VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miért vagyunk itt? Miről beszélünk? Szóval, mit akarunk? Miért vagyunk itt egyáltalán most? És főleg miért most vagyunk itt? Ilyen egyszerű kérdéseim lennének egyébként. Én csak a törvény címét szeretném először elolvasni, ami a 2023. évi központi költségvetésnek a megalapozásáról szól. Szóval, azért teszem fel ezeket a kérdéseket, azon túl, amit Tóth Endre képviselőtársam mondott az imént, hogy ez a salátatörvény tartalmaz olyanokat, aminek abszolút semmi köze nincsen a költségvetéshez, ez egy abszolút valid probléma, de én egy másik problémát is felvetnék ezen túlmutatóan, ha a címéből idézzük azt, hogy megalapozza a költségvetést, akkor ez azt feltételezi, ha a Ház majd elfogadja ezt a törvényt, akkor a költségvetés megalapozott lesz. Én nem vagyok nagyon jó szemantikailag szavakat értelmezni, de ez azt feltételezi, hogy ha valamit megalapozunk, és ezt elfogadtuk, akkor az megalapozott lesz. Szóval, tényleg az a kérdésem, miről beszélünk, miért vagyunk itt, miért most, és miért nem, mondjuk, strandolunk így közösen június utolsó napjaiban; és miért nem akkor beszélünk erről a törvényről is, ahogyan a központi költségvetésről is, amikor, mondjuk, síelnünk kellene közösen, valamikor december hónapban, karácsony környékén, előtt, után, valamikor az év utolsó napjaiban.

(13.00)

Miért van az, hogy a kormány ennyire makacsul ragaszkodik ehhez? És itt jelzem, hogy államtitkár úr az expozéjában az elsők között említette ezt  mint egy pozitív attribútumát ennek a törvénytervezetnek vagy általában a költségvetésnek. Ő többször is a kiszámíthatóságot jelezte mint pozitív dolgot, hogy milyen jó, hogy már most tárgyaljuk, és hogy elfogadjuk majd várhatóan az önök többségével a költségvetést még a nyár folyamán, a nyár előtt, és hogy ez a kiszámíthatóságot növeli.

Hát, én nem látom, hogy hogyan tud valami megalapozott lenni, itt a törvény címét idézem, vagy a költségvetés kiszámítható, ha nemhogy a jövőt nem ismerjük  mert az nyilvánvaló, hogy amikor egy jövő évi költségvetést veszünk, akkor nehéz még a jövőt ismerni , de nem ismerjük még a jelent, hiszen 2022-nek még az első fél évében vagyunk, június utolsó napjai vannak, tehát a 2022. év második fele előttünk van, nem ismerjük a 2022. év első felének az adatait, és nincs meg még a végső zárszámadása a tavalyi évnek. Tehát nem ismerjük a jövőt, ez persze rendben van, nem ismerjük a jelent, ezzel nekem már gondom van, de egészen borzasztó, hogy a múltat sem ismerjük, és úgy próbáljuk a jövő évi költségvetést elfogadni. Tehát az első probléma az, hogy miért itt, miért ezt és miért most.

És hadd mondjak ilyen bizonytalansági tényezőket, amelyek szerintem a kiszámíthatóság ellenére vannak! Tehát értem, hogy azzal lehetne érvelni, hogy ha fél évvel hamarabb elfogadunk egy törvényt, akkor a piac majd mennyire bizakodik abban, hogy kiszámítható. Hát, itt csak jelzem, hogy én értem azt, hogy az a száz módosítás, amiről már a múltkor beszéltünk, államtitkár úr jelezte, jogilag nem módosítások, én ezt készségesen elfogadom, de a piac szempontjából módosítások. Attól, hogy nem az Országgyűlés módosítja, hanem egy ügyes módszerrel máshogyan vannak az átrendeződések, ezek még bizonytalanságot növelő vagy kiszámíthatóság elleni lépések.

Szóval, hadd mondjak legalább négy-öt olyan tételt, amely biztos, hogy irtózatos bizonytalanság, ami miatt felelőtlenség most tárgyalni egy költségvetést és mondjuk, nem egy szűk fél év múlva.

Az első ilyen bizonytalansági tétel biztos, hogy a nemzetközi környezet, ebben legyünk igazságosak. Ezek Magyarországon kívül álló nemzetközi problémák, amelyekről beszélnünk kell. Egy Covid utáni, remélem, hogy nem Covid alatti vagy újabb hullám előtti időszakban vagyunk, az ellátási láncokra vonatkozó nehézségektől kezdve sok olyan van, amely, legyünk igazságosak, teljesen független a magyar kormány tevékenységétől. Van egy háborús környezet, amely szintén, úgy gondolnám, lényegében azért a kormánytól független, és van egy energiaválságos időszak is. Biztos, hogy ez három olyan irtózatos nagy problematika, amelyeket nehéz most még így előre látni ilyen hosszú távlatban. Ezek azok, amelyek a kormánytól talán függetlenek.

Van egy olyan bizonytalansági tényező, amely biztos, hogy nem független az önök tevékenységétől: vajon megérkezike az európai uniós adófizetőktől nekünk járó, mindnyájunk által vágyott pénz Magyarországra? Összességében 40 milliárd euróról beszélünk a teljes uniós költségvetési ciklus tekintetében. Sajnos, könnyű szorozni a 40 milliárdot most már 400-zal, 16 000 milliárd forintról beszélünk, amellyel önök játszadoznak, a jövő évi költségvetés tekintetében pedig nagyjából 2000 milliárd forintos uniós pénzzel tervez a költségvetés. Ez minden magyar háztartásnak nagyjából félmillió forint olyan pénz, amelyet az uniós adófizetők adnának Magyarországnak, ha a legalapvetőbb, mondjuk, hogy antikorrupciós intézkedéseket a kormány bevezetné.

Örömmel hallottam tegnap Navracsics, nem is tudom, mi a pontos titulusa, de szerintem ilyen uniós pénzekért pitiző miniszter úrnak  nem tudom a pontos titulusát, én csak így hívom őt  a bizakodó nyilatkozatát, hogy most már ő úgy látja, hogy a második félévben lesz megállapodás; ezt könnyű mondani, mert az első félévnek vége van. Én drukkolok neki, és örömmel szeretném, hogy jöjjenek az uniós pénzek Magyarországra, de önök 2000 milliárdot, háztartásonként félmillió forintot kockáztatnak minden magyar háztartásnak azzal, hogy például az antikorrupciós intézkedéseket nem hajlandóak bevezetni. Ez a második irtózatos bizonytalansági tényező.

A harmadik, amelyet már többen is említettünk, Varju képviselőtársam is mondta, az inflációs nyomás vagy elszabadult nyomás. Tudjuk a számokat általánosságban, de azért én például innen, az Országgyűlés Hivatala által készített kiváló felkészítő anyagokból így összeszedtem, hogy 2022 májusában  a margarinnak 41 százalék, a kenyérnek 37 százalék, a tejnek 30 százalék, a tojásnak szintén 30 százalék, és hadd ne soroljam  melyek voltak azok az inflációs számok, amelyek az átlagos 10,7 százalékos inflációs szám mögött megtalálhatók.

A negyedik bizonytalansági tényező pedig, erről is volt már szó valamennyire, a forint árfolyama, és itt biztosan már nem lehet azt mondani, hogy a kormánynak ebben nincsen felelőssége, mert az inflációra még lehet azt a Rogán-Habony-műveknél kitalált mantrát mondani, hogy ez egy háborús infláció. Én a múltkori beszélgetésünknél már próbáltam azt is cáfolni, hogy ez azért nemcsak háborús infláció, hiszen Magyarországon az infláció növekedése messze a háború kitörését megelőzően elindult, tavaly ősz óta lendületesen, hónapról hónapra nő az infláció. Készségesen elfogadom, hogy a háborúnak is van hatása erre, de visszatérve az euró/forint árfolyamra, itt pedig totálisan elszakadtunk a lengyel złotytól, a cseh koronától.

Tegnap, ugye, egy drámai kamatemelést kellett végrehajtani a Magyar Nemzeti Banknak, 1,85 százalékkal. Csak azoknak mondom, akik ezt nem követik annyira, hogy általában a kamatemeléseket bázispontokban szoktuk mondani. Egy bázispont 0,01 százalék, és azt tudom mondani, hogy egy 10 vagy 20, vagy 25, vagy esetleg 50 bázispontos kamatemelés egy erős hatás már és egy erős jelzés a piacnak. Hát, az 1,85 százalék 185 bázispontos kamatemelés, tehát egy drámai kamatemelést kellett a Nemzeti Banknak végrehajtania, és ettől valamennyire visszament a forintárfolyam 400 alá, de sajnos továbbra is a 400-as lélektani határ körül lengedezik vagy van, sajnos nem sikerült nagy erősödést elérnie.

Még egy bizonytalanságot látok én, és ez már az utolsó, amit a bizonytalanságok között mondanék: ez pedig az államháztartás hiánya, a költségvetés egyenlege. Mondjuk, a tavalyi negyedik negyedévre érdemes megnézni azt, hogy míg Magyarországnak 7,6 százalékos hiánya van, amit mi látunk, Lengyelországban 2,7 százalék, az EU 27-nek az átlaga 3,5 százalék, az euróövezet hasonlóan 3,6 százalék vagy Szlovéniában 4,4 százalék. Magyarországnak 7,6 százalékos tavalyi negyedik negyedéves hiányt sikerült összehoznia.

Szóval, az érvelésem az, hogy miért fél évvel hamarabb kell ezt, miért kell ennyire görcsösen ragaszkodni ehhez. Máskor akár még érvelhető is, hogy miért jó trend hamar elfogadni, de egy ilyen irtózatos bizonytalansági helyzetben miért most kell, különösen, hogy én attól is aggódom, hogy mindnyájunknak meg kell majd tanulni a stagfláció szörnyű kifejezését, amikor nincs gazdasági növekedés, és magas inflációs környezetben működünk.

Úgyhogy, államtitkár úr, én tisztelettel azt szeretném öntől kérdezni, hogy például ezen érvek miatt…  vagy ha rám nem hallgat, és ez nekem nem okoz lelki problémát, ha rám nem hallgat, de ha, mondjuk, a Nemzeti Bankra hallgat, az tegnap már arról beszélt, hogy az infláció az idei év tekintetében a 11 és 12,6 százalékos sávban lehet csak. Jelzem, hogy három hónapja ők olyan 7,5 százalékos inflációt gondoltak 2022-re, és jövő évre pedig a Matolcsy által vezetett Magyar Nemzeti Bank már 6,8-9,2 százalékos inflációval tervez. Önök ezt a költségvetést 5,2 százalékkal tervezték.

Úgyhogy tisztelettel önön keresztül kérdezném a kormányt, államtitkár úr, hogy nincse itt az ideje máris átdolgozni ezt a költségvetést, hiszen már most is látható, hogy az egyik legalapvetőbb makromutató, az infláció tekintetében tarthatatlan az 5,2 százalékos terv. Az euróárfolyamot, amit terveznek, szintén nem mondanám, de azért érdemes lenne megemlíteni, hogy 377 forintos euróárfolyammal számolnak. Szerintem nincs magyar ember, aki elhiszi azt, hogy jövőre 5,2 százalék lesz az infláció és 377 forint átlagosan az euróárfolyam.

Itt hallottam azt, hogy mennyire az adócsökkentés kormánya az önök kormánya. Nacsa kolléga itt van, jaj, de örülök, hogy látom, csak éppen telefonál. Hosszú napjai vannak neki, látom, mert korán reggel volt tegnap a tévében, elég rossz dolgokat is mondott sajnos, de nem baj az. Hogy mennyire az adócsökkentés kormánya az önök kormánya? Az extraprofitadó biztos, hogy adóemelés, amit közvetlenül áthárítanak majd a magyar emberekre. Két típusú cég van, akit az extraprofitadó sújt: az egyik típusú cég hangosan kérkedve és egyébként minősíthetetlen jelzőket mondva egy miniszterre áthárítja a magyar emberekre, a másik típusú cég, amelyiket sújtja az extraprofitadó, csendesen nem mond semmit, sunnyogva, de áthárítja a magyar emberekre, úgyhogy ez önmagában biztos, hogy adóemelés.

(13.10)

Én nem látom, mi az adócsökkentés kormánya, amikor áfa tekintetében is egyébként több mint 15 százalékkal több áfabevételt terveznek, és sorolhatnám a sok-sok adóemelési tételt. De ki fogok futni az időből, úgyhogy én már csak egy dolgot szeretnék, mert azért vegyük komolyan magunkat. Ha itt van egy törvény, amely elvileg megalapozza a megalapozatlan költségvetést, akkor nézzük meg egyébként azt, hogy a költségvetés, mondjuk, a jóléti kiadásokkal hogyan viszonyul, mondjuk, egy 2010-hez képest, mert önök valamiért előszeretettel mutogatnak vissza 2010-re. Mondjuk, oktatásra 37 százalékkal, egészségügyre 14 százalékkal, nyugdíjakra pedig 31 százalékkal költ kevesebbet a GDP arányában, mint a 2010-es kormány költségvetése. Számszerűsítsük! Oktatási tevékenységre GDP-arányosan 5,49 százalékot költött 2010-ben a kormány, ’23-ban 3,47 százalék a GDP arányában, egészségügyre 4,55 százalékról 3,9 százalékra, és nyugellátásokra a GDP arányában 10,45 százalékról 7,15 százalékra csökkennek a kiadások.

Úgyhogy én összességében azt tudom mondani, hogy nem tudom, miért most tárgyaljuk ezt, miért nem télen, amikor más, európai értékeket követő országok az év végén fogadják el a költségvetést és az azt elvileg megalapozó törvényeket, miért kell görcsösen ragaszkodni ehhez. Én azt látom, hogy már most is akár átdolgozásra érett ez a költségvetés, hiszen úgy látszik, hogy alapvető makromutatók sem fognak már teljesülni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az LMP soraiban.)