KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretnék a vitában elhangzottak kapcsán néhány dologra reagálni. Rögtön egy gyors segítség Sebők Évának: az ön által felsoroltak éppúgy nem tárgyai a mostani módosításnak, mint Cseh Katalin botránysorozata az európai pályázati visszaélések kapcsán vagy a Donáth családot érintő molesztálási és egyéb botrányok. Ezek mind nem tárgyai a mostani vitának.

Tulajdonképpen nagyon sok minden elhangzott a vitában, ami tényleg nem idetartozik, de néhány dolgot szeretnék tisztázni. Nem tartom méltányosnak, hogy pont Tóth Bertalan vádolja meg a miniszterelnököt és a házelnököt azzal, hogy kommunista szervezetekben voltak közreműködői a kommunizmus építésének Magyarországon  mondja ezt az egyetlen utódpárt a magyar parlamentben. (Nacsa Lőrinc: A DK is!) A DK legalább egy újonnan alapított szervezet és nem utódpárt.

Mint ahogy egyébként ezt annak idején Fábri Sándor zseniálisan jegyezte meg, hogy lehetséges lennee vajon a Bundestagban a reform náci párt ifjú képviselőjének felszólalása, ifjabb Martin Bormann beszél arról, hogy azonnal csökkenteni kell a berlini holokauszt múzeum költségvetését, mert költségvetési nehézségek vannak. Ugye, ez teljes mértékben abszurd? (Derültség.)

Ez a magyar parlamentben megtörtént: a Szocialista Párt, a valamikori kommunista állampárt jogilag is utódpártja egyik képviselője felszólalt a költségvetési vitában, és azt követelte, hogy csökkentsük a Terror Háza Múzeum költségvetését, mert költségvetési nehézségek vannak. Tehát azért megértünk abszurdokat, de ez közéjük tartozik. Az külön méltánytalan, hogy úgy hangzik ez el, hogy az érintettek nem tudnak válaszolni. De csak úgy szeretném rögzíteni, hogy sem Kövér László, sem Orbán Viktor soha nem volt semmifajta kommunizmust építő szervezetnek a tagja, tehát ez a vád Tóth Bertalantól külön abszurd.

A két választás egy napra hozása kapcsán szeretném hangsúlyozni  most már a többi, hogy is mondjam, furcsaságra, ami itt a vitában elhangzott, nem is akarok kitérni, mert elvinné a szót. Először is nagyon fontos, hogy ez egy átmeneti szabályozás abban az értelemben, hogy nem arról van szó, hogy egy olyan rendszert vezetünk be, ahol ezentúl folyton október valahányadikáig tart az önkormányzatok hivatali ideje, de a választás valamilyen furcsa módon áprilisban, májusban vagy júniusban van, hanem egyszeri alkalommal szeretnénk ezt a megoldást választani, és innentől kezdve szinkronban lenne a választás az önkormányzati rendszer esetében is a hivatali megbízási idejükkel. Ez az átmeneti idő az, ami zavart okozhat, és egyébként elismerem azt, hogy felvet kérdéseket.

Bár hozzáteszem, más országokban is van demokratikus tapasztalat arra nézve, hogy jelentősen eltér a választás napja és a hivatalba lépés ideje, lásd Egyesült Államok (Nacsa Lőrinc: Németország!), Németország. Ott azt megoldják, politikai kultúra, és ott ez szisztéma, tehát nem arról van szó, hogy véletlenül így hozta az alkalom, mert most állítják szinkronba a választási periódusokat, hanem arról van szó, hogy ott folyamatosan az a rendszer, hogy november 4-én van a választás az Egyesült Államokban, és valamikor január közepén lép hivatalba az elnök, addig egyébként valahogy elvan az Egyesült Államok. Németországban hasonló szisztéma van. Tehát én azt gondolom, hogy itt szerencsére nem ez a helyzet.

Az egy más kérdés, hogy valóban felvet kérdéseket. Sokkal inkább megengedően közelítve a kérdést, Novák Előd vetette ezt fel, hogy valóban megvan a választás valamikor késő tavasszal, kora nyáron, attól függ, hogy hogy van az európai parlamenti választás, és utána van egy béna kacsa állapot, minimum motiválatlanság meg a felelősség nem vállalása, mert ha az illető vezetés megbukott vagy leváltották, vagy nem indul újra adott esetben, még kitölti a mandátumot, és ezzel együtt mi fog történni.

(16.20)

Van erre magyarországi tapasztalat, csak bizonyára elfeledkeztünk róla. Akkor, amikor 2014-ben úgy változott meg a magyar parlamenti képviselők jogállása, hogy nem volt lehetséges önkormányzati és parlamenti pozíciót betölteni, volt egy átmeneti időszak, és 2014-ben az akkor megválasztott azon képviselők, akik polgármesterek vagy önkormányzati képviselők voltak, még megőrizték a pozíciójukat 2014. október 18-áig, de pontosan abban a biztos tudatban, hogy már nem lesznek polgármesterek és önkormányzati tisztségviselők, mert egyébként nem lehet nekik elindulni, hogyha megválasztották őket tavasszal a parlamentbe. Az egyébként igaz, hogy ebben az esetben a parlamenti mandátum nagyobb felelősséget jelentett, és ez talán fékezte a visszaéléseket, csak azt akarom mondani, hogy abban az időben, de cáfoljanak meg, ha tévednék, egyáltalán nem volt tömeges visszaélés vagy tömeges bénultság az önkormányzati rendszerben. Ott nagyon sok összeférhetetlenségi szabály változott meg, fennállt ez a rendszer, de valahogy megoldottuk. De adott esetben, elismerve a felvetés jogosságát, lehet azon gondolkodni, hogy valami olyan átmeneti rendelkezést hozunk, ami ezt a helyzetet próbálja kezelni, azzal együtt egyébként, hogy a Novák Előd által javasolt megoldás komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Ezért azt gondolom, hogy az Alaptörvényben semmiképpen sem, de lehet azon gondolkozni, hogy az így felvetődő problémákat valamilyen módon kezeljük. Hozzáteszem, hogy a 2014-eshez képest a mostani, leendő főispánok által vezetett kormányhivatalnak szélesebb jogköre van az önkormányzati törvényben megfogalmazottak szerint is arra, hogy a kétes vagy a vitatható döntéseket fékezzék vagy adott esetben eljárást indítsanak ezzel szemben. Én azért a kollégákat az önkormányzatok élén, az önkormányzati képviselőket az önkormányzati testületekben, megmondom őszintén, az esetek döntő többségében felelősségteljesebbnek, megbízhatóbbnak tartom annál, semmint hogy egy ilyen esetben akkor most már  végeladás, nem maradás , ha megbuknak a választáson, akkor arra törekszenek, hogy kifosszák a hivatalt vagy a várost, vagy nem tudom, milyen visszaéléseket kövessenek el. Mondom még egyszer, lehet ezen gondolkodni, ez nyitott, de biztos, hogy nem az Alaptörvényben kell ezt kezelni.

A másik aggály, amit Bedő Dávid vetett fel, az egyszerűen eddig is így volt, és ezután is így lesz, semmi nem változik. A választás napján akinek választójoga van, szavaz, akinek meg nincs, az nem szavaz, és hogyha utána feléled a választójoga, betölti a 18. életévét, letelik a közügyektől való eltiltás, vagy bármi más egyéb, ami miatt ő nem tudott élni a választójogával, az feléled a következő választáson. Ez nem befolyásolja a hivatalba lépést, ez egyébként eddig is így volt, és ezután is így marad, itt ilyen problémák nincsenek.

Ha jól értettem a vitát, kedves képviselők, a vármegye elnevezés kapcsán bejött az, amit talán az expozéban Pósán képviselőtársam is elmondott és jómagam is, hogy inkább ízlésbeli vagy hagyományőrző dolog, tehát úgy látom, hogy ezen nem veszünk össze. Az kétségtelen egyébként  bár nem a vita tárgya , arról lehet vitatkozni, hogy vajon a leendő vármegyei önkormányzatok feladat- és hatásköre jól vane így. Megjegyzem, Keresztes képviselőtársamnak hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a területfejlesztési programok kidolgozása, a TOP-os programok kezelése a megyei jogú városon kívül egyébként most is az önkormányzatok feladata, tehát pont abban van hatáskörük, de lehet azon gondolkodni, hogy ez jól vane így. Ez egy folyamatos vita, amely kapcsán látjuk, hogy hogyan változik, hogy fejlődik a magyar közigazgatás, a különböző területek fejlődése hogyan történik, és akkor erre nyilván reagálni kell, tehát ez mindig is változott az elmúlt időszakban. Tehát attól még, hogy vármegye lesz a megye, az nem jelenti azt, hogy innentől kezdve nem lehet azon gondolkodni, hogy a hatáskör, a feladatkör így van jól, változtassunke rajta, vagy hogy lehet változtatni rajta. A területfejlesztési hatáskör kifejezetten komoly, ami a megyére vonatkozik.

A másik kérdésben pedig csak annyit hadd mondjak, hogy ha félreérthető volt az expozém, akkor elnézést kérek, csak arra próbáltam utalni, hogy a demokráciának mégiscsak az a lényege, hogy a választók döntenek, és a különböző politikai elitek között kétszintű politikai verseny folyik: az egyik a párton belül, a másik pedig a pártok között. A párton belüli demokratikus verseny persze függ attól, hogy a belső pártdemokrácia milyen, tehát vitathatatlan, hogy mégiscsak a pártelitek közötti küzdelem jelöli ki például azokat a jelölteket, akik indulnak a választáson. Én csak erre utaltam, de ez lehet előválasztásnak hívott valami, bár az bonyolultabb, mert az pont nem a pártokon belüli elitküzdelem, hanem a pártok közötti, csak ilyen furcsa módon, de például nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a párt elnököt választ, például a Momentum esetében, hogy ki legyen az elnök Donáth Anna helyett, akkor a pártelitek küzdenek egymással, ott majd valakit kiválasztanak, és majd az a pártelit fogja meghatározni, hogy egyébként a Momentumnak például kik legyenek a képviselőjelöltjei, mondjuk, egy önkormányzati választáson vagy egy parlamenti választáson. Én csak erre utaltam. Ez teljesen normális minden pártban, ez a rendszerből adódik, sőt az a normális, hogyha egy országban ez a kétszintű verseny megvan, egyszer a pártelitek között, aztán pedig a pártok között. Az a nem jó, hogy ha a demokratikus intézmények működési szisztémája olyan helyzetet teremt, amikor ezt fékezi, és ennek nem ad utat, én erre próbáltam utalni.

Összességében azt látom, hogy talán a megyei elnevezések megváltoztatása vármegyeire nem okoz akkora vihart, de a két választás, az európai parlamenti választás és az önkormányzati választás egy időben való tartása látom, hogy politikai problémákat okoz, vagy legalábbis itt nem nagyon volt támogatása. Mi mindenképpen szeretnénk megcsinálni, nem azért, mert valamifajta speciális politikai érdek fűződik hozzá, hanem azt gondoljuk, hogy az élet normális vitele szempontjából ez sokkal jobb konstrukció, mint az, mint hogyha úgy vannak a választási periódusok Magyarországon, hogy négyévente van egy parlamenti választás, ötévente egy európai parlamenti választás, eltérő időpontban, és akkor van még egy ötéves ciklusú önkormányzati választás. Hogyha ebből a kettő ötévest szinkronba hozzuk, akkor szerintem jelentőset léptünk előre abban, hogy így normálisan tud az országban a politika alakulni.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)