NOVÁK ELŐD, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Konstruktív ellenzéki pártként az előttünk fekvő törvényjavaslat előnyeit megtartva, hátrányát kiküszöbölve módosító javaslattal szeretnénk kihúzni ezt a bizonyos méregfogat, hiszen jogos az az indítvány, hogy az önkormányzati és az EP-választást költséghatékonyság címén tartsuk egy napon. Miként jogos szerintem az az érv is, ami talán még itt nem hangzott el, de szeretném hozzátenni mellékesen, hogy ne éljen a magyar társadalom  például 2024-ben  szinte egész évben egy permanens kampányban. Szerintem nem egészséges, és megosztja a magyar társadalmat, a magyar embereket összeugrasztja sok esetben, ha szinte folyamatos kampányban kell leéljék az életüket. Nem egészséges tehát az, hogy ezt egy éven keresztül folytassuk 2024-ben, ezért indokolt a két választást összevonni, a társadalmi béke jegyében is, és a már sokat emlegetett költséghatékonyság is jogos érv.

Viszont az, hogy fél évig a leváltott polgármester, illetve az egész polgármesteri vezetés, egész képviselő-testület maradjon hivatalban, hiszen sok esetben váltás lesz természetesen, az legfinomabban szólva is a motiválatlanság problémáját vetíti előre, vagy a felhatalmazás hiányának érzete miatti cselekvőképtelenséget, ez a legjóhiszeműbb megközelítés. De reális azt feltételezzük, hogy sok estben akár bosszúként, akár már minden mindegy alapon, akár utolsó nagy lehetőségként még egy jó nagyot markol a közösbe például jellemzően a polgármester, de akár egy adott képviselő is hatalmával visszaélve, és bizony sok esetben láthattuk, hogy ilyen esetekben úgymond az utolsó pillanatban még szétlopják a közöset. Más esetekben önkormányzati választás után egy választás utáni héten való polgármesteri szerződéskötést is milyen gyakran sérelmezünk, sérelmeznek sokan, és joggal. Én arra kérem önöket, és tudom, hogy itt a felszólalások 99 százaléka igazából nem is a képviselőknek szól, még ha így is szólítják meg általában a felszólalók a beszédük elején a hallgatókat, hanem ennél szélesebb közvéleménynek, és egy kicsit talán képmutatás is, de most nagyon őszintén arra kérem önöket, hogy tényleg fogadják meg azt a módosító javaslatot, amelynek mellőzése esetén, talán még nem látják, de 2024 tavaszának végén csőstül fog jönni a baj, amikor nagyon sok leváltott polgármester fog tragikus döntéseket hozni, vagy éppen nem fog csinálni semmit, azokban a hónapokban nem lesz elérhető a helyi lakosok számára, és döntésképtelenséget fog mutatni az önkormányzat.

(15.10)

Ezért azt javaslom, hogy rövidítsük le ezt a ciklust, mivel a javaslat vége felé látjuk is a hatályba léptető rendelkezések kapcsán azt is, hogy lehet bizony azt is módosítani, hogy az önkormányzati választás jelenlegi ciklusa ne október 1-jéig tartson, hanem az európai parlamenti választás napján járjon le az önkormányzatok mandátuma is. Mondhatják persze azt, hogy ők öt évre szerződtek úgymond, de ember tervez, és nagyon sokszor, ugye, itt az Országgyűlés pedig az emberek mindennapjait érintő kérdésekben írja át a mindennapokat és a hatályos szabályozást. Azt gondolom, így is még egy négy évnél hosszabb, négy és fél éves mandátumot kaphatnak, illetve jó előre közölné az Országgyűlés minden testülettel, hogy 2024 tavaszán, május végén az európai parlamenti választások napján véget érne a mandátum, illetve ha jól végzik munkájukat, természetesen folytathatják, ha szeretnék, a következő ciklusban is.

Tehát nem érzek én itt semmi méltánytalanságot, nem érzek semmi alkotmányossági aggályt, annál is inkább, mert magát az Alaptörvényt módosítjuk. Ilyen értelemben viszont lehetőség volna arra, hogy ne legyen ilyen csúszás, hogy fél évig egy már leváltott polgármester hozhasson még döntéseket vagy éppen odázza el a szükséges döntéseket, hiszen egy települést adott esetben működtetni kell.

Az, hogy az Európai Unióhoz, az Európai Parlamenthez akarnak már megint választást igazítani, egyébként számomra az előbb említett költséghatékonysági szemponton túl önmagában nem támogatandó, szerintem sokkal inkább az Európai Unió utáni életre kellene már felkészülni. Korántsem biztos, hogy lesz még a későbbiekben EP-választás, könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó EP-választás, vagy legalábbis Magyarországon ez lesz az utolsó EP-választás, de ezt talán majd a következő napirendi pontban, az Európai Unió jövője kapcsán lehet megvitatni. Viszont ha adott esetben mégis lenne, akkor 2034-ben fordulhatna elő az, hogy egyszerre lenne országgyűlési, európai parlamenti és önkormányzati választás, meg ki tudja, akár még egy-két-há’-négy népszavazás is egy napon. De talán egy kicsit a bürokratikus rendszert csökkenthetnénk is, ha európai parlamenti választásokat akkor már talán nem kell tartani.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, egy kisebb történelmi fordulatot is hozott a Mi Hazánk Mozgalom megjelenése itt az Országgyűlésben, ahogy egyébként 2010-ben az akkor még nemzeti radikális Jobbik is a Trianon-megemlékezések kapcsán, hiszen korábban itt mindenféle szélsőségesnek, rasszistának, idegengyűlölőnek mondtak el minket, akik Trianon-megemlékezést tartottunk egyfajta, már-már földalatti mozgalomként, illegalitásba tolták ezeket a megemlékezéseket, aztán a megjelenésünkkel, azt gondolom, sikerült átírni a parlament napirendjét is, és hivatalos állami szintre lehetett emelni a Trianon-megemlékezéseket úgy-ahogy, nyilvánvalóan egy kicsit narancsszínűre festették, és kicsit ünneppé próbálják már beállítani, de mégis történt egy paradigmaváltás.

Most hasonlóképpen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökéből lett pártelnök, Toroczkai László vezetésével megjelent új párt hozza el talán valamiféleképpen azt a politikai légkört, amelyben a korábban elvetett, a rendszerváltáskor is elvetett, a 2011-es Alaptörvény elfogadásakor is elvetett vármegyék megnevezést végre vissza lehet hozni, ami, azt gondolom, mindenképpen persze támogatandóbb, de a hagyományos elnevezéseknél indokoltabb volna érdemi változásokat is eszközölni. Szükség van például a rend megteremtéséhez a csendőrség felállítására.

Bár sokak szerint a vármegye szó visszaállítása a kormány részéről egy kiüresedett és szimbolikus pótcselekvés, amelynek egyetlen célja a Mi Hazánk Mozgalomra való rálicitálás, de véleményem szerint elfogadható és támogatható a javaslat, mivel a megyék elnevezése a magyar történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira tekint vissza, hiszen közigazgatásunk alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak, amíg a diktatórikus kommunista rendszer meg nem szüntette, és az ezeréves magyar államiság, alkotmányos hagyományainak, közös történelmi emlékeink megőrzését is szolgálja, ami a hagyományőrzés szempontjából is üdvözlendő. Néhány tekintetben ugyanis elszoktunk a saját hagyományainktól, ezért ha meglepőnek és furcsának is hat néha egy-egy megnevezés, kívánatos oda visszatérni.

Gondoljunk csak bele, ha a Tanácsköztársaság rémuralma, államterrorja folytatódhatott volna, és mondjuk, népbiztosnak hívták volna a későbbiekben is, akár a mai nap is a minisztereket, akkor mennyire meg lennénk rökönyödve azon, ha mi azt mondjuk, hogy ezeket a terroristákat, ezeket a népbiztosokat felejtsük már el végre, és térjünk vissza a miniszter kifejezéshez, aminek a latin eredete vagy jelentése, a szolga esetleg megrökönyödést is kiválthat bárkiben. Mégis ma miért nem rökönyödünk meg a miniszter kifejezésen? Azért, mert bevett volt régóta. Úgy gondolom, ha nem lett volna a kommunista diktatúra, akkor ugyanilyen elfogadott lett volna folyamatosan és ma is elfogadott lenne, mint ahogy néhány éven belül újból elfogadott lesz a főispán kifejezés is. Hozzáteszem, én már a századfordulón is Grespik Lászlónak, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének írt levelemben főispán úrnak szólítottam Grespik Lászlót, aki, azt gondolom, kitűnően látta el feladatát, sőt túl jól is, ha lehet ezt mondani, és mondjuk, az Izrael általi gyarmatosításunknak hadat üzenve nem is csoda, hogy végül az első Orbán-kormány leváltotta őt hamar a pozíciójából.

Mindenesetre a főispánok megjelenése szerintem szintén mindenképpen üdvözlendő és üdvözlendőbb, mint az, hogy mondjuk, politikai igazgatók jelennek már itt meg az Országgyűlésben, és egy államtitkár helyett adott esetben már egy politikai igazgató  jó, hogy nem politikai menedzser  válaszol nekünk. Ez az új törvénymódosítás, hogy most már politikai igazgatók is létezhetnek, egyébként nem mutat igazán komoly koherenciát azzal, hogy ugyanakkor hagyománytisztelő módon a főispán megnevezést is szeretnék visszahozni, azt viszont semmi esetre sem tudjuk támogatni a Mi Hazánk Mozgalommal.

Tisztelt Országgyűlés! Örülnék, ha nem Országgyűlésnek, hanem nemzetgyűlésnek is szólíthatnám e nemes ház falai közt működő testületet, azonban bár 2014 óta a külhoni magyarok szavazataival is jön létre az Országgyűlés, nagyjából egy mandátumról döntenek, a Fidesznek sem volt fontos azóta egyszer sem, a legutóbbi listaállítás során sem, hogy egy határon túli magyarnak is helyet biztosítsanak a nemzet templomában; úgy tűnik, hogy csak a szavazataik kellenek. 2014 óta bár nemzetgyűlés is lehetne vagy bizonyos értelemben az, de még sincs külhoni magyar képviselője.

A Mi Hazánk Mozgalom viszont majdnem történelmet írt: az Országgyűlésből nemzetgyűlés lehetett volna, ha első határon túli magyarként a pártunk listájának tizedik helyén induló dr. Popély Gyula felvidéki történész, az MTA doktora is bekerül a magyar törvényhozásba, amire jó esély volt. Nagyon reméltük is, de ilyen ellenszélben sajnos ez nekünk most nem sikerült. Biztatom azonban a többi pártot is arra, hogy legalább a következő ciklusban hozzanak be egy külhoni magyart az Országgyűlésbe, és akkor a Jobbikban elvetélt alapvetés után ne csak a Mi Hazánk Mozgalom valósítsa ezt meg, hanem valóban a nemzet gyűlése lehessünk itt.

Végül hadd hívjam fel egy érdemibb változtatás szükségességére is a figyelmet, amit egy fél mondatban már említettem, hiszen a csendőrség visszaállításával segíthetnénk a vármegyék közbiztonságának megteremtését. Ezt szorgalmazza a Mi Hazánk Mozgalom, mivel a rendőrség munkáját segíteni kell egy tekintélyt parancsoló, helyismerettel rendelkező, karhatalmi vagy rendvédelmi feladatokra el nem vezényelhető állománnyal.

Tehát a vármegyék és főispánok hagyományos elnevezése mellett érdemi változtatásra is szükség van a rend megteremtéséhez. Miután sokszor letelt az a bizonyos két hét, hazánkban mégis terjed az a szubkultúra, amely nem tartja be a társadalmi együttélés alapvető szabályait, hangoskodik, szemetel, állandó jelleggel zavarja, zaklatja a környezetét. A közrend helyreállítása érdekében létre kell tehát hozni a csendőrséget, amelynek hatásköre élesen el kell határolódjon a rendőrségétől: míg az előbbi bűnmegelőzési, az utóbbi nyomozati feladatkört tölthetne be. A tekintélyt parancsoló, egyenruhát viselő, különleges kiképzést kapó csendőrség már a megjelenésével is elriasztaná a bűnözőket. Prevencióra, bűnmegelőzésre van szükség, nem pedig arra, hogy egy megtörtént bűntény után helyszíneljen a rendvédelem. A jogköröket úgy javasoljuk kialakítani, hogy a rendőrség és a csendőrség tagjai a szükséges erővel fel tudjanak lépni a bűnözőkkel szemben a vármegyékben, és ne kelljen attól tartaniuk, hogy őket hurcolják meg egy intézkedés miatt, mert a bűnözőnek többletjogai vannak  sajnos, ma még.

(15.20)

Rendkívül fontos, hogy visszaállítsuk a rendfenntartó erők tekintélyét. Ehhez bizonyos kifejezések is hozzásegíthetik egyébként adott esetben az alakulatot. Tehát nem biztos, hogy a rendőrség jelenlegi állományában ez kialakítható  sőt szerintem egyébként nem , amiben őket szocializálták, amilyen vezetése van, amivé alakult ma a rendőrség, amilyen a közmegítélése, igenis nincs tekintélyt parancsoló megjelenése sem. Meg kell szüntetni tehát azt a liberális gyakorlatot, amely az elmúlt 30 évet is jellemezte sajnos, hogy a bűnözőnek gyakorlatilag több joga van, mint a rendőrnek. Fontos, hogy a csendőr ne féljen fellépni a bűnözővel szemben, a bűnöző pedig ne védekezhessen az intézkedéssel szemben származására vagy az emberi jogaira hivatkozva.

Mindennél fontosabb a tisztességes emberek biztonsághoz fűződő joga. Ezért van szükség a csendőrség megteremtésére többek közt, ami lehet, hogy egy-két éve még irreálisnak tűnt, vagy nagyon távolinak, most viszont, azt gondolom, hogy már csak két lépésre vagyunk tőle. Köszönöm figyelmüket. (Szabadi István tapsol.)