VAJDA ZOLTÁN, a Költségvetési Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, kedves elnök asszony. Én csupán három frakció egy bizottsághoz beérkezett véleményét fogom a kollégámhoz hasonlóan egyszerűen felolvasni, gazdálkodva az önök idejével. Én a hozzám beérkezett Párbeszéd-frakciónak, LMP-frakciónak, majd ezt követően a Momentum-frakciónak a véleményét fogom szó szerint felolvasni. S még annyira is gazdálkodom az önök idejével, hogy a saját frakcióm, az MSZP véleményét pedig majd a frakciókörben fogom elmondani.

Elsőként a Párbeszéd képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tag kisebbségi véleményét szeretném önöknek elmondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a költségvetésnek a története legalább harminc évre nyúlik vissza, ugyanis ez a költségvetés az elmúlt harminc év, és ebből is az elmúlt tíz év elhibázott magyar gazdaságpolitikájának a folytatása. Ez a költségvetés bűzlik attól a gazdaságpolitikától, amelynek az eredménye, hogy a rendszerváltás vesztesei egyre lejjebb kerülnek, a nyertesei pedig egyre jobb módban élnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engem anyukám nevelt fel, egyedül, szociális munkásként a gyermekvédelemben dolgozva. Én tudom, milyen a hó végén zsíros kenyeret enni, ha nem jut más. Az én családom a rendszerváltás veszteseinek családja volt, és az, hogy most itt vagyok, nem a magyar normális, nem az önök politikai elitjének köszönhetem, hanem a munka mellett leginkább a szerencsének.

Miközben önök nemzetállamot kiáltanak, szuverenitásért harcolnak névleg, és a külföldi tőkét ostorozzák, aközben ebből a költségvetésből is pontosan látszik, hogy a nemzetállamot csak politikai érdekeik, a saját elitjük érdeke szerint és nem a nemzet egészére használják, hogy a szuverenitás önöknek nem a nép, hanem saját hatalmuk szuverenitását jelenti, és a nagytőkével is csak akkor harcolnak, ha ez hatalmi érdekük, és nem akkor, amikor a nép érdeke. Önök nem a népet akarják előrejuttatni, hanem új főispánokat, új oligarchákat kitermelni. Önök semmiben sem tanultak a 2010 előtti magyar gazdaság hibáiból, és semmilyen koncepciójuk sincsen arra, hogy húzzák ki a válságok sorából az országot. Önök az elmúlt tíz év globális gazdasági növekedésének szerencselovagjai, és ismerjük el, a hatalommágia legügyesebb használói.

Ha megnézzük a jövő évi költségvetést, azt láthatjuk, hogy folytatják a sort: fizessenek a dolgozók. Mi viszont azt mondjuk ehelyett, hogy fizessenek a gazdagok. Nekünk elfogadhatatlan, hogy önök az áfából, az szja-ból, a jövedéki adóból akarják betömni a költségvetés lyukait, amit, igen, a háború mellett, de mégis a hatalmuk érdekében folytatott korrupt kormányzásuk és a hatalmuk megszerzéséért kiöntött, gazdaságpolitikailag teljesen irracionális osztogatásuk okozott. Önök egy olyan adópolitikát folytatnak, amely kiszolgálja az önök ki nem mondott varázsszava, a „fizessenek a dolgozók!” igényeit.

Önök a nagy cégek társasági adóját 9 százalékra csökkentették, és hagyják, hogy a legnagyobb cégek még ennél is kevesebb adót fizessenek a trükközéssel. Az Audinak az elmúlt öt évben 60 milliárdot kellett volna fizetnie, ehelyett 3,9 milliárd társasági adót fizetett be. És mi a jussuk? Még egy kis támogatás 8,5 milliárd, a kétszerese az elmúlt ötéves adófizetésüknek, hogy létrehozzanak ötszáz olyan munkahelyet, amelyet majd a nemsokára bezárandó munkahelyek munkásai fognak megtölteni. Önök 17 millió forintot adnak egy új munkahelyre az Audinak, három évre előre kifizetik a bérköltségeket. Nyilván az Audi még így is hoz az országnak valamennyit. De mennyit visz ki? Mennyit hagynak, hogy kivigyenek? Mennyit hagynak önök a gazdagoknál, miközben elvesznek a néptől?

Önök a világbajnok 27 százalékos áfa és az infláció pörgetésével, a gyenge forinttal próbálják betömni a költségvetés lyukait. Miközben ezzel 2000 milliárdot gombolnak le a dolgozókról, aközben 650 milliárdot szednek be csupán a különadókból, aminek nagy része olyan fogyasztástípusú adó, amiről pontosan tudják, tovább fogják hárítani a cégek a népre. Akkor önök kinek az oldalán állnak? Ki fogja megfizetni?

Önök elinflálják a fizetéseket, és miközben Orbán fizetését, a miniszterek fizetését megemelik, abban reménykednek, hogy majd a multik a gyenge forint miatt emelnek a náluk dolgozók fizetésén. Ezzel nőhet majd az átlagbér és az önök ehhez kötött fizetése, de közben a rendőrök, a pedagógusok, az ápolók, a tűzoltók, a szociális dolgozók, a kulturális dolgozók fizetésének a reálértéke csökkenni fog. Mindeközben pedig növelik az idénymunka…  kiterjesztik a leginkább a szegényebbeket érintő chipsadót, és várhatóan növelik a most katások nagy részének adóterheit. Önök azt a politikát folytatják, amely növeli a különbségeket ebben az országban, hogy önök is megértsék: főispán és a nemzet napszámosai között.

Miközben önök közös teherviselésről hazudoznak, aközben nem kapnak adót a kaszinók, nem kapnak adót Mészáros, Garancsi és Tiborcz cégei. Aközben nincs megoldás a lakhatási válságra, nincs megoldás az egyre felfelé száguldó élelmiszerárakra, nincs megoldás a kibontakozó szociális válságra, önök még mindig egy olyan perverz újraelosztást folytatnak, amelyben a gazdagabbak kétszer annyi támogatást kapnak az államtól, mint a bajbajutottak. Ez nem egy közösség, ez nem egy nemzet, hanem a saját hatalmuk táplálásának a költségvetése.

Ez a költségvetés annak a rendszerváltás utáni gazdaságpolitikának a folytatása, amit a német iparkamara májusi jelentése ír le legjobban. A német cégek szerint alacsonyak az adók, a fizetések, és gyenge a munkajog Magyarországon, bár a szakképzettség javult, de nem a magyar oktatási rendszer javult meg, hanem önök elképesztő ütemben hozzák be a külföldi munkavállalókat. Ellenben hátráltatja a versenyképességet a jogállami biztonság hiánya és a korrupció. Ez az önök Magyarországa.

Öt éve még csak 8 milliót, ma ott tartunk, hogy 17 millió forintot fizetnek egy munkahely teremtésére. Három évre előre kifizetik a dolgozók bérét a nagy cégeknek. Ebből a magyar cégek is tudnának sikeresek lenni. Az a pénz pedig, amit odaadnak direkt támogatásban, odaadnak adókedvezményben, odaadnak be nem fizetett adóban a multiknak, hiányzik a magyar középvállalkozásoktól, hiányzik az oktatásból, hiányzik az egészségügyből, hiányzik ebből a költségvetésből. Az a pénz, amiből a saját hatalmukat, oligarcháikat fizetik, hiányzik a tanárok, a tűzoltók, a szociális munkások, a rendőrök, a kultúrában dolgozók fizetéséből.

Önök válságról válságra egyre durvábban építik le az államot, egyre több pénzt folyatnak ki az országból, egyre több pénzt folyatnak ki az államtól a saját zsebükbe, és egyre kevesebbet hagynak a magyar népnél, a magyar gazdaság fejlődésében. Márpedig a válságok egyre gyorsabban jönnek. A kapitalizmus egyként használja fel az emberi és természeti erőforrásokat, egyre újabb és újabb területeket hódít meg. Látjuk, hogy a szíriai természeti viszonyok átalakulása hogyan járult hozzá a polgárháborúhoz és ezzel a menekültválsághoz, látjuk hogyan fog ehhez az elsivatagosodás még inkább hozzájárulni világszerte. Látjuk azt, hogy a nagy járványok a természet erőforrásai kiaknázásának a következményei, és sejthetően lesz még a Covidhoz hasonló járvány.

(20.40)

Láthatjuk, hogy miként megy a harc a vízért, a termőföldért, az élelmiszerért, a ritkafémekért, hogyan követel újraelosztást az akkumulátorgyártás, az elektromos autók piaca.

Ebben a helyzetben amit önök csinálnak, hogy egy válságról válságra bukdácsoló modellre építik Magyarországot; hogy törekedni sem törekednek egy erős államigazgatásra, hatóságokra, a népbe, a tudásba, az egészségügybe, a környezetünk megvédésébe rakott forrásokra; egy ilyen válságból válságba tartó időszakban ez zsákutcás politizálás. Egy olyan erős magyar államra kéne törekedni, ami nem a hatalmasokat, nem a főispánokat, nem az oligarchákat, hanem a népet védi meg. Pedig ez a szuverenitás valójában, a népszuverenitás.

Ez a költségvetés az orbáni megszorítások költségvetése, a kamumodernizációra épülő neoliberális, államellenes, a szükségleteket semmibe sem vevő költségvetés. Még van visszaút. Még megadóztathatják a kaszinóikat, Mészárost; még hozhatnak egy tiszteséges vagyonadót; még kezelhetik a megélhetési, a lakhatási, az élelmiszerválság problémáit; még önök is lecserélhetik a drapériát a „fizessenek a dolgozók”-ról a „fizessenek a gazdagok”-ra. Még elkezdhetnek egy új gazdasági modellt építeni, ami tudásra és tehetségre, esélyteremtésre és boldogulásra, a munka helyett a megélhetésre, az emberi erőforrás helyett az emberi boldogságra épül. De ennek az az alapja, hogy ne a dolgozók, hanem a gazdagok fizessenek. Még nyithatnak egy új lapot a magyar gazdaság történetében, amely a tőkét a teljes társadalom hasznára használja; amely a középvállalkozásokat erősíti; amely olyan vállalkozásokat erősít, amelyek nem viszik ki vagy nem herdálják el a tőkét; amely világszínvonalú, de legalább Európában releváns vállalkozásokat, cégeket tud létrehozni; amely irányt mutathat akár 20-30 évre a magyar gazdaságnak. De ilyet nem látunk, az orbáni megszorításokat látjuk. Azt látjuk, hogy önök főispánokat neveznek ki, és a napszámosok adóját emelik. Ez szerintem mindent elmond.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi pontosan ezért csak a károkat tudjuk enyhíteni, amit önök okoznak; önök okoznak Budapestnek, Ferencvárosnak és Józsefvárosnak. Azokat az elvonásokat és ígéreteket tudjuk csupán rendezni, amikkel önök tartoznak a budapestieknek, Józsefvárosnak és Ferencvárosnak.

Kérem, ahogy mindenhol a világon van, támogassák a budapesti közösségi közlekedést annyival, amennyit a főváros is belerak, hiszen ezt a közösségi közlekedést nem csupán a budapestiek, hanem minden magyar állampolgár használja; a számítások szerint a budapesti és a nem budapesti használók aránya egyébként egyenlő is.

Kérjük, hogy a helyi közutak fenntartását végző települési önkormányzatok részesülhessenek a gépjárművek tulajdonosai által fizetett közteherből, biztosítva ezzel a gépjármű-tulajdonosok számára nyújtandó jó minőségű közszolgáltatás forrását.

Kérjük, hogy a helyi önkormányzatok szolidaritási hozzájárulása a 2019. évi szinten maradjon, amelynek érdekében a módosító javaslat szó szerint veszi át a 2019. évi központi költségvetés idevágó szabályait és előirányzatát. Ne vegyenek el újabb 20 milliárdot a fővárostól!

Kérjük, adják oda a Lánchídra megítélt 6 milliárd forintot. Nincs joguk Budapest kisemmizéséhez, és nem is érdekük, hiszen Budapest nélkül nincs Magyarország, ahogy Magyarország nélkül nincs Budapest.

Támogassák, hogy a főváros által kialakított szolidaritási alap állami forrásból plusz 300 millió forintot okozzon. A megélhetési válság, amit önök tovább fognak erősíteni, óriási problémákat okoz. A fővárosi szolidaritási alap ezeket a problémákat próbálja orvosolni, a szegényeknek és a szegénység okozta problémákat. Az én választókerületemben, ahol az ország legtöbb szociális ellátórendszere van, az önök által a hiányzó szociális munkát jelentő pénztől kivéreztetett jelenlegi hajléktalanellátó rendszer egyként okoz nehézséget a hajléktalan embereknek és a helyi lakosoknak. Kérem, támogassák azt, és kiemelten kérem Kocsis Mátét, ő is támogassa azt, hogy több pénz jusson a hajléktalan emberek és a józsefvárosiak közös problémáinak megoldására.

Kérem, támogassák azt is, hogy legalább 300 millió forint érkezzen Józsefvárosba energetikai beruházásokra; nyilván egy országos programra lenne szükség a társasházak és a panelházak felújítására, ami csökkentené a rezsit, az energiafüggőségünket, és a bolygónak is jó lenne, de mivel ilyet nem látunk, kérem, legalább ebben a kerületben segítsenek.

A lakhatási válság óriási probléma, és semmilyen támogatást nem kapnak erre az önkormányzatok. Kérem, segítsenek abban, hogy 800 használhatóvá tehető, üresen álló józsefvárosi lakás felújítható legyen, és most rossz lakhatási körülmények között élő dolgozók és családok birtokba vehessék. Erre az önkormányzatnak az önök elvonásai miatt nincs pénze, cselekedjenek hát!

Illetve azt kérjük mi, józsefvárosiak, tartsák meg azokat az ígéreteket, amiket a Fidesz VIII. kerületi politikusai, Kocsis Máté frakcióvezető úr és Sára Botond jövendő főispán állami költségvetési pénzből ígértek.

Kérem, támogassák 500 millió forinttal a helyi rendőrség megerősítését, hiszen az önök által felügyelt helyi rendőrségnek már alig van járőre a leszerelések miatt.

A Horváth Mihály tér, a Népszínház utca, az Orczy tér, a Harminckettesek tere felújításának támogatását is kérjük. A kerületi játszóterek felújítása, társasház-felújítás, továbbá a nyilvános vécék és a kerületi zöldterületek megnyitása és megújítása is elengedhetetlen.

Azt is kérjük továbbá, hogy a József Attila lakótelepen támogassák végre a Dési Huber Művelődési Ház felújítását, hogy színvonalasabb körülmények között tudjanak megvalósulni végre a nyugdíjas- és gyerekprogramok.

Nem látjuk a költségvetésben a Diákváros I. ütemét. Pedig ezt nem csupán a fővárossal kötött szerződésben ígérték meg, hanem az atlétikai stadion kapcsán Baranyi Krisztinával kötött szerződésben is. Legalább a 4 ezer kollégiumi férőhely épüljön meg a gyerekeinknek, és ne valami magánfejlesztő kezébe kerüljön ez, hanem jusson a nehezebb helyzetből érkező pesti és vidéki fiataloknak is!

Végezetül pedig azt kérjük a ferencvárosiak nevében, támogassák a városrehabilitációt. Ha nem is úgy, mint korábban, de két ház felújítását legalább segítsék Ferencvárosban, az egyiket pedig úgy, hogy ne csupán a lakhatási válságot enyhítse, hanem akadálymentes építéssel a rokkant emberek életkörülményeinek javításában is érjünk el eredményt.

Nem sok, amit kérünk. Egy oligarchájuk egy hónapban többet kap ennél. Mi alázatosan a főispán uraktól csupán ennyit kérünk a népnek, egy élhetőbb Budapestet és a Budapesttől elvont források visszaadását.

Az előbbiekben tehát Jámbor Andrásnak, a Párbeszéd képviselőjének a kisebbségi véleményét adtam elő, amit a Költségvetési Bizottsághoz csatolt.

Most pedig az LMP képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tagnak a képviselői, bocsánat, kisebbségi véleményét fogom elmondani.

Idén több egymást érő, súlyos válság idején kell elfogadni az ország következő évi költségvetését. Egy új, veszélyekkel teli időszak kezdetén állunk, és ennek a költségvetésnek azt kéne bizonyítania, hogy a kormány felismerte ezeket, és felkészítette rá az országot. Sajnos az előttünk álló tervezet alapján kijelenthetjük, hogy ez nincs így. A kormány tagadja a változást, a válságokat. Az egész költségvetés arra épül, hogy jövőre minden visszatér a normál kerékvágásba. Nem fog visszatérni. A kormány a jövő helyett mégis a múltba tekint. Márpedig minden ilyen nagy átrendeződésnek azok az országok lesznek a nyertesei, amelyek leggyorsabban felismerik, hogy milyen lesz az új világ, és ennek megfelelően változtatnak, megfelelő választ adnak a válságokra.

Az LMP szerint a gazdasági válságra és az elszabadult inflációra a megoldás: közszolgálati béremelés és a gazdag cégek és emberek nagyobb hozzájárulása. Egy válság mindig többletterhet jelent egy társadalomnak, az pedig szinte teljes egészében a kormány hatásköre, hogy ki viselje a többletterheket. A jelenlegi neoliberális kormány úgy döntött, Magyarország egy ilyen válság közepén is a külföldi nagyvállalatok adóparadicsoma maradjon. Ugyanakkor tétlenül és tehetetlenül szemléli, hogy a közalkalmazottak egyhavi bérét már elvitte az infláció. Ennek nem kell így lennie, ezek a kormány döntéseinek a következményei. Sajnos a neoliberális Orbán-kormány 12 éve azon dolgozik, hogy extraprofitot biztosítson az idejövő külföldi nagyvállalatoknak, és nem mellesleg a saját oligarcháinak  közpénzből. Eközben a saját munkavállalóival rendkívül mostohán bánik, alulfizeti őket, és most is tízezrek kirúgására készül.

Az ország érdeke viszont az volna, hogy a közszolgálati dolgozóknak először biztosítsák az inflációkövető béremelést, majd teljes bérrendezést kell végrehajtani a közszférában: egységesíteni a bértáblákat, a megemelt minimálbérhez, a garantált bérminimumhoz és az e felett 30 százalékkal meghatározott diplomás-bérminimumhoz kötni, biztosítva a rendes életpályamodelleket is. Ennek fedezetét pedig úgy lehet megteremteni, hogy a multinacionális cégek és a hazai nagyvállalatok rendes profitadót fizetnének. A mai 9 százalék helyett az újra bevezetett felső kulccsal adóznának, amit 25 százalékra emelnénk  ez Európában egy átlagosnak mondható társaságiadó-szint.

(20.50)

Ugyanígy több hozzájárulást várnánk a gazdag emberektől nagyvagyoni adó formájában és a kiemelkedő jövedelműektől a jövedelemadó progresszívvá tétele formájában.

Az energiaválság is itt van a nyakunkon, erre a megoldás az energiafüggetlenség. A kormány görcsös ragaszkodása az orosz fosszilis energiahordozókhoz országunk érdeke ellen való, és rengeteg áldozattal jár  feleslegesen. Nem megoldás a nyugati vagy más olaj- és gázimport sem. A megoldás a valódi energiafüggetlenség: energiafogyasztásunk, főleg gázfogyasztásunk csökkentése az épületállomány korszerűsítésével, és a megújuló energiák, a szél, a nap, a geotermikus energia sokkal nagyobb kihasználása. Ezt is segítenie kellene a költségvetésnek, ahogy azt is, hogy a közlekedés energiahasználata csökkenjen azzal, hogy tömegek váltsanak az autózásról tömegközlekedésre, például egy országos klímabérlet segítségével.

Az élelmiszerválságra a megoldás az élelmiszer-önrendelkezés, azaz önellátás. Az exportra nyersanyagot termelő, ennek érdekében a talajt, a vizeket és a környezetet kizsákmányoló nagybirtokok helyett egy talaj- és vízmegtartó, a családi gazdaságokra és szövetkezetekre épülő tájgazdálkodás tudja biztosítani az élelmiszer-ellátás biztonságát, hogy mindenkinek jusson egészséges, megfizethető élelmiszer, függetlenül az úgynevezett világpiac viharaitól. Nem megoldás az állami földek további elkótyavetyélése, nemzeti kincsünk, a termőföld kiárusítása, ezt el kell utasítanunk.

Végül a klíma- és ökológiai válságra az első, legsürgetőbb válasz kell hogy legyen a zöldterületi moratórium. A Fidesz szemében a zöldfelület is csupáncsak egy újabb pénzszerzési lehetőség. Az erdő, a tó, a természet csak díszlet egy újabb hotelhez vagy turisztikai beruházáshoz, amiből azután a gazdasági hátország tömheti a zsebeit, pedig természeti környezetünk épsége a túlélésünk záloga. Ezért zöldterületi moratóriumot hirdetnénk a pusztítások megállításához. Az ezekhez szükséges kisajátításokhoz  például a nagy tavak parti sávjai  költségvetési források kellenek, amit „a szennyező fizet” elv alapján megnövelt zöldadók és termékdíjak fedezhetnének.

Összefoglalva: ez a költségvetés nem megoldani akarja Magyarország problémáit, hanem elfedni azokat. A mi álláspontunk szerint egy olyan büdzsére lett volna szükség, amelyik igazságosabbá, önellátóbbá és fenntarthatóbbá teszi hazánkat. A kormány által benyújtott javaslat erre nem alkalmas, ezért támogatni nem tudjuk, javítani megkíséreljük módosító indítványainkkal.

Eddig tartott tehát, az LMP képviselőjének, Bakos Bernadettnek  a bizottságban ő a delegált tag  a kisebbségi véleményét olvastam föl.

Most pedig akkor, egyelőre végezetül  mert az MSZP álláspontját, ahogy jeleztem, majd annál a hozzászólásnál fogom felolvasni , a Momentum képviselőcsoportjához tartozó bizottsági tagnak a kisebbségi véleményét mondom el önöknek.

A kormány költségvetése az elszegényedés költségvetése, amely nem bántja a Fidesz szent teheneit, de bántja az emberek pénztárcáját, amely veszteséges iparágakra is kivet extraprofitadót, míg az elmúlt évtizedben közpénzmilliárdokból tollasodó oligarcháktól, a Mészáros- és Szíjj László-féle nemzeti tőkésektől, illetve a gigászi adókedvezményekkel jutalmazott külföldi multiktól semmilyen extra hozzájárulást nem vár.

Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van  juthat eszünkbe a bibliai vers. De nemcsak a bevételek tervezésénél, hanem a kiadásoknál is ez az igazságtalan kormányzati szemlélet uralkodik, mert a hiperinfláció szorításában, egy háborúval a szomszédban továbbra is százmilliárdokat költ a kormányzat kommunikációra, illetve olyan, alapjaiban vitatott óriásberuházásokra, mint például a Paks II.-projekt, amelyet továbbra is a háborús bűnök sorát elkövető, atomerőműveket lövető oroszokkal kívánnak megvalósítani.

Rendkívül aggasztó, hogy a katonákon kívül Roszatom-szakemberek jelentek meg a zaporizzsjai és a csernobili atomerőműben. Erre nem volt korábban példa, és alapvető nukleáris biztonsági elveket sért. Amikor látom, hogy két orosz atomerőmű főmérnöke bemegy a zaporizzsjai telephelyre, és megpróbálja átvenni az üzemeltetés iranyítását, akkor nagyon rossz érzéseim támadnak. Ezek a cselekmények abszolút elfogadhatatlanok.

Ha a nukleáris biztonsági kérdéseket nem sikerül megnyugtatóan rendezni, akkor igazándiból Oroszország, pontosabban a Roszatom maga alatt vágja a fát, kiírja magát a nemzetközi nukleáris szakmából. Ha a dolgok így mennek tovább, Európában senki sem fogja megengedni, hogy egyetlen, Oroszországból beszállított erőművi berendezés, de akár számítógép, informatikai vagy irányítástechnikai eszköz beépüljön egy atomerőműbe  mondta nemrég Aszódi Attila, a paksi bővítés korábbi kormánybiztosa. Egy ilyen helyzetben mégis 150 milliárd forintos tőkeemelést kap a projekt.

A kormányzati költségvetésben a nehézségek ellenére lenne tér arra, hogy megvédjük a magyar családokat az infláció drámai elszegényítő hatásaitól. A kormányzatnak munkaadóként is példát kellene mutatnia, hogy megvédi a saját munkavállalóinak az életszínvonalát. A mintegy 600 ezer közszolgálatban dolgozó mégis hiába vár érdemi béremelésre terveket, ilyenek nincsenek a jövő évi költségvetésben.

A pedagógusok helyzete különösen kritikus, hiszen fél éve sztrájkban vannak egy azonnali, 45 százalékos béremelési követeléssel, amely a szakértők szerint abszolút indokolt lépték, ha meg akarják állítani a pedagógushiány egyre gyorsuló növekedését és visszaállítani a pedagógushivatás anyagi megbecsülését. Mégis, a kormányzat mindössze 10 százalékos béremelést ígér jövőre, azt is uniós forrásból. Ilyen infláció mellett ezt maximum szinten tartásnak lehet nevezni. Ezt az emelést a hajukra kenhetik a pedagógusok. Hát nem fontos a gyermekeink jövője a kormánypártoknak? Hát nem fontos, hogy lesze elég tanár az iskolákban, lesze elég óvónő az óvodákban?

De hasonló a helyzet a kórházi szakdolgozók esetében is, akik végignézték az orvosok érdemi béremelését az utóbbi években, miközben nekik csak morzsák jutottak. Ma már az a helyzet, hogy egyre több esetben orvosok végeznek szakdolgozói munkát, mert ott nagyobb a betöltetlen álláshelyek száma. És akkor nem beszéltünk a rendőrökről, ahol egyetlen hét alatt háromszázan szereltek le az állományból, amint megnyílt erre a lehetőség, míg korábban sokan inkább beléptek csak azért pártokba, hogy kiprovokálják a távozásukat a veszélyhelyzeti felmondási tilalom alatt.

De a tűzoltók és a katasztrófavédelmi dolgozók esetében is akkora a létszámhiány és a demoralizáltság, hogy az már az ellátásbiztonságot veszélyezteti. De nem szabad megfeledkeznünk az önkormányzati, kormányhivatali dolgozókról, a szociális és kulturális szektor dolgozóiról, a bölcsődei dolgozókról, akikről kevesebbet beszélünk, de a kereseti kilátásaik ugyanolyan siralmasak.

Novák Katalin korábban röhejesnek nevezte ezeket a közszolgálati fizetéseket, szerintem inkább fájdalmas és megalázó. Hiába kaptak némi emelést, fegyverpénzt a választási kampányban, ez nem elég arra, hogy megvédje őket az áremelkedés harásaitól, és változtasson a közszférában való munkavállalás negatív társadalmi megítélésén, javítson az egyre súlyosbodó létszámhiányon, és valódi megbecsültséget biztosítson azoknak, akik vállán nyugszik a biztonságunk, a gyermekeink jövője és mindannyiunk egészsége.

A közszféra dolgozói mellett a rászorulókat is nagyon nehéz helyzetbe hozza a költségvetés, hiszen a családi pótlék, a szociális juttatások összege állandó marad, míg az árak a csillagos egekben. De hiányoljuk a zöldértékeink hangsúlyos védelmét is és a klímaválság elleni küzdelemben tett érdemi lépéseket. Energetikai fejlesztésekre, megújuló energiaforrások elterjesztésére és a környezetbarát közlekedési módok fejlesztésére nincsen elegendő forrás, ezt a hanyagságot unokáink is bánni fogják.

Nekünk jövővédő költségvetésre van szükségünk, amely válságos időkben is megóvja a magyar emberek jólétét, és biztosítja, hogy magyar családok szülőhazájukban és ne külföldön tervezzék a jövőjüket. Ehhez arra kell költenünk az adófizetők pénzét, ahol a legjobb helye van: kórházakra, iskolákra, munkahelyekre és környezetünk védelmére. A kormány költségvetése nem ilyen, így a Momentum Mozgalom frakciója nem tudja támogatni.

Tóth Endrének  Momentum-frakció  a bizottsági kisebbségi véleményét adtam elő. Köszönöm szépen a türelmüket, befejeztem a hozzászólást.