VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, kedves elnök úr. Tisztelt Kollégák! Megpróbálok szokásomtól eltérően lassabban és kevésbé hadarva beszélni, hogy a jeltolmács-kolléganő is tudja követni az ütememet.

Valóban, ez egy csodálatos pillanat, amikor, azt hiszem, hogy közösen fogunk tudni szavazni. Én a magam részéről alig várom, hogy a KDNP-frakció szavazási magatartását kövessem ennek a törvénynek a szavazásánál. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Nacsa kolléga mondja, hogy máskor is kövessem, hát csak akkor, ha az ország érdekeit szolgálnák  többséggel nem , de ezt most ne nyissuk ki ennél a törvénynél. Abszolút alig várom, hogy egy bazi nagy igent nyomjak majd erre.

Ugyanakkor azért egy apró, talán hangsúlybeli pontosítás vagy egy hangsúlybeli észrevételem hadd legyen! Igazából államtitkár úr bevezetőjében ugyan hallottam én is olyan szavakat, amit Gréczy kolléga mondott, hogy nem biztos, hogy idevalóak, de van egy, amit kevésbé hallottam, és szerintem érdemes, hogy a Ház előtt is azért ezt így részleteiben elmondjuk tartalmilag csak azt a pontosítást, hogy az Európai Unió és az Európai Parlament irányelvéről van szó, amely az apropóját adja ennek a törvényjavaslatnak. Én kevésszer hallottam államtitkár úr szájából elhangozni azt, hogy Európai Unió és Európai Parlament. Nem kell félni ezt kimondani, nem fájdalmas szerintem.

Mi történt itt? Az Európai Parlamentnek volt a strasbourgi plenáris ülése, és ott fogadta el az európai akadálymentesítési irányelvet, amely szerint az infrastrukturális fejlesztések mellett technikai eszközöket és szolgáltatásokat is elérhetővé kell tenni az Európai Unióban mintegy 80 millió, fogyatékossággal velünk élő polgártársunk számára. Az európai akadálymentesítési irányelvnek célja az is, hogy egyes, főként digitális termékek esetében megszüntesse a belső piaci akadályokat. Itt mondok példát, hogy a számítógépek, operációs rendszerek, okostelefonok és e-könyvek, a digitális televíziózáshoz kapcsolódó eszközök és az e-kereskedelem, a közlekedéshez kapcsolódó és banki szolgáltatások, tévéközvetítések és telefonszolgáltatások válnak a jövőben fokozatosan akadálymentessé. Mondok példát, mondjuk, az e-könyv-olvasóknak a szöveget beszéddé átalakító technológiával kell rendelkezniük. Ez az új európai uniós irányelv amellett, hogy javítani fogja a fogyatékkal élők mindennapi életét, ösztönözni kívánja a vállalkozásokat is, hogy innovatív termékeket és szolgáltatásokat nyújtsanak mindenki számára.

Csak egy apró lábjegyzet ehhez az irányelvhez, és lényegében ezzel be is fejezem a hozzászólásomat: ez az irányelv arról szól, hogy az uniós tagállamok követelményét egységesítsék, és az uniós belső piac működésének elősegítéséhez szolgáló szabályokat ültessék át.

(11.20)

Csak halkan jegyzem meg, hogy itt a határidő kapcsán 2022. június 28-ára jelölték ki a hatálybalépést. Értem, hogy 25e, de az elfogadása ’22. június 28-a, és ha az órámra nézek, az éppen tegnap volt, de annyi baj legyen, hogy európai uniós tagállamként így éppen az utolsó pillanatban vagy az utolsó pillanat után sikerül a jogszabály hazai jogrendbe történő átültetése. Én nagyon remélem, hogy a hazámat jelenleg vezető kormány részéről ennél nagyobb szemtelenség az uniós egység megbontására nem várható. Hogyha egy napot késünk vagy néhány napot késünk, ennél nagyobb baj ne legyen az uniós egység szempontjából.

És végül annyit szeretnék még mondani, Gréczy kolléga jelezte, hogy szerinte nem odaillő szavak voltak államtitkár úr expozéjában. Én egy másikat hallottam az elején, többször is. Ön konzekvensen fogyatékosokról beszélt. Szerintem vigyázzunk a szavakra, ők nem fogyatékosok, hanem fogyatékkal velünk élő embertársak vagy segítséggel velünk élő embertársaink. Legalább ebben a témában tegye meg azt, hogy pontosan fogalmaz, kedves államtitkár úr, annál is inkább, mert szerintem a szavaknak ereje van, és vigyázni kell erre.

Ha megengednek végül egy pár mondatos személyes történetet, hogy miért is fontos, hogy hogyan viszonyulunk a fogyatékkal élő embertársainkhoz. Viszonylag kisgyerek voltam én a nyolcvanas évek elején, és talán 6-7 éves lehettem, amikor egy nagyon kedves családi jóbarátunkkal, családdal elmentünk közösen egy étterembe vacsorázni. Egyébként ott a kedves anyuka, Éva néni kerekesszékben élt, gyermekbénulásban vesztette el azt a képességét, hogy a lábát tudja mozgatni, úgyhogy kerekesszékben élt, és így mentünk el egy étterembe, ahol mindnyájan rendeltünk a pincérnél vacsorát, és Éva néni maradt utoljára. A pincér megkérdezte a többiektől: és ő mit kér? 6-7 éves voltam  ez a szüleim anekdotája , és én akkor hangosan felkiabáltam: csak a lába nem működik Éva néninek, a szája működik!

A fogyatékossággal velünk élő embertársaink ugyanolyan embertársaink, akiknek lehet, hogy valamelyik része nem működik, de egyébként ugyanúgy óvni kell őket. Úgyhogy kérem, államtitkár úr, hogy ne hívja fogyatékosnak a fogyatékkal velünk élő embertársakat. Egyébként pedig, mint jeleztem, alig várom, hogy Nacsa kollégával közösen majd igent nyomjak erre a törvénymódosításra. Köszönöm szépen.