CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Elhangzott egy korábbi felszólalásban még a mai napon, hogy az ellenzék neomarxista, amin én rendkívüli módon elmosolyodtam, mert hát persze, hogy neomarxistának nevez egy kormánypárti képviselő mindannyiunkat, mert abból a neoliberális pozícióból, ahonnan egyébként ez a költségvetés meg lett tervezve, akár lehet is ezt gondolni.

Gondoljunk csak bele, mert nem bántani akarom a kormányt, de 7100 milliárd forintnyi áfabevétellel tervez a kormány, emellett jövedelemi adókból 4000 milliárdot, jövedéki adóból emlékeim szerint 1500 milliárdot, míg a cégek nyereségadója nem éri el a 800 milliárd forintot. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetésben a Magyarországon nyereséget termelő cégek gyakorlatilag nem vesznek részt. Ez nekem, bevallom őszintén, nem túl nagy meglepetés, mert ha megnézzük Magyarország ötven legnagyobb cégét, az ő társaságinyereségadó-fizetésük aránya átlagosan olyan 3,5 százalék körül áll meg, még ehhez a 9 százalékos adómértékhez képest is.

Ha megnézzük azokat a multinacionális cégeket, mint például az Audi, a MOL vagy a Richter, akkor azt látjuk, hogy az ő társaságinyereségadó-befizetésük egyenlege kevesebb, mint 1 százalék. Van olyan nagy cégünk, amelynek nagyobb az adózás utáni nyeresége, mint az adózás előtti nyeresége, értelemszerűen az állami vissza nem térítendő támogatások miatt.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy alapvetően ezzel a szemlélettel kellene leszámolni, mert azt gondolom, hogy ők nem a két szép szemünkért végzik a gazdasági tevékenységüket, ők ezt nem szerelemből csinálják  nyereségért csinálják. És igen, tisztelt hölgyeim és uraim, a helyzet az, hogy annyira kedvező ez az adómérték, amihez képest például az a 15 százalékos minimumadó, amit önök most rendkívüli módon támadnak, tényleg egy olyan minimális hozzájárulási mennyiség, ami, azt gondolom, hogy minimum kötelező lenne. (Rétvári Bence: Adóemelést akar!)

Szóba került államtitkár úr részéről, hogy támadjuk az extraprofitadót. Nem támadjuk  nem értjük. (Rétvári Bence: Nem tudom, melyik rosszabb.) Tisztelt Államtitkár Urak! Mondják meg nekem, hogy mi az az extraprofit, mihez képest extraprofit! Tehát melyik ágazat milyen profitrátájából indultunk ki? Mekkora az átlagos profitráta? És akkor az extraprofitot az átlagos profitráta fölött számoljuk? Én azt gondolom, hogy erre érdemes választ adni, mert például, ha megnézzük a bányák átlagos profitrátáját, azt lehet látni, hogy forgalomarányosan ez olyan 2 százalék körül van. Én tudok Magyarországon olyan bányát, és biztos vagyok benne, hogy önök mindannyian egyesével külön-külön is tudják, ahol ugyanez a nyereséghányad nem 2 százalékos, hanem 4-5 százalékos, tehát a duplája. De önök nem ezt nevezik extraprofitnak.

Azt is szeretném kérdezni, hogy hogyan értelmezhető az extraprofit egy olyan ágazat esetében, ahol jellemzően az elmúlt két évben a Covid miatt veszteséget halmoztak föl cégek.

Félre ne értsen engem senki, nem a cégek adózását féltem. Pont arról beszélek, hogy egy tisztességes mértékű nyereségadót kell beszedni, olyan adójogszabályokat kell hozni, hogy ne lehessen kikerülni egyébként az adófizetési kötelezettséget, hogy az ne fordulhasson elő, hogy a sarki fűszeres befizeti a 9 százalékos nyereségadót a nyeresége után, míg mondjuk, egy MOL 400 milliárdos profitnagyságrendben pedig nem fizet egyetlenegy fillért sem. Erről beszélünk, tisztelt államtitkár úr!

Azt gondolom, hogy arról is beszélnünk kell, hogy milyen vízió van e mögött a 2023. évi költségvetés mögött, mert ha megnézzük, akkor lehet látni, hogy tovább nehezítik az önkormányzatok dolgát. Meggyőződésem, hogy teljesen tudatos és szándékos az az irány, ami tovább növeli az önkormányzatok terhelését. Itt gondolok egyrészt a szolidaritási hozzájárulás egészen rendkívüli mértékű megemelésére, itt 67 százalékról beszélünk, ami jellemzően egyébként azokat a nagyvárosokat érinti kellemetlenül, ahol önök gyengébb választási eredményt értek el. (Bányai Gábor közbeszól.) De, ez a helyzet, képviselőtársam!

Az a helyzet, hogy ezt nemcsak ellenzéki polgármesterek mondják, ezt kormánypárti polgármesterek is nehezményezik. Tehát nem kell messzire utazni, Székesfehérváron a városházán biztos önnel fideszes képviselőként szóba fog állni a polgármester úr, és el fogja mondani, hogy igenis az, hogy az önkormányzatok kikerültek a rezsicsökkentésből, az, hogy a szolidaritási hozzájárulás ilyen mértékben növekszik, nehéz helyzetbe hozza. Én nem állítom, hogy csődközeli helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. Azt állítom, hogy emiatt fejlesztések forrásait veszik el, úgy, hogy egyébként teljesen alulfinanszírozzák a feladatfinanszírozásnak csúfolt önkormányzati finanszírozási rendszert.

Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy lehetett volna egy sokkal igazságosabb, egy fenntarthatóbb költségvetést létrehozni, értelemszerűen úgy, hogy ott nem a kormányzathoz közel álló, hanem a valóban fontos és alkotó-teremtő tevékenységeket finanszírozza a költségvetés.

És akkor nem beszéltem a legfontosabbról, amiről nagyon sokan beszéltek már előttem, az oktatással kapcsolatos fizetésekről, az egészségügyi dolgozók fizetéséről. Én mindent elhiszek, hogy ennyit emeltek, meg annyit emeltek. De a helyzet az, hogy egy dolog érdekes: meg lehete élni ezekből a fizetésekből tisztességesen, hogy igazságose az, hogy egy pályakezdő tanár feleannyit keres, mint egy áruföltöltő az Aldiban, hogy igazságose az, hogy hó végén számolgatnia kell egy ápolónőnek, mert az ő fizetése messze nem követi azt a sikerpropagandát, amit önök egyébként megpróbálnak bemutatni az embereknek.

(13.00)

Mai hír, tisztelt államtitkár úr, hogy a bruttó átlagos jövedelem 507 ezer forint. Szeretném nagy tisztelettel megkérdezni: miért nem keres egy kezdő pedagógus, aki a következő generációt majd meg fogja tanítani, az ön gyermekét is, az enyémet is, miért nem keres legalább átlagbért? Nem érdemlik meg? 507 ezer forint, az nagyjából olyan 300-330 ezer forintos nettó fizetést jelent. Ez ennyire… ennyire… ennyire nem számít?!

És egyébként, ha már az igazságosságnál tartunk, azt gondolom, hogy érdemes arról beszélnünk, arról az LMP-s javaslatról, miszerint inflációkövetővé kéne tenni a közalkalmazottak bérét. Akkor nem fordulhatna elő az a szégyen, ami, ugye, most a VIII. kerületben előfordult, hogy  isten bocsássa meg!  az istennek nem találnak járőr rendőrt, egyszerűen nincsenek járőrök. Sétáljunk egyet bármelyik ön által megválasztott kerületben vagy településen, nincsenek rendőrjárőrök. És nem az a probléma, hogy az emberek biztonságérzete csökken ilyenkor, a probléma ott van, hogy az emberek biztonsága csökken, nem csak az érzete. Ma nem tudunk kihez fordulni, akik itt élünk, ebben az országban. Megtörtént néhány héttel ezelőtt az a teljesen szégyenteljes esemény, hogy egy turistabusz sofőrje senkinek nem állt meg, és nem tudtunk egy rendőrt hívni; a végén egy alezredes jött ki azért, hogy egyébként egy vitában, ami egy egyszerű közlekedési helyzet volt, eljárjon.

A helyzet az, hogy ma azért tapasztaljuk azt, hogy sokan az utcán törvényen kívülinek érzik magukat, és azt gondolják, hogy megtehetnek bizonyos dolgokat, mert a magyar állam nem védi meg a jogkövető magatartást tanúsító honfitársainkat, és ez ott kezdődik, hogy a fizetéseket tisztességes mértékre kell emelni (Az elnök csenget.), és nem százalékok és egyéb statisztikák bűvöletében kell élni. Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)