Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pedig az ember mindig reménykedik. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Túl vagyunk egy nagyon hosszú, monumentális költségvetési vitán, ahol azért egymásnak feszültek a világképek, és azt látjuk, hogy a költségvetést megalapozó csomagnál azért lett volna lehetőségünk most bizonyos ráncokat kisimítani. Amikor áttekintettük ezt az anyagot, van ebben szó állatgyógyászatról, növényvédő szerek különböző hatóanyagairól, a NAV-ról és egyes idekapcsolódó végrehajtási formákról, illetve egy igen komoly pakk található benne a kisadózó vállalkozásokról, és egyáltalán egy olyan témáról, ami azért elég keményen borzolja a kedélyeket. De mielőtt ezekbe belemennénk, érdemes valamit tisztázni.

A költségvetési vita során talán a fideszes képviselők számára is, a KDNP-seknek is kiadott panelek között a „megalapozott” szó vagy jelző volt az, ami tulajdonképpen minden felszólalást végigkísért, és folyamatosan a költségvetés megalapozottságáról beszéltek. Azért a történelem fényében illik feltenni azt a kérdést, államtitkár úr, kellemetlen helyzetben van, mert ezt védenie kell, de: megalapozottnak tartják még mindig azt, hogy 5,2 százalékos inflációval számolnak? Van olyan ember itt a teremben, aki röhögés nélkül, komolyabb környezetben ezt kibírná? Egészen elképesztőnek tartom! S a forint-euró árfolyam tekintetében jövő évre tényleg háromszázhetven-egynéhány forintos euróval számolnak, tehát ez egészen biztos? (Nacsa Lőrinc: Ez nem az a törvény.  Gy. Németh Erzsébet közbeszól.) Én nagyon örülnék neki, csak a helyzet az, hogy egészen távol áll egymástól az, amit mi látunk, amit a valóságban látunk, illetve az, amit az önök által kreált papír elbír.

Mehetnénk tovább, hogy az államadóssági ráta mennyire jósolható  szerintem tulajdonképpen nem jósolható ebben a pillanatban , és mindezekből következik az, hogy nemcsak a költségvetés, de a költségvetést megalapozó csomag is megalapozatlanná válik, hiszen ennek egyfajta áramvonalasító funkciója lenne, az lenne a dolga, hogy akár az adózást, akár más témákat illetően összedolgozza a valóságot a kormány terveivel, és végül a kettő legalább közelítő módon találkozzon egymással.

De úgy viselkedik a kormány ezzel az összegző módosítóval, meg az egész viselkedése olyan, mintha nem találkozna a valósággal, mintha nem látná azt. Tehát önmagában az, hogy mindennap tüntetés van Budapesten, talán nem annyira szokatlan, ilyen szokott lenni. De az, amikor önök itt létszámháborúkat próbálnak ebből csinálni, egy-egy államtitkár abszolút lefitymálóan lebecsülve a tüntetőket, néhány száz emberről beszél, politikai janicsároknak állítja be őket, akkor szeretném óva inteni önöket, hogy egész rossz útra tévednek ezzel, hiszen itt a katás módosítás kapcsán a leginkább irritáló talán az, hogy volt egy ki nem mondott társadalmi megállapodás Magyarországon.

Nagyon sok honfitársunk, aki vállalkozóként, reménybeli középosztálybeliként igyekezett magát függetleníteni attól a félfeudális függési rendszertől, ami, mondjuk, Északkelet-Magyarországon sajnos megvan, ahol helyi kiskirályok kényétől és kedvétől függ vagy függhet, hogy egy önkormányzati alkalmazottnak vane munkája, vagy éppen az, hogy ki mehet közmunkára, nos, sok honfitársunk ettől elkezdett függetlenedni, és adott esetben katás vállalkozóként igyekezett megtalálni a számításait. Nem vártak ők sokat eddig sem.

Tehát ebben a ki nem mondott társadalmi megállapodásban a legtöbben elfogadták azt, hogy nincs igazi szociális háló. Ezrével lakoltatják ki az embereket, lakoltatták ki Magyarországon, a kormány inkább a bankokkal kötött paktumot, mint hogy a magyar polgárok oldalára álljon. Elfogadták azt is, hogy az egészségügy olyan-amilyen, a benne dolgozók hősies erőfeszítései ellenére az alulfinanszírozottság miatt nagyon sokszor magánellátásba kell menni, ha az ember egyről a kettőre szeretne jutni. Azt is elfogadták, hogy a nyugdíjrendszer olyan-amilyen, ugye, nem kell végigmondanom újra, 28 500 forintos nyugdíjminimum és a társai. Ezek az emberek elfogadták azt, hogy ezek az állami ellátórendszerek vagy recsegnek-ropognak, vagy csak azért működnek, mert hősiesen dolgoznak bennük nagyon sokan, de alapvetően a mi mindennapi biztonságérzetünkről nem gondoskodnak.

A másik oldalon viszont, ha van egy kedvezményes adózási lehetőség, akkor ez a ki nem mondott megállapodás úgy szólt, hogy hagyjatok bennünket békén, hagyjátok, hogy a fizetésünk minél nagyobb százalékát hazavigyük, cserébe, úgy fest, hogy ilyen körülmények között halálig kell dolgozni, vagy nagyon-nagyon szűkített körülmények között élni, ha csak az állami lábra támaszkodik az ember. Na, ezt a ki nem mondott megállapodást rúgta fel a kormány nemcsak a csomagjával, de adott esetben még most is a különböző papírosok között lehetne rendezni ezt a helyzetet.

Ezt fejeli meg a rezsicsökkentés körül okozott kálvária, ahol hivatkozásszinten tíz éven keresztül hallgattuk azt, hogy ez egy mennyire jó vívmány  és egyébként ez egy vitaképes állítás , illetve hallgattuk azt, hogy ez a csúnya, gonosz ellenzék állítólag mennyire le szeretné bontani a rezsicsökkentést, ami természetesen nem volt igaz. A helyzet az, hogy az Orbán-kormány ennyire komolyan vehető szimbólumát ő maga kezdte el lebontani.

Én a mai nap csak egy dolgot kérek önöktől: legalább ne nyerészkedjenek a piaci árú rezsin, mert önök között azért felkészült emberek, államtitkárok ülnek, tökéletesen tudják, hogy ha a piaci árakat akár csak részlegesen ráeresztjük az emberekre, a kétszeres-háromszoros rezsiszámlának ugyanúgy van áfatartalma  három dologból tevődik össze a számla, az egyik lába az áfa , ha kétszer-háromszor akkora a számla, akkor az utána befizetendő 27 százalékos áfa összege is brutálisan, százmilliárdos nagyságrendben növekedni fog egyik évről a másikra.

Én azt kérem, sőt követelem önöktől, hogy ha már ez a méltatlan helyzet előáll, hogy ennyivel többet kell a magyar embereknek fizetniük, és persze, vitatkozzunk a részletszabályokról, állapodjunk meg abban, hogy minél több honfitársunkat megvédjük ettől, de legalább ne nyerészkedjen ezen az állam, és Banai államtitkár úr  akit szakmailag nagyon tisztelek  jövőre ne mondja el nekünk, hogy mennyivel több áfabevételt el tudtak önök költeni, mert ezen pluszáfabevétel egy nagy része abból ered, hogy a piaci áron odarakott rezsiszámlákból sokkal többet kell hogy áfa formájában befizessenek a honfitársaink. Tehát ezt az áfát hagyják az embereknél!

Az a követelésünk, hogy egyértelműen, amellett, hogy ott hagyják, dolgozzanak ki egy támogatási szisztémát is azok számára, akik méltatlanul nehéz helyzetbe kerülnek most. Talán ez lehet egy pártok fölött álló konszenzus, ha van egy ilyen nehéz helyzet, amit mindenki máshogy fog megvilágítani a saját szekértáborából, legalább ezen ne keletkezzen állami nyereség, amit más célokra lehet elkölteni. Szerintem ez lehetne nemzeti minimum.

Nem látom ebben a csomagban a belátást, amit az utcai események vagy éppen a világgazdasági, vagy hazai gazdasági felfordulás okozna, de legalább ezt a szűk határmezsgyét találjuk meg, jöjjenek ennyivel visszább, és bizonyítsák be, hogy igenis a magyar emberek, a magyar családok biztonsága a legfontosabb. Köszönöm a figyelmet.