SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egyfajta nulladik pontként, nem szorosan a témához kapcsolódva, de azért mégiscsak előhozzam azt, ami tőlem már több beszámoló kapcsán hallható volt. Konkrétan: meggyőződésem, hogy akkor tudjuk mint Országgyűlés ellátni a feladatunkat akkurátus módon, hogyha egy beszámoló, egy időszakról szóló beszámoló minél közelebbi időpontban érkezik ide elénk és tárgyaljuk, mint amire vonatkozik, amilyen időszakra vonatkozik. Mégpedig azért, mert egy jól működő demokráciában  most egy pillanatra tegyünk úgy, mintha ez egy olyan ország lenne  az a hivatal, hatóság, személy, teljesen mindegy, hogy ilyen értelemben kicsoda, aki a beszámolót teszi, az azért számol be, és azért is van itt köztünk és hallgatja meg a felszólalásainkat, merthogy a megjegyzéseket, kritikákat, javaslatokat jó esetben beépíti a működésébe, és ezáltal jobb lesz a működése annak a hivatalnak.

Most a 2021. évet értékeljük, illetve a beszámolójáról beszélünk, miközben 2022 utolsó negyedévében vagyunk. Tehát ha ombudsman úr mindent megtesz, akkor sem fogja tudni már a mostani megjegyzéseinket beépíteni a ’22. év működésébe, legfeljebb majd a jövő évibe, miközben erre a beszámolásra sor kerülhetett volna érzésem szerint sokkal korábban. Hogy csak egy konkrétumot mondjak, az Igazságügyi Bizottságon ezt már nyáron megtárgyaltuk, nyár elején megtárgyaltuk, tehát már azóta is eltelt három hónap, amikorra ideért az első emeletről a főterembe.

De hogy a konkrétumokról beszéljünk: ombudsman úr nem fog meglepődni, hiszen a bizottsági ülésen is ezeket a témákat tettem szóvá a 2021. évi beszámoló kapcsán, mint amiket most fogok, kiegészítve az azóta történtekkel, illetve ott bizonyos válaszokat, megjegyzéseket kaptam az én felvetéseimre, ám elégedetlen lennék azokkal, tehát újra szóvá kellene ezeket tennem.

Az egyik kérdés az, hogy miért nem szerepel vagy nem szerepel hangsúlyosan  egészen pontosan  a beszámolóban az ombudsmannak, illetve az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának a nemzetközi leminősítése, amely szerintem van annyira fontos dolog, hogy erről önmagában kellene egy beszámolónak szólnia. Egy hasáb egyharmada foglalkozik ebben a 200 oldalas csodaszép kiadványban ezzel.

(10.10)

A történet tulajdonképpen egy évvel korábban kezdődik, már akkor az ombudsmanok nemzetközi szervezete, hívjuk így, jelezte azt, hogy várható a magyar ombudsmani hivatalnak, illetve magának a magyar ombudsmannak a leminősítése, egyszerűsítsük úgy, hogy A kategóriából B kategóriává, de az akkor egy figyelemfelhívás volt, egyfajta lehetőség arra, hogy még lépjen a hivatal, vagy próbálja megakadályozni ezt a folyamatot. Ez nem sikerült, tehát végül idén májusban történt meg a leminősítés. Erre vonatkozóan mondta az ombudsman úr az Igazságügyi Bizottságban, hogy mivel ez idén történt, majd a következő beszámoló fogja tartalmazni, azonban mégiscsak a kritikák elhangzása, a folyamat elindulása, sőt a nagyobbik része is 2021-ben, tehát korábbi időszakban történt. Ugyanis az a megjegyzés, amit ez az akkreditációs albizottság tett, azok a kritikák, amelyeket megfogalmazott, alapvetően érinti az ombudsman működését.

Mit is tartalmazott ez a megjegyzés? A kritikák között ott volt az, hogy amikor a bíróságok függetlenségét, civil szervezeteket, sajtószabadságot érintő törvényjavaslatokat fogadott el ez a Ház kormányzati előterjesztésre, akkor az ombudsman nem hallatta a hangját, sem nyilvánosan, sem nem nyilvánosan. Tehát semmilyen olyan eszközével nem élt, amit egyébként most itt a beszámolóban hallhattunk, hogy számos eszköze van, ezekkel nem élt, ezeknek a törvényeknek sem a tárgyalása során nem szólalt föl, sem Alkotmánybírósághoz nem fordult ezekben az ügyekben, de más módon sem.

Amikor bizonyos emberi jogi kérdésekben egyes társadalmi csoportok az érdeklődés középpontjába kerültek  és akkor nagyon finom voltam, mert úgy is fogalmazhattam volna, hogy a kormányzati hecckampány közepébe kerülő társadalmi csoportokról volt szó , akkor sem történt semmilyen fellépés az ombudsmani hivatal részéről. Természetesen ez nem érinti azokat a kérdéseket, amikor állampolgárok fordulnak önökhöz, de arról majd külön fogok szólni. Tehát amikor ilyen sérülékeny csoportokkal kapcsolatos általános társadalmi kérdések merültek föl, akkor az ombudsman vagy nem foglalkozott vele, vagy nem eléggé foglalkozott vele, nem megfelelően foglalkozott vele  mondja az akkreditációs albizottság, nem én. A politikailag érzékenyebb témákban láthatóan nem fordul az Alkotmánybírósághoz, illetve azokhoz a szervekhez, ahova tehetné.

Azt is leírja ez a jelentés, hogy a kiválasztása az ombudsman úrnak nem volt elég transzparens, hogy pontosan fogalmazzak: a kormánytól való függetlensége nem eléggé megalapozott, ami kellően komoly kritika, bár nagyon szépen van megfogalmazva. Ez a leminősítés egyébként azt jelenti, hogy a magyar ombudsmannak most nincs szavazati joga ebben a nemzetközi szervezetben, világszövetségben, nem viselhet tisztséget, csak megfigyelő lehet a találkozókon, az Emberi Jogi Tanács munkájában nem vehet részt. Ez egy súlyos és komoly probléma, hogy annyi év után ide eljutottunk, mégis ez a jelentés ezzel nem foglalkozik. Erre az ombudsman úr a bizottsági munkában azt mondta, egy olyan furcsa megjegyzést tett, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy furcsa jelzések jöttek nemzetközi szinttől őhozzá, mintha úgy várnának el függetlenséget tőle ezek a nemzetközi szervezetek, hogy közben megmondanák, hogy mit kellene tennie, és így összeütközést lát a függetlenség és ezek között a dolgok között. Szeretnék erre rákérdezni, hogy konkrétan mégis mik voltak ezek, amikre utalt az Igazságügyi Bizottság ülésén, mert ez megint csak nem derül ki a beszámolóból, ez egy teljesen új információ volt, amit a bizottsággal megosztott.

Érintette a beszámolóban, itt is szóban és írásban is az Egyenlő Bánásmód Hatóság beolvasztását az ombudsmani hivatalba. Ismerik az álláspontomat, egészen biztos vagyok benne, hogy ennek politikai oka volt, és semmiféle szakmai megalapozottság emögött nem volt. Az utolsó olyan független hivatal volt, amelyhez még az állampolgárok úgy fordulhattak, olyan ügyekben, amely ügyekben a kormány állította elő azt az emberi jogi sértést, amiben az állampolgár élete rosszabbá vált, és ezért valakihez fordulnia kellett.

Az ombudsmani beszámolóban és szóban is ombudsman úr tulajdonképpen megvédi ezt az intézkedést. Nem pusztán arról beszél, hogy a törvény így rendelkezett, és ezért aztán ők ellátják ezt a feladatot, hanem megvédi ezt. Még a bizottsági ülésen egy ilyen jogelméleti fejtegetést is meghallhattunk tőle, hogy tulajdonképpen egy magasabb közjogi státuszú hivatalhoz kerültek az ügyek, az csak jobb lehet, és csak szebb lehet. Nem találni olyan civil szervezetet vagy állampolgárt, aki ilyen ügyekben az elmúlt egy évben bármilyen kapcsolatba került az önök hivatalával, aki elégedettségről számolna be. Sorban jönnek azok a jelzések, hogy önök az egyenlő bánásmód hatósági ügyeket…  amiket korábban ez a hatóság intézett volna vagy intézte is, mert hiszen egy csomó ügy elindult akkor, ezek az ügyek alvás alatt vannak, hogy így mondjam. Nem foglalkozik velük a hatóság, nemhogy kiemelten nem, egyáltalán nem foglalkozik velük, nem kapnak erre visszajelzést a civil szervezetek, nem kapnak visszajelzést az állampolgárok. A visszajelzés mindösszesen annyi, hogy ügyét befogadtuk ilyen és ilyen ügyiratszámmal, de érdemi fejlődés ezekben az ügyekben nem tapasztalható.

Itt is el tudom mondani, hogy semmiféle, ezekbe a témakörökbe tartozó álláspontot nem fogalmazott meg az ombudsmani hivatal sem itt, a parlamentben, sem nyilvánosan, pedig azért lett volna alkalom, gondoljunk a homofób törvényre vagy a 33. § néven elhíresült ügyre. Egyetlenegy jelentést tett közzé a vonatkozó időszakban az ombudsmani hivatal a transznemű jogok hatálybalépése után, de az is az Alkotmánybíróság ítéletét ismételte meg gyakorlatilag.

Kérdezném azt, amire nem kaptam egyértelmű választ bizottsági szakaszban sem, hogy végül az Egyenlő Bánásmód Hatóság beolvadásával létrejövő főigazgatóságnak vane már vezetője, illetve vezetői, ki vane nevezve a főigazgató, illetve a helyettesei. Ugyanis az önök honlapja minden más szervezeti egység kapcsán rettentő részletes, mindenkinek az önéletrajza, elérhetősége, fotója és neve elérhető, ez az a rész, amely ötsoros, és gyakorlatilag semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Kik végzik ezt a feladatot ma a hivatalban, kik irányítják?  ez nem derül ki.

Itt kell szót ejteni a referensi hálózatról, amelyet valóban a bizottsági vitában is előhoztam. A referensi hálózat megszüntetését ön nem cáfolta, tehát hogy azokkal az ügyvédekkel, akikkel együtt dolgoztak a korábbi években az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársai, megszüntették a szerződést, ezek az ügyek véget értek, és erre mondja ön, ombudsman úr, hogy de hát, hat területi iroda nyílt. Ámde az, hogy egy területi iroda nyitva van egy nap vagy két nap négy órában, nyolc órában, és ott egyébként van ügyfélfogadás, nem pont ugyanaz, mint amikor ügyvéddel tartja a kapcsolatot egy-egy ügyben a panaszos és érintett, és az eljár azokban az ügyekben.

A harmadik témakör, amit szeretnék jelezni, amire már kitértem, de most akkor konkrétan beszéljünk róla, ez az, hogyan kommunikál a hivatal a panaszosokkal, az önökhöz forduló civil szervezetekkel, panaszosok nevében eljáró ügyvédekkel. Évek óta jelentős jelzés jön ebből a világból, hogy ez nem működik rendszerszerűen, gyakorlatilag megálltak, abbamaradtak azok a párbeszédek, amelyek korábban, az ön elődje idején jellemezték az ombudsmani hivatalt és ezeket a panaszosi köröket. Szégyenszemre létrejött egy „Válaszolte Kozma Ákos?” nevezetű honlap, ahol civil szervezetek listázzák azokat az ügyeket  most már több tucatnyi van ott, konkrét ügyiratszámmal, dátummal, leírással, tehát konkrétumokkal , amelyekben az ombudsmani hivatal, illetve ön, ombudsman úr, nem volt hajlandó válaszolni idáig, semmi nem történt ezekben az ügyekben. Legyünk korrektek: ezen ügyek egy része az ön hivatali elődei alatt indult el, van, ami tizenkét éves ügy, de a nagy része mégiscsak az ön idejére tehető, és az, hogy a korábbi ügyekkel sem történt semmi, nyilván nem tudjuk azt mondani, hogy de hát, az elődöm esetleg nem fejezte azokat be. Miért működik ez így, miért van szükség egy ilyen honlapra, egy ilyen helyzetre, miért történik így az állampolgárok tájékoztatása?

Az utolsó kérdés pedig: külön szeretném szóban kiemelni az LMBTQ-közösséget érintő ügyeket, illetve pontosan azt, hogy ezeknek az ügyeknek a kezelése teljesen el van felejtve jelenleg az ombudsmani hivatalon belül.

(10.20)

Az egész jelentésben egyetlenegy sor nincs erről a kérdéskörről, miközben, megint csak mondom, 2021-ben jó néhány olyan ügy volt ebben az országban, és most próbálok értékítélet-mentesen fogalmazni, amely ezt a társadalmi csoportot célozta, közérdeklődésre, nyilvánosságra tartott számot. Mégsem szerepel egyetlenegy sor sem ebben a kétszáz oldalas jelentésben az LMBTQ-közösséget érő atrocitásokról, jogsértésekről és azoknak a kiváltó okairól, sem arról, hogy esetleg panaszra, beadványra ön mit tett vagy milyen vizsgálatot indított vagy mi történt ilyen ügyekben, sem arról, hogy egyébként, ha nem is panaszra, de érzékelve az ilyen típusú ügyeket, mit tett az ön hivatala.

Egy szó, mint száz: összességében az a beszámoló, amit itt látunk, illetve a beszámoló mögött álló egy év azt a helyzetet alapozza meg, hogy azt mondhassuk, az ombudsmani hivatal egyfelől bizonyos kérdéseket nem lát el megfelelően, nem foglalkozik velük megfelelően, másfelől meg kell fogalmaznunk azt a gyanúnkat, hogy a kormánynak kedvező témákban vagy a kormány által vallott és napirendre tűzött ügyekben feltűnően csendben marad, feltűnően nem tesz semmit, ha pedig mégiscsak el kell hogy indítson bizonyos vizsgálatokat, akkor azokat húzza-halasztja, nem történik meg időben a lezárásuk. Ezért aztán a tevékenységről szóló beszámolóval én nem tudok elégedett lenni, nem voltam az az Igazságügyi Bizottságban sem, itt sem tudok az lenni, ezért a részünkről ezt nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)