TOMPOS MÁRTON KRISTÓF (Momentum): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Újra egy Budapest belső részét érintő ügyet hoznék az Országgyűlés elé, ez pedig a bulinegyed kérdése, leánykori nevén Belső-Erzsébetvárosé. Én ott lakom egészen konkrétan már jó ideje, ezért volt szerencsém végignézni azt, ahogy a két körút gyakorlatilag egybenőtt, és éttermek, kocsmák, különböző szórakozóhelyek hálózata alakult ott ki.

Nyilván ennek sok oka van. Ide lehet sorolni a Vizoviczki-birodalom megszüntetését, ide lehet sorolni a fapados forradalmat, pontosabban azt, hogy mennyire berobbant a fapados turizmus, a remek lokációt is, de az elsődleges az, hogy a környező kerületekben, sőt az Erzsébet körúton kívüli részen, tehát Külső- és Középső-Erzsébetvárosban is szigorú záróraszabályok vannak. (Nacsa Lőrinc: Mégsem nyertetek!) Ez azt jelenti, hogy a belső-erzsébetvárosi részre rá lett tolva a budapesti bulizók jelentős része, hogy ott tessék őrjöngeni, ott lehet nyugodtan. Nyilván ottani lakosként azért nem vagyunk feltétlenül boldogok ettől a helyzettől. A probléma az, hogy turistaként nyilván zavaró, de ha valaki ott él, és a reggelei azzal telnek az iskolába járás, a munkába járás, a kutyasétáltatás, hogy ürüléket, hányást és szemetet kell kerülgetni minden egyes nap, az probléma. (Közbeszólásra:) Hát, öntől például tudnék, de nem ez a téma.

Az a téma jelen pillanatban, hogy a VII. kerületen belül olyan helyzet alakult ki, hogy az önkormányzat, amelynek képviselőit üdvözlöm itt helyben, ők már nagyon régóta követik és próbálnak küzdeni ezzel a helyzettel, megpróbál valamit tenni, de nem tud annyit takarítani és olyan közbiztonsági rendszert fenntartani, amely a bulinegyedet bármilyen szinten gátolná. Ami ellenben van, az, hogy iparűzési adót kap vissza az önkormányzat. Ugyanakkor amennyit megtermel a VII. kerület az egész város számára, az lakosságarányosan jut vissza a kerületeknek, mégpedig a lakosságarányos visszajuttatás azt jelenti, hogy nincs pluszpénz se a közbiztonsági, se a köztisztasági feladatok pluszellátására.

Erre találták ki az úgynevezett felügyeleti díjat. A felügyeleti díj arról szólt, hogy márpedig, ha egy területen sokkal nagyobb a környezeti terhelés, sokkal nagyobb a forgalom, fizessenek pluszban, és azt a pénzt lehet majd köztisztasági és közbiztonsági feladatok ellátására fordítani. Csakhogy ezt a díjat az Országgyűlés maximálta, mégpedig olyan szinten, hogy semmi pénz nem jut a kerületnek. 15 millió forint jutott Erzsébetvárosnak a felügyeleti díjból, amely egy ilyen kerületben abszolút nem jelent semmit, sehova nem jutnak belőle. Viszont a Covid még azt sem tette lehetővé, hogy ennek az egyharmadát beszedje a kerület.

Ezért azt szeretném kérni önöktől, képviselőtársak, hogy kezdjünk valamit ezzel a helyzettel. Segítsenek a VII. kerületi önkormányzatnak betartatni a szabályokat, segítsenek abban, hogy azok a helyek, amelyek normálisan viselkednek, amelyek nyitottak az önkormányzati javaslatokra, amelyek hajlandók beszélni a helyi lakosokkal, azok jól járjanak, és azok a helyek, amelyek itatók, amelyeket nem érdeklik a szabályok, vagy zárjanak be, vagy kezdjenek el együttműködni. Ehhez viszont pénz kell. Ezért azt kérem önöktől, hogy fontolják meg a felügyeleti díj jelenlegi maximálásának feloldását legalább Erzsébetvárosra vagy Belső-Erzsébetvárosra vonatkozóan, mert akkor lehetne végre pénzt találni arra, hogy a belső-erzsébetvárosiak is normális környezetben élhessenek és a normális helyek is megmaradhassanak.

Ez nem olyan bonyolult, erre be fogok nyújtani egy módosító indítványt, és arra kérem önöket, hogy támogassák. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)