DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először is hadd köszönjem meg a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében miniszterelnök úrnak a tájékoztatását. Az a helyzetkép, amit felvázolt, teljesen világos és egyértelmű. Egy ilyen háborús helyzetben a problematikát megközelíthetjük a globálistól a lokális felé vagy lokálistól a globális felé. (Varju László: Na, merre menjünk?) Engedjék meg, hogy én utaljak arra, hogy már néhány évvel ezelőtt láttunk olyan folyamatokat, sőt olyan könyveket is olvashattunk többek között Henry Kissingertől is a Világrend című művében, hogy soha nem látott káosz fenyegeti a világot. Egy biztos, hogy a világ átalakulófélben van, azt is mondhatjuk, hogy egyfajta új világrend kezd kialakulni, és ennek egyik jele, állomása, szomorú állomása egy újabb testvérháború, ráadásul a szomszédságunkban.
Hérodotosz volt az a görög történetíró, aki a görög-perzsa háborúk nagy történetírója volt, Krisztus előtt az V. században, ő maga azt hagyta hátra, hogy a történelmet nem fejlődésként fogjuk föl, hanem inkább körforgásként. Lám-lám, lehet ez is, és ennek a veszélye is visszaköszön, újabb testvérháború zajlik nálunk, nem volt elég a délszláv háború. Ebből adódóan nyugodtan állíthatjuk, hogy az Európai Unió vezetőinek, a brüsszeli bürokratáknak felelőssége van ebben a helyzetben. Nemcsak a szankciós politika, az elhibázott szankciós politika, ami teljes kudarc, hiszen az Európai Unió családokat, nemzeteket, gazdaságokat szegényít el és hoz válságos helyzetbe, azt is hadd mondjam, hogy az Európai Unió biztonságpolitikája is kudarc, legalábbis abban mindenképpen, hogy nem tudta megakadályozni, hogy újabb konfliktus alakuljon ki katonai értelemben Európában, az európai kontinensen.
Elhangzott itt néhány ifjabb frakcióvezető kollégától különböző kijelentés, hogy aki megtámadja az adott országot, az tud békét teremteni. Ez nem feltétlenül így van, sőt, ha valaki kicsit ismeri a történelmet, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy ez nem feltétlenül így van, mert mondjuk, a második világháborúban sem az nyerte meg a háborút, aki elindította, tehát nem Hitler győzött, hála istennek, sőt az első világháborút sem az nyerte meg, aki elindította a háborút. Tehát nem okszerű és tényszerű az, hogy… (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Az már egy másik kérdés, hogy ebben nekünk milyen szerepünk volt, és hogyan látjuk az első világháború végét. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a brüsszeli elit, a brüsszeli bürokraták nem tudnak válságot kezelni.
Az, hogy ez milyen oknál fogva van, ezt láthatjuk: alapvetően szerintem értékrendbeli, spiritualitásbeli problémák vannak, és ennek gazdasági, biztonságpolitikai kihatásai is, tehát nem tudnak hatékony és alkalmazható döntést hozni, hogy megelőzzék például az ilyen típusú konfliktusokat. Ide is vezetett egy út, hogy kirobbant ez a szomorú, ismételt háború, nem rögtön és a semmiből jött, hanem be kellett volna tartani a minszki megállapodásban foglaltakat és sok minden mást, és nem provokálni adott esetben Oroszországot egy ilyen helyzetben. Ezt nyugodtan állíthatjuk. És persze nyilván Oroszország támadta meg Ukrajnát, ezt is tudjuk és látjuk, és ez szomorú és sajnálatos, de Magyarország mindig is a béke mellett állt, a magyar kormány mindig is ezt hangsúlyozta. Az egyetlen lehetséges helyzetmegoldást csak ebben említhetjük: igenis békét kell kikényszeríteni. Emellett pedig Magyarország rendkívül korrekten megsegítette az Ukrajnából a háború elől menekülőket, több ezer, több százezer ember, másfél millió ember ellátásában tudott segíteni a magyar kormány.
Azt hiszem, nagyon fontos dolog, hogy Kolping örök érvényű gondolatát is ideidézzük, aki nem mondott mást, mint azt kérte a Jóistentől, hogy saját korának a bajait, problémáit, veszélyeit felismerhesse, és hogy adjon neki erőt ahhoz, hogy orvosolhassa. És én azt látom, hogy a magyar kormány az elmúlt 12 évben minden veszélyt időben felismert, képes volt hatékonyan reagálni és orvosolni a veszélyeket, és mindig egy szempont vezette: a magyar érdekek megjelenítése és érvényesítése, a magyar családok megvédése. Úgyhogy azt hiszem, hogy jó, ha ezzel is tisztában vagyunk.
Brüsszel felelős a jelenlegi helyzetért, ezt írtam még itt fel magamnak. (Derültség és taps a DK, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd és a Momentum soraiban.) Igen, az energiaárak drasztikus növekedését egyértelműen örülök, hogy ennyire sikert aratott a mondatom a szankciók váltották ki. Ez egy elhibázott szankciós politika. Visszatérve egy mondat erejéig: Oroszország több mint 17 millió négyzetkilométer, a Föld legnagyobb országa, az egyik legerősebb hadsereggel rendelkezik (Derültség a DK, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd és a Momentum soraiban.), az egyik legnagyobb fosszilisenergia-tartalékokkal rendelkezik, nukleáris nagyhatalom. Az Európai Unió 4,2 millió négyzetkilométer, 27 tagállammal (Közbeszólások az ellenzék soraiból.), és mi fogalmazunk meg szankciót Oroszországgal szemben a saját rovásunkra, a saját kárunkra.
Nem olyan régen ért véget a gyermekeink számára a vakáció. Engedjék meg, hogy az utolsó három betűről, a „ció”-ról néhány gondolatot még elmondjak önöknek. Az elmúlt évtizedekben megtapasztaltuk, hogy a globalizáció milyen kihívást jelent a lokális nemzeti, helyi identitások megőrzésére, ez minden nemzet számára kihívás. A migráció, amely rendkívüli kockázatokat és fenyegetést rejt 2015 óta, látjuk Európa számos országában, és most itt van a szankció, amely gyakorlatilag önveszélyes, önveszélyes Európára, teljesen elhibázott és teljes kudarc.
(14.40)
Üdvözöltük miniszterelnök úr felszólalásában a nemzeti konzultációt. Nagyon fontosnak tartjuk azt a politikát, amit eddig vitt a magyar kormány, hogy most már tizenkét alkalommal, nemzetstratégiai kérdésekben, fontos kérdésekben megkérdezte a magyar állampolgárokat, hogy mi a véleményük, mi az álláspontjuk. Sok-sok millió ember adta le a voksát ilyen módon. Fontos, hogy ebben a helyzetben is tudjuk, hogy a szankciós politikával szemben a magyar emberek hogyan foglalnak állást.
Számunkra, kereszténydemokraták számára talán még ennél is fontosabbak azok a nagy nemzetstratégiai célok, amelyeket a magyar kormány megfogalmazott 2010-től folyamatosan, ilyen például a családtámogatások kiszélesítése, bővítése, és valamennyi költségvetésben azt látjuk még ilyen nehéz időszakban is, hogy odafigyel a családok támogatására, a családok gondjainak enyhítésére a magyar kormány. Ez mindenképpen példaértékű úgy, hogy védi őket a magas energiaárak ellen rezsicsökkentéssel, árstopokkal, és új munkahelyvédelmi akciótervet is létrehoz, ahogyan a miniszterelnök úr ezt elmondta. Ezt mi messzemenőkig támogatjuk, üdvözöljük, sok sikert kívánunk ehhez.
Az, hogy 2010-től valamennyi válságot sikeresen kezelt a magyar kormány, kellő garancia és kellő tapasztalat is arra, hogy a mostani válságból is kivezeti Magyarországot, és bízunk benne, hogy számos európai uniós ország követni fogja az ilyen intézkedéseket és ezt a politikát, amit a magyar kormány visz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)