DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy azzal kezdjem, a biztonsági kérdések minden másnál fontosabbak ezekben az időkben. Még egy dologra azért szeretném emlékeztetni a Házat: az önök idején az önök kormánya egy hasonlóan nehéz, kiélezett helyzetben lenullázta a Magyar Honvédséget (Dr. Vadai Ágnes: Igen, tudom, én adtam el!), és maga ezt államtitkárként közelről végignézte (Dr. Vadai Ágnes: Tudom!), hogy a saját felelősségéről ne is beszéljünk. (Dr. Vadai Ágnes: Eladtam!) Gyakorlatilag lenullázták a légierőt, a harcijármű-képességeket és a tüzérséget is leépítették. Ez volt az a kormány, amely a magyar védelmi képességeket elkezdte fokozatosan visszaépíteni.
Ami a NATO-kötelezettségeket illeti, azon vagyunk, hogy a vállalásunkat, miszerint 2 százalékot költsünk GDP-arányosan védelemre, teljesítsük. Hasonlítsa össze, kérem, hogy mekkora volt ez az arány, amikor átadták a stafétabotot!
Ami a NATO-csatlakozások kérdését illeti, mi ezt fontosnak tartjuk, államtitkár úr ezt már megerősítette.
Azt, hogy miért zsúfolt a parlament napirendje, ön nagyon jól tudja. Azokról a jogszabály-módosításokról kellett szavazni, amelyek szükségesek az uniós forrásokról való megállapodáshoz. Tudja, az uniós források ellen önök kampányolnak Brüsszelben (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni és meglesz a pénz!), itthon pedig nem szavazzák meg (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni!) az ehhez szükséges jogszabály-módosításokat. (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni, államtitkár úr!)
Ha az Oroszországgal kapcsolatos politika egyéb vonatkozásait is figyelembe vehetem vagy felhozhatom, mondjuk, az energetikai függőséget, akkor hadd tegyem már fel a kérdést, hogy ki volt az, akinek az idején eladták a MOL-t, a nemzeti energiacég egy jelentős részét. (Dr. Vadai Ágnes: Ti!) Önök. Az oroszoknál landolt. Ki privatizálta az energiaszolgáltatókat? (Dr. Vadai Ágnes: Ti!) Az önök idején tették meg. Ki privatizálta a gáztárolókat? Az önök idején történt. (Dr. Vadai Ágnes: Hazugság!) Ki privatizálta az erőműveket úgy, hogy még hosszú ideig eszközarányos garantált profitot biztosítottak nekik a privatizáció után? (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból, köztük: Így van! Szégyen!) Ha önökön múlna, akkor most nem azon vitatkoznánk, hogy hogy néz ki a benzinárstop, meg hogyan van elég gáz a tárolókban, hanem nem lenne elég gáz (Gréczy Zsolt: A mi időnkben volt gáz!), és ami van, azért is sokkal többet kellene fizetni. (Dr. Vadai Ágnes: Nem 18 fok volt az iskolákban!) Úgyhogy ezen a téren önöktől nem szívesen fogadunk el kioktatást.
Engedje meg, képviselő asszony, hogy még egy dologra reagáljak itt! (Dr. Vadai Ágnes: Figyelek!) A Demokratikus Koalíció elnöke tegnap azt találta mondani, hogy a kormány méltatlan 1956 szelleméhez. (Dr. Vadai Ágnes: Így van! Gréczy Zsolt: Igaza van!) Én azt természetesnek tartom, hogy a közélet különböző szereplői értelmezik a szabadságharcot, 1956 örökségét, a mai tennivalókat, de arra, hogy Gyurcsány Ferenc szól méltatlanságról október 23-án, arra azért nem voltunk felkészülve. Megvan az apró bája annak, hogy az Apró-villából fogalmazgat bármit 1956-ról. (Dr. Vadai Ágnes: Nézzük meg az MSZMP-tagságot a kormánypártokban!) De talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ha van valaki, aki kőbe véste a méltatlanságot a forradalom évfordulóján, az épp a DK elnöke.
Kellő tisztelettel emlékeztetem a Házat arra, hogy ez az ember áztatta be erőszakkal az 50. évfordulót. Akkor is voltak akkor is voltak , akik nem értettek egyet az akkori kormánnyal. És meddig terjedt az akkori hatalom toleranciája és meghallgatási képessége? (Arató Gergely közbeszól.), Gumibotokig, lovasrohamig és kilőtt szemekig, addig, hogy a felelősöket még ki is tüntették. (Gréczy Zsolt: Egyet mutass!) Amikor ez a példátlan eset időről időre felmerül akár itt, a Házban, akkor önök meghökkentő nyilatkozatokban azzal intézik el az egészet, hogy a csőcselék randalírozott. (Arató Gergely: Ti csináltatok puccsot! A saját követőiteket hergeltétek! Nem szégyellitek magatokat?) Nagyjából úgy, ahogy az ’56-os szabadságharcosokat évtizedekig fasiszta csőcseléknek nevezték.
Talán az sem mellékes, hogy a DK elnöke akkor lett kommunista ifjúsági vezető, amikor már jól látszott, hogy a kommunista rendszer a végnapjait éli. Ő még stoppolta a vörös csillagos mezt, amikor nagyon sokan nagyon sokat tettek azért kockára, hogy Magyarország demokrácia legyen. Ilyen előzmények után, tisztelt képviselő asszony, egy dolgot kérünk csak: kellő óvatossággal bánjanak a „méltatlan” jelzővel.
És még valami! Pár napja vettünk búcsút Wittner Máriától, az ’56-os hősről nemrég el is neveztek egy közparkot Csepelen, és az önök árnyék-kancelláriaminisztere tehát az önök árnyék-kancelláriaminisztere, van ilyen is azt bírta ma mondani, hogy Wittner Mária nem érdemli meg, hogy közteret nevezzenek el róla. (Dr. Vadai Ágnes: Igen.) Tehát önök szerint nem érdemel elismerést az (Vitályos Eszter: Szégyelljétek magatokat! Dr. Vadai Ágnes: Nem fogjuk! Vitályos Eszter: De, de! Dr. Vadai Ágnes: Nem, nem!), aki ’56-os halálraítéltként az életét is adta volna a hazájáért? Ezzel ellentétben Horn Gyuláról nagyon is elneveznének közterületet, meg is tették a XIII. kerületben. Arról az emberről van szó, aki a szabadságharc idején a karhatalmi erők tagja volt. Tehát nem az életét adta volna, hanem elvette volna mások életét. (Arató Gergely: Ha élne Horn Gyula, te is KISZ-titkár lennél! Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szégyelljétek magatokat!) A kommunistáknak tehát állítanának szobrot, a szabadságharcosoktól viszont megtagadnák.
Csak a rend kedvéért: reméljük, hogy Wittner Máriáról és a többi hősről még sok utcát, teret és parkot neveznek el, és hogy szobrot is állítanak az emléküknek. Addig is csendben megállapítjuk: önök semmit nem változtak és a jelek szerint nem is fognak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)