen beharangozott tervekhez képest elmaradt a járműparkok fejlesztése, ezért borzasztóan rossz állapotban van, és elöregedett az állami Volán-busz járműparkja.

(15.20)

Hasonlóképpen, erre már tettem utalásokat, borzalmas állapotban van az infrastruktúra is, ahol ezt a szolgáltatást biztosítani kellene.

És az pedig egy érthetetlen és egyébként elfogadhatatlan intézkedés, aminek a meghosszabbítását sajnos már több kérdésemre adott kormánypárti válasz megerősítette, hogy a járvány legnehezebb időszakában egy országgyűlési döntéssel a fideszes-KDNP-s képviselők egyszerűen megvonták a vidéki városok helyi tömegközlekedési támogatásának az állami forrásait. Tehát egyszerűen magukra hagyták a vidéki városokat a helyi tömegközlekedés szolgáltatásával, nem adnak támogatást, és ezt több kérdésemre meg is erősítették. Ez a döntés marad így, annak ellenére, hogy önök pontosan tudják, hogy nincs olyan város Magyarországon, amelyik önmagában megfelelő minőségben önerőből képes lenne ezt a fontos szolgáltatást nyújtani. Ez is egy elhibázott döntés, természetesen ennek az orvoslására is nyújtottunk be módosító javaslatot.

Említettem már egy mondat erejéig, hogy a környezetvédelem, a fenntarthatóság kérdése kapcsán, úgy is mondhatjuk, hogy az önök politikája ellentétes ezekkel a törekvésekkel, de óriási visszalépés látható a költségvetésben, ezt világosan mutatják azok a számok, amiket önök beterjesztettek. Az önmagában fájó, hogy a természetvédelemre kevesebb pénzt akarnak fordítani, miközben olyan kihívások érintik a felszíni vizeinket, a természetes folyóvizeinket, mint például a Sajó esetében az a döbbenetes természetpusztítás. De egyébként elképesztő információkat kapunk már a Tisza erdélyi mellékfolyóit érintő szennyezések, szennyeződések ügyében. Látható, hogy erre kellene forrásokat költeni a magyar kormánynak, hiszen egyrészt kötelességünk megvédeni ezeket a folyóvizeket, a folyóvizeink élővilágát, de ez nyilván összefügg az ivóvízellátással, és összefügg bizony a mezőgazdasági termeléssel is, mert a talajvízen keresztül ezek a rendkívül mérgező, általában határon túlról érkező mérgező anyagok bizony hatással lesznek erre a szférára is. Ennek az orvoslására is olyan módosító javaslatot terjesztettünk be, ami növelné  egyébként ebben az esetben 10 milliárd forinttal  a felszíni vizeink védelmének a lehetőségét és ennek a forrásait.

Volt egy olyan kérdéskör, amiben, én úgy éreztem, hogy kicsit politikusként nyilvánult meg államtitkár úr, ami egyébként öntől nem megszokott, ez az atomenergia használata és a paksi beruházás javaslata. Én rajtakaptam a mai napon, hogy nem is költségvetési szempontból, hanem tartalmilag egy pozitív jövőképet kapcsolt a Paks II.-projekthez. Tehát erre, nem jelentősen eltérve a költségvetési vita tartalmi elemeitől, azért muszáj reagálnom, tisztelt államtitkár úr.

Egyrészt én azt gondolom, hogy óriási felelőtlenség és hibás megközelítés az, amikor a jelenlegi atomerőmű által termelt áram árát önök valamilyen módon kivetítik egy újonnan megépítendő atomerőmű által termelt áram árára, tehát azt próbálják mondani, hogy milyen olcsó lesz majd az az áram, amit a Paks II. megtermel, holott önök pontosan tudják, hogy ez nem igaz. És hogyha az úgymond extern költségeket, amiket önök nem terveznek bele, internalizálják  ha ilyen csodálatos idegen szavakkal élhetünk , ha csak megnézzük sorra azokat a tételeket, amiket önök soha nem számolnak bele az úgynevezett olcsó árakba, mint például a leszerelés költsége, a nukleáris fűtőanyagok elhelyezésének a költsége, a hálózatfejlesztés költsége, ami megint csak elkerülhetetlen, és a többi, akkor teljesen világos, hogy borzasztóan drága lesz, tehát szinte megfizethetetlenül és értelmezhetetlenül drága lesz  vagy mondhatjuk helyesebben, hogy lenne  a Paks II. által megtermelt áram.

De hogyha látjuk azokat a szörnyűségeket, amiket az agresszor oroszok elkövettek, és látjuk azt, hogy katonai támadásokat indítottak atomerőművek ellen, és látszik az, hogy nukleárishulladék-lerakókat bombáztak, egyértelművé vált  és ezt megerősítették a nemzetközi szervezetek és egyébként Aszódi Attila, az önök korábbi államtitkára is , hogy ezek a konfliktusok egészen biztosan az önök orosz partnerét hiteltelenítették teljes mértékben a nukleáris energia alkalmazása terén, másrészt megnövelik az atomerőművekkel kapcsolatos elvárásokat és költségeket, egyszerűen a biztonság oldaláról.

De még ezen is átugorva mondjuk, látható, hogy olyan alapvető kérdésekre sem tudtak itt a már sokéves csúszásban lévő beruházás felelősei választ adni, mint például a földrengésbiztonság kérdése. Ez a legfrissebb, kiszivárgott hírek szerint is az egyik legfontosabb vitapont, és emiatt nincs még mindig engedélye a Paks II.-nek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök már több száz milliárd forintot elköltöttek erre a Paks II.-projektre, úgy, hogy alapvető kérdések megválaszolatlanok. Azért az elképesztő felelőtlenség  azt gondolom, abban egyetérthetünk mindannyian , hogyha egy ilyen zsákutcás projektre önök öntik ki vagy égetik el a százmilliárdokat, miközben szakmai racionalitás alapján gyakorlatilag már levezethető, hogy nem lesz belőle semmi.

És akkor a másik oldalról, amikor mi javaslatokat teszünk, hogy a szélenergiát ne tiltsák Magyarországon, vagy éppen egy konkrét indítványt teszünk, hogy egy 300 milliárdos épületenergetikai-energiahatékonysági csomagot indítsanak el, arra meg egyszerűen nemet mondanak. Ezt a 300 milliárdos csomagot önök indoklás nélkül szavazták egyébként le, holott több tízezer munkahelyet lehetett volna ezzel teremteni, és éves szinten százezer lakást lehetne felújítani. Hát, ennyit önök már el is költöttek egyébként a még engedéllyel sem rendelkező Paks II.-beruházásra.

És akkor még egy dolgot engedjen meg, államtitkár úr! Szóba került már a mai vitában is a nukleáris hulladékok kezelésének a kérdése. Hosszú-hosszú évek óta szembesítem önöket azzal, hogy a miniszterelnökük tett egy világos vállalást 2015-ben, Pécs városában, hogy a pécsiek hozzájárulása nélkül nem lesz atomtemető a város nyugati határaitól néhány kilométerre. Na most, ezt megerősítette egyébként az akkori, azóta már megbukott korábbi fideszes pécsi polgármester, hogy 2018-ban majd elérkezünk egy olyan fázisba, amikor az ott élőket megkérdezik erről a projektről. Hát, ezt azóta sem tették meg, és elképesztő mértékben öntik a pénzt erre a kutatási projektre, az atomtemető megépítésére.

Összességében már körülbelül 12 milliárd forintot költöttek erre, egy egyértelműen zsákutcás projektre, amiről a város kinyilvánította, hogy esze ágában sincs eltűrni egy ilyen beruházást. A következő évi költségvetésben újabb 1 milliárdot terveznek be erre a feladatra, dupláját a múlt évi összegnek. Ki vállalja majd ezért a felelősséget, hogy elköltenek majd egy ilyen hatalmas összeget, újabb 1 milliárd forintot az eddigi 12 milliárd után egy olyan beruházásra, amiről teljesen világosan elmondták a pécsi emberek, hogy nem tűrik meg a város szomszédságában? És egyébként nincs is példa sehol a világon arra, hogy egy ilyen objektumot egy nagyvárosi agglomerációhoz ilyen közel akarjanak építeni. Hozzáteszem, sehol a világon nem épült meg végleges tárolója a nagy aktivitású radioaktív hulladéknak, ezért önmagában egyébként súlyos felelőtlenség a paksi bővítés.

Még egy dologra szeretnék utalni, tisztelt államtitkár úr, ami összefüggésben van az önkormányzatokat érintő brutális fideszes megszorításokkal és a klímahelyzettel. Látható, és egyre gyakrabban éljük meg sajnos, hogy milyen brutális hatásai vannak az éghajlatváltozásnak, és milyen módon váltak gyakoribbá azok az extrém időjárási jelenségek, amelyek korábban, mondhatjuk, hogy évtizedenként vagy még ritkábban fordultak elő. Néhány héttel ezelőtt is az egész országot sokkolta az a hatalmas mennyiségű, tényleg néhány óra alatt leszakadó csapadék, amit szinte az ország minden pontján tapasztalhattunk, és látható volt, hogy a legtöbb városban nem birkózott meg a vízelvezető rendszer az ilyen módon megjelenő csapadékmennyiséggel.

Tehát itt is a korai felelősséget szeretném aláhúzni két nagyon vastag vonallal, tisztelt államtitkár úr. Ha önök megszorításokkal illetik az önkormányzatokat és ezek által a megszorítások által közvetlenül az embereket, akkor milyen módon lesz lehetősége az ilyen extrém időjárási jelenségekkel szemben védekezniük az önkormányzatoknak, hogyan tudják a városok, a kerületek, a falvak megvédeni az ott élő embereket az ilyen extrém időjárási hatásoktól? Nyilván mi látjuk, hogy önök ezt a problémát nem érzékelik, vagy nem érzékelik a saját problémájuknak, ennek megfelelően természetesen erre is módosító javaslatokat nyújtunk be.

És néhány utalást tennék még röviden. Vinnai képviselő úr beszélt hosszasan a felsőoktatás helyzetéről. Hosszú vitákat folytattunk itt a kiszervezés kapcsán, önök modellváltásnak hazudtak egy olyan folyamatot, ami a magyar egyetemek kiszervezése volt, és önök nem tettek mást, mint egy diktátummal gyakorlatilag fideszes politikai irányítás alá helyezték szinte a teljes magyar felsőoktatást, és az önök szándéka szerint visszavonhatatlanul, időkorlát nélkül. Tehát ez az egyik indoka annak, hogy megvonták vagy meg akarják vonni az uniós fejlesztési támogatásokat, amire egyébként szüksége van a magyar embereknek, és ami jár a magyar embereknek.

Tehát itt is utalok rá, hogy micsoda felelőtlenség volt az, hogy önök egy diktátummal végrehajtották a magyar felsőoktatás kiszervezését! Sehol nincsenek azok a fejlesztési források, amiket beígértek, amiket egyébként Palkovics miniszter úr beígért, hogy majd a modellváltás esetén elképesztő, példátlan mennyiségű fejlesztési forrás érkezik a magyar egyetemekhez. Ezek nem érkeztek meg, de emiatt, hogy ilyen helyzetbe hozták az egyetemeket, még az uniós fejlesztési forrásokat is veszélyeztetik. Ez elképesztő felelőtlenség!

És akkor itt a felszólalásom végén még néhány utalást szeretnék tenni, amivel kérdést szeretnék megfogalmazni tisztelt államtitkár úr felé. Látható, hogy itt a felmondási moratórium lejártával rengeteg rendőr benyújtotta a felmondását. Hogyan kívánnak ezzel a helyzettel szembenézni? Az én városomból, de számos más városból is hallom az információkat, hogy milyen nagy számban mondanak fel a rendőrök a gyalázatosan alacsony bérek miatt, és hasonló a helyzet a tűzoltók esetében is. Nagyon sok helyről hallottam konkrétan információkat, hogy hányan mondtak fel, és milyen erőteljes az a folyamat, ami által a tűzoltók most, hogy lehetőségük van rá, pályát változtatnak, mert egyszerűen nem tudnak megélni azokból a megalázó fizetésekből, amiket önök juttatnak nekik. Hogyan kívánnak ezzel a problémarendszerrel szembesülni, tisztelt államtitkár úr?

(15.30)

A kérdésem talán hangsúlyosabb annak fényében, hogy látható, hogy mennyivel többet költenek önök egyébként a politikájuk fenntartására, a kormányzatra, mennyivel többet költenek a jövő évi költségvetés szerint például a Köztársasági Elnöki Hivatalra  3,5 milliárd helyett 5,8 milliárdot , mennyivel több államtitkár van már most a rendszerükben és mennyivel több helyettes államtitkár. Tehát látható, hogy önök nemhogy magukon kezdték volna a spórolást, magukon egyáltalán nem kívánnak spórolni, miközben nem képesek a magyar emberek számára, a magyar emberek mindennapjait meghatározó alapvető rendszerproblémákat kezelni, elképesztő mértékű és brutális megszorításokkal sújtják az önkormányzatokon és más szférákon keresztül a magyar embereket.

Nagyon bízom benne, hogy államtitkár úrtól nem politikai, hanem szakmai, szakpolitikai válaszokat kaphatunk majd. Köszönöm szépen, elnök úr.