SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Itt Semjén miniszterelnök-helyettes úrnak csak finoman szeretném jelezni, hogy igen, van, akinek az adózáson az élete múlik, bizony! Ezt, ugye, önöknek baromi nehéz lehet elképzelni. De az a helyzet, hogy ma Magyarországon nagyon-nagyon sok ember van, akinek a megélhetése egy hajszálon függ a maguk ostoba, gonosz politikája következtében. Semmit nem foglalkoznak az inflációval, mennek fel az élelmiszerárak. És nemcsak az értelmiségi szakmák, hanem a fodrászok, a biciklis futárok, az ékszerkészítők és rengeteg olyan ember, akinek valóban most azon kell gondolkozni, hogyan fogja a családja megélhetését előteremteni.
És szeptembertől tehát ez a másik dolog, amit már itt többen elmondtak, hogy egészen elképesztően blőd dolog nemcsak az, hogy mindenféle egyeztetés nélkül hoznak ilyen szabályt, de hogy emberek életét igenis, a jövedelmi viszonyaikat megváltoztatják mintegy 90 napos határidővel adóéven belül. Ez valami olyan egészen elképesztő ostoba marhaság!
Nézze, lehetne azt mondani, és egyébként sokat is gondolkozom azon, hogy mi a fenét csinálunk mi itt az Országgyűlésben, mert nyilván itt a maguk kétharmadával szemben döntési jogosultságunk nincs. Egyébként, Semjén miniszterelnök-helyettes úr, nyugodtan nézhet a szemembe is, látom, hogy nézi a plafont, biztosan nagyon unalmas, amit mondok (Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesi helyén Szabó Rebeka felé fordul.), de az az igazság, hogy most emberek tüntetnek kint a Margit hídon, emberek tüntetnek kint az Erzsébet hídon, és igazából azért jöttünk ide be, mert valakinek igenis itt is el kell mondani, hogy mi a helyzet, mert maguk a drága autóikkal bejönnek, lemennek a mélygarázsba, ki se néznek az utcára, fogalmuk sincs, hogy mi zajlik ebben az országban. Úgyhogy most… (Dr. Semjén Zsolt: Képviselő asszony annak idején megszavazta a katát? Közbekiáltások az ellenzék soraiból: Gomb! Gombnyomás! Az elnök csenget.) Úgyhogy most lehet azt csinálni, hogy akkor sétáljanak ki, legyenek szívesek, önök is a Margit hídra, nézzék meg, hogy ott mi van. Nézzenek ezeknek az embereknek a szemébe, akiknek éppen tönkreteszik a megélhetését (Kunhalmi Ágnes: Így van!), és utána akkor esetleg nézzenek magukba is, és próbáljanak meg tükörbe nézni, mert szerintem nem fognak tudni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)