ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Őszintén szólva, lenyűgözve hallgattam Deutsch Tamás képviselő úrnak, aki végre kiszabadult az Európai Parlament egyperces időkeretei közül, ezt a hosszú és rendkívül szórakoztató mesedélutánját, amivel két probléma volt. Az egyik az, hogy a törvényjavaslatokhoz nem volt semmi köze, a másik pedig, hogy a valósághoz nem volt semmi köze. Hogy tételesen cáfoljam, ez egyrészt nem tárgya ennek a vitának, másrészt nem is teszi lehetővé a rendelkezésre álló idő, egy dolgot szeretnék azonban nagyon határozottan visszautasítani. Tisztelt Képviselő Úr! Az önök állandó tévképzete, hogy azt hiszik, hogy az Orbán-kormány azonos Magyarországgal. Ez nem így van. Erre önöket 50 százaléknyi szavazat sem jogosítja föl. Azt kell önnek mondanom, hogy az nem demokrata, aki azt hiszi, hogy aki az önök kormányának az ellensége vagy ellenfele  fogalmazzunk finomabban , az az országnak is ellenfele.

A magyar európai parlamenti képviselők ellenzéki része, mint ahogy az itteni magyar parlamenti képviselők is és az európai parlamenti képviselők is azért szólnak és azért beszélnek, ha ez szükséges, az Orbán-kormány ellen, mert a magyar emberek érdekében beszélnek a legjobb meggyőződésük szerint, a saját választóikat képviselve.

Na, de hát itt sokkal komolyabb tétről van szó, mint arról, hogy Deutsch képviselő úr mit gondol az ellenzéki európai parlamenti képviselőkről, mi az álláspontja a demokratikus közéletről, vagy hogyan képzeli azt a demokráciát, ahol csak helyeselni lehet a cézárt és az ő csapatát. Mert itt valóban az a tét, és miniszter asszonnyal ebben mindenképpen egyetértünk, hogy hozzájute Magyarország, a magyar gazdaság, a magyar emberek azokhoz az európai uniós forrásokhoz, amelyekre egyébként rendkívül nagy szükségünk van ebben a gazdasági helyzetben. Ez valóban egy nagyon komoly tét. De ahhoz, hogy esélyünk legyen hozzájutni ezekhez a forrásokhoz, ahhoz az első lépés a valósággal való szembenézés.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kormány kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy legyen feltételességi eljárás, magyarán szólva legyen jogállamisági kritérium. Ez a kormány kézzel-lábbal, minden jogi eszközzel tiltakozott az ellen, hogy feltétele legyen az európai uniós pénzek folyósításának az, hogy Magyarországon is, mint minden más tagállamban, olyan jogállam legyen, amelyik garantálja azt, hogy ezeket a pénzeket nem lopják el, ezeket a pénzeket nem kormányközeli vállalkozók kapják, ezeket a forrásokat nem pazarolják el. Az Elios, a lószolárium meg a húszcentis kilátók országában, Deutsch Tamás képviselő úr, nincs senki, aki azt gondolná, hogy az ellenzéki képviselők akarják ellopni az uniós forrásokat. Az önök barátai, rokonai és üzletfelei azok, akik az OLAF rendszeres, gyakori és megalapozott bírálatát is kiváltva, ezeket az európai uniós forrásokat időnként rendellenes módon, időnként jogtalan módon, máskor meg csak rendkívül részrehajlóan, irányított módon felhasználták.

Ezt unta meg az Európai Unió. Kétségkívül, 2010 körül még csodálkoztak, még nem értették, hogy miről van szó, a politikai cinizmusnak és a  hogy kell ezt mondani  közpénzekhez való laza hozzáállásnak vagy nagyon is célzatos hozzáállásnak ez a szintje, amit az önök kormánya megvalósított, ez egynémely tagállam egyébként korábban szintén létező problémája ellenére is új volt, és nehezen alkalmazkodtak hozzá. De tíz év alatt kiismerték önöket.

Ön követte ezt a folyamatot, miniszter asszony is követte ezt a folyamatot különböző pozícióiban, jól tudja, hogy a jogállamisági mechanizmus bevezetésének egyik legfontosabb okai a magyar és egyébként a lengyel jogállammal kapcsolatos aggályok voltak. És ezek nem valamifajta politikai támadások, hanem ezek dokumentált és bizonyítható tények és problémák, amelyek folyamatosan megjelennek.

Önök ezeket először folyamatosan tagadták, azt mondták, hogy ezek nincsenek, nem igazak, ez itt egy mintaértékű, csodálatos jogállam, itt aztán a korrupciónak híre sincsen. Aztán, amikor kiderült, hogy az Európai Unió komolyan veszi és komolyan gondolja azt, hogy elvárja a szerződésekben rögzített alapjogok érvényesülését, elvárja egyébként azt, hogy Magyarország betartsa a vállalásait, akkor lassan elkezdtek oldalazni. Majd, amikor kiderült, hogy tényleg nem lesz pénz, ha nem hajlandóak ebben lépni, akkor hirtelen rájöttek arra, hogy ja, hát, tulajdonképpen nem is volt azért minden annyira jó, mint amennyire volt, vagy rájöttek arra, hogy valamit mégiscsak kellene csinálni.

Az a baj, hogy önök még mindig nem őszinték. Talán önmagukkal sem, de hogy az országgal és az európai partnereinkkel nem őszinték, az bizonyos. Az elénk került törvényjavaslat-csomag ennek a bizonyítéka. Nem szálaznám szét az egész törvényjavaslat-csomagot, csak néhányat említek meg a legszebbek közül. Például azt mondja a jogalkotási törvény, hogy innen kezdve majd a törvények 90 százalékánál kell társadalmi egyeztetés. A jelenlegi jogalkotási törvény minden törvénynél előírja egyébként a hatástanulmányt és a társadalmi egyeztetést, amit önök rendszeresen nem végeznek el, vagy ha elvégeznek, akkor azt teszik, hogy meghívnak néhány baráti civil szervezetet, máskor álcivil szervezetet, akit önök finanszíroznak, és egyébként azokat a szereplőket nem hallgatják meg, akik feltételezhetően vagy a tapasztalatok alapján kritikát is mondanak a törvényjavaslatokról. Én rendszeresen szoktam kérni a Törvényalkotási Bizottság ülésén, hogy mutassák be ezeknek a társadalmi egyeztetéseknek a dokumentumait, mutassák be a hatástanulmányokat, ez sosem történik meg. Önök most mit mondanak? Hát, majd még legyártanak három papírt, amivel igazolják, hogy tulajdonképpen volt társadalmi egyeztetés, de egyébként ugyanúgy nem fognak semmit csinálni.

Folytathatnám kedvencemmel, az integritási hatósággal, vagy hogy hívják  nem merik korrupcióellenes hatóságnak hívni, mert érzik, hogy azért az tényleg túlzás lenne még önöktől is , amelyiknél, ugye, elvileg létrehoznak egy független hatóságot, de egyébként az Állami Számvevőszék elnöke javasolja, Orbán Viktor egyik embere, a köztársasági elnök nevezi ki, Orbán Viktor másik embere. Hát, nyilván marha független lesz, ezt láttuk, önök telerakták pártkatonával az összes független intézményt, ez is pont ugyanannyira lesz független, mint amennyire egyébként például maga az ügyészség ma független Polt Péter vezetésével, és még a végtelenségig folytathatnám ezt a sort.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, nem is akarok továbbmenni. Ja, még egyet mondok, mert ezt nem bírom ki: azt mondja, hogy megszüntetik a közérdekű adatok megismerése előtt álló akadályokat. Hogy szüntetik meg? Hát úgy, hogy kivezetik a munkadíjalapú elszámolást, de azt mondják, hogy egyébként majd lesz egy kormányrendelet, amelyikben majd megmondják, hogy tulajdonképpen mennyi összeg fölött kell fizetni és mennyit. Na, de azt már nem kötik az orrunkra, tehát azt majd a kormány, nyilván megvárva saját elképzelésük szerint a brüsszeli eljárás végét, azt majd önök eldöntik, hogy ja, de egyébként ott majd olyan díjakat szabnak meg. Pont az a dolog, ami önöknek kellemetlen, hát arra azért majd lesz egy olyan díj, ami elveszi a kedvét a sok kis oktondi kíváncsiskodónak.

Szóval, azt kell önöknek mondanom, azt mondanám, hogy szánalmas, de ez nem is a legjobb; szomorú, hogy még mindig itt tartanak, még mindig ott tartanak, hogy azt hiszik, hogy az Európai Uniónál is meg lehet ezt a dolgot okosba’ oldani. Meg lehet oldani, kis sunnyogással meg lehet oldani, majd úgy teszünk, mintha, és akkor ők majd úgy tesznek, mintha. Tudom, ezt Navracsics miniszter úr mindig elmondja, hogy micsoda baráti hangulat van, aztán láttuk, és egyébként ebben is becsapják önmagukat is meg az országot is, hogy mit mondott a Bizottság. Nem megegyezés volt, drága képviselő úr, a Bizottság azt mondta, hogy elindítja az eljárást, javaslatot tesz az összeg zárolására, és a magyar kormánynak van két hónapja arra, hogy bizonyítsa azt, hogy tényleg valamit csinál.

Ja, és mindjárt mondok valamit a törvényjavaslatokról is, már hogy a benyújtás módjáról is, meg arról, hogy miért nem szavaztuk meg ezt a fajta eljárást, amit önök javasoltak. Szóval, az a helyzet, drága képviselőtársaim, hogy nem néznek szembe a helyzet súlyosságával. Ezt mutatja egyébként, és erről akartam beszélni az imént, a törvényjavaslatok sorsa is.

(20.50)

Önök júliusban bejelentették ezeket az intézkedéseket. Gulyás Gergely kiállt egy sajtótájékoztatóra, és bemondta, hogy majd ez meg ez, meg ez az intézkedés lesz. Majd két törvényjavaslatot benyújtottak, ez rendben van, a két kevésbé súlyosat, tegyük hozzá, a többiről egy büdös kukkot sem. Majd még megpróbálva egy kicsit trükközni, szombaton kiállt Gulyás Gergely, és elmondta, hogy hétfőn majd benyújtjuk a törvényjavaslatokat, de nem vasárnap előtt, véletlenül se, nehogy a Bizottság lássa, hogy önök mivel próbálkoznak, aztán nem nyújtották be. Kettőt benyújtottak, a másik kettőt nem nyújtották be, hanem azzal vártak péntekig, majd utána idejöttek a Parlament elé, azok után, hogy végig húzták az időt: minden levélre az utolsó pillanatban válaszoltak; minden javaslatot az utolsó pillanatban nyújtottak be. Idejöttek, és azt mondták: na, most kérünk házszabálytól való eltérést, meg kérünk sürgősséget, mert most ez hirtelen nagyon sürgős lett. Egyébként össze lehetett volna hívni a parlamentet szeptemberben is, sőt már szeptember elején is, sőt össze lehetett volna hívni augusztusban is, mert volt ez annyira fontos kérdés, de akkor nem volt fontos.

Ez egy nagyon ócska, nagyon szimpla és nagyon átlátszó kommunikációs trükk, hogy az ellenzékre mutogathassanak. Értelme nincsen, és elmondom, hogy miért nincsen értelme. Mert nem veheti egyikünk se biztosra, hogy működni fog ez a trükk, amivel önök próbálkoznak. Persze, megpróbálhatják még egyszer eljátszani, megpróbálhatják még egyszer, hogy Navracsics Tibor most már KDNP-s, és akkor hátha jobban szeretik Brüsszelben. El lehet játszani ezeket a kis játékokat, és meg lehet próbálni még egyszer átverni Brüsszelt, hátha még egyszer beveszi ezt a „tulajdonképpen mi nagyon akarunk az európai értékekhez tartozni, csak nem mindig sikerül” játékot.

De hát, lenne egy tisztességes út, és ez a tisztességes út lenne az ország érdeke. Tessék valóban lépni a korrupció ellen és a jogállamiság érdekében. Ha önök azt mondják, hogy nincs baj a korrupcióval Magyarországon, akkor lépjünk be az Európai Ügyészségbe. Tudom, ez nem kötelező feltétel, csak helyre kéne állítani a bizalmat. Ezzel helyre lehetne állítani a bizalmat, mert ha itt nincs korrupció, ha önök fellépnek a korrupció ellen, akkor nincs félnivalójuk az Európai Ügyészségtől, akkor jöjjön az Európai Ügyészség, nézzük meg, hogy valóban az derüle ki, hogy a magyar vádhatóság ellátja a feladatát. Akkor ne azzal játsszanak, hogy az OLAF-osok vizsgálhatnak bizonyos eseteket, de csak úgy, hogy egy-egy NAV-os fogja őket két oldalról  nyilván túlzok egy kicsit , hanem akkor engedjék, hogy az Európai Ügyészség vizsgálódjon Magyarországon.

Önök azt mondják, hogy itt jogállam van. Rendben van! Hát, akkor térjünk vissza a jogállamhoz abban az értelemben, hogy független legfőbb ügyész van, hogy független bíróság van, hogy nem egy, egyébként érdemi bírói gyakorlattal nem rendelkező ember a Kúria elnöke, és nem egy fideszes volt képviselő a legfőbb ügyész, akkor ezzel sokat segítenénk. Akkor hozzunk létre egy olyan Alkotmánybíróságot, amit nem politikusokkal tömnek tele egyoldalúan, hanem amelyikbe valóban, mint a korábbi köztársasági Alkotmánybíróságban, minden vitán felül álló jogász szakemberek kerülnek be, és amelyik jogkört kap arra, hogy alkotmányossági szempontból elbírálja érdemben az önök döntéseit, és nem csak fejbólogató meg időhúzó Jánosként működik ebben az országban.

Akkor vállalják azt, hogy független lesz a média  mert ez lesz a következő balhé az EU-val, mert arra is kezdenek rájönni , hogy lesz független médiahatóság, hogy lesz pártatlan közmédia. Mi erről nyújtottunk be törvényjavaslatot, és hogyha önök azt mondták, hogy lépjünk túl a pártviszályokon és a pártszempontokon, én is ezt kérem önöktől. Ha önök szerint fontos, hogy Magyarország megkapja ezeket a forrásokat, ha biztosra akarnak menni, akkor támogassák a mi törvényjavaslatunkat, támogassák azt a törvényjavaslatot, amelyik valóban helyreállítja Magyarországon a jogállamot, amelyik a lényeges kérdésekkel foglalkozik, amelyik nem felszíni, felületes álmegoldásokkal, sunnyogással akarja valahogy kitrükközni a jogállamisági eljárást.

Ha ez így van, akkor fogunk tudni konszenzusra jutni. Álmegoldásokban, pótmegoldásokban, a magyar polgárok becsapásában mi nem vagyunk partnerek. (Dr. Deutsch Tamás: Mióta? Mostantól?)