DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Államtitkár Asszonyok és Államtitkár Urak! A magyar közoktatás helyzetéről és jövőjéről akarok beszélni. Megpróbálom a lehetetlent, és önnel, tisztelt államtitkár úr, párbeszédet akarok folytatni.
Fegyelmezési kérdés lett a magyar közoktatás legaktuálisabb ügye. Az életpályamodellből ez lett, egy engedetlenségi ügy. Arról beszélnek, arról írnak, hogy fegyelmi kérdések azok, amelyek a mai magyar közoktatást valójában jellemzik. Engedetlenség miatt önök büntetnek.
Azt szeretném elmondani, hogy engedetlenség miatt mégiscsak érdemes bűnhődniük, az első engedetlenséget ugyanis önök, a kormány és a kormány megvalósított politikája követte el. Önök megfogadták egy bő évtizeddel ezelőtt, hogy egy olyan életpályamodellt vezetnek be, amely az egyik oldalról több munkát követelt a tanároktól, a másik oldalról rendszerjelleggel több pénzt ígért. Ezért a mindenkori minimálbért betették viszonyítási alapként, ezt megfogadták, megegyeztek, itt, a parlamentben az ön elődje, államtitkár asszony kihirdette, majd másfél év után önök engedetlenek voltak. Megszegték az ígéretüket. Engedetlenek voltak, mert saját, nem kikényszerített ígéretüket, nem valamiféle követelés eredményeként, hanem saját maguk által vállalt ígéretüket, másfél éves tényszerű politikájukat megszegték.
Amikor engedetlenségről beszélek, ugyanakkor csak akkor lehet normális párbeszéd, hogyha elmondjuk, hogy vane ebből kiút. Van. Van! Az a szakmai cél azonban, amit önök felállítottak, nem lesz jó, államtitkár úr. Önök azt mondták, hogy 2027-re fokozatosan a diplomás-minimálbér, illetve a diplomásátlagbér 80 százalékára fogják emelni a pedagógusok bérét, csak szerintem szakmailag ez téves dolog. Ne ezt csinálják!
Ugyanúgy fognak járni, mint korábban, amikor rossz célkitűzést tettek maguk elé, egyébként sok pénzt tettek bele, aztán nem lett belőle semmi. Az lett belőle, hogy egy évtized után fegyelmi kérdés lett. Egyébként a szakszervezetek követelései, államtitkár úr, kimondottan visszafogottak. Nemhogy túlzóak, hanem visszafogottak és méltányosak. Ugyanis az a helyzet, hogy ha önök betartják a saját 2013-ban megtett ígéretüket, akkor a pedagógusok bére nem a tanári szakszervezetek által követelt 45 százalékkal lenne magasabb, hanem 97 százalékkal. A szakszervezetek nem is azt a 97 százalékot követelik, amit önök megígértek, hanem ennél méltányosabbat, majdhogynem a felét.
(12.00)
Ha önök betartották volna az ígéretüket vagy most pótolni kívánnák azt, az 800 milliárd forintba kerülne. Amit követelnek a tanári szakszervezetek, az 350 milliárd forint. Azt javaslom, hogy egyezzenek meg. Addig adják oda ezt a pénzt, amíg ez valóban még elégséges követelés.
Sajnálattal kell közölnöm ugyanakkor, hogy csak a pedagógusbérek emelésével nem fog megoldódni a közoktatás teljes problémája. A pedagógusbérek emelése nélkülözhetetlen a színvonal megtartásához, de nem elégséges.
Ön felelevenítette a múltat; hát, állok elébe. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy amikor átadtuk a kormányzást, a magyar közoktatás minden tekintetben jobb állapotban volt, mint 12 évvel később. (Rétvári Bence: Merész!) Jobb állapotban volt, ezenkívül tudtunk már hogy a szereplők egymással beszélni. Önök fölmondták a párbeszéd csatornáit. Megszüntették azokat a formákat, amelyeket korábban az önök első kormánya is alkalmazott, és amelyek nélkül nem lehet megállapodni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Állítsák ezt helyre! Hozzák vissza! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.)