SZABÓ SZABOLCS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim sok mindent elmondtak, úgyhogy jelentősen bele tudok rövidíteni abba, amit terveztem. Ha megengedik, akkor én a törvényjavaslattal kezdeném, és az igazából hozzá nem tartozó témákra a végén térnék ki egy picit. Elhangzott itt már tücsök és bogár, minden ebben a vitában.

Szóval, akkor kezdjük a lényeggel! Valóban, itt egy nagyon egyszerű javaslat fekszik előttünk a veszélyhelyzet szabályozása kapcsán, mégpedig, hogy az eddigi korlátlan meghosszabbítást egy 180 napos limithez köti ez a javaslat, ami ismételhető, tehát újból és újból bevezethető. Valóban, ezt folyamatosan jeleztük ellenzéki oldalról, hogy a korlátlanság nem egy jogállami megoldás. Valóban, ahogy itt elhangzott, már a Covid-járvány idején, 2020 tavaszának elején, illetve meteorológiai értelemben a telének a végén, amikor kihirdették az első ilyen veszélyhelyzetet, akkor ezt jeleztük.

Egyébként még idén május 10-én is, amikor itt a Házban vitatkoztunk egy alkotmánymódosításról és az akkori covidos veszélyhelyzet alatt hozott törvényeknek a jogrendbe iktatásáról, akkor is jeleztük többen  tehát ez néhány hónapja volt , hogy ez a korlátlanság nem jó. Akkor is még azt mondták, hogy nem fogadják el az érveinket. Úgyhogy mi a magunk részéről azt tudjuk mondani, hogy csak örülni tudunk annak, hogy mintegy két és fél év után eljutottunk oda, hogy önök is belátják, és az indokolásban is gyakorlatilag azt írták bele, amit mi mindig emlegettünk, hogy ez a fajta korlátlanság a nemzetközi gyakorlatban nem jellemző, ennek megfelelően valamiféle időkorlátot kell beletenni. Úgyhogy erre én csak azt tudom mondani, hogy két és fél év kellett hozzá, de elfogadták, beleírták, éppen ezért ezt mi a magunk részéről csak támogatni tudjuk.

Nyilvánvalóan egy törvényjavaslatnál mindig vannak olyan részek, ami az embernek tetszik, meg kevésbé tetszik. Itt például azt gondoljuk, hogy a 180 nap helyett jobb lenne egy 90 napos korlátot megállapítani. Fogunk is beadni ezzel kapcsolatban egy kapcsolódó módosító javaslatot. A mi módosító javaslatunk, ellentétben az MSZP-ével, az ismételhetőséget nem veszi ki, úgyhogy legfeljebb csak azt tudom jelezni, hogy esetleg fontolják meg. Az én ízlésemnek meg a Momentum ízlésének jobban megfelelne, ha háromhavi rendszerességgel tudnánk a hosszabbítás kapcsán itt mindig beszélgetni erről a bizonyos hosszabbításról, mert az tök jól hangzik, ami itt Simicskó képviselő úr részéről elhangzott, hogy milyen rendszeresen kapunk beszámolókat a veszélyhelyzet alatt hozott döntésekről, de azért nem egészen van ez így, mert az nem szokott megtörténni sem itt, sem a bizottság előtt.

A hosszabbításnál meg az újbóli kihirdetésnél van mindig vita, meg amikor a veszélyhelyzet lejártakor jogrendbe iktatjuk, vagy éppen a covidos helyett áttérünk a háborús veszélyhelyzetre, akkor szoktunk itt erről beszélni, nem akkor, amikor a kormány úgy gondolja, hogy tart egy beszámolót, hogy mit csinált, mondjuk, az elmúlt 30 napban. Ilyet nem hallottunk sem itt, sem bizottsági üléseken. Szóval, azért nem egészen úgy van az, ahogy Simicskó képviselő úr állította. Úgyhogy ezért javaslom, hogy a 90 napot fontolják meg, szerintem az egy elfogadható javaslat.

Zárójelben megjegyzem, ettől függetlenül, ha nem fogadják meg, meg fogjuk szavazni a törvénymódosítást a 180 nappal is, mert együtt tudunk vele élni, de jobbnak tartanánk a 90 napot.

(13.20)

A másik, amit megfontolás tárgyává ajánlok, amit az ellenzék gyakran emleget az elmúlt két és fél évben, ez a kontrollnélküliség hiánya. (Sic!) Nem tudom, nézegettéke a számokat, mi megnéztük. Például a kormányrendeletek száma 2019-ben 371 volt, 2020-ban 732, 2021-ben 832, az ideit még nem tudjuk, előzetes tippjeim szerint még egy növekvő számot fogunk látni. Ez a növekmény értelemszerűen jelentős részben azért van, mert a veszélyhelyzet adta jogkörével élve a kormány hoz bizonyos rendeleteket, amivel a törvény adta jogánál fogva felülír törvényeket nagy számban. A mi problémánk az, hogy bár a törvényben benne van, meg az alkotmányban benne van, hogy az adott ügyben hozhat ilyen rendeleteket a kormány, tehát ha járványügyi veszélyhelyzet van, akkor a járvány elleni védekezés ügyében, ha  most leegyszerűsítve mondom  háborús veszélyhelyzet, akkor ilyen háborúval kapcsolatos ügyekben. Csak azt tapasztaljuk a napi gyakorlatban, hogy nagyon sok olyan kormányrendelet születik, aminek az égegyadta világon ehhez semmi köze nincs. Tehát technikai értelemben visszaélnek ezzel a lehetőséggel, és ezért javasoljuk azt, fontolják meg, hogy kontroll legyen azon, hogy eldöntsük, kinek van ebben igaza. Mert jelen pillanatban ezt senki nem tudja eldönteni, mert nincs hova fordulni. Önök azt mondják, hogy kapcsolódik, mi azt, hogy nem, és akkor kész, vége van a vitának. Egyébként korábban is nyújtottunk már be ilyen törvénymódosító javaslatot, most kapcsolódó módosítóként  túlterjeszkedő lesz természetesen, de máshogy nem tudjuk megoldani , szóval, kapcsolódó módosítóként megint benyújtjuk, hogy legyen akkor egy alkotmányos kontroll.

Például most az uniós kiegyezési törvénycsomagban pont ma szavaztunk egy alkotmányos normakontrollról; hát, ennek egy speciális változatát lehetne használni. Mi azt javasoljuk, hogy ha országgyűlési képviselő vagy képviselők egy csoportja úgy gondolja, hogy az adott kormányrendelet túlterjeszkedik, tehát visszaél a kormány a veszélyhelyzet adta joggal, akkor fordulhasson Alkotmánybírósághoz, akik három napon belül kötelesek megnézni és dönteni erről, hogy akkor túlterjeszkedteke a lehetőségeiken vagy nem, kapcsolódike az adott döntés jelen pillanatban a háborús veszélyhelyzethez vagy sem. Szerintem ez egy elfogadható kompromisszumos javaslat, és akkor még csak az a kérdés sem merül föl, amit szerintem mi most joggal, és az elmúlt két és fél évben rendszeresen és joggal vetünk föl, hogy bizony, túlterjeszkednek a lehetőségeiken, és valójában egy rendeleti kormányzás időszakában élünk, mert sajnálatos módon ez a helyzet.

Szóval, ez a két megjegyzésünk, illetve módosítónk lenne a törvényhez. Itt térnék ki a beszédem második, kisebb felében az eddig elhangzottakra, amik már nem direktben a törvénymódosításhoz kapcsolódnak.

Egyrészt, nem idősorrendben, hanem udvariassági sorrendben jelezném, Illés képviselő asszony kezdte, hogy 222, akkor én is mondanék egy számot: 74. Amikor május 10-én itt ültünk, én is ugyanezen a helyen, önök is ugyanezen a helyen, amikor ezt az egész, úgymond háborús veszélyhelyzetet a jogrendbe beillesztették, illetve annak a vitája folyt május 10-én, akkor én emlegettem már ott a 74-es számot, hogy hogy van az, hogy a 74. napja tartó háború idején beszélünk arról, hogy kellene ilyen veszélyhelyzet. Miért nem a második napon vagy a tizediken, hiszen akkor már régóta tartott a háború? És akkor én ott a vitában elmondtam, hogy nyilván arról van szó, hogy a covidos veszélyhelyzet alapja megszűnt voltaképpen, gyorsan kellett kreálni valamit, amire hivatkozva újra veszélyhelyzetet tudnak kihirdetni, hiszen hozzászoktak, hogy milyen jó a rendeleti kormányzás. Önök akkor azt mondták, hogy én rémeket látok, ez csak egy technikai lehetőség, majd esetleg, ha úgy alakul. Eltelt 14 nap, május 24-én itt megszavaztuk a Házban, nem mi, önök megszavazták ennek a jogrendbe illesztését, és még aznap, nem telt el a szavazás után három óra, még aznap kormánydöntés született róla, és másnap, május 25-én életbe lépett.

Tehát ez az, amit mondunk folyamatosan, hogy nem elegáns, meg sok szempontból visszaélésszerű, amit művelnek. És mondom, ez a helyzet a rendeleti kormányzással is. Mindenki látja, a vak is látja, hogy ez történik. Mondom: meg kell nézni a hozott rendeletek számát. Rendeleti kormányzás van.

A másik, amit szerettem volna megjegyezni, szóval, Nacsa képviselő úr emlegette itt a szankciókat hosszasan. Direkt fel is írtam magamnak, neki sikerült a 12. percben eljutni a törvénymódosítás lényegéig, mert előtte minden másról beszélt. Szóval, azért az egy erősen alternatív érvelési rendszer, hogy a hibás szankciókat hibáztatjuk azért, hogy egy olyan termék ára nő, amire egyébként szankció nem vonatkozik. Ha ezt valaki nekem levezeti, hogy ebben hol a logika, én meghívom egy sörre, hölgyeket esetleg koktélra. Nyilvánvalóan, ha nincsen szankció a gázra, akkor nehéz azt mondani, hogy a szankció miatt drága. Jelezném, a gáz azért drága, mert az oroszok ezt ebben a háborús szituációban fegyverként használják, magyarul, zárogatnak a csapon. Mert, ugye, a piac úgy működik, hogy van kereslet-kínálat, a kereslet-kínálat egymáshoz viszonyított aránya dönti el, hogy egy terméknek az ára milyen, plusz nyilvánvalóan a politikai meg a gazdasági bizonytalanság is képes még emellett felhajtani az árat. Tehát, amikor az oroszok háborút indítanak a szomszédjuk ellen, egy független ország ellen, akkor ő ezzel gerjeszti a bizonytalanságot, ezért ő a felelős, hát ő kezdett el megszállni egy szomszédos országot, plusz elkezdi zárni a csapokat, ezzel a keresletet visszafogja. Mi történik? Felmegy az ár. Nem volt akkor szankció, most sincs szankció, és nem tudjuk, hogy lesze szankció a földgázra, mert még megy róla a vita és az egyeztetés az Európai Unió tagállamainak a vezetői között. Ezért mondtam, hogy ez egy alternatív megoldás, mert itt elhangzott még a Gazprom árbevétele is, tudtommal ugyanis a Gazprom gázt árul, tehát innentől kezdve a szankciót nehéz ezzel kapcsolatban hibáztatni.

A harmadik meg, amit felírtam magamnak, az csak a kormány folyamatos tájékoztatásának a hiánya lett volna, ami itt elhangzott, de ezt a beszédem elején már egyszer elmondtam.

Úgyhogy zárásként összefoglalva azt tudom mondani még egyszer, hogy magával a javaslattal egyetértünk, meg fogjuk szavazni, mert az irányát jónak tartjuk, hiszen azt fogadták meg, amit mi korábban mondtunk. Legfeljebb azt kérném, hogy a 180 napot vegyük le 90-re, illetve fontolják meg az alkotmányos kontroll bevezetését. Köszönöm szépen.