VARJU LÁSZLÓ (DK): Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt reméltem, különösen a mai népjóléti bizottsági ülés után, hogy Nacsa Lőrinc úrral nem kell újra vitába bocsátkoznom, ahol nem adatott meg az a lehetőség, hogy a kormány részletesen kifejtse, bizonyos költségterületeket miért nem tart fontosnak. Az, amit ön itt elmondott, és idézettel felhívta rá a figyelmet, hogy tulajdonképpen, ha rosszul tud valamit, azt bárkinek a szemére hányhatja, de az, hogy nagy erővel és akár médiumokon keresztül önök ezt hangsúlyozzák, ettől még nem lesz igaz, amit ön elmond. Már csak azért sem, mert az ön által említett vagy hivatkozott képviselőtársaim nem azt mondták, mint amit ön állít.

De azt viszont én állítom, hogy hiába önök azt végzik, hogy 10 százalékos  és most már tudjuk, hogy annál magasabb, 13 százalékos  inflációs növekedés van, ehhez képest a múlt év után 4 százalékkal növelik az egészségügyi kiadásokat, és ez az, ami elfogadhatatlan, különösen egy ilyen járványveszély után, egy ilyen járvány után, miközben még mondhatnám azt is, hogy éppen benne vagyunk ebben a történetben. Ön megfeledkezik arról  és én nem szeretném sem elpikírtkedni és elviccelni, mint ahogy ön az előbb tette , annak a 46 ezer embernek a halála után önöknek az lenne a kutya kötelessége, hogy ezt az egészségügyet rendbe tegyék. Nem stadionokat kell építeni kórházak helyett, hanem tisztességes egészségügyi ellátást kell csinálni, de önök erre képtelenek. Hivatkoznak tíz-húsz évvel ezelőtti összehasonlításra, miközben egyébként Magyarország ezermilliárdokat kapott az egészségügyi fejlesztésekre az Európai Uniótól, amiknek önök  például a röntgengépek vonatkozásában  az 50 százalékát is ellopták, bizonyítottan, és egy csomó olyan fejlesztésről feledkeznek meg, amit egyébként nem végeztek el. Tehát ilyen értelemben ne szórakozzon, legyen szíves, ezekkel a kérdésekkel!

És ugyanezt lehet elmondani egyébként  ugye, ha lenne bátorsága, elmondta volna , hogy az Európai Unió átlagában 7 százalék az az egészségügyi költségvetési arány, amit biztosítani kell. Magyarországon az 5,3 százalékot is alig éri el. Ez nincs betervezve, ez hiányzik az embereknek. És megértem, de elfogadni nem tudom, hogy önök azt a módszert választották, hogy lényegében magánosítják az egészségügyet. Már szinte mindenütt csak fizetésért cserébe lehet érdemben egészségügyi szolgáltatáshoz jutni, de ez természetesen a milliárdos osztalékot kivevő barátaiknak nem okoz gondot, ez nekik nem, de azoknak a százezreknek és millióknak igen, akiknek egyébként 136 ezer forint alatt van a nyugdíja. Arra gondoljon, képviselő úr, őket vegye figyelembe, amikor nekik kell kifizetni, az orvos zsebébe dugni tízezer forintot, akkor is, ha önök azt állítják, hogy nincs ilyen, mert van, mert másképp nem kerül sorra, és nem tud mit csinálni. Tehát önök fizetőssé tették az egészségügyet, és ne tessék ezt elviccelni, ne szórakozzanak ezzel!

Tisztelt képviselőtársam, ugyanezt teszik az oktatással is. Ne arra hivatkozzon, mi volt 15 évvel ezelőtt! (Nacsa Lőrinc: Ja?!) Arra hivatkozzon, hogy önök most mit csinálnak, milyen eredményeket érnek el, hogy a GDP 3,4 százalékát képesek az oktatásra fordítani, úgy, hogy a gyerekeink úgy jönnek ki az iskolából, hogy már akkor vesztesek a spanyol, a francia és a svéd társaikkal szemben, amikor az iskolából kijöttek. Ez az, amit önök elértek, mert egyébként leépítik az oktatást, és nem pedig lehetőséget teremtenek ebben.

Tehát, tudja, képviselő úr, most előhozta belőlem azt, amit erre a délutánra nem szerettem volna már magának megtenni, de azt is hozzáteszem, hogy arra legyen büszke, legyen szíves, hogy a pedagógusoknak ahhoz, hogy a garantált minimálbért elérjék, még 16 500 forintot kéne hozzátenni. Tudja, erre legyen büszke, és ezzel vagdalkozzon akkor, és ne pedig azokkal a képviselőtársaimmal, akik egyébként tényszerűen, a törvényhez kapcsolódóan elmondták azt, hogy mit nyújtottak ide be. Ezzel foglalkozzon, legyen szíves! Köszönöm szépen. (Vajda Zoltán tapsol.)