ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy ez a javaslat, amelyik, immár folytatva az elmúlt több mint egy évtized gyakorlatát, egyoldalúan, egyeztetés, bármifajta konszenzuskeresés nélkül került a parlament elé, ez bizonyos értelemben az ellenzéki munka elismerése. Hiszen bármennyire is figyelmen kívül hagyják azt, amit itt mondunk, bármikor is kétharmaddal, szavazógépként, gondolkodás nélkül leszavazzák minden javaslatunkat és minden észrevételünket, ez a javaslat mégiscsak azt mutatja, hogy az ellenzék parlamenti jelenléte, parlamenti munkája zavarja önöket.
Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy még nehezebbé tegyék az ellenzéki parlamenti munkát, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy még inkább akadályozzák azt, hogy az ellenzék a rá szavazó választók véleményét és az ország hitünk szerinti érdekét képviselje itt a parlamentben. Eddig is, ezután is semmibe veszik mindazokat a választókat, akik nem önökre szavaznak, hozzáteszem: a saját választóikat is folyamatosan becsapják.
Miről szól tehát ez a javaslat? Először is arról, hogy immár a látszatát is feladják annak, hogy Magyarországon léteznek független intézmények, hiszen 30 év alatt kialakult gyakorlat volt az, hogy a parlamentben a különböző ilyen testületekbe, például a Médiatanácsba, a közszolgálati kuratóriumba, az Állami Számvevőszékbe vagy az Alkotmánybíróságba egy éppen aktuális öt-, hat-, hét-, nyolcpárti, tehát az összes frakció képviselőiből álló bizottság tett javaslatot. Kétségtelen, 2010 óta ez már csak formaság, mert önök minden alkalommal az ellenzéki véleményeket lesöpörve tesznek javaslatot ezeknek a testületeknek a tagságára és vezetésére, fütyülnek arra, hogy egyébként mit képvisel ebben az ellenzék, és fütyülnek arra is, hogy ezek olyan posztok, amelyek esetében célszerű lenne, hogyha kompromisszumra lehetne jutni, célszerű lenne, hogyha konszenzusos jelölteket lehetne előterjeszteni.
Most tiszteletreméltóan őszinte gesztussal véget vetnek ennek a típusú egyeztetési kényszernek, és lényegében már meg sem kívánják hallgatni ebben az ügyben az ellenzéket.
(11.20)
Bizottságok elé viszik ezt az ügyet, az önök többségével, tehát kormánypárti többséggel működő bizottságokhoz helyezik a jelölési jogot, ahol pontosan az fog történni, ami most a költségvetési módosítók esetében történik, hogy gondolkodás nélkül leszavaznak minden ellenzéki javaslatot. Legyen világos: ez a javaslat nyílt beismerése annak, hogy a közszolgálati kuratórium, az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság vagy a Médiatanács nem független intézmények, ezek a Fidesz, a kormányoldal politikai függvényei. Ezt eddig is tudtuk, még egyszer mondom (Kocsis Máté: De ez hogy jön ki? Ezt hol olvastad, Gergő?), hálás vagyok azért, hogy erről most már őszintén beszélnek (Kocsis Máté: Hol olvastad? Az elnök csenget.), és eljárásjogilag is ezt keresztülvezetik.
Még egy szép példát szeretnék mondani arra, hogy hogyan működik önök szerint a demokrácia. (Zsigó Róbert: Még egyet nem mondtál!) Ez pedig az, hogy innentől kezdve már a képviselők üléshelyének meghatározása is a házelnök joga lesz. Ez is korábban úgy működött, hogy konszenzusra törekedtünk, 2010 előtt konszenzust értünk el, 2010 után önök ezt erőből keresztülnyomták ugyan, de mégiscsak legalább volt egy látszata annak, hogy egyetértésre törekszünk. De erről most már szó nincs, majd a házelnök úr eldönti, hogy ki hol ül, kinek mi a helye, ahogy ezt kell, szépen, demokratikusan.
Hasonló a helyzet a képviselőcsoportok tagságával és az átülés lehetőségével is. Tisztelt képviselőtársaim, ezek a szabályok is olyanok, hogy önöknek van valamilyen koncepciója, hogy éppen mi az előnyös a Fidesznek és persze a KDNP-nek, és ezt egyszerűen egyoldalúan átvezetik. Egy évvel vagy két-három évvel ezelőtt azt tartották helyesnek, hogy nem lehet képviselőcsoportot váltani, aki valamilyen okból ki akar ülni a képviselőcsoportból, az menjen büntibe a függetlenek közé, most meg éppen azt látják érdeküknek, ha át lehet ülni a képviselőcsoportok között. Fogalmam sincs, hogy miért egyébként, mert nem tudok ilyen szándékról, de lehet, hogy önök már többet tudnak, mint én. Most akkor visszaírják és visszacsinálják ezt a szabályt.
Ebben nem az a lényeges őszintén szólva, hogy mi a helyes, nem az a lényeges ebben a dologban, hogy elvi szempontból mi a helyes, inkább így mondanám, hanem az, hogy ezek tipikusan olyan szabályok, amelyeket egy demokratikusan működő parlamentben konszenzussal, megegyezéssel próbálnak kialakítani. Mert elvileg a parlamentben azonos jogokkal rendelkeznek az ellenzéki képviselők is, mert ők is a saját választóikat képviselik, de önök ezt 2010 óta nem tudják elfogadni. Nem tudják elfogadni azt, hogy minden manipuláció, minden propaganda és minden megszorítás és ellenzéket érő retorzió és minden büntetés ellenére vannak ebben a parlamentben ellenzéki képviselők is, akik időnként nem értenek egyet önökkel.
Elértünk ennek a törvényjavaslatnak a lényegéhez, mert persze a többi csak afféle szépségtapasz. Mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege? A vagyonnyilatkozati rendszer megszüntetése. Lehet itt persze az Európai Parlamentre hivatkozni, csak az a helyzet, drága képviselőtársaim, hogy az Európai Parlamentben nincs vagyonnyilatkozati rendszer, az Európai Parlamentben pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatot tesznek a képviselők. Hogy helyese az, hogy nincs vagyonnyilatkozati rendszer az Európai Parlamentben, ezt érdemes vitatni (Nacsa Lőrinc: Miért nem kritizáltad?), számosan vitatják is egyébként, köztük az ellenzéki európai parlamenti képviselők is, és mondják, hogy szigorúbb szabályozásra lenne szükség ott is. De önök ebben nem előre lépnek, hanem visszalépnek. Önök abba az irányba haladnak, hogy ne legyen vagyonnyilatkozati rendszer.
Legyen világos: önök nem kívánnak elszámolni a vagyonukkal, nem kívánják kiteríteni a kártyákat. Pedig a vagyonnyilatkozat egy fontos eszköz lenne, ha megfelelő módon élnének vele, mert ez tenné lehetővé, hogy látható legyen, ki az, akinek szőlők, találmányok, ingatlanok tűnnek fel váratlanul a vagyonában. Bármennyire is rosszul működik és korlátozott ez a vagyonnyilatkozati rendszer, még mindig ad egyfajta képet a képviselők vagyonosodásáról.
Jó ez a vagyonnyilatkozati rendszer, ami ma van? Nem jó ez a vagyonnyilatkozati rendszer, számos módon kijátszható, és önök ki is játsszák. Ha arról lenne szó, hogy vezessünk be egy szigorúbb vagyonnyilatkozati rendszert, egy átláthatóbb rendszert, hogy tegyük nyilvánossá az adóbevallásokat, hogy tegyük kutathatóvá az ingatlan-nyilvántartásokat, hogy bizonyos körülmények között tegyük nyilvánossá a hozzátartozók vagyonnyilatkozatát, azt tudnánk támogatni. De itt nem ez történik. Az történik, hogy önök az utolsó gyenge féket is ki akarják venni a saját vagyonosodásuk elől, önök semmilyen módon nem kívánják bevallani a választóknak, hogy parlamenti képviselőségük alatt esetleg, ne adj’ isten, azzal visszaélve milyen vagyonra tesznek szert. (Nacsa Lőrinc: Apró-villa! Az elnök csenget.)
Van olyan szabály, amit lehet támogatni egyébként, és érdemes lett volna róla tárgyalni, ha önökben szándék van arra, hogy konszenzus legyen. Ez az ajándékokra vonatkozó szabályok egyértelműbbé tétele. Nagyon kíváncsi leszek, hogy innentől kezdve, mondjuk, az olyan, nem kis értékű ajándékok, mint egy külföldi vadásztatás vagy a nemzetközi futballmeccsekre való ingyenes repülőút, megjelenneke majd az érintett miniszterelnök és miniszterelnök-helyettes nyilatkozatában, bevalljáke mostantól kezdve ezeket. Remélem, így történik, de nem tartom valószínűnek a tapasztalatok alapján. Szóval, ott lenne mit keresni.
Önök hivatkoznak a német pénzügyi érdekeltségi nyilatkozati rendre, de talán elkerülte a figyelmüket, hogy 2011-ben (sic!) egy, egyébként a maszkok és lélegeztetőgépek beszerzésével kapcsolatos botrány kapcsán, mert Németországban kiderülnek az ilyen botrányok, szigorították ezeket a szabályokat, és további szigorítás várható éppen azért, mert ott is kiderült, hogy ez a fajta rendszer, amit önök javasolnak, nem megfelelő.
Végül sok szempontból árulkodó az, ahogy önök a frakciók, képviselőcsoportok támogatásáról beszélnek. Nem önmagában az a baj, hogy csökkenteni kívánják ezt a támogatást. Valóban lehet szükség arra, és lehetne akár konszenzussal is tárgyalni arról, hogy hogyan érdemes vagy hogyan lehet ezt megtenni úgy, hogy egyébként a képviselői és a politikai munkát ne akadályozza. De itt nem erről van szó, drága képviselőtársaim! Önök hozták azokat a szabályokat, amelyek szerint ma a frakciók működnek, egyoldalúan, az ellenzék megkérdezése nélkül. Önök hozták létre azt a választási rendszert, amely alapján ezek a frakciók kialakulnak. Önök azok, akik ráerőltették az ellenzékre azt, hogy közös listán induljon, azzal, hogy megváltoztatták a választási rendszert. Nem hagytak más lehetőséget, hiszen egyébként az egyéni körzetekben nem állíthattunk volna közös jelölteket. Ezek után azt mondani, hogy az ellenzék él vissza a joggal, az finoman szólva is pofátlanság.
Önök azok, akik folyamatosan visszaélnek a jog eszközeivel annak érdekében, hogy a választásokon előnyös helyzetbe hozzák magukat és utána, hogy a parlamentben hátrányos helyzetbe hozzák az ellenzéket. Önök hivatkoznak a választói akaratra. Érdekes, az nem zavarja önöket, hogy a választói akarattól eltérően a Fidesz 54 százalék szavazója 68 százalék képviselői helyet ér itt a parlamentben. Akkor nem zavarja önöket a választói akarat. A korábbi két választáson még nagyobb volt az aránytalanság. Most épp azért nem volt ekkora az aránytalanság, mert az ellenzék közösen indult.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, amikor önök a joggal való visszaéléssel vádolják az ellenzéket, ez finoman szólva is hamis és álságos. Beszéljenek őszintén! Mondják meg azt, hogy nem tetszik önöknek, hogy van ellenzék (Balla György: Az ellenzék nagyon tetszik nekünk! Egészen csodálatos!), és mindent el fognak követni azért, hogy az ellenzék életét nehezítsék a parlamentben is! Azt kell mondanom, hogy ezt a szándékot értem, még egyszer mondom, elismerésnek veszem, de nem fognak tudni minket ezekkel az eszközökkel megfélemlíteni.
Ha azt remélik, hogy a folyamatos vegzálással, büntetéssel, a jogaink csorbításával önök (Nacsa Lőrinc: Melyik jogod csorbult?) az ellenzéket és a Demokratikus Koalíciót ezen belül, mint az ellenzék legnagyobb pártját, el tudják hallgattatni, akkor tévednek. Ki fogunk állni a választóink jogainkért, és ki fogunk állni azért, amit helyesnek gondolunk. (Zsigó Róbert: A pénz meg a hatalom!) Önök büntethetnek, elvonhatnak, hozhatnak mindenféle rendeleteket és szabályokat a parlamenten belüli munkánk nehezítésére, mi akkor is képviselni fogjuk a választóinkat (Zsigó Róbert: Mert eddig képviseltétek!), ha önöknek nem tetszik. Természetesen a törvényjavaslatot nem támogatjuk (Nacsa Lőrinc: Több pénzt akarsz! Az elnök csenget.), semmilyen formában nem tartjuk elfogadhatónak. (Zsigó Róbert: Gratulálok! Taps az ellenzéki oldalról.)