DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt fontos leszögezni rögtön a felszólalás elején, és itt a parlamentben a mai napon elmondani, hogy a mostani törvényjavaslat mégiscsak egy újabb bizonyíték arra, hogy Orbán Viktor veszélyhelyzetből veszélyhelyzetbe kormányozza ezt az országot. Ezt látjuk, már évek óta ez megy, más jogformát nehéz volt neki kitalálni. Lassan az ország berendezkedése is veszélyhelyzet, joggal mondják ezt az emberek, és amennyire ez humorosnak tűnik, ez valójában inkább egy tragédia abból a szempontból, hogy milyen Magyarországon a jogérvényesülés, és hogy milyen központi államképe van mégis a kormánypártoknak.

A veszélyhelyzetből veszélyhelyzetbe való kormányzás felhoz egy alapkérdést: valóban eze a legmegfelelőbb jogi eszköz, azaz a veszélyhelyzet kihirdetése arra, hogy a jelenlegi kihívásokat elhárítsuk, azaz, hogy Magyarország szomszédjában háború zajlik, amelyben az orosz agresszor megtámadott egy független nemzetet, annak a területéből el akar venni, és az ő energiaforrásait, tehát az orosz agresszor a saját energiaforrásait nagyobb részt zsarolásra használja, és ezzel Európát és a világot is olyan helyzetbe hozza, hogy a között kelljen választani, hogy melyik kezét harapja meg? Az világos, hogy a legfontosabb út és az egyenes út a béke lehetne. Ebben az oroszoknak van tennivalójuk, nekik kell hátrálniuk; egyrészt azt, hogy béke legyen, az oroszok meggyőzésével, kényszerítésével, a szankciókkal és egyéb eszközökkel lehet elérni  azt tehát ne tegyük félre! Önök azt mondják, hogy semmilyen szankció nem működik. A szankciók működnek. És amikor a veszélyhelyzetről beszélünk, akkor azt is mondani kell, hogy látjuk, hogy milyen károkat okoznak mindezek a szankciók. Tehát nem lehet annyira egyszerűen fogalmazni, a kormánypártok mindent mondanak, letagadják azt, hogy a magyar embereknek okoz ez fájdalmat, és hogy nehéz helyzetbe, döntési kényszerbe hozza nagyon sokszor a kormányt, az önkormányzatokat, civil szervezeteket, sőt magánszemélyeket.

(13.30)

Azt is ki kell mondani, hogy túl azon, hogy mindannyian viseljük ennek a kárát, mégis az elsődleges és legfontosabb érdekünk, hogy béke szülessen. Azt is ki kell mondani: ahhoz, hogy béke lehessen, az oroszoknak távozniuk kell a megszállt területekről  ruszkik, haza! Itt az a kérdés, hogy önök ki merike még ezt mondani, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy ruszkik, haza. Mert önök ezt korábban kimondták, most viszont úgy tűnik, hogy tanácsokért és ötletekért folyamatosan odajárnak. A tegnapi napon meghallgattuk önöktől, hogy aki fizeti a zenészt, az rendeli a muzsikát. Az a helyzet, hogy amikor önök kimennek oda és rubelkormányként viselkednek, akkor bizony ezzel állunk szemben: ha az oroszok fizetik a zenészt, önök orosz nótát fognak hallgatni.

De hogy a veszélyhelyzetről beszéljünk egy kicsit: az, hogy eze a jó ebben az alaphelyzetben, az az álláspontunk, hogy nem. A jelenlegi összes jogi eszköz, ami Magyarországon rendelkezésre áll, mindenfajta veszélyhelyzeten és rendkívüli jogrenden túl lehetőséget biztosít arra, hogy Magyarországnak megvédjük a területi integritását, a biztonságát, belső és külső biztonságát, az energiabiztonságát, és biztosítsuk a magyar emberek megélhetését, és válságban meg tudjuk őket segíteni. Ehhez nem szükséges az önök módján a veszélyhelyzetnek az ilyen módon való meghosszabbítása.

Én tudom, hogy önök ehhez az eszközhöz nyúlnak, önök ezt megszerették, most alkalmazzák. Emlékeznek a tételmondatra: Orbán Viktor veszélyhelyzetből veszélyhelyzetbe kormányozza az országot. De itt az idő, és ez az a vita, ahol fel kell hívni az önök figyelmét arra, hogy ez nem járja. Azért sem járja, mert rendszeres  és ez egy jogos kritika volt  a beszámolás elmaradása. Az nem beszámoló, amikor Orbán Viktor elmondja a nyáron vagy az előző ülésszak előtt történt eseményeket. Az sem igazából beszámoló, amikor egy- vagy kétperces időkeretben lehet egy bizottságban kérdéseket feltenni egy körülbelül 20 perces beszámolóra, ami egy évben jó, ha egyszer, a rendes miniszteri meghallgatások vagy beszámolók alkalmával beérkezik a bizottságok elé.

Az meg végképp nem módja annak, hogy beszámoljanak, ahogy Kásler Miklós tette a járvány ideje alatt. Kásler Miklósnak volt ahhoz mersze, hogy a járvány idején a bizottság elé ne beszámolni jöjjön, hanem beküldjön egy kétoldalas kimutatást arról, hogy mit tettek. Ez volt a beszámolója a felelős kormány egyik felelős, az egészségügyért, a legfontosabb védműért felelős miniszterének a beszámolója. Önök ennyire vették ezt is komolyan. Ez is azt támasztja alá, hogy alaptételbeli kérdés van a veszélyhelyzet elrendelésével kapcsolatban. És azzal egyet lehet érteni, amit képviselőtársaim mondtak, hogy ha időkorlát van, és önök belátták, hogy időkorlátra van szükség, akkor érdemes ezt az életszerű 90 napot, amit itt többen mondtak, megfontolni.

Még engedjék meg, hogy idehozzak önöknek egy viszonylag nehezen megfogható, de szerintem nagyon jól érthető problémát. A rendkívüli jogrendek, a veszélyhelyzet mindig azt nehezíti, hogy miként tájékozódnak az emberek a rájuk vonatkozó, rájuk kötelező jogszabályok felől. És minél bonyolultabb, minél több rendelet van, annál kevésbé lehet jól, és mondjuk úgy, hogy magabiztosan tájékozódni arról, hogy az egyes vállalkozásokra, magánemberekre, cégekre milyen szabályok vonatkoznak, és azok meddig vonatkoznak. Márpedig, ha nem tudja meghatározni valaki saját magával szemben, hogy milyen jog vonatkozik rá vagy milyen kötelezettsége keletkezik, nagyon nehéz tőle jogkövető magatartást kérni.

Éppen ezért hívják ezeket rendkívüli jogrendnek, hogy rendkívüli esetben, nagyon korlátozott ideig, nagyon indokolt esetben alkalmazzuk, mert pontosan a jog érvényesülésének, a jogszabályok követésének a lehetőségét rontja le folyamatosan. Az, hogy éjjel-nappal foldozva vannak különböző rendeletek, ki tudja, mennyi ideig meghosszabbítva, valamikor már az önöket egyébként és a végrehajtó hatalmat képviselő kormányhivatalok sincsenek már tisztában azzal, hogy melyik határidő meddig tart és kire milyen szabály vonatkozik, ezt okozza az, amikor valaki mint a rétestésztát, folyamatosan nyújtja, hosszabbítja és újítgatja, újítgatja meg a veszélyhelyzetet akkor, amikor  mondom  más és a rendes jogrendben rendelkezésre álló jogi eszközök is ott lennének egy válság vagy egy valamilyen, az ország előtt álló biztonsági vagy gazdasági kihívás kezelésére.

Tehát összességében ez az, amit minden esetben meg kell a veszélyhelyzettel és annak meghosszabbításával kapcsolatosan fogalmazni, és ideje lenne arról leszokniuk, és felelős konzervatív politikusként ezt tudom javasolni, hogy veszélyhelyzetből veszélyhelyzetbe végre ne kormányozzák az országot. Tisztességes normál jogrendben ez az ország képes arra, hogy megteremtse a védekezését, képes arra, hogy az embereket és a családokat megvédje a gazdasági válság idején, csak önöknek ezt akarniuk kell. A tisztességes konzervatív hozzáállás ilyen lenne.

Mi azt kérjük önöktől, bár illúzióink vannak ezzel kapcsolatban, hiszen tudjuk, ez egy politikai termék önöknél, hogy végre tegyenek így, és kormányozzanak ezek szerint. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)