Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megígérem, hogy semmilyen szavazásra nem próbálok rábírni most senkit a következő percekben, ugyanakkor nagyon örülök, hogy az általam nagyon tisztelt és ezt nem cinikusan mondom Bányai Gábor képviselőtársam itt van a teremben. Mi kiválóan dolgoztunk együtt a Vállalkozásfejlesztési bizottságban, szerintem ez a szakmai diskurzus egy alapja lehet, és arra szeretnék részben reagálni, amit ön említett.
Talán mézesmadzagnak nevezte a multi cégek számára biztosított különböző vissza nem térítendő és egyéb támogatási formákat, és én ezzel szeretnék vitatkozni. Tehát én azt állítom, hogy ezek a globális konszernek, amelyek kiépített hálózatokkal rendelkeznek egész Európában, egyáltalán nem szorulnak rá arra, hogy évente akár 200, akár 500-600 milliárdos, úgynevezett mézesmadzagot kapjanak. Én azt látom, hogy ezek a cégek egészen máshogy működnek, és pontosan a diagnózisom rántja le a leplet az Orbán-kormány abszolút hibás hozzáállásáról ebben a kérdésben.
Miniszterelnök úr is és több vezető kormánytag többször kifejtette, hogy talán azzal kívánnak versenyezni, hogy a magyar munkabérek azért nem olyan túlzottan magasak, ebben egyetértünk velük, és hogy szerintük kellőképpen rugalmas a munka törvénykönyve. Én pedig azt állítom, hogy ezek a nagy cégek, multi cégek jellemzően nem amiatt jönnek ide, mert vissza nem térítendő támogatást kapnak, ami sokkal jobban érdekli őket, az az infrastruktúra kiépített mivolta ez ugye, az önök választókerületében is egy akut kérdés volt, de remélem, hogy az ország egésze képes fejlődni ezen a téren , a másik pedig a kiszámítható jogi háttér és az a gazdasági klíma, amin belül nekik hosszú távon működniük kell.
(13.50)
Ez főleg a bankrendszerrel és egyebekkel kapcsolatos fideszes paktumkötések során derült ki, hogy bizony sokszor a parlamentben szidták a bankrendszert, a háttérben pedig EBRD-paktummal, a tranzakciós illeték áthárításának az engedésével mindig engedték a zavarosban halászni ezeket a közületeket. Miközben én nagy rajongója lennék a banki ágazati különadónak, talán még a tranzakciós illetékről is meggyőzhető lennék, hogyha ezeket nem hárítanák át. Tehát egy egészen másfajta versenymegközelítésre igyekezném kapacitálni a kormányzatot. Ne a magyarok alacsony munkabérével versenyezzenek, legyenek büszkébbek!
Én egy nemzeti érzelmű ember vagyok, én sokkal magasabb polcra helyezném Magyarországot, mint ahogy önök teszik, tehát nem az autóipari összeszerelők beszállítóinak alsó polcára, hanem egy lényegesen magasabb polcra. Azt látom, hogy ezek az érintett multi cégek lényegében mindent megkapnak önöktől, és Magyarország Kormánya, totálisan önfeladó módon, öt szőnyeget terít eléjük, tehát ötféleképpen kedvezményezi úgy a multi cégeket, ahogy nem szabadna. Egyrészről tette ezt a társasági adó kulcsával, amely adóparadicsomi szintre csökkent. A magyar kisvállalkozások számára ez 1 százalék engedményt jelentett, a multi cégek számára ennek sokszorosát. Tehát egy brutális túlkedvezményezés zajlik, és Banai Péter Benő is, ha beszélget velem a társaságiadó-bevételi várakozásokról, akkor ott nagyjából 700-800 milliárd forintot fog látni, szemben a mondjuk, 7000 milliárdos nagyságrendű áfabevételi várakozással, ha mindent figyelembe veszünk.
A második nagy pillér a vissza nem térítendő támogatások tömege, és ezért említettem Bányai képviselőtársamat. Én vitatom, hogy ezekre szükség lenne, és arra kapacitálom a kormányt, hogy szüntesse meg a vissza nem térítendő támogatások teljes rendszerét, gondolja át, és nyissa ki ezt a magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozói szektor irányába. Azt látom, hogy az Audi, ami az ezerszeresét viszi ki Magyarországról, mint amennyit itt vissza nem térítendő támogatás formájában megkap, nem szorul rá erre, viszont magyar viszonylatban ezek nagy pénzek, tehát a magyar vállalkozások abszolút rászorulnának.
A harmadik ilyen indokolatlan kedvezményezés akkor derült ki, megint csak hátranézek kollégáimra, amikor a stratégiai megállapodásokat átnéztük a multi cégekkel. Képviselőtársaim, két dolog teljes mértékben hiányzott ezekből, egyrészt a magyarok munkabérének legalább a termelékenység által megengedett módon való közelítése, nem a nyugat-európai átlaghoz, az európai átlaghoz beleértve felőlem akár Bulgáriát, Koszovót, mindenkit , legalább az európai átlaghoz közelítsen ez, amennyire megengedik a gazdasági viszonyok. Másrészt a munkavállalói érdekérvényesítés erősítéséről egy szót nem hallottunk, pedig ezt itt, a stratégiai szerződések szintjén lehetett volna elintézni.
A negyedik faktor az önök által tudatosan gyengített forint. Öt évvel ezelőtt még lehetett legitim vitát folytatni arról, hogy a forint különböző külső viszonyok meg begyűrűző hatások miatt gyengül, a 260 és a 400 közötti különbséget már nem lehet ilyenekkel megmagyarázni. Tudatos folyamatról van szó, és egy olyan folyamatról, ami egyfajta különadóval ér fel, államtitkár úr. Mindenféle mértékadó számítás szerint a gyenge forint évente legalább 1000 milliárd forinttal többet ver le a magyar családokon, mint amennyit fizetnének a különböző árucikkekért és szolgáltatásokért normális forint/euró árfolyam mellett. Nem a 260-ra gondolok, de még egy 350-es árfolyamnál is lényegesen olcsóbb lehetne a babakocsi, a bébiétel, a gyerekruha, de amikor a szentesi paprikát ajánlják nekünk joggal, és persze én is a minőségi magyar élelmiszert vadászom, akkor is élek a gyanúperrel, hogy az összes termelési eszköz, az összes munkagép, amivel ezt előállítják, nem feltétlen magyar gyártású. Márpedig, ha nem Magyarországon gyártották, akkor azért az euróért, amibe kerül, egyre több és több forintot kell odaadni. Tehát ez a negyedik olyan faktor, amivel a multi cégeket teljes mértékben indokolatlanul kedvezményezik. Még jobban fáj nekem, hogy ezeket a tényezőket minimum öt évvel ezelőtt felsoroltam önöknek, és semmi nem változott ezen a téren.
Az ötödik és nagyon-nagyon brutális terület, amiről szeretnék pár szót beszélni a rendelkezésemre álló időkeretben, a vendégmunkások tömeges importja. Ez az ötödik pillér, ahol önök semmi mást nem csinálnak, mint a magyar munkavállalók érdekeinek csorbításával, az ő kárukra, multi cégeket kedvezményeznek. A magyar munkaerőimport egyáltalán nem csak arról szól, hogy munkaerőhiány van, és emiatt toborozni kell a munkáskezeket. Ha csak erről szólna, akkor önök két dolgot egészen biztosan megtettek volna: nem nézték volna tétlenül százezrek kényszerű kivándorlását, tehát minimum egy lakhatási programmal, egy bérlakásprogrammal, egy akkor meghozott 25 év alattiak szja-mentességével, körülbelül akkor próbáltak volna beavatkozni, amikor az osztrák és a német munkaerőpiacok nyitottak. De amikor a britnél láttuk, hogy egyre több magyar van, akkor is lehetett volna még, nem tiltó, hanem motivátor- meg motiváló eszközökkel beavatkozni, önök ezt nem tették.
A másik, amit nem tettek meg: Európa egyik legszűkmarkúbb munkanélküliségi ellátási rendszerét nem találkoztatták ingyenes átképzési rendszerrel. Én állítom, hogy az inaktívak közül legalább 100 ezer embert, de 50 ezret egészen biztosan valamilyen szakmába vissza lehetne hozni megfelelő segítséggel, hogyha ez önérdekkel is találkozik. Egyébként én sem vagyok rajongója a feltétel nélküli vagy segélyszerű transzfereknek. Adjunk képzést ezeknek az embereknek a kezébe, de engem az ijeszt meg, hogy az önök kormányrendeleteiben húsfeldolgozó, hentes, kasszás, pultos, ilyen szakmákba toboroznak vietnámi, kazah és mongol munkaerőt, százezrével. Ezeket azért a mostani inaktívak és segítséget nem nagyon kapó inaktívak közül is sokan be tudnák tölteni.
(Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Viszont a multi cégek egy sokkal egyszerűbb módszert rendeltek meg önöktől: a mongol, indiai és egyéb munkavállalók szervezett importja úgy valósítható meg, hogyha a multik által kitalált és a kormányzat által elfogadott munkaerő-kölcsönzőkre egyre enyhébb engedélyeztetési feltételek vonatkoznak, akkor ők le tudják bonyolítani az önök problémáját látszólag megoldó tömeges munkaerőimportot, ez ugyanakkor lényegében migrációszervezés. Kapaszkodhatnak még egy darabig abba, hogy ezek az emberek majd az idény végén hazamennek, vagy csak egy-két évet maradnak, mindig így kezdődött, képviselőtársaim.
Németországban a török vendégmunkásoknál is így kezdődött, és nézzék meg, hogy mit csinál Nyugat-Európa. Németország most majd az akkori török vendégmunkások státuszát le fogja cserélni azokra a szegény ukrán menekültekre, akik egy háborús helyzet elől menekülnek, és próbálkoznak betömni a lyukakat egy nagyon-nagyon fogyatkozó munkaerőpiacon, ahol legalábbis az európai népesség folyamatosan fogyatkozik, és az egyre kisebb tortát fogják újra- és újraszeletelni ezek az országok. Magyarország számára biztos, hogy nem az az út, hogy tömegesen importáljon munkaerőt. Nekünk önerőből kellene megpróbálni a saját reprodukciónkat a lehető legnagyobb mértékben biztosítani.
És amikor azt látjuk, hogy 2016-os adat szerint a kiadott munkavállalási engedélyek száma kevesebb mint a fele volt, mint 2019-ben, akkor azért elgondolkodunk, hogy mennyire tudatos folyamat ez Magyarország részéről. 2018-ban óriási ugrás történt, egy év alatt ugyanis mindenkit figyelembe véve megháromszorozódott a vendégmunkások száma. És azt látjuk a grafikonokon, hogy persze a Covid ebben is okozott egy törést, de azóta felpörgette ezt az idézőjeles iparágat Magyarország Kormánya, és most ott tart, hogy egy salátatörvénybe rejtve azt rögzítette, hogy a veszélyhelyzeti könnyebb munkaerő-importos szabályozást átültette az idők végezetéig, örökre. Tehát lényegében ezeket a munkaerő-kölcsönző cégeket nem ellenőrzi megfelelően, tisztességes engedélyeztetési folyamat nem fog rájuk vonatkozni. Továbbra is a multi cégek bemondása alapján dől el, hogy mely iparágakban van őszerintük munkaerőhiány, de ezt nem Magyarország Kormánya vizsgálja tökéletes mélyfúrásokkal, hanem a multi cégek mondják be. Egészen elképesztő! Hol van ilyenkor a nemzeti érdek?
És amikor tömegesen megérkeznek a külföldi munkavállalók konténervárosokba, laktanyákba, munkásszállókra, két dolog egészen biztosan bekövetkezik: a munkáltatók nagyon sokszor kezdik el fenyegetni a magyar dolgozót: figyelj, ha nem vállalod még ezt és még ezt, akkor sokkal olcsóbban megcsinálja a külföldi.
A másik, amit szavatolni lehet, hogy ha ezek után a magyar munkavállaló kiáll a jogaiért, az érdekérvényesítéséért, a családjáért, a gyerekeikért, akkor megint csak azt fogják mondani: te akarsz szélesebb jogköröket? Hát, jönnek helyetted a harmadik világból, mit képzelsz? Sajnos ez a helyzet, és ezt a folyamatot erősíti Magyarország Kormánya.
Mi ezzel szemben az egész költségvetési vitában a szülőföldön való boldogulás programját terjesztettük be, áfanullázással az alapvető élelmiszerek, a gyermeknevelési cikkek terén, bérlakásprogrammal és egy tisztességes, a szülőföldön való boldogulást a lakhatás frontján is támogató elképzelésrendszerrel. Arra szólítjuk fel tehát Magyarország Kormányát, hogy legalább gondolja végig ezeket a javaslatokat. Tudom, hogy a módosítókat csomagban szokták a bizottságokban leszavazni, de készüljenek arra, hogy minden egyes leszavazott javaslatért küzdeni fogunk, akár a közösségi média, akár a szélesebb nyilvánosság előtt.
Nem fogjuk hagyni, hogy magyar emberek százezrei, milliói ne kapjanak artikulációt, hogy a hangjuk ne jusson el a parlamentbe. Minden egyes módosítónkért tehát szakmai berkeken belül, de keményen küzdeni fogunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)