V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vitában egészen biztosan a leggyakrabban elhangzó szavak a növekszik, csökken, gyarapodik, szűkül, de ezek mellett ebben a vitában a béke és a biztonság volt az a két szó, amelyek talán még ezeknél is többször hangzottak el. Béke és biztonság, mondjuk ki mind a két szót nagy természetességgel, de valljuk be, hogy ez a két szó olyan, mint a levegő vagy mint a víz, hogy akkor értékeljük, ha a hiányát érezzük. Gondoljunk csak vissza a pandémiára, hogy mennyivel más jelentősége volt az egészségnek vagy ahogy az Erdélyben szokásos, az „egészséget!”, „jó egészséget!” köszöntés egy fiatal embernek, vagy a Covid alatt ennek a szónak, amikor a környezetünkben azt láttuk, hogy megbetegszenek emberek, és akár meg is halnak. A béke és a biztonság súlya megnőtt az elmúlt időszakban. Úgy vélem, nagyon sokan vagyunk, akik azzal kezdik a napot, hogy a hírekben, a rádióban az elsők között meghallgatják a háborús tudósítást, az online platformokon először a háborús hírekre kattintanak, mert nagyon jól tudják, hogy a sorsunk, a jövőnk, a közeljövőnk is akár ezen múlik. Azon múlik, hogy miként záródik és mikor ez a háborús konfliktus. (Banai Péter Benő elhagyja az üléstermet.)
Úgy vélem, a költségvetés kapcsán is úgy kell eljárni, mint a hagyományos értékeket, értékrendeket követőknek egy hagyományos családban. Ott is ha megfogalmazzuk a terveinket a gépkocsivásárlásról, a lakás felújításáról, a nyaralásról, az egy csapásra megváltozik, amikor valamilyen krízishelyzetbe kerülünk, például betegség üt be, és ebben a szituációban nagyon furcsán szoktunk nézni arra a családtagra, aki fölemlegeti, hogy az életnek úgy kellene tovább menni, mint eddig, mint ha mi sem történt volt. Így aztán úgy vélem, külön hangsúlyozni kell, milyen fontos az, hogy ez a költségvetés biztosítani akarja a békét és biztosítani akarja a biztonságot, mert ez is szükséges ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Meg más is. Például a megbecsültség. Megbecsültség akár a családon belül, megbecsültség a munkahelyen. De emellé hadd társítsam mindjárt az önbecsülést is. Önbecsülést különböző dimenziókban, nemzeti szinten, települési szinten vagy akár az egyén szintjén is. Nemzeti szinten az, hogy magyar vagyok, hirtelen meg tud változni például egy angol-magyar után, annak a sikere után. Kitapintható, hogy egyszerre jó magyarnak lenni. Vagy akkor, amikor azt látjuk, hogy egy magyar ember találmánya, például Karikó Katalin találmánya miféle hatással bír az egész világon. Ezért aztán a költségvetés kapcsán is fontosnak érzem, hogy azok az amúgy nem nagy tételek, amelyek az identitásunk megerősítését célozzák, maradjanak a költségvetésben, és megállapíthatjuk, hogy erre továbbra is lesz forrás, mert legalább ennyire fontos az, hogy jól érezzük magunkat, mint akár egy-két beruházás megléte vagy éppen a működési költségek biztosítása.
Néhány elemet hadd emeljek ki ebből a körből, és a hungarikumokról szóló, 12 évvel ezelőtt megalkotott törvény alapján lévő támogatási rendszerről hadd szóljak. Akkor egy értékpiramist állítottunk föl, amelynek a csúcsán ott vannak a hungarikumok, alatta a kiemelkedő nemzeti értékek, aztán a megyei értékek, a határon túli elcsatolt nemzetrészek értékei, ágazati értékek, tájegységi értékek, és szándékosan nem mondom azt végül, hogy az alul lévő települési értékek, hanem azt mondom, hogy a talapzaton levők. Hiszen ezek azok a helyi értékek, amelyek identitáselemek is egyben, amelyek nemcsak azt biztosítják hogy egy legutóbb vitára adó cikkből idézzek , hogy igazolnunk kell, hogy a világon a legjobb dolog magyarnak lenni, s én ebben hiszek egyébként, hanem ennek révén tudjuk azt is igazolni, gyakran kimondani, mert ez jólesik, hogy a világon legjobb dolog vasvárinak, szőceinek, hegyhátsálinak, s a többinek lenni.
Az első feladata az volt ennek a törvénynek, hogy a határon átnyúló nemzetegyesítést is biztosítsa, hiszen könnyen belátható, hogy a magyarság sajátosságai, karakterelemei, ha úgy tetszik, a nemzeti kódjaink nem darabolhatók szét Erdélyre, a Muravidékre, a Felvidékre vagy a Délvidékre, hanem ezek együttesen rajzolják meg a magyarság értékeit, karakterét, s akár azt is mondhatnám, hogy a magyar néplelket.
Másodjára viszont ez a törvény, ennek a lehetőségei rámutattak, különösen a pandémiás időszakban, a magyar lehetőségeinkre, s nemcsak az ételeinkre, italainkra, hanem a magyar turisztikai desztinációkra. Milyen fontossá vált ebben az időszakban, amikor nem mehettünk külföldre, hogy felfedezzük az Őrséget vagy az ország más tájait. S hogy napjainkban mennyire időszerű az identitás felemlítése, az identitáspolitika, hadd idézzem Kovács Imre kiváló szociológust, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóját, aki azt írta, hogy az identitás újravarrása zajlik Magyarországon. Tessék észrevenni, hogy a kormánypártok egyik nagy sikere egyébként ebben áll.
(11.40)
Világszerte azt látjuk, hogy a tradícióhoz való viszonnyal a népek, nemzetek jövőképet választanak maguknak, sőt nemcsak jövőképet, hanem ehhez kapcsolódó magatartásformát vagy életformát, hiszen az erős, a globalista nemzetállamokat lebontó, a sajátos karakterünket, hagyományainkat, szokásainkat, életmódunkat felmorzsoló szándék vagy hatás kapcsán, kinek ahogy tetszik, én úgy vélem, hogy nem elég azt elfogadnunk, hogy ez a korszellem terméke én amúgy sem hiszek a szellemekben , ezért eredményesen fel tudunk lépni ez ellen a hatás ellen azokkal a programokkal, amelyek akár a Csoóri Sándor-programban jelennek meg, aminek amúgy van egy művészeti aspektusa, de van egy másik, a karakterünket megerősítő életmódhoz kapcsolódó eleme is, és a kézművességnek szintén, ami ezen a programon keresztül támogatott. Vagy műemlékvédelmi oldala is lehet a tájházak felújításának, a népépítészeti programnak, de itt is az identitásmegerősítési elem a fontos.
Öngondoskodás jelenik meg a zártkerti programban, amely még a jövő évre átnyúlóan is forrásokat igényel, de ez is, amellett, hogy tájfenntartó a program, mégiscsak a sajátos magyar életmód fenntartását, megerősítését célozza, de említhetném akár a népfőiskolai programot, amelynek 60-70 százaléka mind az életmódhoz kapcsolódó.
Az elmúlt tíz évben 6,7 milliárd forintot fordítottunk 2627 kedvezményezettre a hungarikumprogram keretében, ez akár a hungarikumok bemutatását jelentette, vagy a „Hagyomány a divatban viselet másként” programot, hogy egy másikat megemlítsek, és örömünkre szolgál, hogy a legutóbbi három évben meglévő 1,3-1,4 milliárd forintos nagyságrend biztosítva lesz a következő évi költségvetésben. Biztosítva lesz, hogy érezhessük azt, hogy jó magyarnak lenni, és érezhessük azt, hogy jó a sajátosságainkkal, a karakterjegyeinkkel élni, akár az ország legkisebb településén is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)