VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Jó napot kívánok! Örülök, hogy beszélgethetünk. Kicsit sajnálom, hogy a Fidesz-KDNP bojkottálja a parlamentet, lehet, hogy meghallották néhány ellenzéki szavazónak a hangját, bár nem biztos, hogy önöknek címezték ezt. Van egy dolog, amiben egyetértünk. Biztos, jó pár dolog is van, amiben egyetértünk, mindig jó, ha egy olyannal kezdünk egy beszélgetést, ahol közös pontot tudunk találni. Önök sokszor hangsúlyozzák a család szerepét, hogy mennyire fontos a családok támogatása. Ezzel én magam is tökéletesen egyetértek. Lehet, hogy abban már lenne egy pici vita köztünk, hogy pontosan az önök definíciója a családnak azonose azzal, ahogyan én definiálom, de ennek most nincs jelentősége a költségvetés szempontjából.

Ezt csak azért hoztam ide, mert egy család költségvetéséhez érdemes hasonlítani egy ország költségvetését. Egy szempontból biztosan: a család határozza meg a saját költségvetését, hogy mi az, amiket fontosnak gondolnak, mik a prioritások, amikre szeretnének költeni. Hasonló módon, mint amikor egy ország költségvetését fogalmazzuk meg, ott is az látszik abból, feketén-fehéren, a számok nyelvén, hogy mi az, amit fontosnak, prioritásnak gondolnak. Ugye, van egy alapvető különbség azért, hogy a család persze a saját pénzével játszik, a kormány pedig a mi pénzünkkel, de ez megint csak egy zárójeles félmondat volt.

Ugyanakkor egy család akkor tudja meghatározni a költségvetését, hogy mire szeretne költeni a következő időszakban, amikor minimum tisztában van már a múlttal, hogyan telt az ő múlt időszaka, tisztában van a jelennel, és van egy valamilyen elképzelése már a jövőről. A kérdésem az, hogy miért most tárgyaljuk ezt a költségvetést. Én most nem amiatt aggódom, hogy a nyári szabadságolásom akár nekem a Költségvetési bizottság elnökeként nehézkes azzal, hogy nyáron tárgyaljuk. Miért van az, hogy önök kitartóan ragaszkodnak ahhoz, hogy már ilyenkor, nyár előtt fogadjuk el a jövő évi költségvetést? Ugyanis nem vagyunk tisztában a múlttal, nem vagyunk tisztában a jelennel, és megint egy egyetértés van köztünk, hogy közösen látjuk azt, hogy végtelenül bizonytalan a jövő is, hiszen még a tavalyi évi zárszámadásnak sincsenek meg teljesen a végső számai, az idei év első félévét sem zártuk még le, nem látjuk a következő félévet, és önök már most a jövő évvel akarnak foglalkozni. Én óvatosan megkérdeztem ezt az ön miniszterétől, Varga miniszter úrtól is a bizottsági meghallgatáson, és ő arról beszélt, hogy ragaszkodik ahhoz a hagyományhoz, amit tizenéve önök tartanak, mert a bizalom nagyon fontos, hogy a piacnak az a bizalma meglegyen, hogy távolra, már előre látjuk a költségvetést, és ezért fontos ez.

Önmagában az első, amit én szeretnék érinteni, az ez, hogy amiről mi most beszélgetünk, az szerintem igazából csak egy fiktív költségvetés, hiszen a lényegi számai is olyanok, amelyek  valószínűleg önök is látják , változni fognak a jövő évre, amikor ez hatályba lép, hiszen  megint egyetértünk valamiben  rendkívül bizonytalan a nemzetközi környezet. Tehát az első állításom az, hogy a normális, európai értékeket követő országok bizony csak ősszel, ősz végén, tél elején tárgyalják a jövő évi költségvetést, önök pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy most tárgyaljuk. Ennek az a következménye, amit látunk idén is, hogy nagyjából négynaponta, lassan most már századszorra kell módosítani a költségvetést. Félek, hogy ebben egy tudatosság is van, hogy a kétharmadon és a rendeleti kormányzáson kívül önök a költségvetésben is egy végtelen mozgásteret akarnak maguknak.

Azon túl, hogy fiktív a költségvetés, szerintem irreális számokkal is rendelkezik. Itt már a kollégáim is sok mindent kiragadtak ebből, én összesen csak két olyan makromutatót szeretnék ismét idehozni, amelyet szerintem minden magyar ember érez, hogy totálisan irreális a költségvetés tervezése tekintetében. Sokat mondhatnék, az idő miatt csak kettőt említenék. Az egyik bizony az inflációs szám. 5,2 százalékkal számolják az inflációt. Szokták mondani, hogy az infláció a szegény emberek adója, hát, különösen, ha tudatosan alultervezzük, ahogyan önök ezt tették. Szerintem tudatosan tervezik alul, hiszen így például a nyugdíjemelésre is azt mondják, hogy 5,2-vel emelik. Ha több lesz az infláció, majd persze később lehet, hogy kompenzálják, de mindenesetre a magyar emberek, a magyar nyugdíjasok adnak így akkor önöknek hitelt. Tehát szerintem nincs ember ma Magyarországon, aki elhiszi azt, hogy jövő évre az év átlagát tekintve el fog feleződni az infláció.

(17.00)

Előző rövid beszédemben már jeleztem államtitkár úrnak, hogy nekem nem tetszik ez a „háborús infláció” kifejezés, amit ő is használ, szerintem ez a propagandagépezet által legyártott kifejezés, amelyet valahogyan lemértek a mi adópénzünkből fönntartott közvélemény-kutatóknál, hogy bizony ez megint vonzó lesz az embereknek. Nekem egyébként a „békeharc” kifejezés rímel erre egy picikét. Szóval, mindenesetre a háborús inflációval abban egyet tudok önnel érteni, hogy a háborúnak is hatása van az infláció megugrására, de azt tényszerűen tudom önnek bizonyítani, hogy már tavaly ősszel, 2021 szeptemberétől elkezdett felmenni az infláció. Valóban, az emelkedés üteme lehet, hogy gyorsult, de csak a háborúra kenni ezt, ez szerintem hibás.

Arról pedig ne beszéljünk, hogy az élelmiszerek inflációja pedig egészen drámai lett. Önök szoktak beszélni egyébként élelmiszerárstopról, ez megint szerintem egy legyártott kifejezés, mert élelmiszerárstopot én nem tudok. Néhány terméknek az árát maximalizálták. Ha én kinyitom a hűtőmet, akkor a joghurtnak, a tejfölnek, a sajtnak, a felvágottnak, a zöldségnek, a gyümölcsnek  és hadd ne soroljam tovább  nem látom, hogy maximalizálták volna az árát. Néhány kiemelt terméknek maximalizálták csak az árát.

A harmadik érvem, amiért azt gondolom, hogy ez egy fiktív költségvetés jelenleg, és irreális számokkal operál, az az euróárfolyam, amivel terveznek. Ugye, 377 forintos euróárfolyammal terveznek jövőre és 346 forintos dollárárfolyammal terveznek. Hát, bár tegnap egy picit jobb lett az árfolyam, 395 forint köré erősödött, sajnos ma délután vagy kora délutánra ismét átlépte a 400 forintot az euró árfolyama. Egy zárójeles pikírt megjegyzésem van: volt szerencsém Kósa Lajos képviselő úr beszédét is végighallgatni, remélem, hogy a piac nem erre reagált. Ha jól emlékszem, volt már erre sajnos korábban példa, de remélem, hogy nem így működik az árfolyam, mindenesetre most megint sajnos 400 forint az euró árfolyama. Mi alapján tudunk mi így tervezni 377-es euróval és 346 forintos dollárral, amikor például most a dollár már 380 forint körül van?

Az utolsó makróproblémám a költségvetéssel az európai uniós pénzekkel kapcsolatos tervezésük. Önök körülbelül 2000 milliárd forint eurós pénzekkel számolnak, amelynek az ideérkezését mindnyájan vágyjuk, és mindnyájan drukkolunk, hogy megérkezzen, de jelenleg az Európai Unió a nekünk járó pénzt, amely az európai uniós adófizetők pénze, addig nem fogja szerintünk ideadni, ameddig önök tovább folytatják a lopást; hogy ezt szebb megfogalmazásban mondjam: ameddig antikorrupciós intézkedéseket nem hajlandóak véghez vinni.

Összességében egyébként az uniós ciklus egészét tekintve 16 000 milliárd forintról beszélünk, ugye, ez 40 milliárd euró, 400 forinttal nagyon könnyű sajnos most beszorozni, ez 16 000 milliárd forint. Hogy egy makrómegközelítést mondjak: ez a GDP-nek nagyjából a negyede, de talán úgy érdemes megfogalmazni, hogy magyar háztartásonként 4 millió forint az, amely a következő uniós ciklusban jöhet hozzánk, és amelyet önök kockáztatnak azzal, hogy például antikorrupciós intézkedéseket nem hajlandóak bevezetni. Ehelyett mit tesznek? Például egy 2000 milliárd forintos megszorítást kellett bevezetniük ebben a költségvetésben. Ez minden magyar embernek 200 ezer forintját jelenti megszorításként a jövő év tekintetében.

A másik problémám pedig még az államadóssággal kapcsolatos, hogy nominálisan természetesen emelkedik, látom azt, hogy százalékosan minimális csökkenés van. Nekem a problémám az, hogy 2020-2022 között milyen drámaian emelkedett meg az államadósság. 2020 végén vagy második felében körülbelül 31 000 milliárd forint volt, amely körülbelül 30 százalékkal magasabb, most 42 000 milliárd forintos államadósságról beszélünk. Tehát nagyjából 30 százalékkal emelkedett meg az államadósság értéke, ez önmagában drámai, de az államadósság finanszírozása, az adósságszolgálat összege pedig nagyjából 50 százalékkal emelkedett meg. Hüvelykujjként mondom, hogy nagyjából 1000 milliárdról 1500 milliárdra emelkedett meg, és jövőre nagyjából már 2000 milliárdról beszélünk. Tehát két év időszakában 30 százalékkal emelkedett az államadósság mértéke, az adósságszolgálat pedig 50 százalékkal drágább. Ez azt jelenti, hogy minden magyar munkavállaló a saját adósságán kívül majdnem 10 millió forint további államadósságot cipel.

És hogy mit jelent ez a kamatszolgálat tekintetében? Azt jelenti, hogy minden magyar munkavállaló nagyjából 500 ezer forint/év kamatot kell hogy fizessen. Ha önök hitelesebbek lennének, ha a magyar gazdaságpolitika, fiskális és monetáris politika is hitelesebb lenne, akkor az 500 ezer forint, mondjuk, harmadával lehetne kevesebb. Ha csak annyira lennénk hitelesek, mint a csehek  és azért hozom ide a csehországi példát, mert ott sincsen euró, és egy hasonló gazdaságú ország, mint a mienk , ők nagyjából harmadával tudják olcsóbban finanszírozni az államadósságukat. Tehát az önök hiteltelen gazdaságpolitikája…  meglátásom szerint körülbelül 150-200 ezer forinttal kevesebb kamatot tudnának fizetni.

Én látom államtitkár urat, hogy kicsit bólogatott, hogy lehet, hogy ön szerint én rosszul számolok, de akkor én segítek önnek érvelni azzal, hogy mondok még egy számot, hátha egyet fogunk tudni érteni abban: mondjuk, a féléves állampapír kamatát 2020-ban nagyjából 0,5 százalékon tudtuk finanszírozni, most meg nagyjából 7-7,5 százalékon, ugyanezt a csehek jelenleg 5 százalék alatt tudják finanszírozni. Énnekem innen jön ki a harmadára a különbség, de tisztelettel fogom megvárni államtitkár úrnak, remélem, hogy szakmai válaszát, mert eddig nagyjából azért ezt, legalábbis ebben a körben ezt érzékeltem, és ezt tisztelettel köszönöm szépen.

Röviden már csak annyit szeretnék még mondani, hogy ez nemcsak hogy egy fiktív költségvetés, hanem nem a magyar embereket szolgálja. Tudom, hogy ön unja már, vagy önök unják már, aki még itt van, hogy mi folyamatosan azt mondjuk, hogy megszorítás van, de nincs más kifejezés erre, mint hogy egy irtózatos megszorítás.

És hogy idehozzak egy olyan mértékegységet, amelyet önök szoktak használni ránk, egy Bokros-csomag egységet fogok idehozni: körülbelül 15 Bokros-csomagnyi megszorítás az, amiről mi itt most beszélünk. A különadó kapcsán teljesen egyértelmű, hogy most már csak kétféle cég létezik a különadók tekintetében, ahogyan önök hívták, extraprofitadók tekintetében kétféle cég van. Az egyik az, amelyik áthárítja a magyar emberekre, és ezt hangosan teszi, és kérkedik is akár, csúnya szavakat is használ, a másik típusú cég, amelyik áthárítja a magyar emberekre, de ezt csöndben teszi. Ez a két típusú cég van, azaz ezt a magyar emberek fogják megfizetni. Az extraprofitadó egyébként nem más így, mint egy extra inflációs adó, ez is bizony be fog épülni minden egyes tételben az árakba, és tovább szítja az inflációt, és növeli a létbizonytalanságot.

Az utolsó, amit szeretnék mondani, az nemcsak hogy nem a magyar embereket szolgálja, hanem a bizonytalanságnak is a költségvetése, hiszen nem látjuk még például a legalapvetőbb adótörvények kapcsán sem, hogy merre mozdulnak el. Annyit látunk például, hogy áfabevétel tekintetében egy jelentős emelkedéssel terveznek jövőre, szja-bevételek tekintetében is hihetetlen nagy emelkedéssel terveznek. És hogy idehozzam azt, amely bizony 450 ezer magyar embert érint: a kataadónak a változását. Önök kiadták egy beszélő fejnek, egy avatarnak, hogy Parragh úr mondja azt, akinek elvileg a magyar vállalkozókat kéne képviselni, hogy szerinte meg kéne változtatni a katát, és szigorítani kéne.

Totális szereptévesztése van Parragh úrnak, remélem, hogy a jövő héten lesz lehetőségem vele személyesen találkozni. Ha jól tudom, akkor nagyon szép kilátású Bank Center irodájába hívott meg, állítólag nagyon szép onnan a kilátás, és az is persze a mi pénzünkből van, egypár szót, remélem, fogok tudni váltani vele, hogy egy szereptévesztés az, ha ő a kata megszorításáról beszél. Önök pedig azt a bizonytalanságot tartják fönn 450 ezer magyar ember tekintetében, hogy még csak találgathatják, hogy milyen módon változik a kata szabálya, hiszen egy olyan, egészen különleges jogtechnikai módszert alkalmaznak, amelyet, ha jól sejtek, adó tekintetében még nem alkalmaztak, még egyelőre csak kinyitották a tételeket, de nem lehet látni, hogy ez hogyan fog menni.

Az utolsó, amit még szeretnék mondani röviden: azon túl, hogy nem szolgálja a magyar emberek érdekeit, nem szolgálja a budapesti emberek érdekeit sem, hiszen ennek a kiigazítására egyébként budapesti országgyűlési képviselők, mi közösen, Karácsony Gergely főpolgármester úr vezetésével úgynevezett „Budapest-csomag” módosító indítványokat nyújtottunk be az Országgyűlésnek, amely például a tömegközlekedés vagy a közösségi közlekedés esetében alkalmazna olyanokat, hogy adjuk vissza a lehetőséget ezeknek a fejlesztésére, illetve a gépjárműadóval kapcsolatosan is.

Szintén ennek a csomagnak a része, és ezt szeretném még nagyon röviden, részleteiben elmondani, az én javaslatomra egy pici módosítással került be azzal kapcsolatosan is egy módosítás, amely szintén már a Ház előtt fekszik közös javaslatunkként, hogy a tömegközlekedésnek az áfáját csökkentsük le nullára. Ha az önök által egyébként üldözött, mondjuk, Wizz Air és Ryanair a jegyeit nullaszázalékos áfával tudja értékesíteni, akkor miért lenne ördögtől való az, hogy a tömegközlekedésnek is a bérleteit és jegyeit is nullaszázalékos áfával tudjuk eladni? Ennek egyébként az összhatása hibahatáron belüli, körülbelül 40 milliárd forint áfabevételről beszélünk, ami a jövő évre tervezett áfabevételnek nagyjából a felét jelenti. Úgyhogy ez a javaslatunk, hogy nulla százalékra csökkentsük le a tömegközlekedési bérleteknek az áfáját.

(17.10)

Hadd mondjak néhány számot, hogy ez mit jelentene a magyar embereknek! Mondjuk, a BKK havi bérlete 9500 forintról kevesebb mint 7500-ra csökkenne, egy vonaljegy 350-ről 276-ra, vagy mondjuk, egy miskolci általános kombinált bérlet 7700 forintról alig több mint 6000 forintra. Indokolják környezeti szempontok, társadalmi szempontok is, hogy ezt bevezessük, úgyhogy lesz egy konkrét javaslatunk is, amely a Ház előtt fekszik. Ennek a hatása, még egyszer mondom, hibahatáron belüli.

És végül csak jelezni szeretném, hogy én nemcsak a Költségvetési bizottság elnökeként, tehát országgyűlési képviselőként beszélek itt, hanem nagyon büszke vagyok arra, hogy Budapest 13-as egyéni választókerületének egyéni megválasztott országgyűlési képviselője vagyok, Budapest XVI. kerület és Zugló-Alsórákos képviselője vagyok. Holnap is lesz lehetőségem röviden hozzászólni, ott pedig azt a körülbelül másfél tucatnyi módosító indítványt fogom bemutatni önöknek, amelyeket kerületem, a XVI. kerület és Zugló-Alsórákos lakói életének a javítására nyújtottam be.

Ezúton is szeretném jelezni, hogy Szatmáry Kristófot, aki már nem a kerület országgyűlési képviselője, de még kerületi lakos, levélben kerestem meg, és számítok arra, hogy ő is támogatni fogja ezeket, hiszen bizonyára közös érdekünk a kerületiek érdekeinek a vé-delme. Ezt szerettem volna elmondani, összefoglalva, hogy ez egy fiktív költségvetés, amelyet butaság, hogy most tárgyalunk és nem később. Nem a magyar embereket szolgálja, mert irtózatos megszorítást tartalmaz, nem a budapesti emberek érdekét szolgálja, és nem szűkebb lakókörnyezetem, a 13-as egyéni választókerület és a XVI. kerület, valamint Zugló-Alsórákos érdekeit szolgálja. Köszönöm szépen, hogy ezt mind elmondhattam. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)