DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Engedje meg, és talán ez lesz a kevesebb, hogy azzal a résszel kezdjem, amiben egyetértek önnel. Magyarország biztonsága, így a honvédelmi, tehát külső, belső biztonsága, energetikai biztonsága mindannyiunk számára a legfontosabb. Ezt konzervatív politikusként is tudom mondani, illetve konzervatívként azt is tudom önnek mondani, hogy a béke az egyik legfontosabb, és a béke üzenete az, amihez mindenkinek Európában és Európán kívül is tartania kell magát.

Engedje meg, hogy elmondjam, mi az, amiben szerintem rosszul látja a helyzetet. Álláspontom szerint nem a Nyugat áll háborúban, hanem Oroszország áll háborúban. Oroszország volt az, aki ezt a háborút elindította, az ő lehetősége, hogy ezt lezárja, és az orosz félé az, hogy békét kössön. Ön rosszul látja, ebben nem a Nyugatnak van elsődleges szerepe, bár van szerepe, hanem az oroszoknak, a meggyőzést éppen ezért az oroszokkal szemben kell gyakorolni.

Ön a szankciókról is hosszan beszélt. Érdemes elmondani, hogy egy-két kivétellel, és volt közöttük pár olyan, amelyben ellenkező véleményt fogalmazott meg a magyar kormány és annak tagjai, de, miniszterelnök úr, ön ezeket a szankciókat megszavazta, ez a helyzet. A mérlege úgy áll, hogy hétből hét, egyes helyeken önt a háta mögött szankciókirálynak hívják. Nem hiszem, hogy egyébként új fiú lenne a brüsszeli politikában, hiszen 12 éve jár oda, de azt azért mégis nagyon nehéz elhinni, hogy önt átverték ott. Ki hiszi el, hogy önt átverték Brüsszelben és önnek eladták azt az üzenetet, azt a terméket, hogy a szankciók hatására ripsz-ropsz ez a háború le fog zárulni? Ezt nem mondta senki. Nem volt olyan elemző, aki azt mondta volna, hogy egy szankció hatására azonnal lezárni lehet a háborút. Mindannyian tudtuk, láttuk, és szerintem önök is pontosan látták: a szankciók olyanok, hogy hatással vannak arra a félre, akit szankcionálnak és természetesen sajnos ebben az esetben Európára is, aki elviseli ennek a szankciónak az árát.

De a végső kérdés úgy néz ki, hogy ha nem a szankcióban lehet gondolkodni, akkor miben, miniszterelnök úr. Mert békében kell gondolkodni, de az ahhoz vezető útra ön nem adott nekünk cselekvési tervet, nem adott útitervet, márpedig fontos lenne látni, hogy lehet eljutni addig, hogy az orosz fél térjen vissza oda, ahova való, az orosz határokon belülre, és hagyja békén a szomszédunk területi integritását, és adja meg azt a szuverenitását, ami ennek az országnak jár.

Hozzá kell tennem: azért is kell aggodalommal figyelnünk a mostani folyamatokat, mert a szomszédunkban a háború hatására egy új állam, egy új nemzeti egység formálódik. A mostani ukrán emberek alapvető népérzete, élménye az lesz, hogy egy háborúban, amelyet Oroszországgal vívtak, kire számíthattak és kire nem számíthattak. A magyar ajkú kisebbség életét száz évre befolyásolni fogja az, hogy most mit gondolnak a magyar belpolitikáról, mit gondolnak a magyar külpolitikáról és miként állnak a magyarokhoz. Voltak jogos sérelmeink az ukránokkal szemben, ezt is ki kell mondani. Az ukrán fél nemegyszer átverte Magyarországot, és az ígéreteinek ellentétére tette a cselekvéseit. Ezt is ki kell mondani, de egy háborús helyzetben, amikor egy ilyen néplélek formálódik, okosan kell megválasztanunk, hogy miként fogunk a szomszédainkkal együtt élni, mert, mint mondtam, száz évre előre történik az identitásválasztás ott.

Ön jóslatokba is bocsátkozott, miniszterelnök úr. Én óvatosabb lennék az ön helyében a jóslatokkal. Mégiscsak ön mondta, hogy a háborút nem tartom reális kockázatnak, ez 2022 februárjában volt. Illetve azt is mondta, azt hiszem, amikor a pápánál járt, május 9e előtt, hogy május 9-ére a háború be fog fejeződni. Ön azt mondta, hogy az ukránok sosem fognak háborút nyerni nyugati kiképzőkkel, nyugati fegyverekkel az oroszokkal szemben, még várjuk, hogy miként lesz ez a jóslat, és azt is mondta, hogy Ukrajna akár területe harmadát-felét is elveszítheti. Óvatosan a jóslatokkal, miniszterelnök úr, lehet, hogy azok, amiket itt mondott, szintén nem fognak beválni.

Ön azt is mondta, hogy nem működnek a szankciók. Hozzá kell tenni, hogy a szankciók működnek az oroszokkal szemben, és sajnos mi is érezzük ezek hatását. Kár lenne ebben mást mondani.

(14.10)

De ön sosem mondja el, hogy az oroszoknál mik a valós adatok, vagy mik azok az adatok, amiket ott mérnek, illetve amiket lehet tudni a gazdaságukról. A GDP-jük 11 százalékkal fog visszaesni. Európában ez a visszaesés  illetve ez növekedés még  2,7 százalék, tehát nem GDP-visszaesés van Európában, ezzel szemben az oroszoknál nagyon látványos. Az ő exportjuk és importjuk 30 százalékot meghaladóan esett. Sőt, azt is nyugodtan ki lehet olvasni a számok közül, hogy 22 százalékos az oroszoknál a becsült infláció. Nagyon komolyan érinti őket az infláció, és a szankciós csomagok nagyon komolyan érintik őket.

Ami pedig  ön beszélt az eredményekről is  az eredményeket illeti, egy kicsit máshogy nézzük ezeket a dolgokat, hogy mi történt Magyarországon. Ön azt mondta, hogy az európai emberek dühösek. Az a helyzet, miniszterelnök úr, hogy a magyar emberek is dühösek, s az eredménylistáról, engedje meg, hogy szemezgessek egy keveset. „Az van, hogy beütött a recesszió.”  ezt nem én mondom, ezt az önök pénzügyminisztere mondta, hogy recesszióban vagyunk, illetve recesszió közelít, Varga Mihály nem olyan régen az egyik konferencián erősítette meg. 20 százalékos infláció van, ez az áremelkedés. Európa-rekorder 34 százalékos élelmiszer-drágulás van. A rezsicsökkentést részlegesen sikerült eltörölni. 416 forint volt egy euró, ez jelentette az eddigi rekordot. S hogy még egy rekordot mondjak, 18 éves rekordon az alapkamat. Szóval, miniszterelnök úr, óvatosan az eredményekkel! Tudja, jóból is megárt a sok, hát még a rosszból.

Ami pedig a segítséget jelenti, illetve a segítséget jelentheti a magyar embereknek: valóban fontos a családok megsegítése, de igazán fontos emellett még azoknak a legkisebb vállalkozásoknak a megsegítése, akik miatt, most a főtéri üzletsorok kiürülése miatt egyes városok ürülnek ki, zárnak be. Talán az ön kedvenc étterme is a napokban zár be, a kedvenc kávézónk, a kedvenc pékségünk. Ezek a vállalkozások, akik nemcsak saját maguknak mint legkisebb vállalkozók  egyébként a katatörvény után elég nehezen tudtak talpra állni , szóval nemcsak ezek a legkisebb vállalkozók, hanem az ő családjuk, sőt az általuk foglalkoztatott emberek is veszélynek és legalább bizonytalanságnak vannak kitéve.

A Jobbik javasolt már a nyáron átfogó áfacsökkentést, ez az élelmiszeráraknak valamilyen módon a fékezését jelentette volna. És az nem igaz, hogy nem tudják ellenőrizni, ellenőrizhető, csak akarni kell. Javasoltuk azt is, hogy ne az energiaárak áfáján nyerészkedjen az állam, engedjük el ott is, és az embereknek legyen kevesebb az, amit a nap végén be kell fizetniük. S az is világos, hogy vannak ennél másabb ügyek is, amelyekben a kormánynak segítenie kell. Engedjék meg, hogy idehozzam például Dunaújváros kérdését. Egy egész város sorsa függ attól, hogy mi lesz a Dunaferr-rel, ugyanis a jelenlegi helyzetben úgy áll, hogy a város letett egy három javaslatból álló csomagot, amelyben kéri, hogy a kormány segítsen, és nem érkezik segítség. Az ország legnagyobb gyáráról beszélünk. Tehát ha önök gyármentésben vannak, akkor segítsenek, hogy egy gyár azért meneküljön meg, hogy az ott élő családok, a dunaújvárosi és környéki családok az alapján a három pont alapján, amit a dunaújvárosi városvezetés javasol, megmeneküljenek. Ezekben, higgye el, mindenki politikai színezettől függetlenül támogatni fogja önt.

És lezárásként akkor mégiscsak engedje meg, visszautalva arra, hogy mi a helyes értelmezési kontextus, az a helyzet, hogy a hatósági árak bevezetésekor, amikor önök ársapkát vezettek be, még sehol sem volt a háború; gondolja végig, hogy a háborúval indokolunk mindent. Az infláció megszaladása kezdetén sehol sem volt a háború. A vállalkozások csuklóztatása idején szintén nem volt háború, a földgázra nincs embargó, a kőolajra és szénre bevezetett szankciók majd január 1-jétől lesznek hatályosak.

Az a helyzet, tisztelt miniszterelnök úr, és ezzel kell zárni (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.): ön az összes szankciót megszavazta, keresni kellene valami más kifogást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)