KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A most tárgyalt alaptörvény-módosításnak két lényeges eleme van. Az egyik az önkormányzati választások előre hozása a parlamenti választások idejére, a másik pedig a magyar állam közigazgatási beosztásában a megyék visszakeresztelése vármegyékre.

Nyugodtan mondhatom, a második módosítás egy egyszerű tisztelet a magyar ezeréves államiság előtt. Ízlésbeli kérdés, mondhatom, hiszen egyébként semmilyen más feltétel, körülmény, hatáskör nem változik, tehát a jelenlegi megyék nem veszítenek, nem nyernek, semmilyen változáson nem mennek keresztül, csak egyszerűen az elnevezésükben visszahozzuk azt az ezeréves magyar közigazgatási beosztást, amit még valóban Szent István királyunk alkotott meg. Én, őszintén szólva, ennek örülök, és olyan nagyon nagy jelentőséget nem tulajdonítok annak a vitának, ami a sajtóban ezt övezi, mert az a vita, akik ezt ellenzik, azok hibátlanul és szinte szó szerint visszahozzák azt a sajtóvitát, amit annak idején a Magyar Nép meg az egyéb pártsajtó, Dolgozók Lapja, s a többi hozott a ’49-50-es években, mert ott volt egy rendkívül erős ideológiai máz ezen a változtatáson, mert ott valóban alapvetően megváltozott a vármegyék hatásköre, beosztása, szervezete, mindene.

És valóban, „a múltat végképp eltörölni”, tehát nincs új a nap alatt, a cancel culture sem új találmány, már „a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad, indulj velünk” című mozgalmi nótában is ez ki volt találva, tehát azt hozzák vissza ilyen értelemben, olyan nagy jelentősége nincs szerintem, mondhatnám, ízlésbeli kérdés. Egy jelentősége van, amikor azt mondjuk, hogy az egyik legrégebbi jogfolytonos államisággal rendelkezik Magyarország, akkor van egy hivatkozási alapunk: például ezer évvel ezelőtt indult el az a közigazgatási rend, aminek a lényegét a vármegyék jelentették, és ma is visszatérünk erre az elnevezésre. Én ennek személy szerint nagyon örülök, de azt gondolom, hogy éppúgy meg fog vele békélni a magyar politikai közélet és a magyar választópolgár, mint ahogy megbékéltek a táblabírósággal meg a járással meg a Kúriával meg az egyéb ilyen elnevezésekkel. Tehát azt gondolom, hogy olyan nagy probléma nem lesz ezzel.

Az előttem szólókhoz hasonlóan én a főispán elnevezést is támogatom azzal az apró megjegyzéssel, hogy ez még egyszerűsít is a dolgon egyébként, mert van kormányhivatal-vezető, kormányhivatali megbízott, kormánymegbízott, itt az elnevezésekben van némi zavar. A főispán legalább egy definit, világos fogalom, az is egy igen régi magyar elnevezésre utal vissza, ami ráadásul átment más szomszédos államok szervezetének az elnevezésébe is, az ispán-zsupán megfelelés közismert. Éppen ezért a főispán mint elnevezés egyszerűsíti is a helyzetet, azt gondolom, hogy ez is megint, miután semmilyen más változással nem jár, ez inkább ízlésbeli kérdés. „De gustibus non est disputandum”, úgyhogy ilyen értelemben én csak annyit szeretnék mondani, hogy nekem mind a kettő tetszik, támogatom is ezért előterjesztőként, de elfogadom, ha valakinek nem tetszik. Olyan, mondom, ízlésbeli jelentősége van.

Az más kérdés, ha valaki eszmei alapon nem akar semmifajta kapcsolatot teremteni a magyar ezeréves államisággal és a jelen államigazgatási és közigazgatási renddel, az egy tartalmi probléma, de az nem ennek a vitának tárgya, mert most itt ezt a kérdést ez nem érinti.

Az alaptörvény-módosítás második fő tartalmi eleme sokkal érdekesebb szerintem és lényegesebb, ez a választások időpontjának a megváltoztatása, hiszen egy demokratikus berendezkedésnek a legfontosabb eljárása egészen biztosan a demokratikus választások. A demokratikus választásokat pedig alapvetően a választás rendje, a lebonyolítás mikéntje és az ideje határozza meg. Tehát azt gondolom, hogy ez egy kulcskérdés, és csak szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy volt már egyébként arra példa, hogy az eredetileg kialakult választási rendet és időpontokat megváltoztattuk. 1994-ben a szocialista-szabad demokrata kormányzat alkotmányozó erővel, kétharmaddal bírt a parlamentben, és akkor is az volt a szabályozás, hogy az önkormányzati választásokat októberben kell tartani. Igen ám, de a szabad demokrata-szocialista koalíció nem tudott megegyezni a választás lebonyolításának sem a rendjében, sem az idejében, és ezért  figyelem, kedves baloldali képviselők, akik a jogállamiságra meg az elvekre rendkívül érzékenyek!  a szocialista-szabad demokrata kormányzat elhalasztotta a választásokat. Meghosszabbította, mert alkotmányozó erővel bírtak, a lejáró önkormányzati mandátumok idejét, és decemberben volt a választás; decemberben azért, mert nem tudtak elkészülni időben a választási törvénnyel. Tehát nemhogy a mandátum lejárata előtt egy hónappal módosították volna a törvényt, hanem a mandátum lejárta után kettő hónappal módosították a törvényt. Tessenek ezt majd figyelni akkor, amikor valaki a választási törvények módosításának az elvileg helyes rendjére hivatkozik.

Megjegyzem, alapvető változtatásokat hajtottak végre, tehát nemcsak az időpontot tolták el több mint két hónappal, hanem akkor hozták be az egyfordulós önkormányzati választást. Tehát a magyar választási rendben az egyfordulós rendszer mint újítás, mint innováció, az a szocialista-szabad demokrata kormányokhoz kötődött az önkormányzati választási rendben. Mi egyébként ezt az innovációt vettük pusztán át. Egyébként akkor is figyeltem az érveket, hogy  hogy, hogy nem  amikor az egyfordulós választási rendszert bírálja a baloldal, akkor teljes egészében megfeledkezik arról, hogy mik voltak az egyfordulós választási rendszer érvei akkor, amikor ugyanezt ők csinálták. És természetesen akkor jött be a közvetlenül választott polgármester intézménye is, ami megint egy alapvető módosítás egyébként a korábbi önkormányzati választási rendszerhez képest.

Itt most messze-messze nem erről van szó, hanem arról, hogy először is napnál világosabb volt mindenki számára, hogy helyes, ha egy demokráciában, pontosabban, módosítok: néhányan belátták, mások nem, hogy helyes, ha egy demokráciában nem négyévente egy fél éven belül egyszer kérdezik meg vagy kétszer egy fél éven belül a választókat arról, hogy mi a véleményük a politikai elitről, a kormány munkájáról, a pártok munkájáról, a parlamentről, az önkormányzatokról, hanem ezt valahogy eltoljuk, és egyfajta időközi választást vezetünk be, ami egyébként számos demokráciában teljesen elfogadott intézmény.

(Az elnöki széket dr. Oláh Lajos, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ebből a megfontolásból módosítottuk mi az első lehetséges alkalommal az önkormányzati választás rendjét úgy, hogy létrejött az a szituáció, hogy nem egy évben van a parlamenti választás és az önkormányzati választás, hanem el van tolva egymáshoz képest, mert a parlamenti ciklus négyéves, az önkormányzati öt, mert például 2014 volt az utolsó év, ami a régi rend szerint egyben tartotta meg egy fél év eltolással a parlamenti és az önkormányzati választásokat, de már ’18-ban parlamenti választás, ’19-ben önkormányzati választás volt, és egyébként kiszámítható, hogy csak viszonylag ritkán esik egybe ebben a rendszerben, hogy így eltoltuk a hivatali ciklus idejét, egy évben az önkormányzati és a parlamenti választás. Lehetett volna mást is választani, például ha azt mondjuk, hogy az önkormányzatoknak szintén négyéves a ciklusa, de mindig a parlamenti választás felező idejébe esik, ez egy értelmes vita és felvetés volt. Ami számunkra lényeges volt, hogy hozzuk be  ha már ilyen barnainges diktatúrát csinálunk meg ilyen rettenetes elnyomást meg önkényuralmi rendszert  azt a rendszert, hogy ha lehet, akkor értelmes ütemben kérdezzük meg a választókat arról, hogy mi a véleményük az ország irányításáról, ne pedig azt a módszert csináljuk, hogy négyévente egy fél éven belül kétszer megkérdezzük a véleményüket.

(14.00)

Tehát nyilván nem fog változni olyan nagyon nagy mértékben. Ez egyébként segíti a pártok elitjei között dúló vitákat is, vagy legalábbis segít elrendezni. Ha belegondolnak abba, a korábbi rendszerben olyan volt az önkormányzati és a parlamenti választási logika, amiben tulajdonképpen mi is történt? Ugye, van egy elitvita a pártokon belül, az egyik elit gyürkőzik a másikkal. A választás előtt felállnak, mindenkiről eldől, hogy ki lesz jelölt, ki nem lesz. Megvan a választás, de ugye, nyilván aki győz, ott az elit nyer, tehát megy tovább az önkormányzati választásra, de ahol vesztett a pártelit, ott a korábbi rendszerben azt mondta mindenki, hogy most mindenki maradjon csendben, majd utána kibeszéljük a vitákat, de jön az önkormányzati választás ősszel, ha nem akarunk teljes, katasztrofális vereséget szenvedni, akkor ne változtassanak semmit, majd utána. Igen ám, de akkor a választásokon vereséget szenvedett elit ül be az önkormányzati pozíciókba, és négy évig be van fagyva a rendszer.

(A jegyzői székben Z. Kárpát Dánielt Dócs Dávid váltja fel.)

A mostani helyzet ebben segít, például azért, mert nem egy évben vannak az önkormányzati és a parlamenti választások. Aki megbukik, az a pártelit, amely megbukik a pártjával együtt a választásokon, az egyik választáson, van lehetőség és idő arra, hogy a korábbi küzdelemben alulmaradt pártelit esetleg újjáépítse magát, és az önkormányzati választásokon már nyílttá teszi azt a kérdést, hogy akkor kinek kellene indulni az önkormányzati választásokon.

Ebbe a képletbe jön be az európai parlamenti választásnak az a rendje és az az ütemezése, ami tőlünk független, mert amikor beléptünk az Európai Unióba, akkor elfogadtuk az ott kialakult rendet. Ott egy ötéves ciklus van tavaszi választással, azzal egyébként, hogy késő tavaszi, kora nyári választási időszak van az Európai Parlamentben. Itt ez azt jelentette Magyarországon, hogy tulajdonképpen megint előfordul az, hogy egy fél éven belül kétszer kérdezzük  az európai parlamenti, illetőleg az önkormányzati választáson  az emberek véleményét arról, hogy mit gondolnak.

Persze mondhatja valaki azt, hogy az európai parlamenti választás az európai politikáról szól, de ez nem így van. A gyakorlatban mindenki tudja, hogy minden országban belpolitikai vita az európai parlamenti választás, és semmi köze az európai trendekhez, a közös Európához meg ilyen elvont fogalmakhoz  mint ahogy az önkormányzati választásokon is van , mármint abban az értelemben elvont, hogy az emberek mindennapi problémáitól, életétől rendkívül távol eső ügyekről van szó. Tehát nagyon kevés az a magyar választópolgár, aki hajnalonként arra ébred, hajnal 3-kor csatakosan, hogy úristen, mi lesz veled, európai egység, vagy hogyan tovább európai identitás. Szerintem ez ritka, de biztos van.

Megkockáztatom, hogy az emberek eleddig a magyar parlamenti, illetőleg az európai parlamenti választások tapasztalata szerint inkább a magyar belpolitikai helyzetből indultak ki. Ezzel magyarázható, hogy egy olyan párt, mint a Momentum, be tudott jutni az Európai Parlamentbe. Merthogy egyébként nyilvánvaló, hogy ha valóban az európai folyamatok alapján, aminek a Momentum semmilyen módon nem volt szereplője korábban, döntöttek volna, akkor ez nem fordul elő. De nagyon helyes, bejutottak, lám-lám… (Nacsa Lőrinc: Hát, annyira azért nem helyes!) Hát, abban az értelemben helyes szerintem, hogy azt mutatja, hogy a magyar demokrácia ebben a barnainges rettenetes diktatúrában és elnyomásban és brutalitásban, amit a Fidesz képvisel, él és virágzik, mert lám, új szereplők vannak, akik nem mondhatók a kormánykreálmánynak vagy Fidesz-fiókszervezetnek, legalábbis eleddig ezt még nem hallottam, bár lehet, hogy ez is lesz majd egyszer, de mindenképpen, mint ahogy voltak kedvesek az ellenzéki képviselők, illetőleg pártok a Mi Hazánkat is a Fidesz nyakába varrni, pedig kérdezzék meg Novák Elődöt ennek valóságtartalmáról, hogy vajon ez helyese, vagy sem (Derültség.)  zárójel bezárva.

Tehát ne igyunk előre a medve bőrére, lesz még Fekete-Győr András a Momentum frakcióvezetőjeként Fidesz-ügynök, egyébként ha pedig a szereplését nézzük, akkor lássuk be, hogy néha kifejezetten alánk játszik. (Derültség.) Ha nem alánk játszana, nem is merem feltételezni, annyira végtelenül tájékozatlan és világtalan, hogy a számára legfontosabb politikai ügyben  olimpia , amiből az egész genezise támadt, abban nem tudja az alapvető tényeket? Ez kizárt! (Nacsa Lőrinc: Négyszer!) Ennél én jobb véleménnyel vagyok a Fekete-Győrről, tehát inkább arra gyanakodnék, hogy Fekete-Győr mégis a mi ügynökünk. (Derültség.) Mint Fidesz-alelnök, ennek utána fogok nézni (Derültség.)  zárójel bezárva. De hogy a Fekete-Győr alánk játszik folyamatosan, az biztos (Derültség.), mint ahogy egyébként senki más nem szívesen csinálna komplett hülyét magából egy baráti Partizán-riportban  zárójel végleg bezárva a Momentummal kapcsolatban. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy én örülök, hogy a Momentum bejutott a parlamentbe, az Európai Parlamentbe is, és ez bizonyítja a magyar demokrácia virulens voltát, még akkor is, ha közben rettenetes diktatúra és barnainges fasizmus meg nem tudom, mi dúl az országban az ellenzéki elemzők szerint.

Visszatérve a komolyságra, tehát én azt gondolom, hogy az európai parlamenti választásokkal egy időben megtartott önkormányzati választások kitűnően szolgálják azt az alapvető érdeket, hogy ne csak a pártok közötti versenyt biztosítsuk a demokratikus választásokon, hanem adott esetben olyan szisztémát működtessünk, ami a vártakon belüli elitvitákat sem teszi eleve lehetetlenné. Egyébként még akkor is, hogyha furcsa dolgot mondok talán, hogy én fontosnak tartom a pártok önreflexióját, vagy azt, hogy képesek legyenek valamilyen módon érzékelni a politikai helyzetet vagy a politikai történéseket, a különböző választási dinamika meg szervezetszociológiai okok kapcsán ezt ne fojtsuk meg eredetileg vagy eleve egyébként…  úgyhogy én messzemenőkig, ahogy korábban is, támogatom azt, hogy hozzuk össze a két választást.

A szabályozás szerintem ilyen értelemben ilyen technikai kérdésnek látszik, de annak is rendben kell lennie, ez rendben is van. Azt hiszem, az egy addicionális, járulékos előny, hogy ráadásul jelentős költségmegtakarítással is jár. Tehát az értelmetlen pénzpocsékolást ez a javaslat megszünteti.

Nagyon remélem, hogy igazam is lesz például abban, hogy ez a rendszer lehetővé teszi, amit mondtam, a különböző politikai erők belső elitproblémáinak a tisztázását. Ennek a legékesebb bizonyítéka az lesz, hogyha az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje nem Karácsony Gergely lesz, hanem valaki más, aminek ilyen értelemben megvan az esélye. Ha most a régi rendszer működött volna, akkor ennek semmilyen esélye nincsen.

Tehát én azt szeretném kérni a képviselőktől, hogy figyeljék, ne csak punktuálisan figyeljék a javaslatot, hanem nézzék meg, hogy mit csináltunk mi a választási rendszerekkel kapcsolatban. (Derültség az ellenzéki padsorokból.) Az első egyik legfontosabb az, hogy eltoltuk az önkormányzati és a parlamenti ciklust. Ez a legfontosabb. Ez teszi lehetővé azt, amiről beszéltem. Ha most nem toltuk volna el, és most októberben lenne a választás, most októberben a régi rendszer szerint, akkor biztos, hogy Karácsony Gergely lenne az önök közös jelöltje, így meg van egy lehetőség arra, hogy eldöntsék, hogy Karácsony Gergely a legkitűnőbb, vagy valaki más. Tök jó! (Derültség az ellenzéki padsorokból.  Arató Gergely: Hálásak vagyunk, Lajos, annyira!) Csak lehetőség (Derültség.), éljetek vele, vagy nem, ti tudjátok.

A másik fontos történés, hogy reagálunk arra is, hogy az európai parlamenti választások bejövetelével egyébként valamennyire észszerűsítsük azt a kérdést, hogy hányszor kérdezzük meg egy ciklusban a választókat arról, hogy mi a véleményük. Szerintem a fél éven belül kétszer lebonyolított választás ennek nem tesz eleget, tehát ilyen értelemben ennek van hátulütője. Azt gondolom, az sem elhanyagolható, hogyha ennek van valami költségmegtakarító hatása, de mindenképpen olyan rendszert működtessünk, amely lehetővé teszi új jelöltek belépését, az mindig jót tesz a demokráciának. Mindenképpen olyan rendszert működtessünk, amely fontos lehetőséget ad a parlamenti pártoknak meg a parlamenti pártoknak az önreflexióra, még akkor is, hogyha adott esetben néha tényleg vad elemzéseket hallgatunk arról, hogy minek mi az összefüggésrendszere.

(14.10)

Úgyhogy ezért terjesztettük be ezt a javaslatot, tisztelt Ház, tehát nem egyszerűsíteném le pusztán költségvetési kérdésre. Remélem, hogy fogják tudni támogatni ezt a javaslatot, nem lenne baj, hogyha ebben lenne valami közös minimum, mégiscsak a demokráciában a választás, az egy…  az talán a legfontosabb rendszer. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)