DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Bár az utolsó mondat egész barátságosra sikeredett, amit ezúton is köszönök, de ezzel együtt sem tudom elfogadni a választ, ugyanis én az érdekképviseletektől kapott adatokból dolgoztam, az az ön által említettekhez képest pont kétszeres számokat mutat. De ha esetleg önnek lenne igaza, akkor, mondjuk, 200 ezer és 900 ezer közötti létszámú magyar ember megélhetését befolyásolja jelentősen. Azért az esetleges megfelezéssel együtt sem jelentéktelen még ilyen létszámú vállalkozó sorsa sem.

Másrészt pedig, ahogy az előbb is említettem, egy bizonyos mértékű, a valorizáció elvén alapuló emelést lehet, hogy el tud fogadni egy bizonyos vállalkozói kör, azok a problémák pedig, amelyeket ön említett, ha akarják, kezelhetőek. Több sávban lehetséges, mondjuk, a nyugdíj előtt álló adóalanyok esetében magasabb tételű adót fizetni, akár önkéntesen, akár kötelezően előírt módon; a tevékenységi körök megrostálásával, a valóban nem ide illő tevékenységi körök kilövésével pedig meg lehet szüntetni a valódi visszaéléseket. De nehogy a fürdővízzel együtt nemhogy a gyereket, hanem az egész óvodát kiöntsék majd, és gyakorlatilag mindenkit legéppuskázzanak, azokat is, akiknek az egyedüli reménye a kata (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ha ezt nem kapják meg, akkor meg el fogják ők is hagyni az országot. Ez nem lehet céljuk, úgyhogy nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)