DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő Urak! Itt van az n+1-edik, bocsánat, az n+11-edik Alaptörvény-módosításban, mutatja, hogy milyen komoly mennyiségű Alaptörvény-módosításon kellett átesnie szerencsétlen Alaptörvényünknek, amelyet rendszeresen a miniszterelnök is alkotmánynak nevez. Ha lehetne önöknek egyvalamit mondani, akkor, ha történelmi alkotmányról beszélünk, akkor legalább az Alaptörvényt alkotmányra módosíthatnánk, hiszen önök is mindig a közbeszédben így használják, és talán nincs is annál nagyobb kérdés most, hogy ha történetinek is hívjuk, akkor nyugodtan lehetne alkotmánynak hívni.

De maga a törvényjavaslat nem erről szól, és a tizenegyedik Alaptörvény-módosításnak nem ez a tárgya, hanem egyrészről a vármegyék, illetve a főispánokkal kapcsolatosan kialakult vita, és ennek az intézménynek a visszaállítása, a másik a két igazán fontos  talán egy kevésbé fontos , az európai parlamenti választás és az önkormányzati választásnak az egy napon történő megtartása.

A vármegyékkel kapcsolatos álláspontja a Jobbiknak 2011 óta változatlan. Ha önmagában a törvényjavaslatban csak a vármegyékről kellene szavazni, vagy lenne egy olyan kialakult pontja, vagy külön kikért pontja, amelyben csak a vármegyéről mint intézményről kell szavazni, a Jobbik ezt a javaslatot tudná támogatni. Sőt, tisztelt képviselőtársaim, amikor önök arról beszélnek, hogy elmulasztott történelmi lehetőségek voltak, és a kommunisták, szocialisták, akik közül azért, valljuk meg őszintén, az önök padsoraiban még most is többen ülnek, akik ennek a hatalomnak a kiszolgálói és tisztviselői voltak, akár a KISZ, akár más területen, de lelkük rajta, nyilván örülnénk neki, ha felszólalnának, valószínűleg a korábbi KISZ-tisztségviselők vagy egyébként más tisztségviselők, akik az akkori kormánypártnak a felkent képviselőiként akár a megyei tanácsokban vagy helyi tanácsokban, vagy ezekben a hivatalokban dolgoztak, és most elmondanák, hogy mennyire aggódnak a megszakított alkotmány és megszakított történetiségnél…

Szóval, az a helyzet, hogy a Jobbik azt tudja önöknek javasolni, hogy lettek volna azért bátrak 2011-ben is. Ugyanis 2011-ben erről volt egy vita, a Jobbik akkor is támogatta önmagában a vármegye intézményének a bevezetését, és azóta is, ismételten jelzem, támogatjuk ennek az intézménynek a visszavezetését. Talán ez a legkevesebb, sőt ez egyáltalán nem probléma ezzel a javaslattal. Így hát azt tudom mondani önöknek, hogy ezen a ponton, ha lesz külön szavazás róla, a mi támogatásunkat biztos bírják.

A főispánnal kapcsolatosan viszont már úgy vagyunk, illetve úgy gondolom, és összességében a javaslatról is azt lehet elmondani, hogy valamifajta aránytévesztése az elmúlt időszak legfontosabb problémáinak és egy módon egy méltánytalan terelése is a jelenlegi helyzetnek. Ugyanis Magyarországnak és talán a tizenegyedik Alaptörvény-módosításnak is ez kellene hogy a fókuszában álljon, arra kellene reagálnia, hogy egy gazdasági válságnak a küszöbén vagy egyébként már a közepén tartunk, 400 forintot meghaladó euróárfolyammal, két számjegyű inflációval, és mindeközben a kormány ezt tétlenül nézi, és a parlamentben olyan viták zajlanak, hogy a vármegyéket vagy a főispánokat milyen módon hozzuk vissza. Erről természetesen legitim mód van, hogy vitázzunk, azonban a magyar emberek érdeke, és ebben jobboldali konzervatív jobbikosként úgy gondolom, hogy vitázni kellene, és talán a legfontosabb vitákat ebben kellene lefolytatni, az emberek mindennapi megélhetésének a válsága és az ezt követő, a legkisebb kisvállalkozókat is követő krízis és ennek a kezelése kellene hogy fő fókuszban legyen.

Azt is hadd tegyem hozzá, hogy önök ezzel a javaslattal a szokásos módon minimális társadalmi egyeztetést sem végeztek el, úgy gondolták, hogy egy behozott törvényjavaslat után ítélje meg a Facebook leleményes népe azt, hogy mi a vármegyének és a főispánoknak a sorsa. Mindannyiunknak csaltak azért mosolyt az arcára azok a bejegyzések, amelyek ezzel kapcsolatosan születtek, de biztos nem segítették ezzel, az egyébként történelmileg fontos két intézménnyel és hagyománnyal kapcsolatban a közbizalom növelését ebben az irányban, hiszen az a mód, ahogy önök választották, hogy behozzák, és egyeztetés nélkül a Facebook népe elé dobták ennek a kérdésnek a megítélését, ez nem biztos, hogy segítette azt a narratívát és annak a narratívának a megépítését, hogy vármegyékre például ténylegesen szükség vane, és erről érdemes társadalmi vitát folytatni. Helyette a Facebook népe jobbra-balra hurcolta ezt a témát, és méltatlan módon különböző jelzőkkel illette. Egyébként öröm volt ezt nézni, de sokkal nagyobb öröm lett volna nézni az ezzel kapcsolatos álláspontokat a megélhetési válságról, arról, hogy miért nem nullaszázalékos az áfa, hogy hogy marad az emberek zsebében több pénzt, és nem beszél arról, hogy az állami adóbevételekkel vagy áthárított adókkal a multik nem fogják áthárítani vagy lenyúlni az emberek zsebéből azt a pénzt. Ezekről kellett volna érdemben vitázni.

Mi tehát azt javasoljuk, hogy a fő vita arról legyen, hogy legyen nullaszázalékos az áfa, védjük meg ezt az áfacsökkentést, és szociális kártyát bevezetve, hosszú távon garantáljuk a legrászorulóbb személyek számára.

Az is világos, és ez a törvényjavaslatnak, az alaptörvény-módosításnak a második része, hogy minimum aggályos az a rendelkezés, és itt jogi értelemben, sőt közjogi értelemben nézzük, hogy önök az európai parlamenti választást az önkormányzati választással egy napon szeretnék tartani. Talán a legnagyobb aggályosság az az átmeneti időszak lesz, és talán a magyar jogrendben kevésbé ismert és egy kicsit bizonytalan helyzetet hozhat elő, amikor egy testületnek még megvan a mandátuma, egy másikat megválasztottak, de még a mandátuma nem él, és a köztes időszakban azért megfelelően sok jogi helyzet állhat elő, amelynek a szabályozására mind választójogilag, mind közjogilag szükség van. Ez a bizonytalanság szintén nem növeli azt a közbizalmat, ami a közvetett demokrácia egyik, talán legfontosabb eleme, az önkormányzatiság és az önkormányzati képviselőkbe és a testületekbe vetett bizalmat jelenti, ugyanis ezek azok egyrészt a végvárai a demokrácia intézményének, másrészt belépőpontjai, amit talán a legnagyobb nimbusz és a legnagyobb elismertség övez.

2010-től 2014-ig volt szerencsém Karcag városában önkormányzati képviselőnek lenni, és, tisztelt képviselőtársaim, kevesebb jobb dolog van annál, mint hogy az ember önkormányzati képviselő. Ezzel páran vannak így, ahogy szétnézek, illetve a teremben körbenézek, vannak közöttünk olyanok, akik önkormányzati képviselők is lehettek vagy akár polgármesterek. Kevesebb jobb dolgot tud az ember elképzelni, mint hogy napi szinten az emberek megoldandó kérdéseivel, lényegében közöttük élve foglalkozik. Ebben bármilyen olyan bizonytalan átmeneti időszakot hagyni, amelyben kérdéses jogi helyzet van  és mondjuk, úgy, hogy az átmeneti időszakot bármilyen jogszabállyal is próbáljuk rendezni, nagyon sok megoldhatatlan helyzet elé fogja állítani a jogalkotót és a jogalkalmazókat is , az rontja azt a közbizalmat, amit az önkormányzati tisztségekbe, a megválasztott képviselőkbe, a polgármesterekbe és az őket szolgáló hivatalba vetettek az emberek. Tehát ezért gondolom úgy, hogy kifejezetten aggályos.

A magam részéről egyáltalán nem érdekel, hogy ezen a napon két választás lesz, és hogy hogyan fognak rá a pártok kampányolni. A választást akkor kell megnyerni, azon a napon, amikor van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha süt a nap, ha az emberek nem szívesen szavaznak, ha az emberek szívesen szavaznak, teljesen mindegy, hogy melyik napon rendezzük a választásokat, akár egy napon is lehet ezeket rendezni. Sőt, akár osztani is lehet azt az érvet, hogy ezen spórolni lehet. Ugye, elhangzott az önök részéről, hogy 10 milliárd forintot lehet rajta spórolni, akár mégis hozzátenném, hogy mindkét választás, az európai parlamenti választás és az önkormányzati választás a maga módján egy nemzeti konzultáció. Az egyik egy nemzeti konzultáció arról, hogy hol van a világban a helyünk, milyen a nyugati országokkal, szövetségesi rendszerünkkel, az európai érdekkörrel, értékkörrel a viszonyunk. Ez az egyik nemzeti konzultáció, ami az európai parlamenti választás.

A másik pedig, hogy hogy gondoljuk a helyi közéletet, melyek azok a fontos ügyek, amelyek mentén szervezni szeretnénk, és kiben bízunk annyira, hogy az elkövetkezendő öt vagy négy évre, függően attól, hogy milyen a ciklus, miként szervezze legszűkebb hazánknak és a minket érintő legszűkebb közegnek az életét. Ez a két konzultáció önmagában ezek szerint 10-10 milliárd forintot vagy legalábbis az egyik konzultáció 10 milliárd forintot ér. Szeretném akkor önöknek azt feleleveníteni, hogy önmagában az az érv, hogy ezzel 10 milliárd forintot spórolni lehet, az talán annak a fényében elég érdekes, hogy önök az elkövetkezendő időszakra, a következő évre a 2023. évi költségvetésben csak központi kormányzati kommunikációra, amely a Miniszterelnöki Kabinetirodánál van, azaz plakátra és nemzeti konzultációra 76 milliárd forintot különítettek el.

(14.50)

Ez azt jelenti, hogy önök a jövő évre is terveznek legalább kettő nemzeti konzultációt, amely volumenében meghaladja az általam említett valódi nemzeti konzultáció összegét. Tehát önmagában az összegszerűség érve nem lenne elegendő, hogy egy napon tartsák, de hozzáteszem, a Jobbikot ebből a szempontból egyáltalán nem érdekli, pongyolán, budapestiesen fogalmazva, nem izgatja, hogy egy napon lesz a két választás. Mindkét választáson jól kell teljesíteni, ha egy napon van, ha külön van.

Az viszont mindenképpen ad megfontolásra okot, amit önöknek már az imént említettem, hogy felmerülhetnek olyan jogi aggályok vagy rendezetlen helyzetek, amelyeknek amúgy a rendezését nem látjuk, és nem is látjuk, hogy milyen jogszabályban jön. Valószínűleg a választójogról szóló törvényben vagy a választási eljárásról szóló törvényben kell majd rendezni azokat a külön szabályokat, amelyek az átmeneti időszakra, tehát a mandátumot szerzett és a lejáró mandátumból kimenő önkormányzat közötti időszakra esik, hiszen rengeteg rendezetlen helyzetet fog eredményezni és eredményezhet.

Így összességében azt kell hogy mondjam, hogy az ország sorsával legjobban foglalkozni azzal lehetne, hogyha az n+1. alaptörvény-módosítás arról szólna, hogy miként fogjuk a megélhetési válságot megoldani, miként fogjuk elérni azt, hogy a háború költségét ne a családok viseljék, hiszen az is világosan látszik, hogy az extraprofitadót, amelyet áthárítanak, a családok fizetik meg. Az is világosan látszik, hogy a két számjegyű infláció összegét a családok fizetik meg végső soron, és az is látszik, hogy ha nincs áfacsökkentés, a magas áraknak, a magas eurónak, sőt az egész megélhetési költségnek és megélhetési válságnak a költségeit a családok fogják megfizetni, amit nem lehet megengedni.

Összességében: ez a mostani törvényjavaslat, a tizenegyedik alaptörvény-módosítás egyetlenegy olyan méltányolható és jó pontot tartalmaz, ami a vármegyékre vonatkozik, ezen kívül nagyjából elfogadhatatlan, így hát újdonságot önöknek nem fogok azzal mondani, hogy a Jobbik ezt így ebben a formában támogatni nem tudja. Amennyiben külön szavazási mód és lehetőség van a vármegyékkel kapcsolatosan, a 2011-es álláspontunk, eltérően önöktől, változatlan, azt támogatni tudjuk. Köszönöm szépen.