RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék gyorsan reagálni és helyre tenni pár állítást, amit képviselő úr mondott a szegénységgel kapcsolatban, amelyek egyáltalán nem állják meg a helyüket, és ezt nem én mondom, meg nem magyar szervek mondják, hanem az Eurostat. Ön arról beszélt, ami egy fontos kérdés, és valóban egy állam fokmérője, hogy a gyermekek mennyire nőnek fel szegénységben, és mennyire nem. Mivel ez egy fontos kérdés, és mindnyájunk számára a legfontosabb a saját gyermekünk is, meg nyilván a gyermekek is, ezért fontos, hogy helyre tegyük azt, amit ön mondott.

Hadd idézzem önnek itt az Eurostat mutatóit európai szinten és magyar szinten egyaránt! 2010-ben az Eurostat szerint az Unióban a 18 éven aluliak aránya, akik szegénységgel vagy társadalmi kirekesztettséggel veszélyeztetettek, tehát akik olyan családban nőnek fel, ahol fennáll a szegénység kockázata, ezen gyerekek aránya 27,3 százalék volt az Európai Unióban, Magyarországon pedig 38,7 az Eurostat szerint 2010-ben. Ez még nem feltétlenül a szegény gyerek, hanem a szegénységgel veszélyeztetett gyerek, tehát a legbővebb csoport, akit nézhetek a gyerekek közül. Az Unióban is ez szerencsére csökkent 27,3 százalékról 23,2 százalékra, de Magyarországon sokkal radikálisabban csökkent, Magyarországon 38,7 százalékról 17,7 százalékra csökkent az Eurostat szerint. Tehát míg 2010-ben az európai 27 százalékkal szemben nálunk 38 százalék volt a szegénységgel veszélyeztetett gyerekek száma, addig ez egy évtized alatt az uniós szint alá csökkent, az Unióban 23 százalék, nálunk 17,7.

Tehát nemcsak, hogy behoztuk a lemaradásunkat, ami az Unió átlagához képest volt, hanem azt értük el egy évtized alatt, hogy kevesebb gyerek van kitéve a szegénység kockázatának, mint általában Európában. Ezért, kérem, ne mondja azt, hogy Magyarországon a legnagyobb a szegénység a gyermekek között, hogyha az Eurostat szerint nemcsak, hogy nem a legnagyobb, hanem még, hála istennek, a biztonságosabb felébe tartozunk az Uniónak.

De rengeteg dimenzióban vizsgálják a szegénységet, a társadalmi kirekesztődést, nyomort, anyagi nehézséget, alacsony jövedelmet a statisztikusok, és az összeset szeretném önnek itt elmondani, amelyek az elmúlt években releváns mutatók. Van egy olyan dimenziója a szegénységnek, hogy szegénység és társadalmi kirekesztődés veszélye. Erről beszéltünk az előbb is. Itt is nagy léptékű csökkenés volt, ami pozitív változás.

Van a súlyos anyagi deprivációban élők száma. Ez azt jelenti, hogy gondot okoznak a napi kiadások, ha nagyobbak, tehát nem a kis napi kiadások, hanem a nagyobb napi kiadások. Itt ezeknek a gyerekeknek az aránya 30 százalékról 11 százalékra csökkent, tehát közel harmadáról körülbelül a tizedére a gyerekeknek.

Relatív jövedelmi szegénység: ön is bizonyára ismeri, a mediánjövedelem 60 százalékánál kisebb jövedelemből élők tartoznak ide, tehát ahol kicsi a család anyagi bevétele, ez 23 százalékról 11,9 százalékra csökkent.

Az alacsony munkaintenzitású családban élők aránya 14,8 százalékról 5 százalékra csökkent. Ez az utóbbi talán az egyik legfontosabb, mert innen indulunk ki. Mert miért javultak ezek a mutatók? Nem önmaguktól, nem véletlenül, hanem pontosan azért, mert egymillióval több ember dolgozik.

Ön utalt arra a felszólalásában, hogy több vagy kevesebb a szociális juttatás. Ha egymillióval több ember dolgozik, akkor az az egymillió ember már nem szorul rá a szociális juttatásra, vagy kevesebbre szorul rá, mert lehet, hogy alacsony a jövedelme, és mellette, mondjuk, természetben rászorul valamilyen gyógyszertámogatásra vagy lakhatási támogatásra, de ha egymillióval több ember dolgozik, akkor nyilván kevesebb embernek van szüksége szociális támogatásra.

Emellett persze növeltük a támogatások jellegét, ha csak arra gondolok, hogy a gyerekétkeztetésre 30 milliárd környékéről most már 100 milliárdra növeltük a támogatásokat, bővítjük a jogosulti kört, meg mégiscsak az otthonápolásra is 15 milliárd helyett most már 60 milliárd forint környéki összeget fordítunk, tehát amikor növeljük a keretet, akkor nyilván nőnek ezek. De alapvetőn csökken a szociális támogatások iránti igény, hogyha több munkavállaló van, és ezért van kevesebb gyerek is nyomorúságban, szegénységben, mert egyrészről több szülő dolgozik, másrészről a gyermeket nevelő szülők nem fizetnek adót. Személyi jövedelemadót átlagkeresettel, három gyerekkel, mondjuk, nem fizetnek, és a járulékokból is levonhatják, hogyha adóból nem tudják levonni. Ezért vannak ezek a számok, tehát ez nem bűvészkedés meg egyebek, hanem ez egy tudatos, munkára és családtámogatásra épülő politika eredménye az, hogy hál’ istennek, Magyarországon az egyik legnagyobb mértékben, tényleg egy magas, 38 százalékról 17 százalékra tudott csökkenni azoknak a gyerekeknek az aránya, akiknél a szegénység kockázata fennáll.

Ezért kérem önt is arra, hogy ne mondja azt, hogy Magyarországon, bár kétségtelenül vannak a gyerekek között most is olyanok, akik nélkülöző családban élnek, de azok számára akár ételcsomagprogrammal, ingyenes étkeztetéssel és sok más módon is segítséget nyújtunk, és ez azért ezekből a számokból is visszatükröződik.

Azt is állította ön, hogy a humán szektorban jövő évben nem lesz béremelés. Tisztelt Képviselő Úr! Az orvosoknál is lesz béremelés, a pedagógusoknál is lesz béremelés, amelyekről már döntött a kormány a korábbiakban. Tehát kérem, ne állítsa ezt, mert az egészségügyben és az oktatásban is lesz béremelés, ön pedig itt feláll a parlamentben…  de tudjuk is, hogy 10 százalékos lesz a pedagógusoknál, tudjuk, hogy a két és félszeresére növekvő orvosbér utolsó része, 10-11 százalékos része lesz következő év január 1-jétől , ne álljon fel úgy a parlamentben, hogy nem lesz béremelés akkor, amikor tudjuk, hogy lesz béremelés!

Tehát kérem, ezeket a szociális szempontokat vegye figyelembe, és együtt örüljünk annak, hogy hála istennek, kevesebb nélkülöző ember van, és együtt menjünk el valóban oda  az én választókörzetemben is van egy település, ahol van egy szegregátum , ahol segíteni kell az ott élőknek, ezért az ön által is idézett Vecsei Miklóssal közösen indítottunk egy projektet 400 millió forintból, amiből ott is igyekszünk perspektívát adni az ott élő embereknek. Tehát nem akarom eltagadni, hogy ilyen probléma van. Én is hétről hétre a saját körzetemben igyekszem közreműködni abban, hogy segítséget kapjanak, és tényleg sok mindent építettünk, tettünk is, ezzel nem húzom az időt, hogy mennyi mindent azért, hogy tényleg javuljanak az életkörülményeik az ott lakóknak, és tényleg több már a rendezett udvar, több már a normális világítás, fűtés a házakban.

(9.40)

Tehát ezeket meg kell tenni, csak kérem, a nagy számokban ne hazudjuk azt, hogy Magyarország rosszabb helyzetben van, mint amilyenben van.

És két dolgot mondanék csak tényleg nagyon röviden. Ön vasútépítéseket pártolt. Kérem, hogy itt a baloldali képviselőtársait győzze meg. Ön nem volt itt az előző ciklusban, itt van például Keresztes képviselő úr, győzze már meg őt, hogy ne ellenezze a vasútépítéseket (Dr. Keresztes László Lóránt közbeszól.), mert én magam legalább féltucatszor hallottam őt, amint itt felszólalt, és mondta, hogy semmi szükség Budapest-Belgrád vasútra (Dr. Keresztes László Lóránt bólogat.), és nem szabad ilyen vasutakat építeni. Beszéljék már meg egymás között, győzze már meg, hogy igenis a legkörnyezetbarátabb szárazföldi szállítás a vasúti szállítás, és ne ellenezze a vasútépítéseket; talán akkor több részen is konszenzusra lehet jutni.

Az utolsó pedig, amiket ön mondott, hogy a politikusok és az egyházak viszonya legyen különvált. Mi az Alaptörvényben ezt is fogadtuk el, de szintén, mondjuk, ha itt Gyurcsány Ferencnek és más képviselőtársainak elmondaná ezt a gondolatot akkor, amikor Iványi Gáborral tüntetnek együtt a kormány ellen, akkor lehet hogy azon az oldalon is érdemes lenne ezeket a szempontokat, amelyeket ön mondott, a hétköznapi gyakorlatba is átültetni. De mi is úgy gondoljuk, az az egyházak érdeke és az az állam érdeke is, hogy különváltan működjünk, de nyilván ettől függetlenül az embernek, ha vallásos, akkor is van politikai álláspontja, és egy politikusnak is lehet világnézete, amit nem kell hogy eltitkoljon, hála istennek, 32 éve Magyarországon. Úgyhogy ez a része, a vallásszabadság része mindenkinek biztosított, de valóban, az ilyesfajta politikai összefonódásokon, mint Iványi Gábor esetében, ezeken érdemes úgy elgondolkodni, ahogy ön is mondta, képviselő úr. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)