NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tíz évvel ezelőttről beszélünk, tisztelt képviselő úr, nem a tatárjárásról. Én értem, hogy önök ma úgy keltek föl és úgy jönnek ide, hogy önök lesznek a kisvállalkozóknak a megmentői, majd azzal szembesülnek, hogy önök még csak a törvényt sem támogatták. Értem, hogy ez fáj önnek és az önök képének, hiszen reggel, amikor belenéztek a tükörbe, akkor önök úgy gondolták, hogy ma a kisvállalkozók megmentői lesznek (Z. Kárpát Dániel: Ti meg multibérencek vagytok!), holott önök nem támogatták ezeket, és kormányon sem próbálták ezeket az intézkedéseket bevezetni.
(11.20)
Milyen javaslatokat tettek önök a kisvállalkozók érdekében, amikor kormányon voltak? Emlékezzünk csak: 36 százalék volt az szja felső határa. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: És nulla az alsó!) Varju képviselő úr felsorolásából valahogy kimaradt az a 36 százalékos személyi jövedelemadó vagy a 19 százalékos társasági adó, és így tovább, sorolhatnám csak azokat az intézkedéseket, amelyekkel önök sújtották a kisvállalkozókat, a kisvállalkozásokat és a magyar embereket.
Idézzünk az önök házilapjából, a Népszavából két évvel ezelőttről! Azt írja a Népszava két évvel ezelőtt: a kisadózó vállalkozások tételes adója az elmúlt években túl népszerű lett, a cégek nagymértékben szervezték ki munkavállalóikat katázó vállalkozásokba, így jelentős adót spóroltak, ezzel pedig a munkavállalók jelentős nyugdíjvárománytól estek el. Nem mi mondjuk, az önök házilapja mondja ezt, tisztelt képviselő úr. Az önök újságja két évvel ezelőtt azt mondja (Vajda Zoltán közbeszól.), hogy nem jó a munkavállalóknak ez a visszaélésszerű foglalkoztatás, a bújtatott foglalkoztatás, hogy kiszervezik katás vállalkozásokba az egyébként rendes munkavállalást. Az önök újságja írja, tisztelt képviselőtársaim.
Önök a parlamenti vitában elmondták, hogy mennyire nem helyes és mennyire félresiklott lépés a kisvállalati adó, a kiva és a tételes adó, a kata bevezetése. Az a kérésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy kicsit hátrébb az agarakkal. Lehet értelmes vitát folytatni a magyar gazdaságpolitikáról, szerintem nagyon fontos, hogy segítsük a kisvállalkozásokat, szerintem nagyon fontos, hogy segítsük a középvállalkozásokat, szerintem nagyon fontos, hogy bármekkora méretű is legyen, segítsük a magyar tulajdonú vállalkozásokat (Csárdi Antal: 48 óra alatt?! 48 óra alatt?!), csak először nézzenek magukba, amikor önök ezt a törvényt leszavazták, és ha önökön múlott volna, bevezetésre sem került volna. Amikor önök kormányon voltak, akkor önökkel a kisvállalkozók csak vesztettek, tisztelt képviselőtársaim. (Vajda Zoltán közbeszól.) 2006-ban, a pénzbőség éveiben Gyurcsány Ferenc egy hónapon belül rendelt el adóemeléseket, 10 százalékos adóemelést, 4 százalékos adóemelést és így tovább, 30 százalékos gázáremelést. Az nem sújtotta a kisvállalkozókat, tisztelt képviselőtársaim?
Annak a körnek, amely ezen törvény elfogadása után benne marad a katában, annak ez a törvény adócsökkentés, mert 18 millió forint bevétel után kell ugyanannyi adót fizetni a 12 millió forint bevétel helyett. (Varju László: Minden műkörmös, tudod, de csak azok, akik a Mészáros családhoz járnak!) 12 millió forint bevétel helyett 18 millió forint lesz az értékhatár, az adókulcs marad ugyanannyi, tisztelt képviselőtársak. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.)
Lehet értelmes vitát folytatni, hogy hogyan érdemes segíteni a kisvállalkozókat. Arról is lehet értelmes vitát folytatni, hogy hogyan védjük meg például a munkavállalókat attól, hogy például a munkáltatóik elvegyék tőlük azokat a nyugdíjjárulékokat, azokat a nyugdíjjárulékokat, amik nekik járnak, tisztelt képviselő úr (Vajda Zoltán közbeszól.), amik járnak. (Z. Kárpát Dániel: Hozzunk vietnámi munkavállalókat!) Ha önök tényleg a munkavállalók érde-kében szólalnának föl, akkor most erről is beszélnének, meg arról is beszélnének, hogy bocsánatot kérnek a kisvállalkozóktól, hogy tíz éven keresztül, ha önökön múlt volna, nem lett volna ilyen, mert önök nem szavazták meg akkor. És azért is bocsánatot kérnek, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakban az önök gazdasági ámokfutásában a kisvállalkozók jártak a legrosszabbul, és ők voltak a vesztesei a magyar családokon kívül az önök politikájának. (Varju László: Most van 20 százalékos infláció, képviselő úr!) Csak akkor a VOSZ persze nem emelte fel a szavát; meg 2012-ben sem, hogy a DK meg az MSZP miért nem szavazta meg a katát és a kivát.
Erről beszéljenek, tisztelt képviselőtársaim, mert lehet itt nagy szavakat mondani, meg lehet itt feldúlt parlamenti beszédeket tartani, de Varju László erről is beszéljen akkor odakint (Varju László: Nagyon szívesen!), hogy bocsánatot kér az emberektől, hogy 2012-ben nem támogatta ezt az intézkedést. (Varju László: Bocsánatot kérek a nevetekben, hogy elkövetitek azt, amit most csináltok! Az elnök csenget.)