GELENCSÉR FERENC (Momentum): Köszönöm a szót. Dömötör Csabát hallgatva eszembe jutott egy mondás, hogy az Úr adta, az Úr elvette, ez az önök kereszténysége. Nacsa képviselő úr meg úgy mutogat mindenkire, hogy ki szavazta meg, ki nem, mint annak idején a kommunizmusban, amikor az emberek a szomszédjukat feljelentették, vélhetően ez valami örökletes dolog lehet. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Én elhiszem, hogy önök nem akkora váltásnak élik meg ezt a döntést, hiszen ’89-ben önök közül nagyon sokan kijöttek KISZ-esként az egyetemről, aztán beültek a parlamentbe, többek között a miniszterelnök úr is és a pártjuk elnöke is, aki 32 éve soha életében nem dolgozott a piacon. (Vitályos Eszter: A saját nevedben beszélj!  Nacsa Lőrinc: FeGyőr!) Így borzasztó egyszerű olyan döntéseket hozni, ami a piacot szabályozza, hiszen nem tudják, hogy az micsoda (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), nem tudják, hogy azt eszike vagy isszák.

Legközelebb, tisztelt képviselőtársaim, amikor elmennek a fodrászhoz, a körmöshöz (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor ételt rendelnek, akkor majd verjék büszkén a mellüket, és kérem, legyenek szívesek, majd oktassák ki a fodrászt, meg oktassák ki a szakácsot, hogy ő márpedig egy kommunista. Én kezdem azt hinni, hogy amúgy önök projektálnak ilyenkor. (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Summa summarum, képviselőtársaim, önök a középosztály lépfenéje, annak a középosztálynak, amely egyébként a vállán viszi ezt az egész országot, és amely nélkül ez a gazdaság összeomlana. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy mi volt a netadós tüntetésen. Ha ez a törvény átmegy, akkor a netadós tüntetés semmi volt ahhoz képest, ami ezután jön. Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez fenyegetés?  Taps az ellenzék soraiban.)