DÓCS DÁVID, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! A biztos urat megkímélném a személyeskedéstől, hiszen a baloldalról már kapott épp eleget. Köszönjük szépen az alapos, csaknem 200 oldalas, szép, színes beszámolót és az elvégzett munkájukat.

Hallgattuk más politikai közösségek képviselőitől, hogy milyen véleménnyel vannak erről a beszámolóról, mindenki más oldalról közelítette meg a témát, ezt magam is így fogom tenni. Van miből csemegézni, ezért én most megpróbálok egypár szegmenst kiragadni és a gyakorlati oldalát bemutatni, összevetni azzal, hogy minek kéne megvalósulni, és mi a lesújtó valóság.

A leírtak szerint az alapvető emberi jogok olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, az élelemhez, neveléshez és munkához való jog.

Nos, tekintve a mostani helyzetet, elmondható, hogy ezek az alapjogok épp most esnek kútba, hiszen láttuk, hogy hogyan korlátozták a szabadságunkat, hogyan zártak be minket az elmúlt két évben; láttuk, hogy hogyan tiporják hazánkban büntetlenül a globális közösségi felületek a vélemény szabadságát, hogyan avatkoznak bele a társadalom formálásába és a választások befolyásolásába. Láthattuk, hogy a törvény előtt mégsem mindenki egyenlő, hiszen vannak jelenleg is meghurcolt, áldozat nélküli, terroristának titulált hazafiak rács mögött, és vannak az államnak temérdek kárt okozó politikus- és gazdasági bűnözők még mindig szabadlábon. Láthatjuk, hogy a magyar gazdaság mégsem válságálló, sőt ez a gazdaság nem is igazán magyar, sőt egyre inkább szembesülünk a sebezhetőségünkkel, a kiszolgáltatottságunkkal, aminek a hatására az állampolgárok is egyre kiszolgáltatottabbak lesznek, és ezzel egyidejűleg egyre inkább csorbulnak az alapvető jogaik is.

Munkához még van joguk a munkavállalóknak, de tisztes megélhetést biztosító keresethez már egyre kevésbé, mint ahogy méltóságteljes élethez sincs, hiszen lassan sem élelemre, sem rezsire nem lesz pénzük. Idézem: „Az emberi jogok második nemzedékéhez tartozó jogokhoz sorolhatók a gazdasági, szociális és kulturális jogok, melyek pozitív jellegűek, vagyis az állam csak pozitív tevéssel valósíthatja meg azokat.” Az állami beavatkozás, cselekvés ezen a területen követelménnyé válik. Az aktivitás egyrészt a jogi szabályozás kialakítását, másrészt a gazdasági, társadalmi, intézményi feltételek megteremtését jelenti.

(11.00)

A valóság viszont ennek pont az ellenkezője, hiszen látható, hogy a pozitív helyett épp negatívat vett az irány, láthatjuk, hogy az állam épp most hagyja magukra az intézményeket, az intézményeket fenntartó önkormányzatokat, sőt még megpróbálja róluk lehúzni az utolsó utáni bőrt is. Megnyugtató, egyben nem irigylésre méltó az a tény, hogy az alapvető jogok biztosához bárki fordulhat, ha megítélése szerint az alapvető jogaival kapcsolatos visszásság érte. A jövő évi beszámoló terjedelmét tekintve nem lesz kérdés annak nagyobb számokkal való számadása.

Kiváltképp örülök, hogy az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek feladata az Alaptörvény értelmében az alapvető jogok védelme. Bár ez az oktatás minőségében, a pedagógusok megbecsülésében nem látszik az önök munkáltatójától, a magyar államtól, a magyar kormánytól, de magasztos célkitűzésként megkülönböztetett figyelmet fordítanak a gyermekek jogainak, a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak a védelmére. Hát, ilyenből sajnos nem lesz hiány, hiszen lassan az egész társadalom veszélyeztetetté kezd válni.

A jövő nemzedékek érdekei védelmének jelentősége az Alaptörvényben számos helyen tükröződik. Már a Nemzeti hitvallásban is megjelenik, hogy utódainkért felelősséggel tartozunk, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával is védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Emellett a nemzeti vagyon kezelését és védelmét illetően is alkotmányos követelmény, hogy annak célja nem lehet más, mint a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése, a természeti erőforrások megóvása és a jövő nemzedékek szükségleteinek a figyelembevétele.

Ilyen az Alaptörvény P) cikke értelmében a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet védelme. Ehhez képest az állam épp most adja el a stratégiai fontosságú földterületeit, most hozott olyan kormányrendeletet, amely nem védi az erdeinket, hanem szakmaiatlanul lehetőséget biztosít azok letarolására, szinte tekintet nélkül annak az ökológiai szerepére, fontosságára vagy megújulásának az idejére és feltételeire. Valamint az elhibázott vízgazdálkodásnak köszönhetően épp idén nézhettük végig, hogy hogyan fog sivataggá válni hazánk, ha sürgősen nem hozunk kielégítő és gyors intézkedéseket. Ezek a nemzet közös örökségét képezik, amelyek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki különös kötelessége.

Érdemes megvizsgálni a közérdekű bejelentések legjellemzőbb tárgyait is a beszámolóban, melyek a következők voltak, nem meglepő módon: a védettségi igazolvány szabályozásának kritikája, melyet az ország nagy része negatív diszkriminációként élt meg; a közlekedéssel, az utak forgalmi helyzetével, állapotával kapcsolatos kifogások, ami arról árulkodik, hogy a közúti infrastruktúra-hálózatunk katasztrofális állapotú; illegális szemételhelyezés, vízszennyezés, a levegővédelemmel kapcsolatos kifogások, melyek a XXI. század társadalmának sajnálatos környezetterhelései. Nekünk viszont nincs környezet- és természetvédelmi minisztériumunk, ami sajnos meg is látszik az országon.

A veszélyhelyzet során oktatási, egészségügyi ellátással kapcsolatos sérelmek, melyek nemcsak a távoktatást, de még inkább a táv-nem-gyógyítást kifogásolták jogosan, hiszen a lezárásoknak legalább annyi áldozatuk volt, mint a járványnak magának. S azt is érdemes megtekinteni, hogy a leggyakrabban megkeresett eljáró szervek listáján a második helyen az önkormányzatok voltak, melyek a túlbürokratizálást, a humán erőforrás hiányát, a forráselvonásokat is alig élték túl, s még ez a pluszteher is rájuk rakódott, és a kivéreztetésük jelenleg is zajlik.

Summázva a dolgokat: ezeket a célokat nem elég csak meghatározni, hanem megvalósítani is szükséges lenne, hiszen látjuk, hogy hány területe van az életünknek, ahol már az alapvető jogaink is sérülnek. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)