UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Kétségtelenül nagyon rossz dolog a visszaemlékezéseimre gondolni, mert megtörtént velem az a személyes tragédia, hogy 31 éves lettem nemrég. Csak pár dologra szeretnék reagálni. Először is posztmarxista vagy újbaloldali…  azért a rendszerkritikus európai gondolatokban az Európai Unió kritikája egy nagyon mély hagyományokkal rendelkező gondolat. A brit Munkáspárt egészen a nyolcvanas évekig ellenezte az Európai Unió létét, és vannak még ilyenek, a svéd, a dán és más európai országokból is.

Két dolog; az egyik, Deutsch képviselő úr, amit elmondott, az arra alkalmas, hogy az őszinteségmétert kicsit föltekerjük, tehát értelemszerűen a vétó megmarad. De ezt nemcsak Orbán Viktor mondta, hogy meg kell hogy maradjon, rengeteg ország él a vétóval, valljuk be, hogy Gyurcsány Ferenc vétózta eddig a hétéves EU-s költségvetési ciklust a legtovább a magyar miniszterelnökök között azért, hogy Magyarország több pénzt kapjon, ami egy alapvetően helyes dolog, ha több pénzt kapunk, mint kevesebbet. Tehát ha visszatérünk, nem fogja se Ciprus, se Dánia, se Hollandia engedni, hogy a vétó intézményét elvegyék.

Ezért a vétó intézménye valójában nincs veszélyben, úgyhogy azt tudnám erről a határozati javaslatról mondani, amit anno Bajnai Gordonnak mondott Navracsics Tibor, hogy nagyon jó, de akkor mit keres itt? Akkor miért beszélünk róla, mintha ez egy veszély lenne, ha ön is pontosan tudja, hogy ilyen veszély valójában az európai politikában, hogy a vétót elveszik, nincs?

(19.10)

Valójában még a spitzenkandidati rendszer sem valósult meg a materiális valóságban  most nem arról beszélek, hogy ki mit ír közleményben, hanem így a dolgokban magukban , és ehhez önök amúgy asszisztáltak, ezt is valljuk be őszintén! Tehát ahhoz, hogy Von der Leyennek meglegyen a többsége, kellett a Jog és Igazságosság és kellett a Fidesz szavazata, ezt az akkori német kancellár, aki Orbán Viktor legszorosabb politikai szövetségese volt, Angela Merkel letárgyalta a két kormányfővel, és így lett Von der Leyen a Bizottság elnöke, úgy, hogy senki élő ember nem szavazott rá, nem volt élő ember, aki rá szavazott volna, mert azt hazudták az Európai Unió polgárainak, hogy a spitzenkandidati rendszeren keresztül majd vagy a Weber úr, vagy a Timmermans úr lesz a Bizottság elnöke. Véleményem szerint ez csak azért fontos, hogy értelemszerűen az Európai Parlamentnek nem úgy tűnik, minthogyha a hatáskör tágítása így a világ irányából adódóan egy imminens veszély lenne.

Még egy dolog, amiről csak így, ha már erről beszélünk, a nemzeti szuverenitás meg az Európai Unió egyenlőségéről beszéljünk egy pillanatot, ez szerintem ennyit talán megérdemel. Kezdem úgy, hogy ön meg tudjon dicsérni, és befejezem úgy, hogy nagyon leszidjon. Az Európai Unió nyugati tagállamainak az egyik legnagyobb álszentsége az, hogy még a krími annexió után, a szankciók ellenére milyen üzleteket kötöttek Oroszországgal, ez rendkívül álszent. Ennek a csúcspéldája az Északi Áramlat II. projekt volt, amit az önök korábbi szövetségese  (Dr. Deutsch Tamás felé:) ha jól tudom, önnek a korábbi személyes jóbarátja  úgy nevezett, hogy a Molotov-Ribbentrop-vezeték. A helyzet az, hogy utána, amikor a tagállamok, tehát a kelet-közép-európai tagállamok kiálltak az Északi Áramlat II. mellett, akkor bár először Orbán Viktor aláírta ezt a közös levelet a lengyel jó kapcsolatok miatt, ő volt az első, aki mégis azt gondolta, hogy ennek meg kell valósulnia, és ezt akkor jelentette be, amikor Vlagyimir Putyin itt volt.

Ezt csak azért mondom, mert volt nagyon sok lehetőség, amikor lehetett volna azért harcolni, hogy a tagállamok intézmények előtti egyenlősége megvalósult volna, hiszen pontosan tudtuk, hogy a baltiak közül sem az észtek, sem a litvánok nem hozhattak volna létre egy ilyen projektet, csak azért csinálhatták meg, mert a németek több mindent megengedhetnek maguknak, de önök mégis az ő oldalukra álltak azért, mert különböző gazdasági előnyöket vártak  de ezt ezer szempontból el lehet még mondani. Nem nagyon volt Angela Merkelen kívül még egy olyan kormányfő Orbán Viktoron kívül, aki a „schwarze Null” költségvetésifegyelem-fétist ilyen szinten végezte.

Én tehát csak azt akarom elmondani, hogy az én  lehet, hogy nagyon levegős  felszólalásomnak a lényege az lett volna, hogy önök nagyon sok olyan dologban értenek egyet azokkal, akik valójában irányítják Európát, aki értelemszerűen nem szegény Von der Leyen asszony, amiben utána ezt nem vallják be, és úgy tesznek, mint ha elleneznének dolgokat, amiket valójában támogatnak. Orbán Viktor Angela Merkellel 98,5 százalékban szavazott együtt az Európai Tanácsban  hát miről beszélünk? Hát, itt azért olyan nagy szabadságharc  azt a pár szimbolikus dolgot leszámítva  valójában nem volt. Köszönöm.