DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Javítanám magam, tisztelt miniszter úr, korábban méltatlanul államtitkár uraztam, folyamatosan Potápi képviselőtársunkat, államtitkár urat néztem. Miniszter úr, viszont annak örülök, hogy így nyilatkozott. Miniszter úr, én szaván fogom önt, legyen szíves, velem együtt közösen nyújtsunk be egy olyan javaslatot, amely napirendre veteti, és legkésőbb a hétfői napon, nem most a következőn, hanem az A hét hétfői napon lehetőséget biztosít arra, hogy önök, a kormánypárti többség, miniszter úr szavait követve…  hiszen valóban fontos a védelem, valóban fontos hazánk biztonsága, és Magyarország, a magyar parlament nem állhat útjában annak, hogy a NATO és az európai szövetségesei ezáltal erősebbek legyenek, és a védelmi szövetségük teljes egészében kiteljesedjen.

Örülök neki, hogy miniszter úr el tudott erre az útra menni, és én annak is örülnék, ha a képviselőtársaim a kormánypárti padsorban végre azt ki tudnák mondani, amit előtte kimondtak önök a rendszerváltáskor, hogy „ruszkik, haza”. Önök helyett ezt most mások mondják ki, de önöktől várjuk, önök voltak azok, akik ezen az úton mentek, most viszont úgy tűnik, hogy veszélyesen Moszkva-barát politikát folytatnak, és úgy tűnik, hogy a kormány ki van szolgáltatva az orosz érdekeknek. Most lehet ellene tenni, a NATO-csatlakozását ennek a két államnak Magyarországnak alá kell írnia. Miniszter úr, én fel fogom önt kérni arra, hogy társuljon ehhez, és vigye a lángot (Derültség és közbeszólások a kormánypárti sorokból: István, vidd a lángot! Emeld magasra a fáklyát!), vezesse az utat az ön képviselőtársai előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)