OROSZ ANNA (Momentum): Ami késik, nem múlik. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház, és leginkább tisztelt magyar állampolgárok, akik követik a költségvetés általános vitáját innen a parlamentből. A mai nap folyamán én vagyok az egyik utolsó fölszólaló, ha jól számoltam, a 47. fölszólaló a költségvetés általános vitájában, s ahogy sok magyar állampolgár, én is végighallgattam a legtöbb hozzászólást részben személyesen, részben online, és lesújtónak tartom, hogy az év egyik legmeghatározóbb vitája pontosan nulla hatással lesz a kormány intézkedéseire, amit mi sem tükröz jobban annál, mint hogy jelenleg gyakorlatilag üres a Ház.

(19.00)

Lesújtóak az érveik is, amelyekkel megpróbálják védeni a védhetetlent, például hogy növelték az oktatásra fordított kiadásokat, miközben hogyha a kiadási számok mellé teszik a valódi infláció mértékét, akkor rögtön kiderül, hogy 2023-ban gyakorlatilag kevesebb állami forrás fog jutni az iskolákra, mint amennyi idén jutott, pedig a pedagógusok már most is kevesebbet keresnek, mint a pénztárosok vagy a kukások. Vagy hogy az önök egyik kedvenc érvelését idézzem, még mindig sokkal jobban teljesítenek, mint a 2010 előtti kormányok, ami egyrészről, ugye, hazugság, mert hogyha megnézzük a 2010 előtti közoktatási mutatókat, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag minden létező dimenzióban rosszabbul teljesítenek, mint 2010 előtt, másrészről ennyi erővel arra is büszkék lehetnének, hogy jobban teljesítenek, mint Magyarország teljesített, mondjuk, a török hódoltság idején, 350 évvel ezelőtt  és egyébként ez valóban így van, gratulálok a teljesítményükhöz!

Kedves Képviselőtársaim! Ha önök a saját költségvetésük tükrében végre őszintén beszélnének a magyar emberekkel arról, hogy mi vár ránk 2023 folyamán, óriási bajban lennének, túl sokan értenék meg ugyanis azt, hogy kutya világ vár ránk; persze nem a naponta tízmilliókat bezsebelő fideszes nagyurakra vagy a dagadó pénztárcájú főispánokra, hanem a jobbágyokra, leánykori nevükön: keményen dolgozó kisemberekre. (Derültség a DK soraiban.)

Sokak élménye volt év elején, hogy végre kaptak egy nagyobb összeget a kormánytól, amelyből félre lehetett tenni olyan kiadásokra, amelyekre korábban nem tellett, egy hűtőszekrény cseréjére, egy egyhetes balatoni nyaralásra, egy sürgősségi egészségügyi ellátásra a magánklinikákon, merthogy az állami ellátásban éveket kellene az ilyesmire várni. Nos, ennek a pénznek egy részét mára elvitte a folyamatosan és tudatosan elgyengített forint, másik részét az infláció  az inflációt pedig hiába fogják a háborúra, a magyar emberek pontosan tudják, hogy az már a háborút megelőző hónapokban is rekordmértéket öltött , a tartalékok fennmaradó részéért pedig már meg is érkezett az Orbán-kormány behajtásra. Persze nem úgy, hogy egyszer az életben vállalnák tetteik következményeit, hanem a vállalatok szoknyája mögé bújva kitalálták ezt a büntetőadót, holott gazdasági szakértőik, elemzőik pontosan megmondták önöknek, hogy amint ezt a különadót kivetik, a vállalatok fogják majd magukat, és azt áthárítják a lakosságra, azaz a magyar emberek fogják megfizetni ennek a különadónak az árát is. Ezért nevezzük a Fidesz 2023-as költségvetését az elszegényedés költségvetésének, az üres pénztárcák költségvetésének.

Az „elszegényedés” mellett nekem a „felelőtlenség” a következő kifejezés, amely eszembe jut a Fidesz 2023-as költségvetési tervezetéről. Van ugyanis egy nagyon lényeges kérdés, amely az áruk és szolgáltatások áraitól kezdve a lakásaink minőségén át a klímahelyzetig bezárólag rengeteg dolgot meghatároz, és amelyre szintén nem ad választ számunkra ez a költségvetés. És ez a kérdés úgy hangzik, hogy mégis hogyan kívánja az Orbán-kormány kezelni, enyhíteni a világban megfigyelhető és Magyarországra már régóta begyűrűző energiaválságot, hogyan kíván erre a kormány tartós választ adni, és hogyan kívánja a Fidesz csökkenteni Magyarország függőségét és kitettségét a háborús bűnös Putyinnak.

Hazánkban a végső energiafogyasztás jelentős részét a háztartások teszik ki. 2020-ban a háztartások részesedése 34 százalék volt, csaknem 6 százalékponttal magasabb, mint ami az Európai Unió átlaga. Az önök elmúlt 12 éves politikájának az eredménye, hogy ma minden ötödik magyar otthon lényegében lakhatatlan, élhetetlen, a XXI. századi európai Magyarországhoz egyszerűen méltatlan. A magyar lakások 20 százalékának ugyanis beázik a teteje, vizesedik a fala, a nyílászárói szétrohadtak. Ezzel az adattal az uniós tagállamok közül a 25.-ek vagyunk, miközben az általunk oly gyakran lesajnált Románia a tizedik. A Fidesznek az elmúlt évtizedben páratlan lehetősége nyílt volna arra, hogy az Európai Unió támogatásával választ adjon ezekre az energiaválság által támasztott történelmi kérdésekre. Ezzel önök nem éltek. Most pedig az uniós helyreállítási alap részben ugyanezt a célt szolgálná, hogy a magyar emberek korszerűsíthessék otthonaikat, de a költségvetés tervezetéből az derül ki, hogy önök jövőre sem kívánnak ezzel a lehetőséggel élni.

Egy újbudai választó mesélte nekem, hogy pár évvel ezelőtt kidobta a konvektorait, kikötötte a gázt a lakásában, hőszivattyút, szigetelt ablakokat, energia-visszanyerő szellőztetést szerelt be a lakásába; úgy, hogy telente 23 fok van a lakásában, a fűtésszámlája havi átlagban kevesebb mint kétezer forintot tesz ki. Sajnos a magyar emberek 99 százalékának nem telne egy ilyen jellegű teljes körű energetikai korszerűsítésre, de ha a kormánynak meglenne a politikai szándéka arra, megtehetné ezt még sok százezer magyar család az EU-s pénzekből, és akkor nem kellene folyamatosan attól rettegnünk, hogy mikor zárja el a háborús bűnös, véreskezű diktátor a gázcsapokat. A Momentumban pontosan ezért sürgetjük legalább évi százezer lakás energetikai korszerűsítését, ami nagyjából 300 milliárd forintból megoldható lenne. Ez volna az igazi rezsicsökkentés. A 300 milliárd forint egyébként pedig bőségesen kitelik a felesleges költéseikből, elég lenne csak kevesebb pénzt eltapsolniuk állami látványberuházásokra, a propaganda működésére vagy éppen Paks II-re.

Újbuda egyéni képviselőjeként azt is pontosan látom, hogy az elszálló energiaárak milyen súlyos terheket rónak az önkormányzatokra most, hogy nekik is az energia világpiaci árát kell megfizetniük. Újbudán az áram és a gáz árának a növekedése több száz millió forinttal is sújthatja a jövő évi költségvetést, ráadásul önök a szolidaritási adó mértékét is 70 százalékkal emelik idénhez képest jövőre, 127 milliárd forintról 217 milliárd forintra. A Covid-válságból már pontosan ismerjük a Fidesz módszereit arra, hogy hogyan lehetetlenítse el az ellenzéki vezetésű településeket, és ezzel hogyan büntesse az ellenzéki vezetésű települések lakóit, és hogy közben suttyomban, a háttérben hogyan pótolja ki az elveszett bevételeket a fideszes vezetésű, csókos önkormányzatok számára. A probléma csak az, hogy ezáltal ténylegesen a lakókat büntetik. Az újbudai önkormányzat és az ország számos települése így is sok száz millió forintokat költ arra, hogy az állam által szégyentelenül alacsonyan tartott bölcsődei, óvodai, szociális, egészségügyi dolgozók bérét kiegészítse azért, hogy a kisgyerekek megbecsült emberek kezei között cseperedhessenek fel, és hogy a szociálisan vagy egészségügyileg rászorult emberek hozzáférhessenek a méltó ellátáshoz. De veszítenek az újbudaiak az önök költségvetésével azért is, mert nincsen benne szó például az iskolaépületek felújításáról, bővítéséről, amire óriási szükségük lenne a kerületeknek. Több tíz éves, sokszor százéves iskolaépületekben, rohadó falak között tanítanak a pedagógusok és tanulnak a gyerekek, ami méltatlan egy XXI. századi európai Magyarországhoz. Másrészről pedig önök egyre-másra húznak fel kiemelt kormányzati beruházások keretében lakóparkmonstrumokat, amellyel sok ezren költöznek be a kerületbe, viszont a szükséges infrastrukturális fejlesztésekhez nem biztosítják a kellő forrásokat, azaz nem épülnek új bölcsődék, óvodák, iskolák állami támogatásból, miközben állami támogatásból épülnek meg ezek a lakóparkmonstrumok.

Nincsen szó továbbá a költségvetésben arról az autóforgalomról, ami minden egyes nap a kerületre zúdul, nincsen szó a 4-es metró meghosszabbításáról, vagy nincsen szó a szeretett projektünkről, a hőn áhított Duna-parti sétány megvalósításáról a Kopaszi-gát és Budafok között, ami igazán nem kerülne sokba, viszont nagyon sokat jelentene az újbudaiak számára.

Egy szó, mint száz, ez a költségvetés nem a magyarok és nem az újbudaiak többségének a költségvetése. Ez a költségvetés a Fidesz-közeli vállalkozóknak kedvez, de a többség számára az elszegényedés, az üres pénztárcák évét jelenti majd jövőre. Nincs kétségem afelől, hogy ennek ellenére és a jogos kritikák és konstruktív javaslatok ellenére ezt a Fidesz érdemi módosítók nélkül meg fogja szavazni. A probléma csupán az, hogy a következményeket és a költségeket a magyar emberek fogják viselni, a magyar emberek fogják jövőre megfizetni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK soraiban.)

(19.10)