KÁLMÁN OLGA (DK): Államtitkár úr, én is emlékszem még azokra az időkre, amikor ön nem lett volna hajlandó az ön elé tárt, tett papírról a hazugságokat felolvasni. De nem hibáztatom, tulajdonképpen ugyanazt csinálja, ami az elvárás öntől és a kollégáitól: hazudik, hazudnak, hazudnak, méghozzá folyamatosan, a szemünkbe. És ha önök azt gondolják, hogy tényleg a magyar fizetőeszköz nem a világon a leggyorsabban elértéktelenedő fizetőeszköz, ha velünk ezt el akarják hitetni, akkor megint mit csinálnak? Hazudnak! És nekem hazudhatnak a szemembe, a választók szemébe is naponta százszor, az igazságot akkor is látjuk, tapasztaljuk. Mi is járunk a boltba, mi is fizetünk, mi is bérből és fizetésből élünk.

Nos, államtitkár úr, a szakemberhiány, az élelmiszerhiány, az üzemanyaghiány, a vízhiány már itt van a nyakunkon, és tudom én, hogy nehéz elismerni, ön is annak a kormánynak a tagja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tudja, mire gondolok, amely kormány…