Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetést megalapozó csomag van előttünk, és meg akarnak alapozni valamit, amit a tényszámok ismerete nélkül nem lehet.

A Gazdasági Bizottság vitájáról jövünk, és ott is elhangzott, hogy a kormány nagyjából 5,2 százalékos inflációval számol, miközben párhuzamosan a Magyar Nemzeti Bank már majdnem 8 százalékra állítja be a jegybanki alapkamatot, és egyébként a saját kimutatásai szerint a 12 százalék fölötti infláció szeptembertől is 10 százalék fölötti sávban marad, egészen 2023 végéig; akkorra prognosztizálják azt, hogy esetleg a 10 százalék alatti sávba kerül vissza ez a mutató. Önök 5,2-vel számolnak. Miért? Milyen alapon?

Sokszor elmondom, egy kiválóan felkészült államtitkárt hoznak abba a helyzetbe, hogy meg kell próbálnia megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Hiszen tényleg úgy viselkedik a kormány, mint ha most lenne egy háborús hatásrendszer a magyar gazdaságon, ami a következő költségvetési időszakra majd biztos, hogy elmúlik.

Most a költségvetést megalapozó csomaggal 80 törvényt módosítanak. Beavatkoznak itt-ott, tehát eladhatóvá teszik ezt a csomagot, de azért mégiscsak az a helyzet, hogy ha megvizsgáljuk a márciusi inflációs adatokat vagy megvizsgáljuk a háború előtti mutatókat, akkor is azt látjuk, hogy Európa egyik leggyorsabb inflációs növekedését sajnos  és bárcsak ne így lett volna!  a magyar gazdaság produkálta; ugye, az általam egyébként gyakran nem hivatkozott uniós átlagot is meghaladta már a magyar infláció akkor. Tehát egy eleve legyengült állapotú magyar gazdaságra talált rá az az elképesztő katasztrófahelyzet, hogy a háborús hatásoknak köszönhetően berobbant az infláció, tovább szálltak el az alapanyagárak.

De azt is láthatjuk, hogy a költségvetést megalapozó csomagból még egy dolgot kihagy Magyarország Kormánya: ez pedig a forint-euró árfolyamának elképesztő elszállása. Milyen árfolyammal számolták az előző költségvetést? Illetve milyennel a mostanit? Hát, rendre több tucat forinttal alálőttek az árfolyamnak. És én értem azt, hogy a forint tudatos gyengítése mögött az önök igazi szövetségesei, a nyugat-európai multi cégek feltétel nélküli kiszolgálása áll. Értem. Tudatos folyamat zajlik. 260-ról indultunk, most már 400 fölé nézünk be. Az elemzők egy része már 430 forintos euróárfolyamról beszél. Remélem, hogy nem lesz igazuk, és nagyon remélem, hogy hármassal kezdődik majd ez az adat, de mind a költségvetés, mind az ahhoz adott indokló csomag nagyon-nagyon jóindulatú saját magunkkal szemben. Márpedig így reális tervezést lehetetlen folytatni.

Azt is látjuk, hogy amikor az MNB árulja el a valóságot a kormányzat számára, akkor adódik a kérdés, hogy miért nem tetszenek kommunikálni egymással. Tehát nyílt titok Magyarországon, hogy az MNB azért a függetlenségének jó részét feláldozta a politika oltárán az utóbbi években, és ezt nyugodtan mondhatom, mondjuk, a devizahitelesekkel kapcsolatos elbánás kapcsán. Nacsa képviselőtársammal sokszor kerülgetjük egymást; amikor végighallgatom, és rá reagálnék, akkor ő megy ki a teremből, más esetben nekem kell bizottsági ülésre elmenni, tehát nagyon nehezen találjuk meg ezt a közös diskurzusteret, de talán majd a folyosón sikerül. Az egészen biztos, hogy amikor ő a bankok profitjáról beszél, és azzal vádol ellenzéki pártokat, hogy hú, ezzel a banki profittal mit akarnak csinálni, akkor megint csak leleplezi a kormány valódi politikáját, aminek állatorvosi lova, államtitkár úr, a tranzakciós illeték.

Önök bevezettek egy  nevezzük úgy, hogy  adófajtát, elkeresztelték ezt illetéknek, talán azért, hogy Brüsszelben egy kicsit kevesebbet kelljen ekörül árnyékbokszolni. Egy nagyságrendileg 200 milliárdos tehertételt találtak ki. Önmagában ezzel nagy baj nem lenne, ha önök nem engedték volna meg magyar nemzeti bankostul, beleolvadt felügyeletestül, hogy ezt az egészet áthárítsák az emberekre.

Aztán itt, a parlamentben jeleztük önöknek, hogy drága kormányunk, a kisvállalkozók a bankjuktól sok esetben levelet kaptak, hogy öt hónapra visszamenőleg fizessék be a tranzakciós illetéket, ami önmagában több irányból jogsértő.

(12.40)

Tehát az, hogy valaki, egy adóalany, akire kivetettek egy adót, írásba adja azt vállalkozók számára, hogy áthárítja ezt az adót, ez nonszensz, tehát az ősbűnt önök itt követték el. Nem most, amikor megint csak engednek több mint 500 milliárd értékben különadókat áthárítani, mert én a különadók nagy javaslattevője voltam mindig is, ezt nem titkolom, és nem is változott ezen a téren semmi. De az áthárításuk egy gusztustalan piaci folyamat, hiszen a fogyasztó, az ügyfél, a polgár nem tud védekezni ezzel szemben. Ha engedi a felügyelet, ha engedi a kormány, hogy a tranzakciós illeték egészét áthárítsák, ha engedi a kormány, hogy a banki ágazati különadó nagy részét áthárítsák, akkor lényegében ezzel szemben védtelen az állampolgár.

Azt is látjuk, hogy azért egy EBRD-paktum még ott lóg az önök feje fölött, tehát ott van fönn a honlapjukon angol nyelven, hogy megállapodtak a bankrendszerrel. Lepapírozták, vállalták, hogy a károsultak helyzetének rendezése érdekében egy forintnyi kárt sem okoznak a bankoknak.

Én idesorolom a piaci árfolyamon történő forintosítást is, ahol úgy gondolom, hogy ez a kormány egy másik ősbűnt követett el a devizahitel-károsultak tekintetében, hiszen a Kúriára mutogatott, miszerint a Kúria meghatározott volna önöknek egy átváltási árfolyamot a devizahitelezés esetében. Részletesen átolvastuk a Kúria összes idevágó állásfoglalását, döntését. Természetesen szó sem volt arról, hogy a Kúria 256 forintos piaci árfolyamot határozott volna meg azok számára, akik 160 forinton vettek fel egy úgynevezett hitelt. A Kúria maximum a terhek megosztásáról, és itt hangsúlyozom, megosztásáról értekezett, illetve arról, hogy milyenfajta kockázattípusokat kire lehet és kire nem lehet szerinte telepíteni. De szó sem volt arról, hogy a kockázat egészét kizárólag és tételes módon csak az ügyfél viselje.

Magyarország Kormánya, az MNB és a felügyelet itt megint csak letette a fegyvert a bankok érdekében, és megint a bankok oldalára állt a polgárok érdekeivel szemben. Természetesen erre majd megkapjuk a választ, hogy a devizahitel-állomány 2010 előtt szaporodott fel  igaz; hogy az akkori felügyelet nem látta el rendesen a dolgát  igaz; hogy az akkori kormányokhoz elképesztő bűnök tapadnak ebben a kérdésben  igaz. Ezt senki nem vitatta. Amit én számonkérek önökön, az a probléma megoldására rendelkezésre álló 12 év és az az alatti semmittevés, tötymörgés és gazdasági szintű árulás, amikor a bankok oldalára álltak az ügyfelek érdekeinek képviselete helyett.

Ezt nagyon fontos elmondani: amikor önök hivatkoznak a bankok extraprofitjára és annak megadóztatására, a teljes képhez hozzátartozik, hogy Magyarország előző kormányai, tehát 2010 óta szinte vazallusi módon álltak a bankrendszer igényeihez, és egyébként ebbe a körbe kell sorolnom a 2010 előtti kormányokat is, tehát ne legyünk igazságtalanok. 1990 óta nem nagyon tudok olyan kormányt megnevezni, amely ne teljesítette volna ezeket a pénzügyi érdekeket tulajdonképpen feltétel nélkül. Tudnék egy-kettőt kiemelni pozitív irányban, de az további vitákat indítana el. Maradjunk abban, hogy rendszerszinten a magyar emberek érdekei helyett pénzügyi, banki érdekek képviseletére került sor.

Idesorolandó az is, az önfeladás kategóriájába, amikor Nacsa képviselőtársam az adócsökkentések kormányát emlegeti visszatérő módon. Nem akarom most idehozni az újfajta, a Fidesz által bevezetett egzotikus adótípusokat, engem biztos nem érint, tehát a samponadót éppenséggel emlegethetném, a népegészségügyi termékdíjat is, de nem akarom elvinni ezt a vitát abba az irányba.

Viszont azt állítom, hogy 2017-ben a harmadik ősbűnre került sor. Tehát akkor, amikor a társasági adó kulcsát ez a kormány beállította, és egy adóparadicsomi szintet hozott létre multi cégek számára, akkor megint csak nem a nemzeti érdeket képviselte. Ez egy áthidalhatatlannak tűnő törésvonal közöttünk, hogy talán Nacsa képviselőtársam úgy gondolja, hogy ez az adóparadicsomi adókulcs tényleg csábító erőt jelent multi cégek, nagybefektetők számára, miközben aki ismeri az ő világukat, az ő működésüket, az tudja, hogy a kiszámítható jogrendszer, a stabil háttér, a normális klíma, illetve a tisztességesen képzett és megfelelő munkaerővel való ellátottság mind-mind sokkal fontosabb szempontok.

Az effektív adókulcs persze nagyon fontos, de az önök által kivetett adókulcsot ezek a cégek röhögve kijátsszák így is; kijátszották sajnos a 15 százalékot is, és önök hagyták, kijátsszák a 9 százalékot, és önök hagyják. Egy Audi esetében, nagy multi cégek esetében, amikor a ténylegesen befizetett adót vizsgáljuk, akkor 1 százalék alatti összegeket találunk, vagy éppen egy-kettő mínuszosat, ahogy LMP-s kollégáim a költségvetési vitában nagyon helytálló módon kiemelték, hiszen önök még vissza nem térítendő támogatások tömegével is kényeztetik ezeket a multikat, teljesen fölösleges módon, Európában példátlan módon. Adják oda ezeket a támogatási összegeket magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásoknak! De addig is kérem, hogy a bankok extraprofitját mérsékelten emlegessék, hiszen önök voltak azok, akik mindig a bankárérdekek mellé álltak a nemzeti érdek helyett.

Az adócsökkentések kormánya tekintetében ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az egész régióban egy fiatal és egyedülálló, gyermektelen, átlagosan kereső ember adóterhelése lényegében a legnagyobb. Az, hogy ez az ember gyermektelen, nem feltétlen azt jelenti, hogy nem szeretne családot alapítani. Éppen ezért igényelhetne segítséget ehhez, amit, maradjunk annyiban, hogy korlátok között kap meg Magyarországon.

Megijesztett továbbá államtitkár úr egy mondata, és kérem, hogy erről még sokat beszélgessünk. A végrehajtások tekintetében talán úgy fogalmazott, remélem, hogy rosszul írtam fel, és akkor vállalom az ezzel kapcsolatos felelősséget, de azt mondták, hogy a végrehajtásokat az ingatlanokra már bevált javaslatok szerint terjesztik ki az ingóságokra is.

Én nagyon remélem, hogy itt vagy a súlypontokat toltuk el, vagy én értettem félre valamit, de beváltnak nevezni az ingatlanokat érintő végrehajtásokat egy olyan országban, ahol a családügyi miniszter regnálása alatt több tízezer kilakoltatást bonyolítottak le elhelyezés nélkül, ez egy nagyon súlyos és kockázatos mondat. Nem akarok beleképzelni rossz szándékot vagy cinizmust, biztos, hogy csak egy helytelen fogalmazásról van szó. Az is, hogy családügyi miniszteri posztot létrehoztak, egy nagyon jó és támogatandó dolog, tehát ezt ne vitassuk, de az, hogy családügyi miniszter regnálása alatt tömegesen, ezrével, tízezrével került sor elhelyezés nélküli kilakoltatásokra, egészen durva.

Bevált módszereket ezekben az ügyekben egyáltalán ne emlegessünk, hiszen itt azért nagyon-nagyon sok esetben ellenzéki jogászoknak, civileknek, aktivistáknak kellett jogsegélyt nyújtaniuk a kormányzat intézményrendszere helyett, hogy az elviselhetetlen legalább az életben maradással párosuljon, tehát hogy ne vezessen ez a folyamat még több ember halálához. De nagyon sok honfitársunk egészsége, családbővítési tervei, a teljes karrierútja és életterve lett az áldozata annak, ahogy ezeket a végrehajtásokat Magyarországon kezelték, végrehajtották, foganatosították, és nyilván még nem látunk tisztán, mert csak vádak és gyanú van egyelőre a kormány és a végrehajtók összefonódásait illetően, de nagyon remélem, hogy nem tekintik jól bevált mintának és receptnek azt, amit az utóbbi években ebben a tekintetben láthattunk.

Arról is beszélnünk kell, hogy az adócsökkentések kormánya egyetlen esztendő alatt több mint 1600 milliárddal több áfát kíván behajtani, kasszírozni a magyarokon. Erre nyilván azt fogják mondani, hogy hát, a fogyasztás ennyit erősödött. Egyébként 17,5 százalék kétségkívül a bővülés frontján megjelent. Ez minek köszönhető? Nagyjából a választások előtti osztogatásnak és nagyon sok, egyébként általam akár támogatott intézkedésnek, de ezek mindenképpen átmeneti, kipörgő hatást mutató, az inflációt erőteljesen pörgető dolgok, amelyek ugyanakkor nem fognak jelentkezni a következő hónapok fizetéseiben, de még a szociális transzfereiben sem. Mégsem látjuk azt, hogy a fogyasztás olyan mértékben bővült volna, amely ekkora áfatömeg kasszírozásához elegendő lett volna.

De ha már itt tartunk, többször említettem, hogy csak ezen pluszáfaösszeg alig több mint 10 százalékát kértük, kérjük a gyermeket nevelő családok számára, az alapvető élelmiszerek áfanullázása tekintetében, a gyermeknevelési cikkek áfátlanítását illetően. Itt nagyon-nagyon komolyan garantálni kellene azt is, hogy az áfacsökkentésből valódi árcsökkenés sarjad. Erre garanciát csak akkor lehet adni, ha az ezt illető szakmai vitákat végre lefolytatjuk.

Van még egy nagyon fontos szempont, mert itt azért megint csak családbarátnak tüntette fel magát ez a kormányzat, és van egy olyan alanyi jogon járó családtámogatási formánk, amely évtizedes távlatban most már befagyott. Hozzám nem az alanyi jogú áll közelebb, hanem inkább a munkát terhelő adók csökkentése, tehát jobboldali emberként nyilván nem a segélyezés felé hajlok, hanem a munka világából származó jövedelem elérhetőségének a megkönnyítése felé. De minden magyar gyermek esetében van egy szükséges minimum, hiába integet fideszes képviselőtársam, van egy szükséges minimum, és a családi pótlék összegének befagyasztását most már végre valamilyen szinten véleményezniük kell. Gyáva, sunyi módon nem foglal állást ebben a kormány.

Én azt javaslom önöknek, hogy a családi kártya intézményének bevezetésével duplázzák meg ezt az összeget, belefér a költségvetésbe. Ezen családi kártyával viszont kizárólag gyermeknevelési cikket és a gyermek neveléséhez szükséges alapvető élelmiszert, illetve a tanításához, lakhatásához kapcsolódó költségeket lehessen fizetni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bőven beleférne mindez a költségvetésbe.

(12.50)

A családi kártya intézménye azt teszi lehetővé, hogy kizárólag a gyermek érdekkörében hasznosuljanak ezek az összegek. Tisztázzuk, és legyünk őszinték, élvezeti szereket, szerencsejátékot vagy lottószelvényt nem lehetne családi kártyával vásárolni. Eltökélt vagyok abban, hogy egy ilyen családvédő intézkedéssel a gyermekek érdekkörében nagyon komoly összegek hasznosulhatnának. És ha meg akarják alapozni a költségvetést, akkor először igazságtartalmat kell adni a családokat védő kijelentéseiknek, ehhez pedig kiváló eszköz lenne a családi kártya és a gyermeknevelés minden eszközzel történő támogatása Magyarországon. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)