FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Valóban így van, erről már egyszer folytattunk itt egy vitát vagy talán beszélgetést, de azért szeretném tisztázni, hogy a tűzifaprogram igazából az energiaválság és a háborús helyzet okozta katasztrofális energiaár-emelések hatására egy olyan tüzelőanyaggá vált Magyarországon, amire korábban nem volt ilyen mértékben példa.

Éppen ezért el kell hogy mondjam önnek, hogy a tűzifaprogram a lakosság megsegítésére indított számos kormányzati program egyike, mert mi is következetesen arra gondolunk, hogy hogyan tudjuk a magyar lakosságot, a magyar családokat segíteni, és ebben a helyzetben, ami ma körbevesz bennünket, ebben a kormányzat maximálisan a családok mellett van.

(17.00)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is el kell mondjam önnek, hogy a tűzifaprogram beindulását hatalmas, számunkra is talán egy kicsit váratlanul hatalmas érdeklődés övezte, és valóban, ebben egyetértünk, hogy vannak már olyan nyerészkedők is ezen a pályán, akikkel nem számoltunk. Ez majd természetesen kiszűrésre kerül, de mégis, talán mondhatnám azt, hogy több helyen, beleértve akár Békés megyét is, rövid idő alatt a termelési kapacitást meghaladó faigény jelentkezett. Ebben a szerencsétlen helyzetben van a Dél-Alföld, mivel az erdőterületek jelentős részben nem itt vannak az országban.

Az igények nagyságát jól jelzi, hogy míg az év elejétől szeptember végéig az állami erdőgazdaságok 500 ezer köbméter tűzifát értékesítettek közvetlenül a lakosság részére, addig a szeptember 19-én indult tűzifaprogram keretében három hét alatt jelentkezett ugyanekkora mértékű igény. Erre mondhatnám azt, hogy ezt természetesen egyik napról a másikra kielégíteni nem lehet, de teljes mértékben a magyar erdőgazdaságok  különböző társszervezetekkel, munkaerő-közvetítések révén  megtesznek mindent annak érdekében, hogy a tűzifaprogramban az igénnyel és a befizetéssel fellépők várhatóan még rövid időn belül megkapják ezt az igényüket, ezt a famennyiséget; azt nem is merem mondani, hogy még a tél beállta előtt, hanem talán azt, hogy folyamatosan.

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ebben a programban a Dél-Alföldre az ország különböző tájairól, Zalából, Baranyából, Nyugat-Dunántúlról és a Pilisből is kerülnek famennyiségek. Természetesen ezek a famennyiségek nem akkorák egyik pillanatról a másikra, mint amekkora egy erdő kivágása vagy egy erdő kitermelése során helyben képződik, éppen ezért ezt megfelelő szállítóeszközökkel az ország másik részéről szállítjuk ezekre a helyekre.

Ön már a múltkor is elmondta, és akkor talán, elnézést, kicsit indulatosabban reagáltam rá, de fogadják el, hogy ez a tűzifaprogram nem arról szól, hogy a lakosságnak gyújtóst adjunk! Ne haragudjon már, de az előbb is felvetette azt, hogy hogyan kerül ez majd a lakossághoz. A lakossághoz úgy kerül, hogy a lakosság elszállíttatja a fát a telephelyről a családi házához vagy a felhasználási helyre. Hogy kerül összevágásra? Úgy, mint bármelyik más helyen. Arra vannak vállalkozók, azért vannak motoros fűrészek, hogy ezekkel ezt a tevékenységet el lehessen látni.

És hogy a gyújtóst majd az időseknek ki vágja össze? Ez mindig a helyi önkormányzat szociális problémáinak egyik sarkalatos kérdése, hogy a közmunkások tudnake ebben esetleg segíteni az adott település vonatkozásában.

De még egyszer mondom: ez minden egyes felhasználónak a saját felelőssége, hogy hogyan tudja ezt a fát a saját lakásához, a felhasználásához elszállítani, és azt milyen állapotban tudja majd az adott tüzelőtérben elhelyezni. Ezt már ne várják a magyar erdőgazdaságoktól és a magyar kormánytól! Legközelebb már az is lesz, hogy gyufát is adjunk hozzá. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)