TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár Úr! Hát, ezt is megéltük: már nemcsak fenyegetőznek, hanem ki is rúgják a tiltakozó pedagógusainkat. Mégis, mit képzelnek magukról?! Hogyan képesek elbocsátani bárkit pusztán azért, mert fel merte emelni a szavát a szakmáját sújtó megalázó fizetések és vállalhatatlan munkakörülmények miatt?

Hogyan képesek kirúgni kiváló pedagógusokat egy olyan helyzetben, amikor amúgy is 15 ezer betöltetlen álláshely van az oktatási szektorban? Hogyan vetemedhetnek arra, hogy kirúgják egy gimnázium egyetlen kémiatanárát egy olyan helyzetben, amikor a legutolsó felvételin mindössze 25-en jelentkeztek kémiatanárnak az egész országban? Hát, elment a józan eszük, államtitkár úr?!

Minden erővel vissza akarják hozni a szocializmus fenyegető szellemét, ahol ha valaki felszólalt a rendszer ellen, akkor másnap már az utcán találta magát. De ez a nép már nem viseli el ezt a lelketlen elnyomást. Múlt szerdán 40 ezer tüntető követelte az elbocsátott pedagógusok visszavételét, a sztrájkjog visszaállítását és az érdemi bérrendezést.

Önök maradtak Magyarországon az egyetlenek, akik nem veszik észre, hogy a hazai oktatás a szemünk láttára omlik össze. De ez a vakságuk tudatos vakság. Nem akarják látni, hogy nincsen elég pedagógus az országban. Nem akarják látni, hogy az állami iskolákban omlik a vakolat, kőkorszakiak a számítógépek, nincsen WC-papír a mosdókban, az állami tankönyvek pedig taníthatatlanok. Semmi sincsen a helyén a hazai közoktatásban, és ez az önök felelőssége. Vállalják hát fel!

Vállalják fel egyenesen, hogy ki utasította a tankerületi vezetőket arra, hogy kirúgják a Kölcsey pedagógusait és kikézbesítsék a fenyegető leveleket?

(12.50)

Ki döntött arról, hogy le sem ülnek tárgyalni a szakszervezeti vezetőkkel a bérrendezésről? Ki döntött úgy, hogy tönkre kell tenni a hazai oktatást? Várom az egyenes válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)