GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom elfogadni a választ. És ne haragudjon, államtitkár úr, nagyon keményet fogok mondani: szégyellje magát! Én nem arról beszélek, hogy mi van az óvodában, mi van az iskolában, hány fokkal fognak fűteni, hanem például a Down-szindrómával élők lakásotthonaiban miért nem lehet lakossági hatósági áras, ahol ezeknek az embereknek a felkészítésére, arra, hogy legalább önálló életvitelt tudjanak folytatni, nagyon-nagyon sok pénzt és energiát fordítanak ezek a civil szervezetek. Önök pedig itt összevissza beszélnek, és összevissza hadoválnak.

Ön azt mondja most, hogy mindenkiről egyedileg fognak gondoskodni. Meg fogom őket kérni, hogy kezdjék el önöket megkeresni ezekkel az ügyekkel (Rétvári Bence: Folyamatban!), konkrétan mindenkit.

Egészen egyszerűen nem értem, ha egy interpellációt írásban megkapnak négy vagy öt nappal előtte, miért nem lehet arra tisztességesen válaszolni a magyar Országgyűlésben. Egészen egyszerűen szégyen, amit maga itt művel! Köszönöm, nem fogadom el. (Rétvári Bence: Árnyékszégyen.  Taps az ellenzéki padsorokból.)