VAJDA ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Szóval, a magyar kormány immáron több mint egy éve harcol az Európai Bizottsággal azért, hogy a jelen uniós költségvetési ciklusban a Magyarországnak járó mind ez idáig befagyasztott fejlesztési forrásokhoz hozzájuthasson. Hát, voltak ezek a kezdeti vehemensebb tárgyalások, az új kormányzat megalakulása óta azonban egy sokkal diplomatikusabb hangnemben folytatódnak, ami a zorddá váló világgazdasági és energetikai környezet fényében egyáltalán nem meglepő.
(21.10)
Sőt, a miniszterelnök külön minisztert is beemelt a kormányba Navracsics Tibor személyében, akinek a legfőbb feladata a megegyezés tető alá hozása. Az Európai Bizottság pedig talán egyre keményebb fellépést sürget Magyarországgal szemben az elmúlt évtizedhez képest. Ennek legújabb lépéseként 3000 milliárd forint elvonását javasolja. Az Európai Unió Parlamentje szintén hasonló keménységet mutatott. A legutóbbi jelentésében a szavazatot leadott képviselők 73,5 százaléka állapította meg, hogy Magyarország nem teljesen jogállam, hanem választási autokrácia. Ezek azok a körülmények, amelyekre figyelemmel kell lenni akkor, amikor a törvényjavaslatok tartalmát vizsgáljuk. A kérdés ugyanis nem pusztán annak tar-talma, hanem az is, hogy az alkalmase javítani a magyar jogállamiság állapotán. Erre a kérdésre azonban csak nemleges válasz adható.
Engedjék meg, hogy felszólalásomban tételesen végigvegyem az öt törvényjavaslatot, röviden ismertetem tartalmilag, és értékelni is fogom őket. A kormány, ugye, összesen eddig három részletben nyújtott be törvényjavaslatokat, amelyekkel az a cél, hogy a kormány meg tudjon egyezni az Európai Bizottsággal erről a bizonyos felfüggesztett, most éppen 3000 milliárd forintról, amely még egyszer Magyarországnak járó uniós forrás, és ezek folyósítása érdekében.
Ez az öt javaslat az alábbi témaköröket érinti. Az első a jogszabály-előkészítésben való társadalmi részvétel biztosítása. A második a büntetőeljárásban a korrupciós bűncselekményeknél a vádemelés mindenki számára lehetővé tétele, a harmadik a pénzügyőrök közreműködése az OLAF magyarországi vizsgálataiban, a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál a politikai összeférhetetlenség szigorítása. A negyedik pedig az uniós források szabályszerű felhasználását ellenőrző integritáshatóság felállításáról szól, az ötödik pedig a közérdekű adatigénylés egyszerűbbé tételével és a belső ellenőrzési és integritási igazgatósággal kapcsolatos. Tehát, mint ígértem önöknek, egyesével mind az öt törvénytervezeten szeretnék végigmenni, és mindegyiket röviden összefoglalom, és értékelem, hogy én hogyan látom.
Kezdjük az elsővel! Ez a T/705., a jogszabály-előkészítésben való társadalmi részvétel biztosítása. A javaslat indoklása már rögtön az elején egy nyílt hazugsággal indít, mert azt mondja, idézem, hogy a törvényjavaslat benyújtását a kormány és a Bizottság közeledő álláspontjai teszik lehetővé, és az Országgyűlés elé terjesztése bizonyítja, hogy még egyszer idézem önöket „a kormány a kölcsönös tiszteleten alapuló őszinte és szakmai párbeszéd híve”. (Dr. Varga Judithoz:) Öntől idézem. Állítja ezt tehát az a kormány, amely formális ügyeken kívül sem az ellenzék, sem a civil, sem a szakmai álláspontokat nem veszi soha figyelembe a jogalkotása során. Emlékeztetem, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényt hogyan kellett utólag a szakmai felháborodás miatt többször kiigazítani, mert nem volt megfelelően előkészítve.
Hasonlóan elkötelezettnek mutatkozik a kormány a szakmai konzultációra a választási szabályok megalkotásakor, amely szabályozás a 2022. évi országgyűlési választások alatt több okból is alaptörvény-ellenes volt esetenként még a mostani Alkotmánybíróság szerint is; vagy akkor például, amikor orosz mintára stigmatizálják és üldözik a civil szervezeteket vagy lehetetlenítik el a kisegyházak működését. Hasonlóan nyitott a kormány a szakmai egyeztetésre a tanárokkal is ugye? , amely szakmai egyeztetést a kormány azzal oldotta meg, hogy nyíltan politikai okokból megfosztotta a tanárokat a sztrájkhoz való joguktól, sőt most már fenyegetik is őket.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy számos olyan eset van, ahol a gyakorlatban látható, hogy mit is jelent a kormány párbeszédre való nyitottsága. Ez pedig a törvényjavaslatban leírtakkal szöges ellentétben áll.
Tartalmi szempontból a javaslat, különösen annak tényleges betartása szintén nem vehető komolyan, nem jelenít meg tényleges szándékot arra vonatkozóan, hogy a kormány javítaná a magyar jogalkotás minőségét és a társadalmi részvételt. Szóval, a javaslat tartalmilag alkalmas volna jogszabály-előkészítés javítására, amennyiben a kormány bármiféle hajlandóságot mutatna azon szabályok betartására, ami a bíróság előtt nem kikényszeríthető, azonban ilyen hajlandóságot ez a kormány nem mutat. Sőt, kifejezetten visszaszorították a döntés-előkészítés szakmaiságát. Mondok egy példát, egy idézetet. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutató Központjának egy korábbi rendezvényén Orbán Balázs, az önök államtitkára kifejtette – idézem , hogy kifejezett kormányzati koncepció, hogy a törvényeket, kormányzati ötleteket a gyakorlatban próbálják ki, ott vonják le az ezzel kapcsolatos konzekvenciákat. Tehát a döntés-előkészítés és társadalmi egyeztetés kifejezetten ő mondja, az államtitkár, hogy kifejezetten nemkívánatos eleme a kormányzati munkának.
Ennek egyik legékesebb példája a Fudan Egyetem felsőoktatási tevékenysége kapcsán Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság között létrejött megállapodás kihirdetéséről szóló törvényhez készült hatásvizsgálat. Ennek a hatásvizsgálata kevesebb mint fél oldal volt, és ebben a fél oldalban lerendezte a kormány ezt azzal, hogy a Fudan Egyetem magyarországi tevékenységének nincs költségvetési hatása, annak a tervnek, ami 550 milliárd forintba kerül, amelyből 450-et Kína hitelezne. Azt is leírják, hogy nincs adminisztratív hatása, és nincs egyéb hatása, annak ellenére, hogy az a Diákváros helyére épülne, amely elmaradásának hatalmas szociális hatása van.
Na de folytatom. Az említett Fudan-ügy egy másik körülményre is rávilágít: arra, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény egyébként előírja az előzetes hatásvizsgálat elkészítési kötelezettségét. A 17. §-ban van, amelyben fel kellene deríteni a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, különösen a társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait, környezeti és egészségi következményeit, adminisztratív terheket befolyásoló hatásait, valamint a jogszabály megalkotásának szükségességét, a jogalkotás elmaradásának várható következményeit és a jogszabály alkalmazásához szükséges személyi, szervezeti, tárgyi és pénzügyi feltételeket. Ez mind tehát már egy olyan, már most is létező követelmény a magyar jogban, amelyet a jogalkotás során be kellene tartani.
Na de most mondtam önöknek, a fent idézett Fudan-jogalkotás az, amely jól példázza, hogy ezeket a követelményeket önök egyáltalán nem teljesítik, vagy ha teljesítik, az nem érdemi hatásvizsgálatot jelent, pusztán formálisan egy lapra írt mondatot arról, hogy a hatásvizsgálat megtörtént. Itt kell rávilágítani az utolsó fontos körülményre, vagyis arra, hogy mi történik akkor, ha a javaslatban foglalt követelményeket a kormány nem tartja be. A válasz röviden az, hogy semmi. Az itt leírt követelmények elmulasztásának nincs közjogi következménye.
Összefoglalva tehát a leírtakat, a kormánynak nincs olyan jogi kötelezettsége, amely arra kényszerítené őket, hogy ezeket a szabályokat be is tartsák. Még akkor is, ha a szabályok formális betartására törekednek, elegendő, hogy a nem szabályszerűen előkészített javaslataikat képviselőkkel nyújtsák be, ezekre mindig van példájuk, amely esetekben a javaslatban szereplő szabályok betartása formálisan sem kötelező. Tehát ez a javaslat egy trükk arra, hogy a kormány javító szándékot mutasson fel az Unió felé tényleges tartalmi változás nélkül. A javaslat tartalmában teljességgel alkalmatlan az Unió által elvárt cél elérésére, ezáltal arra, hogy az uniós pénzek magyarországi hozzáférhetőségét garantálja.
Mondom a következő törvénytervezetüket, a T/706-ost: a büntetőeljárásban a korrupciós bűncselekményeknél a vádemelés mindenki számára lehetővé tétele. Nos, itt már az Európai Bizottságnak is feltűnt, hogy milyen sok korrupciós ügy nyomozása akad el a rendőrségen, de főként az ügyészségen, különösen akkor, ha az ügyben érintett személy hogy is fogalmazzak finoman? közelebb áll a Fideszhez, mint a legtöbb állampolgár. Most tehát megszületett egy olyan javaslat, amely elvileg azt a célt szolgálja, hogy ha bizonyos ügyekben a nyomozó hatóság vagy az ügyészség elutasítja a feljelentést vagy megszünteti a nyomozást, akkor bármelyik állampolgár elérhesse, hogy folytassák tovább a nyomozást, illetve a bíróság dönthessen arról, hogy kelle büntetőeljárást indítani.
Nos, a javaslat felsorolja, hogy mely bűncselekmények tartoznak ebbe a kiemelt körbe, összefoglaló nevükön: a közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények körébe. Nem olvasom a jogszabályt, hogy mik vannak, tételesen van egy felsorolás. A felsorolással egyébként nincs is különösebb baj. A gondok ott kezdődnek, amikor az állampolgár úgy dönt, hogy belekezd ebbe a speciális eljárásba. Vegyük végig, hogy mit kell végigcsinálni az állampolgárnak, mert már az eljárás megindítását is megnehezíti az előterjesztő azzal, hogy kötelező jogi képviseletet ír elő, amit az állampolgárnak muszáj saját zsebből finanszírozni, mivel, idézem önöktől: „költségkedvezmény iránti kérelmet nem terjeszthet elő az állampolgár”.
(21.20)
Tehát bármilyen szegény is legyen a korrupción felháborodó polgár, ha szegény, ebben az eljárásban részt nem vehet, mert nem kaphat pártfogó ügyvédet.
További érdekesség, hogy ha a kezdeményező véletlenül elmulaszt egy törvény által előírt határidőt, mert például, mondjuk, beteg, vagy éppen kórházban vagy külföldön van, akkor ne is próbálkozzon azzal, hogy igazolja mulasztását, mert idézem a törvényből „az eljárási cselekményekre megállapított határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye”. Amennyiben tehát valaki meg akarná támadni egy szerinte korrupciógyanús ügyben az eljárást megszüntető ügyészségi határozatot, akkor bizony irtózatosan szemfülesnek kell lennie. Hiszen ismernie kell az ügyszámot, ugyanis kizárólag az ügyszám alapján kereshető honlapon találhatja meg az átlag állampolgár, hogy milyen döntés született.
Az adott ügyben hozott határozatot, pontosabban a határozat kivonatát a hatóság közzéteszi. Ez a kivonat azonban nem tartalmazhat személyes adatot, továbbá olyan adatot vagy megfogalmazást, amely alapján meghatározott, akár természetes, akár jogi személy a kivonatból azonosítható lehet. A honlapra való feltöltéstől számított 15 napja van az indítvány benyújtására. Amennyiben tehát ezeken a hogy is mondjam? könnyen leküzdhetőnek korántsem mondható akadályokon túljut a kezdeményező, és a kritériumoknak megfelelő felülbírálati indítványt tud benyújtani, akkor két lehetőség merül fel. Az egyik, hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a nyomozást elrendeli, illetve, hogy a nyomozás folytatására utasít, a másik pedig, hogy az indítvány a bíróságra kerül.
Nos, az ilyen típusú ügyekben országos illetékességgel a Fővárosi Törvényszék nyomozó bírói járnak el, egy hónapon belül. Ha a nyomozási bíró a hatóság vagy ügyészség határozatában komoly hibát fedez fel, hatályon kívül helyezi azt, és visszaküldi a döntés hozójának. Az ezt követő esetleges nyomozást is természetesen az ügyészség irányítja. Nos, ha még mindig nem sikerült elérni, hogy lefolytassák a nyomozást, akkor az a személy, aki korábban előterjesztette a felülbírálati indítványt, ha eddig nem adta volna fel a küzdelmet, akkor ismételt felülbírálati indítványt nyújthat be. Ha a bíróság igazat ad neki, akkor kimondja, hogy van lehetőség vádindítvány benyújtására. A vádindítvány lényegében hasonló, mint általában egy vádirat. A bíróság ezt ülés tartása nélkül megvizsgálja, és ha elutasítja, itt a vége az eddigi igyekezetnek, mert a bíróság döntése ellen nem lehet fellebbezni.
Szóval, ha a bíróság első kézből valamiért mégsem utasítaná el az indítványt, akkor két hónapon belül dönt arról, hogy a megvádolt személy megalapozottan gyanúsítható az adott bűncselekmény elkövetésével. Ülést persze ekkor sem tarthat, és nem meglepő módon a döntése ellen sem lehet fellebbezni. Ha mégis lefolytatják az eljárást immár ülés tartásával, a kezdeményező számára nem mindegy, miképpen dönt a bíróság, mert a terhelt felmentése esetén minden bűnügyi költséget neki, az állampolgárnak kell állnia.
Szóval, hogyan értékeljük ezt a törvényjavaslatot? Hát, elmondtam az eljárásnak a vázlatos leírását. Szerintem ebből is jól kivehető, hogy egy tudatosan rendkívül túlbonyolított, adminisztrációs akadályokkal tűzdelt, az indítvány benyújtójára indokolatlan terheket helyező torzszülöttet kreáltak önök. A felületes olvasónak, illetve a magyarországi viszonyokat talán kevésbé ismerőknek úgy tűnhet, hogy nagyon nyakatekert módon, de megfelel ez az Európai Bizottság kívánalmainak, de a valóság nem más, mint hogy ez egy blöff, mert a korrupciós ügyekben a jövőben sem lesz előrelépés. Ez az új eljárás mindent elkövet, hogy az indítvány előterjesztője egy bürokratikus útvesztőben elvesszen, ráadásul igen komoly anyagi teherrel is fenyegetik. Az ügyészi szervezet pedig egy hierarchikus felépítésű szervezet, amit egy Polt Péter nevezetű ember vezet, aki eddig a politikailag kényes ügyekben direkt úgy intézett, hogy előrelépés ne legyen. A Kúria elfoglalásával pedig, a megkérdőjelezhető bírói kinevezésekkel, a korlátozott precedensrendszer bevezetésével a bírói hatalmat is egyre inkább hogy mondjam? bedarálja a NER. Hiába mondja Gulyás Gergely miniszter, hogy a magyar bírók lassan saját maguktól is függetlenek maguktól lehet, hogy függetlenek, de maguktól, a Fidesztől nem.
Nézzük a harmadik törvényt, a T/1202-est, a pénzügyőrök közreműködése az OLAF magyarországi vizsgálataiban, a közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál, a politikai összeférhetetlenség idézőjelben mondom szigorítása. Ez a javaslat is az uniós pénz megszerzése érdekében két kategóriába sorolható rendelkezéseket tartalmaz. Egyrészt rendelkezik arról, hogy az OLAF megkeresésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal támogatást nyújt az OLAF-ellenőrök magyarországi vizsgálataihoz, ami tartalmilag egy pénzügyőr OLAF-vizsgálatok alatti jelenlétét és egy egymillió forintos bírságolási jogot jelent. Ez utóbbit akkor, ha a vizsgált személy felróhatóan nem tesz eleget kötelezettségének.
Másrészt ez a javaslat a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal kapcsolatos szabályokat módosítja, törvényi szinten rögzíti, hogy a közbeszerzési törvény szerint ajánlatkérőnek minősülnek bár a javaslat indoklása szerint ez csak egy formai változás , valamint, hogy szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg.
Ezt a javaslatukat is értékelném, jó? Mert a javaslat az elérni kívánt cél elérésére, az európai uniós források biztosítására, különösen azok teljes körű és hosszú távú biztosítására biztos, hogy alkalmatlan. Először is, az OLAF-vizsgálatokat biztosító rendelkezések bár egyébként minimális előrelépésnek valóban tekinthetőek, hiszen törvényi szinten rögzíti a javaslat, hogy a pénzügyőr az OLAF-ellenőrrel tarthat, és a vizsgálata során egyes fellépési és kényszerítő eszközöket alkalmazhat mondok ilyet. A pénzügyőr az intézkedést akadályozó tárgyat eltávolíthatja, valamint a jogszerű intézkedésnek való ellenszegülés esetén kényszerítő eszközöket alkalmazhat.
Nos, a probléma viszont az, hogy a NAV nem tekinthető olyan független szervnek, amelytől tényleges érdemi támogatást lehetne várni. Sőt kijelenthetjük, hogy az egyik oka jelenleg a Magyarország ellen folyó jogállamisági eljárásnak pont az, hogy a korrupció kivizsgálásában az erre hivatott szervek így nyilván részben például a NAV nem vesznek érdemben részt akkor, ha politikai érintettségű ügyről van szó. A javaslatot tehát nem önmagában annak tartalma, hanem az állami szervek függetlenségének hiánya rontja le. A javaslat után az OLAF-vizsgálóhoz csatlakozó ellenőrök sokkal inkább egy elterelő szerepet tölthetnek majd be, és nem valódi segítséget nyújtó szakértő szerepet.
A másik problémám a javaslattal, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványával miképpen foglalkozik. Az előbb az összefoglalásban elmondtam, hogy rendelkezik az összeférhetetlenségi szabályokról. Ez egy általános rendelkezés azonban, amely mellőzi a tételes felsorolását az összeférhetetlen pozícióknak. A rendelkezés szerint és most idézem a javaslatukat az, aki a feladatai pártatlan, tárgyilagos és elfogulatlan ellátására gazdasági érdeke vagy bármely egyéb közvetlen vagy közvetett személyes érdeke vagy körülménye miatt ideértve, mondjuk, a családi, érzelmi okokat, politikai vagy nemzeti hovatartozást is nem vagy csak korlátozottan képes, köteles tartózkodni minden olyan tevékenységtől, amely az alapítvány vagy a csatlakozó, vagy mindezek számára közvetlen vagy közvetett módon vagyont juttató érdekével ellentétes lehet. Idézetet befejeztem önöktől.
Szóval, kiemelendő, hogy akivel szemben ez a fajta elfogultság vagy annak látszata fennáll, saját maga köteles azt bejelenteni. Nincs azonban szabály az ilyenfajta összeférhetetlenség hivatali észlelésére. Ez azért probléma, mert a modell alapjául szolgáló törvény ugye, ez a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló 2021. évi IX. törvény pont a kuratórium és a felügyelőbizottsági tagság miatt más tisztséggel való össze nem férhetetlenségből indul ki, így hiányoznak azok a kidolgozott garanciális szabályok, amelyek ezt a rendelkezést érdemben kikényszeríthetővé tennék a bejelentés elmaradása esetén.
Távolabbról szemlélve a rendelkezést azonban az is látható, hogy egy ilyen összeférhetetlenségi szabály még annak kikényszeríthetősége esetén is pusztán eshetőleges. Az az összeférhetetlenségről döntő szerv aktuális, mondjuk ki, politikai véleményén múlik. Ezen a ponton tehát fontos kiemelni, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal végrehajtott modellváltás legnagyobb érintettjei a felsőoktatási intézmények.
(21.30)
Az egyetemi modellváltás következtében a magyar felsőoktatási intézmények ilyen modellbe kerültek. Számtalan aktív, elsősorban kormánypárti, fideszes politikus került egyetemi vezető testületekbe ilyen módon. Történt ez úgy, és most idézem, idézet jön, hogy „a modellváltás az autonómia kiteljesedését is jelenti”. Tudja, kitől idéztem? Stumpf Istvántól. A maguk rádiójában, a Kossuth Rádióban mondta ’21. február 1-jén. Ez csak akkor következhet be egyébként, amennyiben a szervezet valóban képes az önigazgatásra, tehát külső pártpolitikai befolyástól mentesen, függetlenül tud működni.
Szerencsére nincs itt probléma, mert a kormány maga adta meg azokat a szabályokat, amelyek a függetlenség biztosítékát jelenthetik, ugyanis az európai uniós költségvetési források felhasználásának ellenőrzéséről szóló, ma tárgyalt T/1260-as törvényjavaslat az integritáshatóság elnöke és annak elnökhelyettesei vonatkozásában szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állít fel. Nem olvasom fel, de ott van az önök törvényében, hogy mennyi minden módon biztosítják az összeférhetetlenséget.
Habár az egyetemi kuratórium és a felügyelőbizottság esetén nem feltétlenül indokolt egy ennyire teljes körű szigorú tiltás, mégis ezek az összeférhetetlenségi szabályok nagy részben átvehetőek lennének, hogy a miniszterek ne ülhessenek be ezekbe az intézményekbe, ahol szakmai irányítás helyett maximum a politikai kontrollt jeleníthetik meg.
Nézzük a negyedik javaslatukat, amit éppen most idéztem, a T/1260-as, ez az uniós források szabályszerű felhasználását ellenőrző, hát, önök integritáshatóságnak hívják, ennek a felállításáról, amely egy újonnan felálló hatóság, egy autonóm államigazgatási szerv. Hát, a papír mindent elbír, tehát papíron független, tudják, csak a törvényeknek meg az uniós jognak van alárendelve. Emellé pedig létrehoznak önök egy korrupcióellenes munkacsoportot, amely munkacsoport a hatóságtól független, elemző, javaslattevő, véleményező és döntés-előkészítő feladatokat ellátó testületi szerv. Ez a munkacsoport az önök javaslata szerint határozatlan ideig működik, és a munkacsoport nem avatkozhat be a hatóság tevékenységébe. Hát, értékelném ezt a javaslatukat is, mert ennek is az a célja, hogy minél hamarabb megállapodjanak az Európai Bizottsággal.
Magán a javaslat szövegén is érződik, aki olvassa, hogy egyes jogi fordulatait, az intézmény függetlenségi garanciáit egy az egyben átvették EU-s joganyagokból. Első olvasatra tehát úgy tűnik, hogy ez a, valamiért korrupcióellenesnek nem merték hívni, de integritásnak keresztelt hatóság valóban autonóm, a vezetői szakmai tapasztalattal bírnak majd, szigorúak az összeférhetetlenségi szabályok, viszonylag széles körben tudnak majd vizsgálódni s a többi, s a többi.
Na, de mi itt élünk! Tehát az, aki ismeri ezt az országot, ahogyan a Fidesz 12 éves regnálása óta megszokhattuk, a külcsín nem minden, mert a tartalom ellentétben rendkívül gyenge, így a hatóságra majd csak egy kirakatszerep hárul, érdemi jogosítványainak száma ugyanis nulla, mert az integritáshatóság ugyanis főleg csak érdeklődhet, információkat kérhet, ajánlásokat tehet és jelentéseket írogathat. Bármi gyanúsra bukkan, érdemben el nem járhat, hanem jeleznie kell a megfelelő szervezetnek, mondjuk, az ügyészségnek, tudják, amit Polt Péter vezet, vagy a Közbeszerzési Döntőbizottságnak, illetve a Gazdasági Versenyhivatalnak, amelyeket szintén kormánypárti kinevezettek irányítanak.
Egyébként sok mindent elmond az, hogy a hatóságnak talán a legerősebb jogosítványa az, hogy maximum kettő hónapra felfüggeszthet egy közbeszerzést. Tehát maximum ennyi ideig tudja megakadályozni önerőből a gyanús eljárásokat. A cél szerintem teljesen jól kiolvasható a sorok között: legyen egy papíron a kormánytól független hatóság, valami olyasmi, mint ami számos nyugat-európai államban jól működik, hátha akkor az EU-s döntéshozók majd megnyugodnak. Ez eddig teljesül is. Azonban kínosan ügyelt arra a kormány mint a javaslat benyújtója, hogy érdemben ne tudjon a hatóság eljárni, sok vizet ne tudjon zavarni, a kiépített NER-es közpénzszivattyú nagyobb fennakadások nélkül dolgozhasson tovább.
Végül az ötödik törvényjavaslatuk a T/1261-es, a közérdekű adatigénylés egyszerűbbé tételével és a belső ellenőrzési és integritásigazgatósággal kapcsolatban. Ennek a javaslatnak az a célja, hogy az infotörvény 29. §-ában szabályozott, a munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételére vonatkozó költségtérítés megállapításának lehetősége kivezetésre kerüljön az infotörvény rendszeréből, valamint, hogy a fennmaradó költségelemek, mondjuk, a másolás vagy a kézbesítés költségének tekintetében a kormány rendeletben költséghatárokat állapíthasson meg. A javaslat egyúttal intézményesíti a belső ellenőrzési és integritási hatóságot, és lefekteti annak működési szabályait. Az igazgatóság a kormány szervezetrendszerén belül működik, a Navracsics Tibor vezette területfejlesztési tárcához tartozik, és a feladatai nem kétséget kizáróan teljesen tisztázottak; feltehetően a korábbi hasonló feladatokat ellátó minisztériumi szervek kerülnek egy szervezetbe.
Hogy értékelem én ezt a javaslatot? Hát, úgy, hogy ez legfeljebb egy… Jó az a szó, hogy szépségtapasz? Hogy az infotörvény módosításával egyet visszalépünk a megnehezített közérdekűadat-igénylés mai botrányos szabályaiból. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jövőben ne kérhetnének pénzt az adatigénylésért, csupán azt, hogy már nem olyan sokat. De ennek pontos számai sem ismertek, mivel kényelmes módon egy kormányrendeletre bízták az összegsávok meghatározását.
Hát, én így látom tételesen ezt az öt törvényjavaslatukat. Összefoglalva pedig úgy látom, hogy Deutsch Tamás akármennyire üvöltözik és politikai támadásokat indít, valójában egy politikai blöff, amiről itt szó van. Pont olyan, mint a magyar alkotmányos rendszer, ami jó messziről és hunyorítva nézve a törvények betűi szerint rendben van, de aki ebben az országban él, és látja, hogyan működik a tartalom, az már tudja, hogy nagyon-nagyon nagy a gond. Nagyon szép ígéretek vannak benne, azonban tartalmilag a rendszerben alig változik valami. Köszönöm szépen. (Szabó Rebeka és Hajnal Miklós tapsol.)