DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam itt a Fidesz-KDNP és a balliberális oldal vitáját, és ha nem ebben az országban éltem volna az egész életemet, akkor azt hinném, vagy az a tévképzetem alakulhatna ki, hogy az egyik a testet öltött gonosz, a másik a testet öltött jóság, holott ott tartunk és az az igazság, hogy Európa egyik legjobb adottságú országa, amelyet Európa talán legszorgalmasabb emberei lakják, egyben az Európai Unió egyik legszegényebb tagállama, amelyet önök, tisztelt Fidesz-KDNP-s és baloldali képviselők, koprodukcióban hoztak össze. Nyilvánvalóan nem egyenlő mértékű ez a felelősség, hiszen az elmúlt 12 év kártételeiben egyértelműen a Fidesz-KDNP-t terheli a felelősség meghatározó része.

De azokban a szavakban is van komoly igazságtartalom, hogy önök úgy fogják fel, tisztelt baloldali képviselők, az uniós támogatásokat, kicsit háborús logikával gondolkodva, mintha ez egyfajta hadtápja lenne a kormányzati politikának vagy a kormányzat mögött álló gazdasági erőknek. Kétségtelen, hogy van benne részigazság-tartalom, és ezt a hadtápútvonalat próbálják önök szétbombázni, kicsit oroszos logikával, hogy nem baj, hogy belepusztul az ország, nem baj, hogy belepusztulnak a gazdálkodók, a vállalkozások, számos tisztességes magyar vállalkozó és magyar munkavállaló, csak így gondolják önök azt, hogy hamarabb tudnak a hatalomba visszakerülni, hamarabb tudják visszakaparintani azt a hatalmat, amit 12 éve elveszítettek, és amelynek a fő felelőse az a Gyurcsány Ferenc, aki most is itt ül a parlamentben  alfahím a baloldalon, most éppen nem, ebben a pillanatban, de egyébként a baloldal meghatározó szereplője, alfahím a baloldalon , gyakorlatilag ő fújja a passzátszelet; az van, amit ő akar, és amíg ő ebben a pozícióban tetszeleghet, az teljes biztonság a Fidesz-KDNP számára, hogy soha a büdös életben nem fog a baloldal még egyszer visszakerülni a hatalomba, bárhogy is erőlködnek. Tehát elég furcsa dolgok derülnek itt ki.

(22.30)

Kétségtelen tény az is, hogy a baloldali kormányok idején is volt szabad szemmel is durván jól látható mértékű korrupció, de az is igaz, hogy ennek az elmúlt 12 évben verhetetlen bajnokává vált az a Fidesz-KDNP, amely nem akarja észrevenni ezeket a rendszerszintű korrupciós jelenségeket.

Látni kell azt is, hogy önök gyakorlatilag visszavonulót fújtak ebben a szabadságharcban. Gyakorlatilag meghátráltak Brüsszellel szemben, és most nem túl magas színvonalú és nem túl tartalmas, inkább sóhivatal intézmény jellegű javaslatokat tettek le az asztalra, amelyek valószínűleg kedvesek lehetnek a brüsszeli szemeknek. Mert ahogy elnézem, Brüsszel abból a logikából indul ki, hogy ha gyártunk néhány, csekély hatásfokú törvényjavaslatot, gyártunk hozzá néhány kormányrendeletet, különböző szabályzatokat az íróasztalfióknak meg a szekrények polcainak, akkor ezzel egy csapásra meg is oldottunk minden problémát, és volt korrupció, nincs korrupció.

Nyilvánvaló, hogy ettől nem lesz jobb semmi. Az, hogy a jogalkotásról szóló törvényben bevezetik az eljárási bírság meg a pénzbírság intézményét, legalább nyolcnapos határidőt írnak elő társadalmi egyeztetésre, az esetlegesen, véletlenül beérkező szakmai javaslatok, vélemények feldolgozására legalább öt napot biztosítanak, ez édeskevés.

Komoly, átfogó törvényjavaslatok valós megvitatásához ilyen határidők rendkívül rövidek, és attól, hogy majd a minisztereket ellenőrzi a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, és a törvényjavaslatoknak legalább 90 százalékát ilyen egyeztetésen kell lefuttatni, higgyék el, önmagában ettől semmi, semmi sem lesz jobb.

Mint ahogy a szintén kirakatintézménynek tekinthető büntetőeljárási törvény módosítása is meglehetősen gyenge lábakon áll, és igencsak elbonyolított. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ha mondjuk, egy vagy két év múlva megvizsgáljuk majd azt, hogy ezzel kapcsolatban írásbeli kérdéssel, interpellációval fordulunk az illetékes miniszterekhez, hány esetben alkalmazták a büntetőeljárási törvény módosító csomagjában szereplő mostani lehetőségeket, jogintézményeket, akkor nagyon nagy összegben merek arra fogadni, hogy egy kezünkön össze tudjuk számolni, hogy hány ilyen történt. Azt pedig, hogy abból mennyi lesz sikeres, még könnyebb lesz még rövidebb idő alatt majd összesíteni.

Aztán itt van a csodaszernek tartott közbeszerzési törvény, amelyben egyébként hihetetlen lehetőségek rejlenének, hiszen több ezer milliárd forintot költenek el minden költségvetési évben közbeszerzési csatornákon keresztül. Az uniós forrásokat szinte csak így lehet elkölteni, de számos nemzeti, kifejezett nemzeti forrás, pályázati támogatási rendszer is közbeszerzési eljárásokat igényel.

És valóban, a rendszerszintű korrupció a közbeszerzés rendszerén belül tenyészik szinte akadálytalanul és zavartalanul, de egyetlenegy javaslatot nem hallottam baloldali képviselőktől azon kívül, hogy mindenki jajveszékel, hogy mekkora a korrupció mértéke, hogy mit lehet tenni, mondjuk, a közbeszerzési törvény módosításában rejlő lehetőségek kiaknázásával a korrupció csökkentése érdekében. Én nem állítom azt, hogy a Mi Hazánk Mozgalomnak mindenre kiterjedő, tökéletes javaslatai vannak, de hogyha a javaslatainkat megfontolnák, akkor biztos, hogy sokkal előrébb lennénk, azt egészen biztosan ki merem jelenteni.

Sokkal hatékonyabb lenne, persze nem ilyen durva inflációs környezetben, normál gazdasági viszonyok esetében, mondjuk, fajlagos költséghatárok felállítása annak érdekében, hogy csak a tisztességes vállalkozói haszon maradhasson bent  főleg a szolgáltatásmegrendelések vagy az építési beruházások esetén  a rendszerben, és ne lehessen bent tartani azt a valódi hadtápot, ami aztán akár a politikai vagy akár a gazdasági visszaosztások pénzügyi alapját jelenti.

Vagy bár semmi nem zárná ki most sem ennek az alkalmazását, de a jogalkotó nem hat abba az irányba, hogy mondjuk, az építési beruházások esetén  főleg a nagy önkormányzati vagy állami infrastrukturális beruházások esetén  az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontrendszereinek kialakításánál a helyben foglalkoztatott munkaerő, az adott településen, járásban vagy régióban állandó lakóhellyel rendelkező betanított munkások, segédmunkások, szakmunkások létszáma döntő legyen egy közbeszerzési eredmény kihirdetésénél.

Magyarul: csak olyan vállalkozó nyerhessen el nagy építési beruházást, amely vállalja azt, hogy a projekt teljes időtartamában az adott környéken élő munkavállalók közül a lehető legnagyobb létszámban foglalkoztat szakmunkásokat és segédmunkásokat is. Hiszen ebben az esetben ezeknek az embereknek a munkabérére vagy megbízási díjára kellene elkölteni a források döntő többségét, és nem maradna, vagy sokkal kevesebb pénz maradna a különböző, az elmúlt 32 évből már nagyon jól ismert visszaosztások finanszírozására.

Különösen fontos lehet ez a mostani válságos időszakban, melynek megágyazott a Covid-világjárvány időszaka, és amelyet aztán betetőzött az orosz-ukrán háború, pontosabban, az ukrán területen zajló orosz-amerikai vagy orosz-nyugati konfliktus, hiszen várható a munkanélküliség jelentős emelkedése, várható az építőipar jelentős visszaesése, hiszen rengeteg nagy állami beruházást elhalasztanak, sztornóznak, felfüggesztenek. Sokkal kevesebb munkáskézre lesz szükség, főleg a fővárosban és a nagyvárosokban, de egyébként a vidéki kistelepüléseken is.

A sok esetben nem megfelelően képzett vagy csak részben képzett munkaerő visszaáramlik azokba a vidéki körzetekbe, ahol a közbiztonság gyakorlatilag fenntarthatatlan lesz. Ilyen környezetben nem élni ezzel a közbeszerzési törvény adta lehetőséggel is egyébként, óriási hiba, mert nemcsak a korrupciót sikerülne megfékezni, hanem a közbiztonságot is sikerülne javítani, és munkát adni a legszegényebb, legképzetlenebb rétegeknek, tehát egyszerre nemcsak kettő, hanem több legyet is tudnánk ütni egy csapásra.

Ilyen javaslatokat sem a Fidesz-KDNP képviselőitől, sem a baloldali képviselőktől nem hallottunk, ellenben láttunk rendkívül elbonyolított eljárásokat. Még egy gyakorlott jogásznak is becsületére válna például a büntetőeljárási törvény módosítását érintő rész rejtelmeiben eligazodni vagy ezeket a szálakat kibogozni. Nagyon csekély az esélye annak, hogy egy jogban járatlan átlagember nemcsak hogy veszi a bátorságot magának ahhoz, hogy kvázi egyfajta pótmagánvádlóként álljon elő, hanem még ezeket az adminisztratív és jogi akadályokat megugorva képes legyen valamilyen átütő erejű eredményt is elérni.

Úgy fest tehát, hogy önök jól ismerik azért a brüsszelita döntéshozók gondolkodását, és úgy gondolják, hogy ha kellően elbonyolított szabályokat tesznek le, amit lehet, hogy magyarról angolra lefordítani sem lesz túl könnyű  legalábbis, hogy visszaadja a jogalkotó szándékát, úgy egészen biztos, nem lesz egyszerű , ez ki fogja elégíteni azokat a brüsszeli igényeket, amelyek majd megnyitják ezeket a pénzcsapokat.

Hozzáteszem mindjárt, hogy a Mi Hazánk Mozgalom nem kárörvendő, és nem ellendrukker. Az, hogy a kormánynak adott esetben problémái vannak, azt oldja meg a kormány, mi a kormányt nem féltjük, a magyar embereket viszont igen. A kettő között nagy különbség van, ezért nagyon helytelen az a kárörvendő, már előre a legrosszabbakat feltételező és ezen élvezkedő baloldali gondolkodás, tisztelet a kivételnek  akinek nem inge, ne vegye magára, mindjárt szeretném ezt mondani , hogy nagyon jó, mert akkor, hogyha a kormány ebbe belegebed vagy belebukik, akkor majd ők esetleg könnyebben odakerülhetnek a hatalom közelébe.

Hiszen nem a kormányzati szereplők lesznek ilyen helyzetnek a vesztesei, hanem a magyar munkavállalók, a magyar vállalkozók, és ha ne adj’ isten, az agrártámogatásokkal is probléma adódna, akkor bizony a magyar gazdálkodók is; az pedig már valóban a totális csőd szélére sodorná Magyarországot, ha nemcsak a korábban beharangozott 7500 milliárd forintnyi forrás…  most talán 3000-3500 milliárd forintról lehet olvasni a sajtóban, de igazából a pontos összeget talán csak a tárgyalódelegáció tagjai ismerik. Mindenesetre tekintélyes, nagyon jelentős összegről van szó, de ha ez még kiterjedne esetleg a későbbiekben az agrártámogatásokra is  tudom, hogy most nincs erről szó, de nem lehet tudni, hogy mondjuk, egy év múlva milyen válsághelyzetről fogunk beszélni , az biztos, hogy végpusztulásba sodorná a már többszörösen kivéreztetett agráriumot vagy egyéb ágazatokat is.

Mindenesetre látható a kormányzat részéről az igyekezet, hogy az utolsó pillanatban, a 25. óra legvégén próbálják azért berántani, behúzni a kéziféket, és mindenképpen próbálnak megegyezni Brüsszellel, és az sem fog önöknek gondot okozni, hogyha mondjuk, a német multinacionális cégek majd rengeteg profitot kivisznek, sőt gyakorlatilag a támogatások egy része valamilyen formában kivándorol Nyugatra, főleg egyébként Németországba.

Nyilvánvalóan ez lehet az egyik oka annak, hogy nem akarnak beleszállni extra adóval vagy különadóval azokba a digitális nagy multi cégekbe, amelyektől tíz- vagy százmilliárd forintnyi források lennének realizálhatóak, amelyet akár Rezsivédelmi Alapra, akár a mostani válsághelyzet más elemeinek kezelésére nagyszerűen el lehetne költeni.

Nem mernek most egy másik frontot nyitni  hogy megint háborús kifejezéssel éljek, ha már az előbb itt a hadtápot meg a hadtáp szétbombázását, meg a hadtápútvonalat említettem , nem mernek még egy különadós nyomvonalat vagy frontvonalat indítani annak érdekében, hogy több pénzt folyjon be. Most mindent alárendelnek annak, sutba dobva minden korábbi érvelésüket, és akár tiszta, akár kevésbé tiszta szándékaikat, hogy valahogy megegyezzenek nagy keservesen Brüsszellel.

(22.40)

Részben érthető ez a fajta igyekezet, részben pedig azért sajnos nagyon sok arc- vagy arculatvesztést fognak elszenvedni, és nagyon nehéz lesz megmagyarázni a saját szavazóik egy részének, egy jó részének, hogy az eddigi nagy szabadságharc most miért fordul át egy komoly visszavonulóba. Persze, lehet, hogy ezt önök taktikai visszavonulásként vagy taktikai mozgásként adják majd elő, de azért ezt ilyenformán nagyon nehéz lesz megmagyarázni. Azzal együtt, hogy persze abban is bízhatnak, hogy a választók egy nagyobb részét nem igazán érdekli, mondjuk, ez a három törvénycsomag vagy az ezeket a különböző törvényeket érintő javaslataik, és nem is különösebben foglalkoznak ezzel a kormánypárti médiában sem. Mindenesetre mi azt szeretnénk, hogy a magyar emberek ne legyenek kárvallottjai ennek a helyzetnek. Mi azt szeretnénk, hogy a magyar vállalkozók meg tudják tartani a munkavállalóikat, azt szeretnénk, ha a munkanélküliség nem növekedne, hanem minden magyar ember munkához jutna, és a lehető legtöbb fizetéshez tudna hozzájutni a hiperinflációval terhelt, rendkívül szűkös időszakban. Tehát egyáltalán nem kívánunk rosszat a saját hazánknak.

Ugyanakkor azzal is el kell önöknek számolni, hogy nagyon jelentős felelősségük van abban, hogy eddig gyakorlatilag úgy gondolták, hogy zavartalanul gázolhatnak a korrupció mocsarában, és zavartalanul szervezhetnek ki akár szemérmetlen mennyiségű pénzeket vagy összegeket nem kizárólag, de döntő mértékben az építőiparból. Abból az építőiparból, amely most komoly zuhanórepülésbe fordult, és még a gödör vagy a szakadék alja nem is igazán látható teljesen tisztán. Ezt a törvényjavaslatot vagy javaslatcsomagot mindenesetre megkérdőjelezhető, nagyon finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető szakmai színvonalúnak nevezem, ami nemcsak egy átlagember, hanem még egy jogászember számára is igen-igen cikormányos és nehezen követhető. De valószínű, hogy e mögött egyenes szándék húzódik meg, tehát ez egy teljesen tudatos terv. Én azonban nagyobb összegben mernék fogadni arra, hogy végül nagy csaták, főleg, lehet, hogy komoly, ilyen kirakatszínészkedés meg egyebek után végül csak meg tudnak majd állapodni valamilyen formában Brüsszellel, ha máshogy nem, akkor a nagy nyugati multinacionális cégeknek tett hosszú távú kedvezményekkel, adómentességekkel, közvetlen vagy közvetett támogatásokkal valahogy nagy keservesen, de meg fognak tudni majd egyezni. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)