DR. DÁVID FERENC (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy múlt heti Facebook-bejegyzés szerint a Vodafone átláthatatlanul, összevissza vonja le az előfizetési díjat, reklamálni nem lehet, mert a telefont nem veszik föl, az e-mail visszapattan, az ügyfélszolgálaton nemcsak hogy semmit nem hajlandók elintézni, de még csak utána sem néznek a panasznak, ráadásul az ügyfelekkel megalázó módon bánnak. Ezt egyébként személyes tapasztalatommal is meg tudom erősíteni. A bejegyzés arra a végkövetkeztetésre jut, hogy teljesen fölösleges 715 milliárd forintot elkölteni a cég államosítására, hiszen az már most is állami tulajdonban álló vállalatok módjára működik.

Az iróniát félretéve, nézzünk szembe a tényekkel! A 13. havi nyugdíj kifizetése 350 milliárd forintot emésztett fel, a tranzakcióra szánt összegnek nem egészen a felét. A pedagógusok bérének rendezése pedig a kormány szerint mintegy 400 milliárd forintot igényelne. Ezt a 715 milliárd forintnyi közpénzt tehát értelmes dolgokra is fordíthatná egy felelős kormány; persze nem önök, hiszen jövőre nem lesz választás, így nyilván fölöslegesnek tartanák újabb mézet kenni a nyugdíjasok madzagjára. Azt például a kötcsei piknik alkalmával a Fidesz egyik szócsöve, Bencsik András nyíltan bemondta a 24 kamerájába, hogy a Vodafone fontosabb, mint a pedagógusok bére.

Tisztelt Ház! Elképesztő felelőtlenség ez a több száz milliárdos tranzakció, aminek csak a kamatából duplájára lehetne emelni az álláskeresési járadék folyósításának egész Európában legrövidebb, 90 napos időtartamát, de az összegből el lehetne engedni 240 milliárd forint értékű diákhitel-állományt, és negyedmilliós egyszeri támogatást lehetne adni kétmillió rászoruló családnak a megugrott energiaköltségek fedezésére. A sort persze még hosszan folytathatnám, de fölösleges lenne, hiszen a kormány részéről szemlátomást nem az ötlet, hanem a szándék hiányzik a pénz közhasznot eredményező elköltésére.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy önök a megélhetési válság kellős közepén felelőtlenül szórják a százmilliárdokat, amelyeket észszerűen is fel lehetne használni. Nem titkolt célunk, hogy ezt a pénzszórást minden rendelkezésre álló jogi eszközzel megakadályozzuk, noha tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az eszközök meglehetősen szűkre szabottak.

Fölhívjuk a hazai és külföldi közvélemény figyelmét ennek az ügyletnek a visszásságaira, továbbá rámutatunk a lehetséges versenykorlátozó hatására, illetve a tiltott állami támogatás kézenfekvő gyanújára az illetékes magyar és uniós hatóságok előtt, noha az előbbiek közvetlen kormányfüggősége miatt érdemi közbelépésekre nem igazán számíthatunk.

Az ügylet eredményeképpen az állam a hazai távközlésért folyó versenyben kettős minőségben fog részt venni: mint a verseny egyik szereplője, illetve mint annak szabálymeghatározója. Olyan ez, mintha egy focimeccs játékvezetője az egyik csapat játékosa lenne.

Bár mint az elején jeleztem, az ügy igazán nem tekinthető humorosnak, még egy abszurd vonatkozásra azért szeretném felhívni a figyelmüket. Gulyás miniszter úr kijelentette, biztos abban, hogy a Vodafone-ba történő befektetés profitot fog eredményezni, ami forrása lehet a pedagógusbér emelésének. Nos, a cég nettó adóssága 263 milliárd forint, 2020-ban 1,3 milliárdos, 2021-ben pedig 7,4 milliárdos veszteséget realizáltak. Kevés olyan esettel találkoztam a pályám során, amikor egy államhoz amúgy is sok szálon kötődő cég az állami befolyás jelentős növekedése révén lábalt volna ki a korábbi veszteséges működésből és kezdett volna jelentős nyereséget termelni. Ha tehát jól értem Gulyás Gergelyt, akkor a kormány a pedagógusbérek rendezésének forrását a Vodafone veszteségében találta meg.

Persze Dancsó József korábbi fideszes képviselőtől megtanulhattuk, hogy a negatív növekedés is növekedés. Ennek mintájára talán önök is úgy gondolják, hogy a negatív eredmény is nyereség, ám ez esetben a pedagógusok ebből finanszírozott béremelése is negatív lesz, amit közönségesen bércsökkentésnek hívnak. Hát, hogy Orbán Viktort idézzem: kinek mit intézett a kormánya. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki sorokban.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage