DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudtuk, hogy mi lesz az a felszólalás, amit olyan gondosan elgyakorolt itt a páholyban, de ezek szerint ez az. (Bedő Dávid: Így igaz.) Mivel ön új képviselő, ezért nem rójuk fel önnek, hogy nincsenek konkrét tapasztalatai arról, ami valóban az elmúlt 30 év legsúlyosabb gazdasági válsága volt 2010 előtt. Azért mondom önnek, mert világos összehasonlítási alapunk van.

Most 7 százalékkal növekedett a gazdaság, volt időszak, amikor 7 százalékkal csökkent, és nem béremelésekről született döntés, mint például idén növekedett a minimálbér, és még számtalan szektorban növekedtek a bérek, hanem béreket elvettek, egyhavi bért és nyugdíjakat is elvettek, miközben mi ezt visszaépítettük. Tehát azért én meglehetős óvatosságot javasolnék akkor, amikor arról beszél, hogy mi is volt az elmúlt 30 év legnagyobb válsága.

És ami a tényeket illeti  gondolom, ön számára is fontos , a 7 százalékos növekedés mellett mégiscsak komoly fegyvertény az, hogy rekordszinten áll a foglalkoztatás, minden nehézség ellenére, 4 százalék alatt van a munkanélküliség. Azok idején, akikhez csatlakozott, ez 12 százalékos volt. És hogy máshonnan is megtámasszam a gazdaság állapotát, 9 százalékkal nőtt az elmúlt egy évben az ipari termelés. Ha a béreket nézzük, akkor 15 százalékkal növekedtek Magyarországon az elmúlt egy évben, ami fölötte van a háborús inflációs szintnek.

Látom azt a törekvést, hogy megpróbálják az egész háborús infláció tényét, jelentőségét elvitatni, de ha eleve, élből tagadják, tagadnak bármit, ami a kormánytól érkezik, akkor legyenek szívesek, nézzék meg az összes inflációs adatot nemcsak a környező országokban, hanem minden európai országban, és legyenek szívesek, nézzék meg, hogy hogyan veszít az értékéből az euró, az eurózóna egyébként…  és más európai valuták is a dollárral szemben, ami egyenes következménye a háborús helyzetnek.

Én nem tartom azt meglepőnek, hogy minden létező dologért a kormányt hibáztatják, mégiscsak ellenzéki létben vannak, de azt azért hadd ne fogadjuk el, hogy ilyenkor úgy tesznek, mintha csak Magyarországon lennének gazdasági kihívások. Szeretném pár példával bizonyítani, hogy ez mennyire nem így van.

Olaszországban például energia-vészhelyzeti terv készül, amely érinti a lakások fűtését, az üzletek működését és a városi világítás szabályozását is. A közhivatalokat legfeljebb 19 fokra lehet fűteni, és nem lehet 27 fok alá hűteni. Spanyolországban szintén 19 és 27 fokos küszöbértékkel szabályozzák a középületek fűtését és klímáját. Németországban például alacsonyabban húznák meg ezt a hőmérsékleti határt. A baden-württembergi miniszterelnök szerint, mivel problémák lehetnek majd a fűtéssel, ezért legfeljebb 15 fok a megfelelő szobahőmérséklet. A német közműszolgáltatást szabályozó ügynökség vezetője szerint az is megoldás lehet, ha a németek kevesebbet zuhanyoznak. Hamburg egyik szenátora szerint előfordulhat, hogy korlátozni kell a meleg víz elérhetőségét.

Azért hozom fel ezeket a példákat, mert alapjaiban cáfolják az önök állítását arról, hogy csak Magyarország néz szembe gazdasági kihívásokkal. Ha ezeket az említett intézkedéseket, a Nyugat-Európában hozott intézkedéseket vagy életmódtanácsokat valaki egy-két éve kilátásba helyezte volna, akkor valószínűleg sokan írtak volna fel neki gyógyszert, legalábbis azt gondolták volna, hogy megártott a meleg. Ami nemrég elképzelhetetlen volt tőlünk nyugatabbra lévő országokban, az ma a valóság. Európa nálunk gazdagabb országaiban súlyosan korlátozni kell az életet, és ennek a fő kiváltó oka a háború maga, a másik pedig az elhibázott brüsszeli politika, mondjuk ki, amely akkor is erőltette a szankciókat, amikor már teljesen világos volt, hogy azok valójában Európának fájnak a legjobban, és most Brüsszelben egy mondatuk nincsen arról, hogy ebből a helyzetből hogyan kellene kimászni.

(9.50)

Nézze meg a híreket az elmúlt napokból, tisztelt képviselő úr! Korlátozták, sőt leállították az Északi Áramlaton érkező gáz érkezését Németországba, Olaszországból és Ausztriából szintén arról szólnak a hírek, hogy kevesebb gázmennyiség érkezik  és önök ezek után megpróbálják letagadni az egésznek a jelentőségét.

Ami pedig az adózás kérdését illeti, önök azokhoz csatlakoztak, akik a társasági adót 19 százalékra emelnék, a jövedelemadót kétkulcsossá tennék, önöknek is van javaslatuk, hogy 25-30 százalékos legyen, nézze meg a saját programjukat; és arról már nem is beszélek, hogy elvonnák a családi adókedvezményt, korlátoznák, mert  mint érvelnek  az nem helyes, hogy adókedvezmények formájában érkeznek ezek a támogatások. (Az elnök csenget.) Tehát hogyha egy dolog állandó a baloldali pártok között, akkor az az adóemelés, ezért legyen szíves, az adóemelés kérdését nagyobb körültekintéssel tegye szóvá itt a Házban. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)