DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy rögtön az elején a lehető leghatározottabban visszautasítsam a rezsihazugság nevű kifejezését. Ha valamikor bebizonyosodik, hogy mekkora igazság és mekkora erőfeszítés maga a rezsicsökkentés, akkor pont most, hiszen akkor, amikor az látszik, hogy csak az átlagfogyasztás szintjén kell az embereknek fizetni, és csak a fogyasztásaik egész kis százalékát érinti majd a valóságos piaci ár… mekkora probléma. Akkor tényleg hazugság? Vagy az, amit ön mond? (Szabó Rebeka közbeszól.) Ugye? Tehát mekkora különbség van a kettő között!
(9.20)
Tehát hogyha valamikor van bizonyíték arra, hogy a kormány előrelátóan, nagyon felelősen, erőn felüli intézkedéseket hozott, hogy a magyar családokat megvédje, akkor pontosan a rezsicsökkentés volt az egyik ilyen döntése.
Emlegette a napelem, a szélenergia nagyobb mértékű kihasználását. Hadd mondjam, kedves képviselő asszony, hogy a világon két dolgot kell figyelembe venni. Az egyik a természeti adottságaink, a másik pedig az, hogy hol tart a technológiai fejlődés. A technológiai fejlődés azt jelenti, hogy hol tudjuk tározni azt az energiát, amely keletkezik akár a szél-, akár a napenergiában. Vagy inkább még nekünk kell fizetni túltermelés esetén, hogy a nemzetközi hálózatba el tudjuk adni. Sokkal drágább ezért ez a természetes energia, mint ha a hagyományos energiaforrásokból gyűjtünk. Ezért nem preferálja a magyar kormány ennek a nagyobb mértékű elterjedését. A természeti adottságaink pedig magától jönnek. Hogy más országban mégis mitől lehet? Azért, mert a domborzati viszonyai olyanok, hogy a vízierőművek bekapcsolásával ki tudja egyenlíteni azt; amikor süt a nap, amikor fúj a szél, akkor a vízierőmű tározókapacitása töltődik. Majd amikor eláll a szél vagy nem süt a nap, akkor pedig el lehet engedni, és akkor a vízierőművek kapacitása kiegyenlíti a két energia szükségletét. Így gazdaságos, egyébként pedig nagyon nehéz. S a magyarországi medencejellegű adottságaink miatt ez nem megy. Tudjuk, pontosan a zöldmozgalmak életéből ami a rendszerváltás időszakára esik , amikor megpróbálta Magyarország ezt megtenni, hogy milyen társadalmi összefogás volt azért, hogy ne valósuljon meg. Ugye, emlékszünk még? Tehát nem lehet a kormány nyakába varrni ennek a döntéseit, mert ez is egy felelős döntés.
Amikor azt kérdezi, hogy hova fordítottuk azokat a forrásokat, amelyek a KEHOP-ból a lakások felújítására mentek volna, akkor elmondom önnek, hogy például a Mátrai Erőmű zöldítésére, azért, hogy ne kelljen nekünk kvótát fizetni, büntetést fizetni az ott keletkezett energiáért, hanem tudjuk zöldíteni, és a zöldített energia tudjon bekapcsolódni a magyar gazdaságba.
Említette a szlovákiai gáztározók töltöttségi állapotát. Kedves képviselő asszony, ez egy nagyon nagy csapdahelyzet, mert nem mindegy, hogy az a tározó mekkora, nem mindegy, hogy az a tározókapacitás az ország szükségletének hány százalékát fedezi. Ilyen alapon egy legkisebb edény is, ha tele van, akkor azt mondjuk, hogy száz százalék. És mennyi az igény? Nézzünk tisztán szembe a valósággal, hogy amikor hangzatos szólamokat mondunk, akkor a valóságtól igen-igen messze áll mindez!
S pontosan ezek függvényében kell nagyra becsülni és értékelni a magyar kormánynak azt az erőfeszítését, amelyet a mindennapi küzdelemért tesz. Azért, hogy nekünk oly természetes legyen, hogy 480 forint az üzemanyag. Hogy oly természetes legyen, hogy rezsicsökkentett áron vesszük a villanyt és a gázt. De be kell látnunk, hogy ez nem természetes, hogy ez óriási erőfeszítést igényel a magyar gazdaság részéről, hogy ennek megtermeljük a forrását, hogy a gazdaságban keletkező profitból, haszonból, adóbevételekből erre fordítsunk, és kikönnyítsük a családok mindennapi életét.
S arról kell beszélnünk, hogy mi vezetett ide. A vízhiány, az aszály és a klímaváltozás várhatóan egyre nagyobb és gyakoribb kihívásokat támaszt a mezőgazdasági termelés elé, s ezek megfelelő kezelésére a termelői réteg és a kormányzat részéről is folyamatos erőfeszítésekre van szükség. Ezért is Európa egyik legfejlettebb, több pilléren nyugvó mezőgazdasági kockázatkezelési rendszerét működtetjük, valamint az öntözéses gazdálkodás terén is nagy előrelépés történt. 2019-ben megalkottuk az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényt, amely pontosan megfelelő keretfeltételt biztosít ahhoz, hogy az öntözés nagymértékben tudjon fejlődni, egyszerűbb legyen, olcsóbb legyen, és ehhez minden forrás, minden szándék, minden akarat biztosítva van. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)