Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár Magyarországon százezer olyan magyar, korábban dolgozó honfitársunk van, aki lénye-gében semmiféle-fajta ellátást vagy átképzési támogatást nem kap egy szűkmarkú rendszer miatt, mégis azt látjuk és meglepve látjuk, hogy Magyarország Kormánya bővítette a kedvenc országainak listáját. Az utóbbi időszakban a Fülöp-szigetek, Indonézia, Mongólia és a Vietnámi Szocialista Köztársaság is azok közé került, ahonnan szervezett munkaerőimport formájában eddig tízezrével, a későbbiekben lehet, hogy százezrével importálják majd a munkaerőt Magyarországra; hangsúlyozom, amellett, hogy vannak olyan inaktív magyarok, akik álláspontom szerint a számukra szükséges segítséget nem kapják meg.

Ezt a kört újabb hat országgal bővítette a magyar kormány az utóbbi hetekben, most már brazil és kolumbiai vendégmunkásokra is számít. A különböző rendeletek mellékleteiből pedig kiderül, hogy asztalosnak, éttermi dolgozónak, kasszásnak és húsfeldolgozónak is csábítják azokat, akik adott esetben nem feltétlenül Magyarországon képzelték el az életüket a korábbiakban, és álláspontom szerint lehet, hogy lenne magyar dolgozó is ezekre a területekre.

Ezt követően Magyarország Kormánya stratégiai megállapodást kötött munkaerő-kölcsönző cégekkel. A Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége szakmai véleménye szerint pedig a nyugat-európai és tengerentúli fejlett gazdaságokba a külföldi munkaerő becsábítása és beintegrálása már évtizedek óta sikeresen működik, és az ő álláspontjuk, tehát az önök stratégiai partnerei szerint nemcsak behozni tudják a külföldi munkavállalót, hanem itt is marad ebben az országban, abban az esetben, ha a bérszínvonalat sikerül még egy kicsit közelíteni. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból.)

A kérdésem lényege, hogy az önök stratégiai partnereinek szakmai álláspontja tekinthetőe a kormány szintén osztott szakmai álláspontjának. Izgalommal várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)